Zellersó házilag

Tervbe vettem, hogy fűszerkeveréket készítek – persze ezt is mikor, ősszel. Ehhez azonban szükségem volt zellerzöldre. A zöldségesnél már nem lehetett kapni, de Apukám kertjében szerencsére éppen mostanában hozott friss hajtásokat a zeller. Amikor meglátogatott, hozott egy nagy csokorral, így nem volt akadálya a fűszergyártásnak. Vagyis csak azt hittem, hogy zöld utat kapott ez a kis konyhai ténykedés. Sajnos azonban pont akkorra állt be a rossz idő, amikor az én kis zellerkém teljes pompájában zöldellt a vizes pohárban. Esős idő, naphiány – ez a legrosszabb párosítás a szárítási procedúra számára. Eszem ágában sem volt bekapcsolni a sütőt, ui. egy másik fűszer kapcsán már bebizonyosodott, hogy bármit is írjanak a neten, sütőben, 50-100°C-on (a sütőajtó gyakori nyitogatása mellett) marhára nem lehet zöldséget szárítani. Isten ments, hogy egy ilyen eljárástól tönkremenjen a zellerem! Én bizony inkább kiraktam az erkélyre borús idő ide vagy oda, és hihetetlen módon elég volt neki 2 nap meg egy pár órás napsütés, és így is zörgősre száradt. Már semmi nem állhatott a házi zellersókészítés útjába. Jöhet a házi fűszerkeverék is!

Hozzávalók 1 kis befőttesüveghez:

1 nagy csokor zellerzöldje (nálam 15 szál)
4 ek. só

elkészítés:

1. A zöldséget megmossuk, leszárítjuk és finomra aprítjuk.
2. A felaprított leveleket sütőpapírral bélelt sütőlemezre szórjuk, kissé széthúzkodjuk, és száraz helyen zörgősre szárítjuk. (Legjobb nyáron, a szabadban, de olyan helyen, ahol nem éri közvetlen napsugárzás.)
3. A megszáradt zellerzöldet (nekem 6 evőkanálnyi lett) nagy szemű sóval együtt késes aprítóban ledaráljuk.

Megjegyzés:

Ha nagyon apróra sikerült felaprítanunk, akkor nem szükséges ledarálni, csak keverjük el durvább szemcséjű, csomósodásgátló anyagot nem tartalmazó sóval.
A só mennyisége igazából érzésre megy, én ennyi zellerzöldhöz szükségesnek éreztem a 4 evőkanálnyit.
A kész fűszert felhasználhatjuk egyéb fűszerkeverékek készítéséhez, de önmagában is fűszerezhetünk vele leveseket, mártásokat vagy akár húsokat.

 

darálva

Kardamomos nektarin krémleves

Anya az utóbbi időben többször is főzött őszibarack-krémlevest, és bár nem rajongok a gyümölcslevesekért, mostanában mégis egyre szívesebben megeszem. Főleg, ha barackból vagy valamilyen bogyós gyümölcsből készült.
Mivel a legutóbbi tortám díszítéséhez vettem két nagy nektarint – persze ezek is ízetlenek voltak –, ezért boldogan használtam fel őket ehhez a leveshez. Abból a 2 barackból persze nem lehetett volna nagy adagot főzni, mégis éppen elég lett 3-4 személyre.

Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
35 dkg nektarin vagy őszibarack
8 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
1 dl félédes fehérbor
½ citrom leve
őrölt fahéj
4-5 szegfűszeg vagy őrölt szegfűszeg
3 kardamommag porrá törve
½ cs. vaníliaízű pudingpor
1 dl tejszín
6 dl víz

a tálaláshoz:
1,5 dl tejszín
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 cs. habfixáló (elhagyható)
1 ek. pirított mandula

elkészítés:

1. A megmosott barackok magját kivesszük, a gyümölcshúst felkockázzuk – egy keveset félreteszünk a tálaláshoz –, és lábasba tesszük.
2. Hozzáadjuk a bort, a citromlevet, a vizet, cukorral, porrá őrölt kardamommal és a többi fűszerrel ízesítjük. Forrástól számítva 5 percig főzzük.
   
3. Botmixerrel vagy turmixgépben pürésítjük (az egész szegfűszeget előtte kivesszük a levesből), és visszatesszük a tűzre.
4. A tejszínben csomómentesre keverjük a pudingport, és besűrítjük vele a levest. Langyosra hűtjük, majd hűtőbe tesszük.
5. A félretett barackot elosztjuk 3-4 leveses tányérban, és rámerjük a behűtött levest.
6. A tejszínt a cukorral (és a habfixálóval) kemény habbá verjük, és két evőkanál segítségével habgaluskákat formázunk belőle. A levesbe tesszük és megszórjuk pirított mandulával.

Mandulás csók

Iszonyúan vágytam valami édességre, mert már kb. 2 hete nem sütöttem semmit, és a fagyi nem elégítette ki a tartalmasabb édesség után sóvárgó rágóizmaimat, ráadásul az is rég elfogyott már. Eszembe jutott, hogy elég régen készítettem aprósütit, ezért elővettem azt a könyvet, amiből korábban is választottam már kekszeket. Most ezt a nagyon egyszerűt néztem ki. Egy kicsit változtattam a hozzávalókon - aroma helyett inkább likőrt, illetve esszenciát használtam –, valamint direkt vettem foszfátmentes sütőport is, mert az ilyen típusú kekszekből különben mindig kiérzem a sütőpor ízét. Bevallom, fotózás után olvasztottam még egy kis étcsokit, és megmártóztattam benne a sütiket, úgyhogy egész nyugodtan így tehet más is, aki megsüti, mert nem rontja el. :D

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

10 dkg vaj
25 dkg kristálycukor (eredetileg ebből 5 dkg barna cukor)
1 ek. vanília esszencia (vagy 1 tk. vanília aroma)
1 ek. Amaretto likőr (vagy 1 tk. mandulaaroma)
2 tojás
30 dkg finomliszt10 dkg őrölt mandula
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor (nálam foszfátmentes)
1 csapott tk. só
6 dkg aprított tejcsokoládé vagy csokicsepp (lehet ét- vagy fehér csokoládé is)

elkészítés:

1. A langyosra hűlt, olvasztott vajat összekeverjük a cukorral, a vanília esszenciával, a likőrrel, és hozzáadjuk a felvert tojásokat.
2. Belekeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, őrült mandulával vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aprított csokoládét. Az így kapott sima felületű tésztát hűtőbe téve, pár percig állni hagyjuk.
3. A tésztamasszából diónyi golyókat formázunk, egymástól 7-8 cm távolságra a sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, olajjal megkent falapáttal kissé rájuk nyomunk, hogy korong formájuk legyen, és előmelegíttet sütőben egymás után addig sütjük, amíg a sütemények szélei pirulni nem kezdenek.
4. A sütőből kivéve a kekszeket a tepsiben hagyjuk 1-2 percig, majd rácsra szedjük és hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

Forrás: Süti Éden receptkönyve