Kalács vadkovásszal

A vadélesztővel való munka nagyon izgalmas dolog, hát még ha kalács készül vele. Ez aztán az igazi kaland!
Amikor először fogtam neki, azt hittem, ebben is rögtön olyan sikeres leszek, mint a vadkovászos kenyerek és egyéb péksütik kapcsán. Tévedtem. Az első kalácsom savanyú, nehézkes és a belseje sárgás árnyalatú volt. Azt nem mondanám, hogy ehetetlenre sikeredett, mert nem - hamar elfogyott. Csupán nem olyan volt, mint a megszokott ízű és állagú élesztős kalácsok. Talán túl sokat képzeltem a vadkovászos kalácsról? Nem hiszem! Inkább csak ahhoz képest lett más, mint amit vártam tőle. És nem őbenne volt a hiba, hanem bennem. Alakilag ott rontottam el, hogy amikor megsodortam, túl sok levegő szökött meg a tésztából, ami csúnyácska szálakat eredményezett. Újból összegyúrtam, aminek hatására sikerült kinyírnom szinte az összes légbuborékot. Hiába kelt utána még egy csomó ideig, az már nem volt az igazi.
Akkor elhatároztam, hogy nem adom fel egykönnyen, és csak azért is vadélesztős kalácsot teszek az asztalra húsvétkor. Mivel az első kalács sárgás színű lett, 2. alkalommal nem kenyér-, hanem finomliszttel etettem meg Zsófit. Izgultam is rendesen, hogy abszolút jól lakjon a drágám, és sok-sok buborékot neveljen. Szerencsére nem hagyott cserben, és jól működött így is. Bevallom, még puszit is adtam neki, és a nem létező fülébe súgtam egy halk „szeretlek”-et, hátha ettől megtáltosodik. :D (Egyébként tényleg szeretet éreztem iránta.)
A napsütéses, meleg tavaszi idő ellenére jól befűtöttem a konyhában, hogy a kalácstészta kellő hőmérséklettel is meg legyen támogatva, és ő bizony meghálálta. Gyönyörűen megkelt. A formázáskor dupla adag óvatossággal jártam el, szinte babusgattam a kis buborékokat, nehogy megszökjenek. Aztán már csak azon kellett izgulnom, hogy ízre és színre is kalácshoz hasonló legyen. Második próbálkozásnak nem is lett olyan rossz, sőt. :) Meg is hatódtam tőle, már csak azért is, mert vadkovásszal készült. Ez a kalács bizony méltó az ünnephez, még akkor is, ha ez még mindig nem olyan, mint a pihe-puha élesztős társai. De ami késik, nem múlik.  ;)

Hozzávalók 1 kalácshoz:

10 dkg aktív vadkovász + 1 dl víz + 10 dkg kenyér- vagy finomliszt
50 dkg finomliszt
6 dkg cukor
1 tk. só
5 dkg olvasztott vaj + a kenéshez
2,5 dl langyos tej

elkészítés:

