Almás-krémes szelet

A maradékokban az a jó, hogy kihozzák az emberből a benne szunnyadó kreativitást - már ha van neki olyanja. :D Persze nem kell valami nagy dologra gondolni, mert az apróbb ötleteknek is lehet örülni. Történt ui., hogy a 22. SAD! játékra készítettem egy kis panna cottát, azt a bizonyos ál-almalevest, és megmaradt az alma főzőleve, ill. pár nap alatt összegyűlt egy kis tojásfehérjém is. Az almalét napokig pakolgattam ide-oda a hűtőben, nem volt szívem kiönteni, de még nem tudtam, mire használhatnám fel. Aztán eljött a vasárnap, és mivel a néhány nappal korábban készült panna cottának már nyoma sem volt, ezért ki kellett találnom valamilyen édességet, hogy ne maradjunk desszert nélkül.
Mindig tetszettek a réteges sütik, így adódott is az ötlet, hogy a maradék főzőléből lesz az egyik réteg. Második rétegnek valamilyen krémet gondoltam ki, főzött krémet viszont most nem tudtam volna készíteni, mert nem volt hozzá elég tojásom. Ezért aztán maradtam a mentőövként szolgáló bolti, főzős pudingnál, jó az néha-alapon. A tojásfehérjéből pedig megint fehér piskótát sütöttem, de most egy kis érdekes ízt is vittem bele a szintén maradék kardamomos porcukornak hála. Így az lett a süti alapja. Az biztos, hogy nem utoljára készítettem. :)
Ez a receptem viszonylag új, de Anya szülinapjának hála lecserélhettem a nekem nem tetsző fotókat, ui. ezt rendelte ünnepi sütinek, és ismételten megállapította, hogy ez az egyik kedvence.
Egyúttal egy picit egyszerűsítettem és változtattam a leíráson, így pl. nem csak a süti oldalát kentem körbe tejszínhabbal, hanem a tetejét is, illetve 3 tojásfehérjém nem lévén a piskótát a lejjebb olvasható tipp szerint készítettem. Valamint az almaszeletek nem a zselérétegre, hanem az alá kerültek, illetve ezúttal mellőztem a tejszínhabrózsás díszítést, mert a kivitelezés szépsége nálam még mindig kétséges. :D Szerintem így mutatósabb lett.

Hozzávalók 18-20 cm-es tortaformához:

Piskótához:
3 tojás fehérje
6 dkg finomliszt
6 dkg porcukor
1 mk. sütőpor
1 kardamom magjai
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Almaréteghez és az almazseléhez:
1 alma (pl. Jonatán)
2,5 dl 100%-os almalé
½ citrom leve
1 mk. őrölt fahéj
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 ek. méz (vagy ízlés szerint)
3 zselatinlap

Krémhez:
1 cs. vaníliaízű pudingpor
3,5 dl tej
5 ek. porcukor
12 dkg puha vaj

Tetejére:
2,5 dl zsíros tejszín
1 ek. porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A piskótához a cukrot a kardamom magjaival együtt ledaráljuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük.
2. A sütőporral, kardamomos porcukorral vegyített lisztet több részletben a fehérjehabhoz forgatjuk. A  tésztamasszát a kivajazott, liszttel behintett formába simítjuk, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
3. A meghámozott, magházától megfosztott almákat 8-8 cikkre szeljük, és minden cikket további 3 szeletre vágunk. Lábasba tesszük, felöntjük a citromlével, az almalével, hozzáadjuk a fahéjat, a vaníliamagokat, a mézet, és puhára főzzük. Leszűrjük, és a szeleteket egymástól távolabb tányérra szedjük. Teljesen kihűtjük.
4. A zselatint hideg vízbe áztatjuk, amint megpuhult, kinyomkodjuk, majd feloldjuk a forró almalében. Kihűtjük.
5. A piskótát visszatesszük a sütőformába, visszakapcsoljuk rá a forma peremét, körben kirakjuk az almaszeletekkel, és ráöntjük a kocsonyáodós almazselét. Dermedésig hűtőbe tesszük.
6. A krémhez kevés tejjel simára keverjük a pudingport, és a forrásban lévő, 2 evőkanál cukorral ízesített többi tejhez adjuk és felfőzzük. Többször átkeverve teljesen kihűtjük.
7. A vajat habosra kavarjuk a többi porcukorral, majd alaposan összedolgozzuk a pudinggal, és a krémet a zselés almarétegre simítjuk. Dermedésig hűtőbe tesszük.
8. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük, bevonjuk vele a torta teljes felületét, majd felszeleteljük, és a szeleteket meghintünk őrölt fahéjjal.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Ha csak 2 tojásfehérjénk van, szaporíthatjuk egy egész tojással, és miután kemény habbá vertük a fehérjéket, hozzáforgatjuk a sárgáját. Ezután mehet bele a sütőporos-cukros lisztkeverék.

