Fokhagymagerezdek parmezános bundában

Borbás Marcsi Gasztroangyal c. műsorában akadt meg a szemem ezen a sörkorcsolyán, és már akkor elhatároztam, hogy kipróbálom. Aztán legalább 2 évig mégse került rá sor, mert sose vettem annyi fokhagymát, hogy elegendő legyen és még maradjon is más ételhez.
A minap végre pont időben, a zöldségesnél jutott eszembe, hogy akkor most fel kéne tankolni fokhagymából. Jó sokat vettem, és másnap már szemezgethettük is ezt a finom, ropogós snacket.
Én most próbáltam ki először a parmezán sajtot, és meg kell mondjam, nem csalódtam. Már panírozáskor is nagyon kellemes volt az illata.
Aki attól tart, hogy sok időbe kerül ezeket a pici gerezdeket bepanírozni, az ne rettenjen el tőle, mert egyrészt ezzel az egyszerű módszerrel könnyen megszabadíthatjuk a héjától, másrészt én már kiokoskodtam, hogy lehet gyorsan túljutni a lisztbe, majd tojásba való forgatáson. Egyedül a morzsa ráapplikálása tart tovább, de mivel időt spóroltunk az előbbi 3 művelettel, így ezt a negyedik mozzanatot fél lábon állva is kibírjuk. :D

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg makói fokhagyma (tisztított mennyiség)
finomliszt
2 tojás
10 dkg zsemlemorzsa
10 dkg parmezán sajt (eredetileg trappista sajt)
napraforgó- vagy kókuszolaj a sütéshez
só

elkészítés:

1. A megtisztított fokhagymagerezdeket szűrőkanálba tesszük, vizet engedünk rájuk, majd lecsepegtetjük. (A víz hatására a liszt könnyebben megtapad a gerezdeken. Én ezt a módszert alkalmazom a rántott sajtnál is.)
2. Egy maréknyi fokhagymát a lisztbe teszünk, alaposan összerázzuk, majd szűrőkanállal átszedjük a felvert tojásba, és villával átforgatjuk.
3. A reszelt sajtot 1:1 arányban elkeverjük zsemlemorzsával, a tenyerünkbe veszünk belőle egy keveset, és a közepébe helyezünk egy fokhagymagerezdeket. Néhányszor összecsukjuk a tenyerünket, hogy a morzsa jól rátapadjon a fokhagymára. Így járunk el a többi fokhagymagerezddel is.
4. Felforrósított, bő olajban két adagban pirosra sütjük, miközben mérsékeljük alatta a lángot. (Sütőben is süthetjük, kevés olajjal megspriccelve.)
5. A kisült gerezdeket papírtörlőre szedjük, majd ízlés szerint sózzuk és tálaljuk.

Túrógombóc édes, narancsos tejfölöntettel

Van nekem egy nagyon kedves, „messzi” barátnőm, Kata, akivel 1 hét alatt kerültünk nagyon jó kapcsolatba annak ellenére, hogy 10 év korkülönbség van köztünk. Nyilván egyformán dinkák lehetünk, mert nem érezzük ezt a csöppnyi kis differenciát. :D
Amikor megismerkedtünk, mindketten külföldön dolgoztunk, és az ismeretlen környezetben ő nagy segítségemre volt. Azóta is tart a barátság, és bár nem beszélünk se heti, se havi rendszerességgel, de amikor rám csörög, órákig megy a trécs.
Kata hozzám hasonlóan imádja a hasát, valószínűleg remek háziasszony is, és néha elmerengünk 1-1 étel elkészítésén. Nemrégiben megint sikerült vagy 3 órát dumálni vele, és akkor tanácsot kért, hogy mit csináljon a megmaradt túrójából. Ennek az lett a vége, hogy ő ajándékozott meg engem egy recepttel, nem pedig én őt. :D
Túrógombócot eddig csak 1-2 alkalommal ettem, még gyerekkoromban, mert Anya nem szerette, ezért „túrógaluskásította”, amit sósan készített. Így aztán szépen feledésbe merült a túrógombóc. Kata receptje azonban felkeltette az érdeklődésemet, mert azt mondta, hogy ez olyan könnyű, mint a hab, és közölte, hogy van viszont egy hátulütője: ez csak melegen jó. Az igazat megvallva ezt az utóbbi tényt nem is tartom hátránynak, mert ez a gombócka olyan finom, hogy ideje se marad rá, hogy kihűljön. A Kutyafüllel elég hamar eltüntettük.
Drága „Keresztanyám”, köszi a szuper receptet! ;)

Hozzávalók 15 darabhoz:

Gombóchoz:
50 dkg túró
3 tojás
egy csipet só
4 ek. búzadara
3 ek. zsemlemorzsa

Forgatáshoz:
4 ek. zsemlemorzsa
2 ek. nyírfacukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. olívaolaj

