Meggyes cseresznyedzsem

Eljött ez a pillanat is: megfőztem életem első lekvárját, pontosabban dzsemét, mert apukámtól tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. Persze főztem én már kis adag, dzsemhez hasonló gyümölcsöntetet pl. túrótortához, de valljuk be, az azért nem olyan, mint egy nagy lélegzetű lekvárfőzés. Ráadásul a dunsztolásról eddig halvány lila dunsztom sem volt, csak távoli, gyerekkori emlékként élt bennem az egész procedúra. Mivel nem vagyok se lekvár, se befőtt-fan, eddig eszembe sem jutott, hogy kitanuljam a befőzés mesterségét.
A kertünkben van 3 meggyfa, akarom mondani 2 meggy- és 1 cseresznyefa. Azért írom így, mert amikor kimentünk szüretelni, még azt hittük, 3 meggyfánk van. Láttuk mi, hogy kicsit más a levele az egyiknek, de azt gondoltuk, az is meggy, csak másfajta. :D A nagytudású városiak, bizony, akik keverik a szezont a fazonnal... jaja, nem ismertük föl, hogy a 3. fa cseresznye. :D Jajj, de boldogok voltunk, amikor ez kiderült. Én speciel 20 éve nem ettem cseresznyét, mert hosszú ideje nem találtam olyat, ami gyerekkorom édes, roppanós cseresznyéjére emlékeztetett volna.
Ez a 3 szépséges fácska most annyi terméssel lepett meg bennünket, hogy lehetetlenség lett volna mindből sütit csinálni, ezért kénytelen voltam elsajátítani a lekvárfőzés alapjait. Naná, hogy Anya segített; elmondta, ő hogyan csinálja. - Ja, csak ennyi!? - kiáltottam fel magamban, ui. az én anyukám nem nagyon misztifikálja ezt a témát. Még csak nem is kevergeti nagyon a lekvárt, hiszen az úgy sem ragad le, mivel a cukker nálunk csak a végén kerül bele. Én sem vittem túlzásba a kevergetést, viszont mivel a cseresznye elég leves, kénytelen voltam sokáig várni, mire a dzsem végre elkészült. Természetesen lehet bele zselésítőt is tenni, akkor sokkal hamarabb megvagyunk vele, de én most elsőre anélkül készítettem, meg amúgy sem vagyok híve a bolti dzsem fixeknek.
Egyszerre 3 nagyobb lábasban főztem – így nem csapkod annyira, ha megkeverjük, ill. hamarabb elfövi a levét.
Mivel nem kedvelem (a saját megítélésem szerint) túlédesített lekvárokat, én csak kevés cukrot tettem a gyümölcsökhöz, így kicsit megmaradt a természetes savanykássága. És végre van saját dzsemünk!!!
Ez a recept már-már arcpirítóan egyszerű, de a fotózási munkálatokat bezzeg nagy műgonddal végeztem, aminek meg is lett az eredménye, mert megint nem tudtam választani, és most is sok képet biggyesztettem a bejegyzésbe. Részemről ezzel zárom is az idei meggyes és cseresznyés recik sorát, illetve befejezem a sok szövegelést is. :D

Hozzávalók:

cseresznye (nálam Germesdorfi, 1 kg-mal több, mint a meggy)
meggy (nálam Pándy üvegmeggy)
cukor
késhegynyi szalicil/befőttes üveg (elmaradhat)

elkészítés:

1. A megmosott, kimagozott gyümölcsöket lábasba vagy fazékba tesszük, nagy lángon felforraljuk, majd mérsékeljük a lángot, és puhára főzzük a gyümölcsöket. (Ha csak kevés dzsemet készítünk, egy lábasba érdemes csak 1-1,5 kg-ot tenni, mert így hamarabb elkészül. Akinek úgy szimpatikusabb, krumplinyomóval átpasszírozhatja.)
2. Néha-néha óvatosan átkeverjük, és ha a leve félig elforrt, a cukrot is hozzáadva, dzsem sűrűségűre főzzük. (A gyümölcs édességétől függően kilónként – kimagozva mérve – 10-15 dkg cukor bőven elég).
3. A befőttesüvegeket alaposan elmossuk, kiöblítjük, tepsibe állítjuk, amit apránként félig felöntünk forró vízzel, és 120°C-os sütőben 20 perc alatt csírátlanítjuk.
4. A kész dzsemet forrón az üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni. (Én nem használok szalicilt, és újabban nem is dunsztolom a lekvárokat, mégsem forr fel, ill. nem penészedik meg.)

