III. Lent a szurdokban és fent, 3000 méter magasban

2. Kaprun:

Másnap, azaz vasárnap Kaprun felé indultunk, amely egyike a legismertebb síterületeknek, és ez Ausztria első gleccser síterepe 2900 m magasan, amelyet már a II. Világháborúban elkezdtek kiépíteni. Kaprunt a Kaprun-völgy köti össze a már említett Zell am See városával.
Itt megtekintettük a kapruni várat, ahol minden hétfőn délután 4 órától várvezetésen lehet részt venni.

Kapruni vár (Burg Kaprun):

A vár az 1798 m magas Pfiffscharte lábánál, a városka szélén található. Feltehetően a 12. században a Felső-Bajor Falkenstein nemesség építtette. A vár feladata volt, hogy figyelje a kapruni völgy bejáratát, de akkoriban valószínűleg csak egy toronyból és egy lakóépületből állt. Évszázadokon át romlott az állaga, míg nem az 1980-as években megkezdték a renoválását. Kőről-kőre építették újra, olyan valósághűen, amennyire csak lehetséges volt. Ma különböző rendezvényeket, koncerteket tartanak itt, pl. esküvő színhelyéül is ki lehet bérelni. Minden júliusban kétnapos fesztivált tartanak várjátékok keretében, abszolút középkori hangulatot teremtve több mint 500 résztvevővel.
Várnézés után életemben először alkalmam nyílt végigmenni egy szurdokon, s bár nem ez volt a kiránduláson látott legszebb és legérdekesebb, de kétség kívül maradandó élményt nyújtott.
Jellemző rám a dolgokra való gyermeki rácsodálkozás, és olyankor egy 5 éveshez hasonlóan cserfes vagyok. Itt is úgy ámuldoztam, mint egy kisgyerek, a Kutya meg csak elnézőn mosolygott rajtam, miközben ő is élvezte a csodás látványt.
(Várvezetés: 4 euró/fő)

Sigmund-Thun-szurdok (Sigmund-Thun Klamm):

a szurdok bejárata

A 320 m hosszú és néhol a 32 m-es mélységet is elérő szurdok Kaprun közelében található. Kb. 14000 évvel ezelőtt, a késő jégkorszakban a Kaprun-völgyet hatalmas gleccserek borították, amelyek a sziklákat a folyás irányába tolták. A gleccser olvadása után egy hegyszoros maradt hátra a Bürgkogelnél – ez ma a Sigmund-Thun-szurdok. 1893 óta a szurdok turisztikai látványosság. Ekkor deszkákból sétányt építettek a sziklák oldalába, a Kapruner Ache nevű patak fölé, ahol látványos vízesések mellett és hatalmas sziklafalak között sétálhatunk. A szurdok nevét Salzburg akkori kormányzójáról, Sigmund Graf von Thunról kapta. 1934 óta természeti műemlék.
A szurdok bejáratánál egy parkoló található, ahonnan jobbra és balra indulva is eljuthatunk a szurdok kiindulópontjáig. A jobb kéz felőli bejárat mellett a Verbund áramszolgáltató vállalat ingyenesen látogatható központjában megismerkedhetünk az áramtermelés technikájával.
A szurdok végén egy mesterségesen kiépített vízesést láthatunk. A vízesésen keresztül a felette lévő tó, a Klammsee vizét eresztik le. Innen három utat is választhatunk: az egyik visszafordulva ismét a szurdokon át vezet, vagy választhatjuk a szurdok felett vezető utat is, ami jobb kéz felé vezet, és visszavisz a parkolóig. Ha időnk engedi, utunkat a Klammsee felé is vehetjük, bal kéz felé.
(Belépő: 3,90 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes, a nyitva tartás évszakfüggő)

az érdekes sziklaalakzatokat táblák hirdetik: a szurdok szelleme

...és boszorkánya

a szurdok végpontja: Klammsee...

