Grízes sütemény földieperrel

Emlékezetem szerint eddig csak egyetlen olyan receptet tettem fel a blogra, ami nem nyerte el a tetszésemet. Ez a süti a második. Hogy miért is került föl mégis? Mert ezzel az édességgel pontosan úgy jártam, mint anno a banános-csokis-kókuszos túródesszerttel: nekem abszolút nem ízlett, a Kutyafül viszont elismerőleg nyilatkozott róla. Általában egy 10-es számskálán kell neki megmondania, hogy az adott étel hány pontot érdemel, és mivel ez a süti számára egy erős 8-ast ért, így hát nem kukáztam ki.
Nem jellemző, hogy tojás nélküli sütit sütök, mert valahogy nem bírom elképzelni, hogy abból „normális” sütemény kerekedik ki, lévén, hogy nincs benne kötőanyag. De ez a hitetlenkedés biztosan csak az én tudatlanságomat támasztja alá. Amikor ezt az édességet megláttam a neten, csak arra tudtam koncentrálni, hogy epres, ill. mivel soha nem sütöttem még grízes sütit, ki kellett próbálnom. Már késő volt, amikor feltűnt, hogy nincs is benne tojás. Már nem volt visszaút, pontosabban épp hozzákeverhettem volna még, de kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz a sütés eredménye, ha kimarad belőle. Azt is láttam, hogy ez aztán nem egy fogyókúrás eledel, hiszen töméntelen vaj, cukor és búzadara kell bele, plusz ott van még a magas zsírtartalmú tejföl is. De ha már erre esett a választásom, akkor ez lesz.
Nagyon szépen megsült a teteje, ezzel nem is volt baj, a tűpróba szerint a belseje is oké volt, mégis megijesztett, mert ezt bizony még langyosan sem lehetett épségben felszeletelni. Úgy tűnt, nem sült át teljesen. Amikor aztán teljesen kihűlt, mégis egyben maradt. Megkóstoltam... ...és nem ízlett. :( A megkezdett szeletet félreraktam a Kutyánszkinak, és láss csodát, ő épp az ellenkezőjét állapította meg. Én azonban addigra már újrahasznosítottam a sütit, villával alaposan összetörtem, és 3 tojást kevertem hozzá. Újrasütöttem.... ….és nem változott az eredmény, sem pedig a véleményem - ugyanolyan lett. :D Valószínűleg, ha már az első próbálkozásnál tettem volna hozzá a felvert fehérjehabot, ill. a cukorral kikevert tojássárgáját, akkor azért más lett volna az eredmény.
Másnap aztán rá-rájártam én is. :D
Az, hogy nektek ízlik-e, csak egy módon derülhet ki: ha elkészítitek. ;)

Hozzávalók 24-26 cm átmérőjű sütőformához:

Tésztához:
25 dkg vaj
40 dkg búzadara
2 ek. liszt
2 csapott tk. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
50 dkg tejföl
35 dkg cukor

Sziruphoz:
7,5 dkg cukor
1 ek. víz
1 narancs leve
3 ek. rum

Eperöntethez és a sütemény tetejére:
50 dkg földieper
1 cs. vaníliás cukor

elkészítés:

1. A tejfölt elkeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, és hozzáadjuk a liszttel, vegyített búzadarát keveréket és negyedórát állni hagyjuk.
2. A tésztamasszát 2-3 percig keverjük, majd kivajazott, kilisztezett sütőformába simítjuk, és előmelegített sütőbe toljuk.
3. A sziruphoz a cukrot a vízzel állandó keverés mellett aranybarnára karamellizáljuk, majd hozzáadjuk a narancslevet, a rumot, és kis lángon kb. 10 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
4. A megsült tésztát a sütőformában hagyjuk, a tetejét hurkapálcával több helyen megszurkáljuk, és meglocsoljuk a még forró sziruppal. Így hagyjuk kihűlni.
5. Az eperöntethez a kicsumázott, megmosott földiepret feldaraboljuk, és kiveszünk belőle 25 dkg-nyit. A vaníliás cukorral együtt lábasba tesszük, pürésítjük és összeforraljuk. Kihűtjük.
6. A süteményt felszeleteljük és az eperöntettel, valamint a felkockázott többi eperrel együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Eperjoghurtfagylalt gyömbérrel