1. A délutáni órákban a befőttesüvegben lévő aktív vadkovászt megetetjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és szobahőmérsékleten hagyjuk felfutni. Kelesztőtálba öntünk 10 dkg aktív kovászt, és az előbbi módon megetetjük, de ezúttal finomliszttel. Folpackkal+konyharuhával letakarva, egy éjszakán át pihentetjük.
2. A buborékos elő-tésztánkhoz hozzáadjuk a sót, a cukrot, a lisztet, a langyos tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Folpackkal+konyharuhával betakarva, meleg helyen 10 percet pihentetjük.
3. Ezután 2-3 részletben beledagasztjuk az olvasztott vajat, majd letakarva, újabb 10 percet pihentetjük.
4. A dagasztást megismételjük, majd 20 percet pihenő után ismét megdagasztjuk. Ezután újabb 30 percet kelesztjük.
5. A tésztát téglalap alakúra kihúzkodjuk, majd fentről és lentről, valamint jobbról és balról is egymásra hajtjuk. Hajtással lefelé kelesztőtálba tesszük, és letakarva 1 órát kelesztjük.
6. A fenti módon megint meghajtogatjuk, majd 1 óra kelesztést követően újra meghajtogatjuk. Harmadszorra is 1 órán át pihentetjük.
7. A kellően levegős tésztát óvatosan enyhén lisztezett munkalapra borítjuk, a sütőformánál kicsit hosszabb téglalapra nyújtjuk vagy kihúzkodjuk. Függőlegesen 3 sávra vágjuk.
8. A tésztadarabokat (vigyázva a légbuborékokra) épp csak megsodorjuk, majd hármas fonással megfonjuk. A fonatot sütőpapírral bélelt, olvasztott vajjal kikent doboz sütőformába fektetjük, és folpackkal+konyharuhával letakarva 1-1,5 órát kelesztjük.
9. A kalács tetejét megkenjük vajjal, és befedjük egy vízzel bespriccelt másik sütőformával. 220°C-ra előmelegített sütőben 20 percet sütjük.
   
10. A sütő hőmérsékletét ezután 180°C-ra csökkentjük, és fedő nélkül kb. 30 perc alatt készre sütjük. Hurkapálcával ellenőrizzük, hogy megsült-e.
11. A kész kalácsot kivesszük a sütőformából, levesszük róla a sütőpapírt, és rácson hagyjuk kihűlni.

 sütési mód: alul-felül sütés

Lyukas süti

Pontosan úgy voltam a vasárnapi desszerttel, mint a Gabriella kalandjai a konyhában háziasszonya, akinek nagyon fájt a foga valamilyen édességre, amit nem kell sütni. Aztán mégis sütésre adta a fejét, de fontos szempont volt, hogy ne kelljen sokat pepecselni vele.
Én is ilyen pikk-pakk-megvan édességre vágytam, és akkor megláttam Gabriella fakanalas süteményét. Azonnal nekiálltam, de nem is én lennék, ha nem módosítottam volna rajta egy kicsit. Volt itthon még túróm, és az előző napi szintén túrós édesség után nem átallottam megint ezt a szívünknek kedves alapanyagot belecsempészni. A mázhoz kevesebb hozzávalót használtam, mert szerintem így is bőven elég lett. Az eredmény egy végtelenül egyszerű, ám nagyon-nagyon finom süti lett, ami még másnap is puha volt.
Én nagyobb tepsiben sütöttem, mint amit Gabriella javasolt, de még így is szép magas lett, hiszen ott volt benne a túró. A sütési idő pedig nálam jóval hosszabbra nyúlt, valószínűleg szintén a túró miatt, és igazából nem is tudom, mennyi idő alatt sült meg a sütemény, mert véletlenül elfelejtettem rápillantani az órára, miután bedugtam a tepsit a sütőbe. :D
Ha olyan nagy darabokra vágjuk, mint ahogyan a fotón is látható, akkor 15 szelet lesz belőle. A kockákat később megfeleztem, így takarosabbak lettek.

Hozzávalók 35x23,5 cm-es tepsihez:

Tésztához:
35 dkg finomliszt
25 dkg túró
12 dkg nyírfacukor
10 dkg olvasztott vaj
2 tojás
kb. 2 dl tej
½ cs. sütőpor
1 citrom reszelt héja
2 ek. citromlé
egy csipet só

Mázhoz:
15 dkg puha vaj
10 dkg nyírfaporcukor
3,5 dkg holland kakaópor
4 ek. tej

elkészítés:

1. A tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, belekeverjük az áttört túrót, a vajat, a citromlevet, a sót, a reszelt citromhéjat, majd kisebb adagokban, felváltva hozzádolgozzuk a sütőporos lisztet és a tejet.
2. A sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük (hurkapálcával ellenőrizzük, hogy átsült-e).
3. A még forró tésztát a sütőpapír segítségével átemeljük egy tálcára, és fakanál végével sűrűn lyukakat nyomunk a tésztába, miközben vigyázunk, hogy ne lyukasszuk át teljesen. A tésztát tortarácsra tesszük és hűlni hagyjuk.
4. A csokoládémáz hozzávalóit fém tálba tesszük, és gőz fölött összemelegítjük (nem forraljuk!).
5. A tésztát visszatesszük a tepsibe, rálocsoljuk a mázat, hagyjuk, hogy kissé megdermedjen, majd tetszés szerinti méretű és formájú szeletekre vágjuk. Tálaljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 30 perc biztos volt :D

Rántott hús másként, avagy rágós tyúkmellmentő akció

Az utóbbi időben eléggé kifogytunk a csirkemellből, ezért már időszerű volt bespájzolni belőle. Nem akartunk viszont megint a szokott helyről vásárolni, mert egy ideje nem vagyunk kibékülve a hús minőségével. Egy másik boltból szereztük be a pár hétre való húsadagunkat. Sajnos jól melléfogtunk, ui. csakúgy, mint a korábbi üzletben, itt is tyúkmellet adtak el csirkemell címén. Vissza már nem vihettük, mert egyrészt nem volt meg a blokk, másrészt pedig már lefagyasztottam az egészet. Kitaláltuk, hogy szétosztogatjuk a családban. Így kapott belőle Anya és a Kutyafül anyukája is. De még mindig maradt vagy 3 kg rágós húsunk. A tejben való áztatás nem vált be, húspuhítót meg nem akartam venni, így gyakorlatilag szinte mindenfajta elkészítési mód ki volt lőve. Maximum fasírtnak lett volna jó, de azt csirke-, pardon, tyúkmellből nem nagyon szeretjük. Elég nehéz volt kitalálni, hogy akkor mégis hogyan készíthetném el. Az azonban világos volt, hogy mindenképp darálni kell. Aztán mégis kialakult a felhasználási mód csodás és vállalható ötlete. Ledaráltam, és mivel egész jól formázható, így majdnem fasírt lett belőle, egészen pontosan formázott rántott husi. Ízesíteni is könnyű volt, mint ahogyan a fasírtot is, és tulajdonképpen bármi olyat hozzákeverhetünk, amire csak kedvünk szottyan, pl. zöldfűszereket is, de elég lehet csupán só és bors. Végül is egész jót ettünk belőle, szóval bátran merem ajánlani azoknak, akik hozzánk hasonlóan rosszul járnak a vásárlás során, vagy esetleg öregedő tyúkjaik mellét kívánják feltálalni családtagjaiknak. Így biztosan el fog fogyni. :) Persze bármilyen egyéb húsból is elkészíthető.

Hozzávalók 6 darabhoz:

40 dkg tyúkmellfilé
1 kis vöröshagyma
2 szelet piros húsú pritaminpaprika
őrölt fekete bors
só
finom- vagy rétesliszt
1 tojás
kevés tej
zsemlemorzsa
mangalicazsír vagy növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A hagymát és a paprikát nagyobb darabokra vágjuk, és késes aprítóban ledaráljuk.
2. A húst ledaráljuk, hozzákeverjük a paprikás hagymapépet, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
3. A húspépből 6 egyforma nagyságú golyót formázunk, kissé ellapogatjuk, ügyelve arra, hogy a lágy húsmassza ne essen szét.
4. A húspogácsát lisztbe mártva tovább lapítjuk, majd a másik oldalára is lisztet szórunk. A húst a két tenyerünk között ide-oda „borogatva” lerázzuk róla a felesleges lisztet.
5. A húspogácsák egyik oldalát tejjel felvert tojásba mártjuk, és villa segítségével a felül lévő felére is rálötyögtethetjük a tojást.
6. Fordítólapát segítségével a hús alá nyúlunk és átemeljük a zsemlemorzsába. Ekkor még jobban ellapogatjuk.
7. A húspogácsákat rátesszük a serpenyőben felhevített zsírra, és közepes lángon mindkét oldalukat pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd tetszőleges körettel együtt tálaljuk.