...és egy mesterséges vízesés, jobbról: visszatekintve a szurdok

Kitzsteinhorn gleccser (Kitzsteinhorn Gletscher):

A 3203 m magas Kitzsteinhornnál látható gleccser Ausztria első gleccsersívidéke, és az ország legmagasabb hegyei veszik körül, mint pl. a Großglockner (3798 m), a Großvenediger (3662 m) és a Hocheiser (3206 m). Innen valóban mesés kilátás nyílik az Alpok fent említett hegyóriásaira és a Hohe Tauern Nemzeti Park hegyvilágára, amely az Alpok legnagyobb természetvédelmi területe.
Itt van Ausztria legnagyobb superpipe létesítménye a freestyle szerelmesei számára. A salzburgi régió legmagasabb pontja a Kitzsteinhorn oldalában, 3029 m magasan kialakított, „Top of Salzburg“ elnevezésű kilátóplatform, amely egész évben bármikor látogatható. A hely könnyedén megközelíthető ekkora magasságban is, a völgyből indulva az 1. megállóhelyig ugyanazzal a felvonóval kell menni, aztán még 2-szer kell átszállni a különböző kialakítású felvonókba, tehát egymás után 3 felvonóval tehetjük meg a felfelé vezető utat. Sajnos ezek ablakai eléggé össze vannak karcolódva, így nehéz éles képeket készíteni. Mindkét átszállóhelyen étterem és shop működik, ki-ki eldöntheti, mennyi időt kíván eltölteni, mielőtt a csúcshoz ér, hiszen a táj más-más arcát mutatja itt vagy lejjebb a völgyben, ill. feljebb, a csúcs közelében. Kiszállva az általunk piros tojásnak nevezett Gletscherjet 2-ből, a 2. átszállóhelyen a Landwiedbahnnal 2453 m magasra lehet feljutni, de mi mindenképpen a 3029 m-es magasságot akartuk megcélozni, ezért eszünkbe sem jutott ezt a másikat választani. A 3. átszállóhely, az Alpincenter 2453 magasan van, épp ott, ameddig az előbb említett Landwiedbahn felvisz. Innen 2 felvonó indul: az egyik a „miénk” (ez az Alpincenterből indul és Gipfelbahn 3000 a neve), ez értelemszerűen a csúcsig megy, a másik pedig a 2656 m-ig közlekedő Gratbahn.
Az utolsó emelkedőn a gleccserár barázdáit csodálhattuk meg, és már előttünk tornyosult a Kitzsteinhorn havas csúcsa. Ezután a „Gipfelwelt 3000” látogatóközpont a „Cinema 3000” széles vásznú mozival, két panorámaplatformmal és a 360 méter hosszúságú alagútban berendezett Nationalpark Galleryvel vezeti be a látogatókat a Kitzsteinhorn és a Nemzeti Park misztikus világába.
Az alagútból kiérve a Cinema 3000 nevű kis moziban bőgtünk egy sort, mert szíven ütött bennünket a természet szépsége, amit először a Kitzsteinhornról szóló dokumentumfilmben csodálhattunk meg egy sas szemszögéből, majd pedig 3029 m magasból a saját szemünkkel is élvezhettük a lélegzetelállító látványt a "Top of Salzburg" kilátóról, ahol úgy fújt a szél, hogy majd' lerepült a fejünk. Ez volt életem első gleccser-élménye – félelmetes és egyben szívbemarkoló volt kint állni az erős szélben, a szakadék fölé benyúló kilátón. Nem is csoda, ha a szájtátásból magamhoz térve egyből az jutott eszembe, hogy mit művelünk a mi nagyszerű bolygónkkal.
Hogy kicsit magunkhoz térjünk, betértünk a 3029 m magasban lévő, szép kialakítású Gipfelrestaurant étterembe, ittunk egy kávét, miközben gyönyörködtünk a körülöttünk látható hegycsúcsokban. Már a csúcsra vezető úton is láttuk az ICE ARENA nevű helyet, ami a nyár kellős közepén is élvezhető. Ide az étteremből is le lehet gyalogolni, de egy sínen futó felvonóval is közlekedhetünk, az ún. Gletschershuttle-lal. Mi is beszálltunk, és leérve 2928 m-re, távolról néztük, ahogy mások csúszkálnak a gleccser jegén. Mi azonban a havas örömök helyett „visszarepültünk” 3029 m magasba, és egy kis szemlélődés után, egy csapat arabbal körülvéve visszaindultunk a völgyi állomásra. Viszlát 3000 méter+napos idő!
(A belépők árai szezontól és belépési időponttól függően változnak. Mi szeptember elején déli 12-13 óra között, oda-vissza útra 29,50 eurót fizettünk fejenként és némi kedvezménnyel, hála a SalzburgerLand kártyának. Belépődíjak itt.)