Az eperrel egyszerűen nem tudok betelni. Mégsem keverhetem mindig joghurtba, vagy különböző sütiket sem süthetek belőle egymás után, mert az egyáltalán nem kedvezne a kilóinknak, amitől ugyebár nagyon meg akarunk szabadulni. Persze lehet csinálni fogyókúrás süteményt is, de én most fagyira vágytam, ami az én verziómban szintén nem diétás, de napi 2 gömb miatt még nem fogom a fejemet a falba verni.
Azért is esett most a választás a fagylaltra, mert a Kutyafül pár napja már mondogatta, hogy meghív fagyizni. Én azonban hajthatatlan voltam, mert kb. 3 éve sem sütit, sem fagyit nem veszek már cukrászdában. Élvezem, hogy megcsinálhatom én magam is, és úgy, ahogy szeretem, ill. az sem utolsó szempont, hogy házilag elkészítve kicsivel kevesebbe is kerül. Így aztán a Kutyának is várnia kell, amíg az ilyen vagy olyan ízű jeges finomság itthon előállítódik. Szerencsére türelmes, és nem csábul el a cukrászdás édességekre.
Joghurtos eperfagyit egyébként már csináltam, de az nem volt krémes állagú, lévén, hogy a joghurtban elég sok a folyadék. Én viszont csak a selymesen lágy fagylaltokat szeretem. Ezért most egy krémes változatot próbáltam ki, ami bár nem készül el hipp-hopp, hiszen megelőzi egy kis „előjáték”, de érdemes rá várni, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

Fagylaltalaphoz:
35 dkg földieper
88 dkg görög joghurt (2 nagy pohár)
2,5 dl habtejszín
8 dkg nyírfa-porcukor
1 tk őrölt gyömbér

Öntethez:
6 nagy eperszem
1 dl eperpüré
1 ek. nyírfacukor

Díszítéshez:
friss eperszemek
citromfű

elkészítés:

1. A joghurtkrémsajtot előző nap eszerint a recept szerint elkészítjük. (1 nap elég neki, és kb. 40 dkg, krémes állagú krémsajtunk lesz.)
2. A megmosott, kicsumázott epret 6 szem kivételével pürésítjük és félreteszünk belőle 1 dl-nyit.
3. Az öntethez a félretett eperszemeket felkockázzuk, és az 1 dl eperpürével, valamint a nyírfacukorral kis lángon sűrűsödésig főzzük. Teljesen kihűtjük.
4. A joghurtkrémsajtot alaposan elkeverjük a többi eperpürével, a cukorral és a gyömbérrel.
5. A tejszínt kemény habbá verjük, óvatosan az epres joghurtkrémhez forgatjuk, és az így kapott krémet jól zárható műanyag dobozba vagy doboz alakú fém sütőformába kanalazzuk. Mélyhűtőbe tesszük 1 órára, majd villával jól átkavarjuk. Ismét hűtjük 30-60 percet, és újból átkavarjuk.
6. A fagylaltalap tetején kanállal több helyen mélyedéseket ejtünk, beletöltjük a kihűlt eperöntetet, és a tetejére is teszünk a megmaradt az öntetből.
7. Pár órára mélyhűtőbe tesszük, majd fogyasztás előtt 20 perccel kivesszük a fagyasztóból. Friss eperszemekkel és citromfűvel díszítjük.

Tejszínes cukkinikrémleves petrezselyemmel

A rántott cukkiniért odavagyok, viszont semmilyen más formában nem eszem meg. De nem is zárkózom el teljesen a másféle elkészítési módoktól. Éppen ezért most kipróbáltam, milyen lehet levesnek. Elsőre nem mertem saját receptet kiagyalni, hanem a világhálót hívtam segítségül. Találtam is néhány izgalmasnak tűnő leírást, és erre az alábbira esett a választásom. Csak a mennyiségekkel variáltam egy kicsit, ill. tettem bele petrezselymet is, nehogy megint rám fonnyadjon. Kijelenthetem, hogy a cukkinit ezentúl nem csak rántva fogom megenni. :) Az örömömmel nem voltam egyedül, mert a Kutyafül közölte, hogy ez bizony nagyon ízlik neki. Úgy belakott belőle, hogy nem is kért főételt. :D

Hozzávalók 2 személyre:

35 dkg cukkini
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyemzöldje
2,5 dkg vaj
1 ek. liszt
7 dl csirkehús alaplé
1 tojássárgája
0,5 dl tejszín
őrölt fehér bors
szerecsendió
só
2 szelet pirítós kenyér a tálaláshoz

elkészítés:

1. A cukkinit alaposan megmossuk, végeit levágjuk, és 5 dkg kivételével héjastól felkockázzuk.
2. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, előbbit lereszeljük, vagy nagyon finomra aprítjuk, utóbbit áttörjük, és 2 dkg vajon mindkettőt megdinszteljük.
3. Rátesszük a cukkinit, összeforgatjuk, pár percig pároljuk, majd rászórjuk a lisztet, és felöntjük az alaplével.
4. Megfűszerezzük, felforraljuk, és addig főzzük, amíg a cukkini meg nem puhul. Botmixerrel pépesítjük, majd a levest levesszük a tűzről.
5. A tojássárgáját elhabarjuk a tejszínnel, a leveshez csorgatjuk, majd a tűzre visszatéve, éppen, hogy csak összemelegítjük. Beletesszük a finomra aprított petrezselyemzöldet.
6. A félretett cukkinit csíkokra vágjuk, 0,5 dkg vajon kissé megpirítjuk, majd a levesbe tesszük. A kész leveshez pirítós kenyeret kínálunk.