 

Fokhagymás-mézes-fűszeres sárgarépa

Nálam valahogy mindig felszaporodik a sárgarépa, aztán meg csak kerülgetem és pakolászom jobbra-balra. Itt volt hát az ideje, hogy felhasználjak belőle néhány darabot. Elég sűrűn készítek ehhez hasonló fűszeres, fokhagymás répát, de eddig sosem ízesítettem mézzel, ill. a fokhagymát sem sütöttem meg előzőleg sütőben, hanem csak vékonyra szelve, kissé megpirítva adtam a répához. Ezzel a kis variálással az íze is más lett egy csöppet, a krémesre sült fokhagymáról pedig kijelenthetem, hogy mostantól kezdve sűrűn teszi majd tiszteletét a konyhámban.  

Hozzávalók 2 személyre:

2 nagy sárgarépa
3 kis fej fokhagyma
olívaolaj
1 ek. méz
1 csapott ek. kakukkfű
1 tk. majoránna
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A megtisztított sárgarépát 3 mm vastag szeletekre vágjuk, és gőz fölött, lefedve puhára pároljuk.
2. A fokhagymafejeket (héjastól) kettévágjuk, és kevés olívaolajjal meglocsolva, 170°C-os sütőben 25 perc alatt megsütjük.
3. A sárgarépát felhevített olívaolajon átforgatjuk, miközben megfűszerezzük és mézzel ízesítjük.
4. A krémesre sült fokhagymagerezdeket kibújtatjuk a héjából, a répához adjuk, és az ételt pirosra sütjük. Tálaljuk.

„Zürichi” zsemle

 

 

 

Folyton „belebotlottam” a neten az ún. zürichi kenyérbe, és többször át is futott az agyamon, hogy nekem se kellene kimaradnom az elkészítéséből. Na most, most eljött a nagy nap – és bedagasztottam a sokak által nagy becsben tartott kenyértésztát. Igaz, se burgonyapehely, se aszkorbinsav nem volt itthon (előbbi 4 boltban sem volt kapható), pedig ezek biztos alapkövetelménynek számítanak a konyhában. :D Sebaj, megoldottam nélkülük, az aszkorbinsavat citromsavval helyettesítve, hátha azzal is beválik. Ha a vízkövet olyan remekül eltünteti, akkor talán a kenyérrel is csodákat művel. :D Azt persze nem tudom, hogy az én zürichim attól lett-e annyira finom, mindenesetre nem rontotta el.
Ez a kenyér méltán olyan népszerű, és általa megismerkedtem a jénaiban való sütéssel, ill. a kovásszal, ezzel az értékes tésztaemelő anyaggal.
Az első sütés eredménye a nem megfelelő méretű jénai edény ellenére is egész szép lett, viszont a vízzel történő spriccelés után nem pattogott, nem cserepesedett úgy, ahogy illett volna, sőt nem ropogott a héja. Újra kellett próbálkoznom, de ezúttal nem kenyeret, hanem zsemlét készítettem a tésztából. Három részletben sütöttem meg, és közben még kísérleteztem is, mert különböző időkben vettem le róluk a fedelet, ill. az utolsó adagot teljesen fedő nélkül sütöttem, végig 200°C-on. Egyik sütési móddal sem lett igazán ropogós a héja, és csak kicsit cserepesedett be, aminek több oka is lehet: vagy mégis kellene bele az a burgonyapehely, vagy a tál kiolajozása a ludas, esetleg mégsem szerette a tészta az utólagos bespriccelést. Bevallom, picit el is szomorodtam, mert kifejezetten szeretem, ha ropog a kenyér héja, viszont ízre és állagra remek lett. Szóval nem a recepttel van a baj, hanem az én készülékemben. Sebaj, így is jóllaktunk, és legalább egy kicsit belemélyedhettem a kovászkészítésbe, ami szerintem izgalmas feladat. Tapasztalatom szerint a kovásszal készült nyers tészta állaga ui. eltér az élesztősétől: előbbi rugalmasabb és selymesebb. Nagyon hamar ki lehet dolgozni, nem kell sokáig dagasztani, szinte azonnal „kezessé” válik. Érdemes kipróbálni annak is, aki hozzám hasonlóan le van még maradva ez ügyben. ;)

