2014. február 10.

Almás-fahéjas panna cotta, avagy tejszínes ál-almaleves





A 22. Süss! Alkoss! Díszíts!-játék témáját Pitelány, a Tűpárna és habverő blog írója eszelte ki, miután Leopold cicám őt választotta a következő forduló háziasszonyi posztjára. Az új kiírást annyira izgalmasnak találtam, hogy azonnal beneveztem én is, bár még fogalmam sem volt róla, mivel rukkolok majd elő.
Bevallom, még új vagyok a gasztroblogos játékok terén, hiszen csak a 20. SAD! És a 60. VKF! óta veszek részt ilyesmiben, de mivel szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ezentúl nem maradok ki a mókából.
A mostani forduló témája az „Álarcos” finomságok nevet viseli, és valódi kihívásnak érzem, mert olyan édességet vagy sósságot kell készíteni, ami első látásra másnak tűnik; amiben van valami vicces érdekesség.
Persze azonnal valamiféle édességben gondolkodtam, mert egész egyszerűen átsiklott a szemem a másik lehetőségen, azaz hogy sós étellel is lehet nevezni. Aztán meg már annyira csak az édesre állt rá minden gondolatom (és a gyomrom is), hogy jobbnak láttam, ha nem konvertálom át magam a sósakra.
Jó pár napig agyaltam, de aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos szikra (ami utólag persze már nem tűnik annyira Isteninek), és megszületett ez a jól ismert leves, akarom mondani levesnek kinéző és ízében is rá emlékeztető panna cotta.




Hozzávalók 4 személyre:

3 kis alma
1 citrom
4 ek. méz (vagy ízlés szerint)
1 fahéjrúd
2 csipet őrölt gyömbér
½ vaníliarúd
2 dl almalé
víz
5 dl tejszín
3 zselatinlap

elkészítés:

  1. Az alaposan megmosott citrom héjából levágunk 2 db, kisujjnyi széles és kisujjnyi hosszú darabot. A citrom levét kifacsarjuk.
  2. A meghámozott, magházától megfosztott almákat felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromhéjat és -levet, a fahéjat, a gyömbért, a vaníliarudat a kikapart magjaival együtt és 2 evőkanál mézet.
  3. Felöntjük annyi víz és almalé keverékével, amennyi épp ellepi, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük.
  4. A főzőlevet leszűrjük és hűlni hagyjuk. Kiveszünk belőle 2 evőkanálnyi puhára főtt almakockát, és félretesszük.
  5. A többi főtt almát 4 evőkanál főzőlében botmixerrel pépesítjük. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
  6. A tejszínt a többi mézzel felforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatint.
  7. Az almapürét a zselatinos tejszínhez keverjük, és a híg panna cottát elosztjuk 4 mélytányérban. Közepére kanalazzunk az előzőleg félretett főtt almakockát, hűlni hagyjuk, majd a tányérokat folpackkal letakarva, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt meghintjük őrölt fahéjjal.
Tipp:
A leszűrt levet felhasználhatjuk valódi almaleves készítéséhez, vagy zselésítve akár süteménybe is.






2014. február 7.

Marcipános-fahéjas kelt perec







A napokban a kezembe került egy kártyás receptfüzet, és megakadt a szemem ezen a csavart kiflin mert hogy eredetileg így hívják. Persze nevezhetnénk csavart csigának is. :) Annak ellenére, hogy nagyon szeretem, nem sűrűn készítek édes kelt tésztát, de most annyira megkívántam, hogy nem halogattam tovább, és icipicit alakítva rajta, megsütöttem ezeket a pereceket. Az illata fantasztikus volt, az ízében sem csalódtam, és a kardamom is kellemesen érezhető. :)
 
 

 
Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 mk. só
½ mk. őrölt kardamom
7,5 dkg vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
14 dkg marcipánmassza
2,5 dkg vaj
1 ek. őrölt fahéj
2 ek. porcukor

a tetejére:
1 tojássárgája
1 ek. tej
nagy szemű cukor és/vagy kristálycukor

elkészítés:

  1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos, cukros tejben, majd hozzáadjuk a sót, a kardamomot, és felöntjük a többi tejjel.
  2. Rászitáljuk a lisztet, elosztjuk rajta a lágy vajat, és fakanállal 6-7 perc alatt kidolgozzuk a tésztát. A sima, rugalmas felületű tésztát letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
  3. A töltelékhez a marcipánt nagy lyukú reszelőn reszeljük és összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Kettéosztjuk, mindkét adagból téglatestet formázunk, majd 2 ív folpack között mindkettőt 30×17,5 cm-es téglalapra nyújtjuk.
  4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd kettévágjuk, és 3-4 mm vastag, 35×30 cm-es téglalapra nyújtjuk.
  5. Az egyik kinyújtott tésztát úgy tesszük a munkalapra, hogy egy álló téglalapot lássunk magunk előtt, és a 30 cm-es oldalához igazítjuk az egyik fahéjas marcipánlapot a 30 cm-es oldalánál fogva.
  6. A tésztának a marcipánlapon túlnyúló felét ráhajtjuk a marcipánra (fekvő helyzetű 30×17,5 cm-es téglalapot kapunk). Ezt 90°-kal elforgatjuk. (Ugyanígy járunk el a másik tészta- és marcipánlappal is.)
  7. A töltött tésztákat kb. 2 cm széles sávokra vágjuk, amiket kettévágunk, majd mindet megsodorjuk. A megsodort tésztákra csomót kötünk, a tésztavéget átbújtatjuk a lyukon, és a másik végét alul hagyjuk.
  8. A pereceket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva, bő 30 percet kelesztjük.
  9. Mindet lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk cukorral. A tepsit az előmelegített sütő középső sínjébe tolva megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc
 
 

 


2014. február 5.

Marcipán-kávé





A karácsony nálunk sosem telik el felturbózott kávé nélkül. Most se feledkeztem meg róla, csak épp a blogra nem került fel, mert a fotózás valahogy elmaradt. Mivel azonban az utóbbi hetek igazi téli hideget és havat produkáltak, ezért úgy gondoltam, újra elkészítem, hiszen most különösen jól tud esni egy finom, forró kávé némi extrával.
Én különösen kedvelem az alkoholos aromájú feketét, pláne, ha azt az alkoholos aromát valamilyen likőrnek köszönhetjük.




Hozzávalók 2 személyre:

1,5 dl frissen főzött presszókávé
6 dkg cukrozott marcipánmassza
méz (ízlés szerint)
2 tk. Amaretto likőr
1 dl tejszín
néhány szem Amarettini keksz
egy csipet őrölt fahéj

elkészítés:

  1. A marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A tejszínt kemény habbá verjük. A kekszet kis darabokra törjük.
  2. A frissen lefőtt, forró kávét bögrébe töltjük, elkeverjük benne a marcipánt, és annyi mézzel ízesítjük, amilyen édesre szeretnénk a kávét. (Ha a marcipán nem oldódik fel, akkor kávékiöntőben újra felforrósítjuk a kávét, és addig kevergetjük, amíg a marcipán teljesen fel nem olvad benne.
  3. A marcipános kávéhoz adjuk a likőrt, elosztjuk 2 csészében, és a rákanalazzunk a tejszínhabot. Végül megszórjuk kekszmorzsával és fahéjjal.