Pita teljes kiőrlésű lisztekből

Imádjuk a pitát, de jó ideje nem ettünk már. Most megint megkívántuk. Gondoltam, kipróbálom teljes kiőrlésű lisztekből. Ha pizzának bevált, miért ne lenne jó pitának is? Valóban így lett – a pita nem csak finomlisztből finom. ;) És amíg a bútoraink maradékát beszerelték, mi jóízűt ettünk belőle. :)
Általában nem szoktam ilyen sokat sütni, de most kíváncsi voltam rá, hogy bírja a tészta a fagyasztást, ui. ha legközelebb is kedvet kapunk a pitaebédhez, nem kell megint begyúrnom egy adagot, hanem csak kiolvasztom, és már melegíthetem is. Még jobban is szeretjük, mert a serpenyős melegítésnek hála, kap egy kis pírt a tészta, amitől kicsit ropogósabb és ízletesebb lesz. A tölteléknek pedig csak a fantáziánk szabhat határt. ;)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

30 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 tk. cukor
1 ek. só
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 3 dl víz

elkészítés:

1. A kis tálkába morzsolt élesztőt, a cukrot és 1 evőkanál kenyérlisztet csomómentesre keverünk 1 dl langyos vízzel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A felfutott élesztőt és az olajat a sóval vegyített lisztkeverékhez adjuk, és sima tésztává dagasztjuk. Kiolajozott tálba tesszük, letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.
3. A megkelt tésztából 8 egyforma gombócot formázunk, és letakarva 20 percet pihentetjük.
4. A tésztabucikat 0,5 cm vastagra kinyújtjuk, és letakarva pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik.
5. Előmelegített sütő rácsára tesszük, és kettesével vagy hármasával megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, vagy azonnal betöltjük és fogyasztjuk.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 7-8 perc

9. Otthon, édes új otthon!

Összességében, mire az első bútor fele a helyére került, picit több, mint 2 hónap telt el, egészen pontosan 70 nap költözéstől költözésig, azaz húsvéttól nyár közepéig. És mire az összes bútor megérkezett, már javában július végén jártunk.
Utólag ui. megrendeltük az egyik szoba komplett berendezését is ugyanattól az asztalos cégtől, ami a többi bútorunkat is készítette.
Közben történt 1-2 apróbb malőr, illetve nagyobb bosszúság is, nehogy már töretlen legyen az örömünk.
A kisebb bajok közül az első az volt, hogy a vadonás új világító nagyítótükröm úgy döntött, nem óhajt fényt kibocsátani magából. Rájöttünk, hogy mi lehet a bibi - kibontottuk hát a frissen festett falat (na pont ez nem szerepelt a vágyaink között), amitől én majdnem sírógörcsöt kaptam. A Kutya egy laza mozdulattal átvariálta az új villanyvezetéket, minekutána lőn világosság a kis szutyok tükrömben. A falbontás itt nem ért véget, mert az új konvektor csöve miatt enyhén ki kellett vésni a falat egy másik szobában is. Szerencsére mindezekkel ugyanaznap szembesültünk, így egy füst alatt letudtuk a mérgelődést és siránkozást. Aztán meg az egyik macskaajtóról derült ki, hogy mázolás előtt nem lett átfordítva, ezért fából utólag keretet kellett neki csináltatnunk, ami csak később „festődött le”, de legalább harmonizált a másik cicabejárattal. Végül is mindent nyomtalanul el tudtunk tüntetni.
A nagyobb horror mindezek után következett: a még decemberben megvásárolt hálószobabútor egyik elemének összes ajtaja hibásan érkezett, de maga a bútor sem illeszkedett rendesen. A konyhabútort is részben újra kellett csináltatni, mert itt-ott nem pont olyan lett, mint ahogyan azt megbeszéltünk. Szerencsére orvosolható volt előbbi és utóbbi probléma is, és nem estünk miatta kétségbe. A megkarcolt parkettától és csempétől már annál inkább, de a haragom ezek kapcsán hamar alábbhagyott. A várakozás a bútorainkat tekintve azonban - ami a beígért 2-3 hét helyett majd' 2 hónap lett - nyilván többet kivett belőlünk, mint amire számítottunk. Anyagi kompenzáció és sűrű elnézéskérés lett a vigaszunk, de a cég késésének okát inkább fedje jótékony homály. Lényeg, hogy a kezdeti jó benyomás után nagy csalódást okoztak, amiért - rettentő enyhe formában - megkapták az ejnye-bejnyét egy reklamáló levélben. Még jó, hogy a kivitelezés minőségében nem kellett csalatkoznunk, bár 2 bútor esetében nem azt kaptuk, amit megbeszéltünk, ill. egyéb bajok is akadtak, amik miatt igencsak nekikeseredtem.