 

Hozzávalók 8 nagyobb zsemléhez vagy 1 vekni kenyérhez:

az előtésztához (kovászhoz):
25 dkg fehér kenyérliszt
6 g friss élesztő
1,65 dl víz

a tésztához:
az összes kovász
37,5 dkg fehér kenyérliszt
12 g só
egy csipet aszkorbin- vagy citromsav
2 ek. burgonyapehely (elhagyható)
2,5 dkg puha vaj
kb. 2,5 dl víz
1 dkg friss élesztő
növényi olaj a kelesztéshez

elkészítés:

1. A kovászhoz a tálba szitált lisztet összedolgozzuk a langyos vízben feloldott élesztővel, letakarjuk és szobahőmérsékleten hagyjuk dolgozni egy éjszakán át.
2. Másnap a kovászra szitáljuk a többi lisztet, hozzáadjuk a sót, (az aszkorbinsavat, a burgonyapelyhet), a vajat, a langyos vízben elkevert élesztőt, és selymes tapintású tésztává dagasztjuk.
3. A tésztát olajjal kikent tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen 20 percig pihentetjük. Ezután átgyúrjuk, és ismét 20 percig pihentetjük.
4. Lisztezett munkalapra borítva kinyomkodjuk belőle a légbuborékokat (hogy később ne legyenek nagy lyukak a kész péksüteményben/kenyérben), és 8 zsemlét formázunk belőle.
5. Egy nagy jénai tálat kibélelünk sütőpapírral, és annyi zsemlét teszünk bele, amennyi elfér benne úgy, hogy még nőni is tudjanak. Letakarva kelni hagyjuk.
6. A jénai fedelének belsejét és a zsemléket bespricceljük vízzel, és az edényt 230°C-ra előmelegített sütőbe toljuk.
7. Negyedóra elteltével 200°C-ra csökkentjük a hőmérsékletet, levesszük a jénai tetejét (vagy akár ki is vehetjük a zsemléket a jénaiból, és sütőpapírral bélelt tepsin sütjük tovább), és további kb. 10 perc alatt készre sütjük.
8. A kész zsemléket rácsra szedjük, és a tetejüket lespricceljük hideg vízzel. (Ahogy a zsemlék hűlnek, a héjuk elkezd cserepesedni.

Megjegyzés, tipp:

A tésztából veknit is formázhatunk úgy, hogy kör alakúra nyújtjuk (vagy csak széthúzzuk és lenyomkodjuk), majd feltekerjük és a végeit aláhajtjuk, ill. a hajtásnál összecsipkedjük. (Más módon is megformázhatjuk a veknit.) A tésztát ezután sütőpapírral bélelt, ovális alakú, nagy jénai tálba helyezzük, és letakarva megkelesztjük. A megkelt kenyeret 3 helyen bevágjuk, jól bespricceljük vízzel, akárcsak az edény tetejének a belsejét, és befedjük vele a kenyeret. A továbbiakban ugyanúgy járunk el, mint a zsemlék esetében, csak a sütési idő fog módosulni: fedő alatt 30 percig, majd fedő nélkül további 15 perc alatt készre sütjük a kenyeret (ha a teteje nagyon barnul, alufóliával letakarjuk.) Rácsra téve hagyjuk kihűlni.