 

balra: a Kapruner Ache völgye,
középen: alattunk a Panorabahn völgyi állomása,
jobbra: felfelé haladva

1. átszállóhely: a Gletscherjet 2 bejárata 1976 m-en

...mellette a Landwiedbahn állomása és egy étterem

ezek a piros "tojások" visznek a 2. átszállóhelyig,
jobbra: alattunk az 1. átszállóhely

a 2. átszállóhely bejárata

...és panorámája saját gyártású, béna panorámaképpel :)

a Kitzsteinhorn és gleccsere

az utolsó megálló

látkép a felvonóból,
balra: távolban a Gletschershuttle sínpályája és állomása

hegyi kristály, megkövesedett csigaházak és sziklafalon csordogáló víz a Nationalpark Gallery alagútjában

"Top of Salzburg"

...és a másik kilátóplatform a gleccserről nézve

panoráma részlet az előbbi kilátóról

a gleccser

Gipfelrestaurant

fent: a Gletschershuttle 2928 m-en,
jobbra/lent: séta a jégfolyóhoz

a gleccsersípálya panorámája távolabbról

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet, Ausztria útikalauz

Sváb Käsespätzle – sajtos nokedli

Nem mostanában készítettem ezt az ételt, de mivel épp nemrég jöttünk haza az utószezonra átcsúszott nyaralásunkról abból az országból, ahol a Käsespätzle már-már nemzeti eledel, ezért jobbnak láttam, ha a recept most kerül fel a blogra.
Ausztria az egyik kedvenc országom. Amikor kint dolgoztam, az egyik leginkább kedvelt ételem a Käsespätzle volt, hiszen nagyon hasonlít a mi nokedlinkre. Nem is csoda - a galuskatészta egyébként is német/osztrák eredetű. Ez a sajtos variáció a hagymával különösen ízlett nekem, képes lettem volna szinte minden nap ilyet enni.
Miután az utóbbi időben több alkalommal is főztem nokedlit, eszembe jutott a jó öreg Käsespätzle, és nem volt vitás, hogy elkészítem. Jaj, de jól tettem! Amikor asztalra került, jó 1 hónap választott el bennünket az utazástól, ezért lélekben ilyen módon is készülni akartam rá.
Az is jó módszer a készítés során, hogy amikor a nokedli kifő, serpenyőbe teszünk belőle egy 1 személyre való adagot, megszórjuk sajttal, még egy réteg nokedlivel rétegezzük, újabb sajtadag következik, majd egy kis merőkanálnyi forró húslevest löttyintünk rá, és serpenyőben összemelegítjük. Így jó szaftos lesz az eredmény. Ahol én kóstoltam, ott nem rétegezték sonkával, szalonnával, csak a tetejére került leheletnyi pirított szalonna.
Én nagy sütőtálban, illetve egy kis zománcos tálkában is elkészítettem, kinek hogy szimpatikus, lehet választani.

Hozzávalók 6 személyre:

Nokedlihez:
40 dkg liszt
4 tojás
kb. 1,5 dl ásvány- vagy szódavíz (így levegősebb lesz a tészta)
2 ek. húsalaplé
1 tk. só
½ mk. őrölt fekete bors
egy csipet szerecsendió

Rétegezéshez:
2 fej vöröshagyma
20 dkg sonka és húsos szalonna vegyesen
2 ek. vaj
1 csokor snidling
30 dkg reszelt Bergkäse sajt (esetleg ementáli vagy trappista sajt)
2 merőkanál húsalaplé (elmaradhat)

elkészítés:

1. A lisztet tálba mérjük, elvegyítjük benne a fűszereket, közepébe ütjük a tojásokat, villával kicsit felverjük, és kevés lisztet keverünk bele.
2. Hozzáadjuk a vizet, az alaplevet vagy a húslevest, alaposan összekeverjük, és fakanállal addig verjük, amíg a tészta hólyagosodni nem kezd. Amíg a sós főzővíz felforr, pihenni hagyjuk.
3. A megtisztított hagymát vékony karikákra szeljük vagy finomra vágjuk. A szalonnát és a sonkát felkockázzuk. A snidlinget felaprítjuk.
4. A szalonnát a felforrósított vajon, üvegesre pirítjuk, rátesszük a hagymát megdinszteljük, majd hozzáadjuk a sonkát, és pirulásig sütjük.
5. A nokedlitésztát a forrásban lévő, sós vízbe szaggatjuk (ehhez használhatunk speciális spätzle nyomót, deszkát+spätzle szaggatót, esetleg kést, vagy a jól ismert nokedli szaggatót), meg-megkeverjük, és miután a tészta feljött a víz felszínére, onnantól számítva további 1-2 percig főzzük. A kifőtt tésztát leszűrjük, hideg vízzel átmossuk és alaposan lecsepegtetjük.
6. Egy hőálló tál aljába egy réteg spätzle-t szedünk, rákanalazunk egy adagot a sonkás hagymából, megszórjuk egy kevés snidlinggel és sajttal, majd megismételjük a rétegezést, és a sort sajttal zárjuk. (3 rétegben is elkészíthetjük, ill. meglocsolhatjuk 2 merőkanálnyi meleg húsalaplével, ha szaftosabbra szeretnénk.)
7. 100°C-ra előmelegített sütőbe toljuk, és amint a sajt megolvadt a tetején, tálaljuk.

II. Az érkezés napja

A Saalhof kastély meglepő módon szinte közvetlenül a főút mellett áll, ahonnan lekanyarodva azonnal Maishofenben találjuk magunkat, és rögtön az első lakóépület maga a kastély. Impozáns és öreg, de nagyon szépen felújított - igazi vidéki kastély hangulata van. A szobák és apartmanok a 2. emeleten lettek kialakítva. Egy kicsit lépcsőzni kell, de a kilátás a hegyekre kárpótol. Mi a kellemes, fa illatú Schönkammer nevű apartmant vettük ki, ami semmivel sem drágább, mint egy itthoni hotel (sőt!), és bőven elég 2 személynek. Van minden, ami kellhet egy nyaralás során. Az ízlésesen felújított modern fürdőszoba kicsi, csak egy tágas zuhanyzó van, mellette WC-vel, de kényelmesen el lehet férni. A főzősarok és az étkező rész is remekül megfelel a célnak. Egyedül talán az ágyban lévő matrac nem túl kényelmes, a fájós derekúak valószínűleg túl puhának találnák. Ettől a Kutya kicsit szenvedett is, de nekem nem okozott problémát.

A folyosók, lépcsőfordulók szépen díszített, régi bútorokkal vannak berendezve, pl. kelengyés ládákkal, festett szekrényekkel, és rajtuk, mellettük az előző korok használati tárgyait láthatjuk.
Én a kerten egy kicsit meglepődtem, a fotón ui. nagyobbnak tűnt, bár lehet, hogy a kerítésen túli füves terület is hozzá tartozik. Fontos megemlíteni, hogy a kert gyerekbarát, ui. teli van kerti játékokkal. A kastély körül gazdasági épületek láthatók, ezeket nyilván nem nagyon mutogatják a Saalhof honlapján, mert picinykét kopottak. A kert végében éppen egy ház építése volt folyamatban, talán ez lesz később a bennünket vendégül látó Rieder család otthona. Ők jelenleg a kastély 1. emeletén laknak.

bejárati rész

az 1. emeletre és az onnan lefelé vezető lépcső

földszint - régi használati tárgyak

földszint - étkező

1. emelet

kelengyés ládák és árnyékszék

a 2. emeletre vezető lépcső és a szobák előtti folyosó

Ottlétünkkor nem sokat találkoztunk a háziakkal, hiszen reggel mentünk, este jöttünk, szinte csak a kutyával futottunk össze rendszerint, aki mindig kedvesen odasompolygott hozzánk egy kis fülvakarásra. Kicsit hiányoltuk a tyúkokat és a kecskéket, de az is lehet, hogy ott voltak valahol, csak meg kellett volna őket keresni. Csupán a nyuszikkal találkoztunk, akiket meg is szemléltünk minden nap jövet-menet.