Öntethez:
6 ek. alacsony zsírtartalmú tejföl
2 ek. porcukor nyírfacukorból
½ narancs héja és leve

elkészítés:

1. A forgatásra szánt morzsához kevés olajon megpirítjuk a zsemlemorzsát, kicsit hűlni hagyjuk, majd összekeverjük a kétféle cukorral.
2. Az öntethez a porcukrot, a reszelt narancshéjat és -levet a tejfölhöz vegyítjük.
3. A gombóchoz a tojásokat villával felverjük, megsózzuk, simára keverjük a többi hozzávalóval, és állni hagyjuk, amíg a búzadara meg nem puhul benne.
4. A masszából nedves kézzel golyókat formázunk, és forrásban lévő vízben kifőzzük. Miután feljöttek a víz felszínére, még 2-3 percet főzzük, majd leszűrjük és alaposan lecsepegtetjük.
5. Megforgatjuk a cukros morzsában, és még melegen tálaljuk az öntettel együtt.

Zöldséges csirkeleves cipóban

Valamilyen tartalmas levesre vágytam, de közben napok óta foglalkoztatott a cipóban való tálalás gondolata. Gondoltam, főzök valamilyen ragulevesfélét, és majd azt tálalom fel benne. Végül úgy döntöttem, mégse igazi ragulevest készítek, és ezúttal nem a sokat preferált tejszínes habarást választom, hanem mumusomat, a rántást. Mivel azonban még mindig félek a rántással való sűrítéstől, kitaláltam, hogy kitolok vele, és kb. úgy járok majd el, mintha tejszínes vagy tejfölös habarást készítenék. Persze lehet, hogy már más is kitalálta, amit én, de roppantul megörültem a kis ötletemnek. Nevezetesen annak, hogy a rántást simára keverem egy kis forró levessel, majd fokozatosan adok hozzá még egy kis lötyit, amivel aztán vígan besűrítem az ételt. Így is lett és szerencsére sehol sem találtam a levesben egyetlen gusztustalanul úszkáló fehér gumót se. A lisztgumócskáknak ezzel örökre búcsút intettem, most már bármikor bármit berántok. :D
A cipóul szolgáló óriás zsemlék a zürichi zsemle tésztájából készültek, pont annyiból, amennyit a receptben leírtam, csak a tésztát nem 8, hanem négy felé osztottam. Az így kapott cipók nem túl nagyok, ezért mi kétszer szedtük teli. Mégis számunkra pont jók volt ekkorának, mert így a leves után még a „tányért” is meg tudtuk enni. Abszolút jól laktunk. :)
Ha valaki nagyobb cipókban akarja tálalni, az mindenképp kb. másfélszer több tésztából süsse.

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg csirkemellfilé
15 dkg csirkecombfilé
1 fej vöröshagyma
1 nagy sárgarépa
10 dkg zöldborsó (lehet mirelit is)
1 tk. morzsolt tárkony
őrölt fekete bors
só
1,2 l tyúkhúsalaplé (vagy 2 leveskocka + víz)
½ citrom leve
1 ek. finomliszt
2 ek. mangalicazsír
4 óriás zsemle vagy kis cipó a tálaláshoz

elkészítés:

1. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk vagy lereszeljük, és 1 evőkanál felhevített zsíron megdinszteljük.
2. A húst felkockázzuk, megborsozzuk, majd rátesszük a hagymára, és fehéredésig sütjük.
3. Rádobjuk az apró kockákra vágott sárgarépát, pár percig pároljuk, majd tárkonnyal,  sóval ízesítjük. Felengedjük az alaplével, és addig főzzük, amíg a répa félig megpuhul. Hozzáadjuk a megmosott borsót, és készre főzzük a levest.
4. Az 1 evőkanál felhevített zsírt simára keverjük a liszttel, és 1-2 perc alatt világos rántást készítünk. Hozzámerünk egy keveset a forró levesből, csomómentesre dolgozzuk, majd a leveshez keverjük. Citromlével ízesítjük. Melegen tartjuk.
5. A másnapos cipócskák tetejét levágjuk, belsejüket kivájjuk (félretesszük egyéb étel készítéséhez), és 200°C-ra előmelegített sütő középső rácsára téve, kb. 10 perc alatt ropogósra pirítjuk.
6. Belemerjük a levest, félig visszatesszük rájuk a kalapjukat, és tálaljuk az ételt. még egy kis plusz citromlével savanyíthatjuk.

Tipp:

A cipókat úgy tudjuk szépen kivájni, ha a zsemle kérge mentén körben késsel bevágjuk, majd a közepén ejtünk egy nagy keresztet, így 4 cikket kapunk és könnyen kivehetjük a belsejét. Aki szereti, az aljában hagyjon több tésztát, amit a levessel együtt kikanalazhat.