Tejszínes meggykrémleves

Most már én is mosolygok magamon, mert olyan ételeket is kezdek megszeretni, amit sok éven át meg nem ettem volna. A meggy – csak úgy magában – szintén ezek közé az ételek közé tartozik, de most, hogy a kertünkben idén a két kis meggyfánk is hozott termést, nincs szívem kidobni, vagy mind egy szálig elajándékozni. A mi meggyünk ui. az édesebb fajtából való, önmagában fogyasztva is ízlik nekem, ráadásul abszolút bio, mert nem érte permetszer.
Az idén nagyon kedvező volt az időjárás a meggytermés szempontjából, így a meggyfáink kb. 5 kilónyi mennyiséggel ajándékoztak meg bennünket, ami a fák méretét tekintve nem kevés. A leszedett gyümölcs egy részét persze mégis elosztogattam.
Meggyszedés után aztán azonnal beindult a fantáziám, és láttam magam, ahogy egymás után készítem a meggyes édességeket. A sort ezzel a krémlevessel kezdtem, és meg kell mondjam, még én is meglepődtem, mennyire jól esett kanalazni a saját termésből készült üde, nyári leveskét.
Innentől kezdve tehát éljen a meggy! :D

Hozzávalók 8 személyre:

a leveshez:
1 kg magozott meggy (nálam Pándy üvegmeggy)
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
½ citrom leve
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
cukor (ízlés szerint)
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő
1 nagy fahéjrúd
8-10 szem szegfűszeg
8-10 szem szegfűbors

a tálaláshoz:
2,5 dl habtejszín
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
személyenként 1 tk. pirított mandulapehely

elkészítés:

1. A meggyet lábasba tesszük és felengedjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Citromlével, fahéjrúddal, szegfűszeggel, szegfűborssal és ízlés szerint cukorral ízesítjük. Forrástól számítva 3-4 percig főzzük. Kivesszük belőle a fűszereket, és a levest leturmixoljuk.
2. A keményítőt csomómentesre keverjük egy kevés tejben, és besűrítjük vele a levest.
3. Hozzáadjuk a többi tejet, a tejszínt, a vaníliás cukrot, és épp csak összefőzzük (nem forraljuk!).
4. Behűtve, édesített tejszínhabbal és pirított mandulapehellyel díszítve tálaljuk.

Paradicsomsaláta zöldfűszeres tejfölgolyóval

 

 

Itt a kánikula. Az ember ilyenkor nem vágyik nehéz ételekre, sokkal inkább valamilyen salátára, amit önmagában vagy sült húshoz fogyaszthat. Mi is így vagyunk ezzel. Én személy szerint sajnos semmilyen friss salátát nem eszem, inkább a tejfölös vagy joghurtos-majonézes alapú salátákat kedvelem. A Kutyafül viszont szívesen eszik paradicsomsalátát különbözőképpen elkészítve. Neki csináltam most ezt a salátát, amibe a maradék házi mascarponét is belecsempésztem, hogy tartalmasabb legyen. Tejföl helyett készíthetjük joghurttal is – én is szoktam, de Apjukom nem mindig vágyik a savanykás ízekre, ezért most tejfölgolyókkal kedveskedtem neki, ami natúran, fűszerek nélkül is finom.
Aki nem akar annyit pepecselni a gömbölygetéssel, az úgy is készítheti, hogy a mokkáskanállal kivett tejföladagot rögtön a zöldfűszeres keverékbe forgatja.

Hozzávalók 1 személyre:

2 paradicsom
10 dkg házi mascarpone (3 napig csepegtetett 20%-os tejfölből)
1 csokor petrezselyemzöldje
1 csokor friss kapor
citromhéj a díszítéshez
extra szűz olívaolaj (elmaradhat)
1 ek. citromlé (elmaradhat)
só (elmaradhat)

elkészítés:

1. A házi mascarponéból mokkáskanálnyi adagokat veszünk ki, és száraz kézzel kis golyókat formázunk belőle. (Időről-időre megmossuk a kezünket, és szárazra töröljük, majd folytatjuk a gömbölygetést.)
2. A zöldfűszereket megmossuk, leszárítjuk, felaprítjuk, alaposan összekeverjük, majd megforgatjuk benne a tejfölgyolyócskákat.
3. A paradicsomokat cikkekre vágjuk, igény szerint meghinthetjük kevés sóval, és a zöldfűszeres tejfölgolyókkal felváltva tálba tesszük.
4. Meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal, esetleg citromlével is, majd vékonyra szelt citromhéjjal díszítjük.