Július első napján, amikor a konyhabútor fele megérkezett, repestünk az örömtől. Valóra vált egy újabb álom – még aznap hazaköltöztünk a régi-új lakásba! :)
Július 12-én pedig végre megfőzhettem az első, ünnepinek épp nem mondható, de általunk nagyon kedvelt ételt, a jó öreg nokedlit. :D Másnap pedig, a vasárnapi ebédhez, a nokedli mellé egy kis szaftos husi is készült, mert meg kellett róla győződnöm, hogy a sütő is jól működik-e. :D

tejszínes-paprikás hagymamártásban sült csirkemell nokedlivel

Ezúton is köszönöm mindenkinek, hogy támogatott! A menedzseremnek, a rendezőnek, a producernek, a forgatókönyvírónak, a színésztársaimnak, a stylistomnak, a szüleimnek, a nagymamámnak, nemlétező kutyámnak, múltbéli plátói és valós szerelmeimnek, valamint azoknak, akik szeretnek - a velem ellenszenvezőknek nemkülönben -, mert nélkületek nem tartanék ott, ahol most vagyok. Köszönöm, és szeretlek titeket! God bless Ame...! :D

Na, most komolyan...

• Köszönöm a burkolóknak, a festőknek, a parkettásnak, az asztalos mesternek, a Kutyánszki apukájának, valamint a barátainak, hogy ők mindannyian legjobb tudásuk szerint A-tól Z-ig - a lehetőségekhez mérten - klasszul megoldottak mindent, és minőségi munkát végeztek. A burkolóknak kiváltképp hálás vagyok, mert minden nap a megbeszélt időre érkeztek, úgy rakták a csempét, ahogy megbeszéltük, ráadásul szórakoztatóak voltak. Srácok, hála nektek, igazán örömteli volt ez az egyébként embert próbáló, bontással járó, legkoszosabb időszak!
• Köszönöm a Kutya anyukájának, aki gyönyörűen megvarrta az összes függönyünket!
• Köszönöm Anyának, akinek a jóvoltából 3 csodaszép világítótest is ékesítheti a lakást, illetve aki folyamatosan megerősített, hogy ez + az tényleg jól mutat együtt. Végig láttam a szemében azt a kedves csillogást, amiből tudtam, helyesen döntöttünk, hogy átcsomagoljuk a kérót. Amikor véleményként a napokban megfogalmazta, hogy az otthonunk légies, könnyed és elegáns lett, sőt az elrontott bútorok ellenére is az maradt, akkor bizony könnybe lábadt a szemem. A cél ui. éppen ez volt - a légiesség. :)
• Köszönöm Áginak, aki hétről-hétre, napról-napra képes volt végigolvasni a munkálatokkal kapcsolatos infóáradatomat, mindenre folyamatosan mondogatta, hogy „nagyon szépek lesztek”, és ezzel mindig sikerült szétoszlatnia a kételyeimet, ha olykor-olykor elbizonytalanodtam. ;) ♥
• Köszönöm a macskáinknak - különös tekintettel a nagybeteg Kumpira -, akik simán vették a költözéssel kapcsolatos nehézségeket, nem hisztiztek sokat, és nem vetették a szemünkre, hogy az ideiglenes lakhelyen szűkebb élettéren kellett osztozniuk egymással és velünk. Naná, hogy amint hazaértünk, azonnal tudták, hogy ez az ő otthonuk! :)
• Köszönöm magamnak, hogy jól össze tudtam válogatni a színeket, mintázatokat és formákat, hogy aztán végül minden mindennel közel 100%-osan harmonizáljon! (És: végül kiderült, hogy a konyhai csempe nagyon szépen összeillik a bútorral és a többi burkolattal. Persze azért ich liebe dich, magasfényű dekoritlap und csillogós mozaikcsempe! ...majd legközelebb... :D)
• Kiemelten köszönöm a SORSnak, hogy nem gördített elénk leküzdhetetlen akadályokat, és ezáltal szinte minden a tervek szerint haladhatott! Miss Destiny, tök jófej voltál, és légyszi ezután se szúrj ki velünk, bőven elég volt nekünk az utolsó időszak izgalma a bútorok kapcsán! ;)
• Végül, de nem utolsó sorban és legfőképp pedig köszönet jár az én Kutyánszkimnak ♥, aki nélkül mindez el sem kezdődhetett volna! Ő levette a vállamról a terhet: intézte a műszaki dolgokat, utána nézett, mit hol lehet a legolcsóbban beszerezni, nem mondott nemet néhány jaj-ezt-nagyon-szeretném darabra, valamint tevőlegesen is kivette a részét a munkálatokból.