 Napi programjaink:

1. Zell am See: Zelli tó
2. Kaprun: Kapruni vár, Sigmund-Thun-szurdok, Kitzsteinhorn gleccser
3.Taxenbach: Kitzloch-szurdok; St. Johann im Pongau: Pongaui dóm, Liechtenstein-szurdok; Werfen: Hochenwerfen vára, Eisriesenwelt jégbarlang
4. Kaprun: Moserboden/Wasserfallboden víztározók és gátjaik; Fusch: Großglockner Hochalpenstrasse alpesi út
5. St. Wolfgang: Schafberg; St. Martin bei Lofer: Lamprechts barlang
6. Berchtesgaden: Sasfészek; Krimml: Krimmli vízesés
7. Salzburg

 
1. Zell am See:

Érkezésünk napján, szombaton – bár kora délután futottunk be a kastélyba - a hosszú út után nem sok energiát éreztünk magunkban arra, hogy komolyabb kirándulást ejtsünk meg a környéken, ezért csak átugrottunk az ország egyik legjelentősebb télisport-központjába, a közeli Zell am See városába, amely a 8. században egy szerzetesi cella (Zell) körül jött létre. Később kolostort építettek itt.

A Salzach és a Saalach völgye között elterülő medencében fekvő település a bronzkor óta lakott, virágkorát a 15-16. században élte. A profitot a Hohe Tauern arany- és ezüstbányái hozták. Korábban Zell im Pinzgau volt a neve, de 1810-1816-ban bajor uralom alá került, és azóta Zell am See.

A városban nem nézelődtünk, csak egy rövid sétát tettünk a 3,8 km hosszú és 1,5 km széles Zelli tó körül. A hajókázást kihagytuk. A tó látványa kellemes, de ott lakni 1 hétig a sok turista közvetlen közelében, nem nekünk való. Itt pont úgy napozgatnak az emberek, mintha a Balcsin lennénk. Egyesek sátraznak, mások a kempingben szállnak meg. A Kutyával meg is beszéltük, hogy mi épp ilyesmire nem vágyunk. Maga a tó természetesen hegyekkel van körülvéve, pl. itt látható az 1965 m magas Schmittenhöhe, ahova felvonóval 10% kedvezménnyel fel lehet menni, ha valaki a Saalhof kastélyban száll meg. Sajnos erre nem jutott időnk, amikor az időjárás még engedte volna, utána meg úgy beborult, hogy nem lett volna sok értelme fellibegni oda.
A tavon egyébként minden csütörtökön és vasárnap este 21:30-kor 20 perces, látványos fény-, zene- és lézershowt rendeznek. Vasárnap este meg is akartuk nézni ezt, de képtelenek voltunk olyan helyen leparkolni a kocsit, ahonnan nem kell sokat gyalogolni a tóhoz. Javaslom, hogy aki szeretné látni ezt az ingyenes parádét, az időben keressen parkolóhelyet, kb. 1 órával a show előtt.
A műsor lényege a tavon lévő 39 szökőkút, amelyek 40 m magasra permetezik a vizet, miközben képeket vetítenek a vízfelületre. Június elejétől szeptember közepéig minden csütörtökön „klasszikus és rock show”-t mutatnak be, amit nagyon sajnáltam kihagyni a fránya parkolási mizéria miatt. A legjobb kilátás a tóra állítólag az Elisabethpark zenepavilonjából nyílik.
Csütörtökön is átmehettünk volna Zell am Seebe fény-zene showt bámulni, de bevallom őszintén, hogy a sok egyéb program miatt meg is feledkeztünk erről a lehetőségről. Így aztán nem csak a műsort hagytuk ki, hanem a román stílusú, 3 hajós, oszlopos St. Hippolyt plébániatemplom megtekintését is, ami a salzburgi régió egyik legrégebbi bazilikája.

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet, Ausztria útikalauz