Most már "csak" a nappali berendezése, az erkély rendbehozatala, illetve apróbb javítások vannak hátra, valamint az, amitől egy lakás igazi otthonná válik: az egyéb szerelvények és mindenféle kiegészítők megvétele, és a dekorálás. :)
Végre szép lakásban ülhetjük meg a különböző ünnepeket, és élhetjük a mindennapjainkat. Már nem kell szabadkoznunk, ha vendégek jönnek hozzánk. :)
Most pedig következzenek a fotók - hangulatok a felújított lakásból a teljesség igénye nélkül! Tessék befáradni! :D

előszoba

konyha

fürdőszoba

dolgozószoba

hálószoba

Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.

Ciabatta

 

 

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon érdekel a különböző népek ételeinek eredeti receptje. Így van ez a ciabatta esetében is, úgyhogy utána fogok járni, hogy készül valójában – nem lesz könnyű dolgom. Ez a kenyér már így is feladta nekem a leckét a megfelelő recept megtalálása kapcsán. Elsőre ui. bátortalannak éreztem magam egy saját verzió kifundálásához. Többféle készítési módszer kering a neten, van jéghideg vizet alkalmazó, de langyos vizes módozat is, ill. csak vízzel vagy vízzel és tejjel készült is. Az egyik a friss élesztőre esküszik, a másik a szárítottra, sőt a sütés kapcsán is vannak fortélyok. A szárított élesztőt még sosem próbáltam, pedig már vettem egyszer, de ott ment tönkre a polcon, soha fel nem használtam. Valahogy a friss élesztő szimpatikusabbnak tűnt. Most mégis szárítottal próbálkoztam, mert a recept, ami mellett végül letettem a voksomat, ezt írta. Sajnos a leírás valamiért befejezetlen maradt, sehogy sem derült ki belőle, hogyan kell megformázni a ciabattát. Persze annyi tapasztalattal a hátam mögött már nem esek kétségbe, ha formázásról van szó, de valahogy akkor is fura volt, hogy ott megállt a sztori, hogy kiborítjuk a deszkára, és várunk, amíg megkel. Aztán szünet, és már megy is a sütőbe. A kettő között ott van a nagy semmi, vagyis a formázás, amiről a könyv nagyokat hallgatott.
Na, akkor net beizzít, és szerencsére keresgélés közben találtam hozzá videókat. Ezekben úgy hajtogatták a tésztát, mint ahogyan a croissant tésztát szokták, míg a könyvben ennek nyoma sem volt. Sebaj, én összevegyítettem a kettőt, és így született meg ez a nagyon fincsi hosszúkás kenyér, amit már unásig ismer mindenki, csak én voltam vele lemaradva.
Érdekes, hogy a másik kenyér, amit csak később szegtem meg, sokkal lyukacsosabbra sikerült, sőt főleg lyukat ettünk tészta helyett. :D

 

Hozzávalók 2 darabhoz:

a bigához:
17,5 dkg fehér kenyérliszt
½ tk. szárított élesztő
2 dl víz

a tésztához:
32,5 dkg fehér kenyérliszt
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
½ mk. szárított élesztő
2 dl víz
2 ek. tej
2 ek. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. A bigához a szárított élesztőt a liszthez vegyítjük, csomómentesre keverjük a vízzel, és olajjal megkent folpackkal lefedve, 12 órára hűtőbe tesszük. Ha a biga elkezd összeesni, akkor már használható.
2. Hozzáadjuk a többi lisztet, a cukrot, a sót, élesztőt, olívaolajat, tejet, és fokozatosan adagolva hozzá a vizet, fakanállal alaposan összekeverjük. Olajjal megkent folpackkal letakarva, 1 órát kelesztjük (kb. a háromszorosára kell kelnie).
3. A tálban lévő tésztát kanál segítségével elfelezzük, és egymás után óvatosan kiborítjuk az alaposan belisztezett deszkára.
4. Lisztes kézzel mindkét tésztából 1,5-2 cm vastagságú téglalapokat formázunk, és a tetejüket épp csak meghintjük liszttel. A munkalapon hagyjuk, és olajozott folpackkal letakarva, 30 percig kelesztjük.
5. Ezután jobbról, balról, valamint lentről és fentről egymásra hajtjuk a tésztát, és átfordítjuk, hogy a hajtás alulra kerüljön. Így járunk el a másik tésztával is. Letakarva újabb 30 percet kelesztjük.
6. A tésztákat 90°-kal elforgatjuk, kicsit kihúzkodjuk, a fenti módon újra meghajtogatjuk, majd hajtással lefelé átfordítjuk. Letakarva pihentetjük újabb 30 percet.
7. A ciabattákat lisztes kézzel óvatosan megformázzuk (a felületük épp eléggé lisztes, ezért nem kell megszórni újra), két kézzel alájuk nyúlva sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarjuk, amíg a sütő bemelegszik. Készre sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

A bigát jó idő esetén 4 órát szobahőmérsékleten is érlelhetjük. Én a hűtőben való pihentetés után is még 2 órát szobahőmérsékleten hagytam.
Süthetjük még magasabb hőmérsékleten is, majd a sütési idő felénél visszavesszük a hőfokot.