2013. január 5.

Szent háromkirályok kalácsa

 

 


 
Egy német nyelvű oldalon találtam rá erre a receptre Dreikönigskuchen néven, és mivel közeledett a január 6-a, kötelezőnek éreztem elkészíteni ezt a sok országban tradicionális, de számunkra ismeretlen kalácsot. Kíváncsi voltam a sáfrány ízére; egy ideje be is volt tárazva egy tasakkal a konyhaszekrényben, és csak arra várt, hogy végre felhasználjam. Egy kicsit változtattam a mennyiségeken. Természetesen többféleképpen is variálható, akár még aszalt gyümölcsökkel is megbolondíthatjuk. Kínálhatunk mellé valamilyen lekvárt, mézet vagy vajat, de mogyorókrémmel is megkenheti az, aki tobzódni akar az élvezetekben. ;)
Háromkirályok napját hagyományosan január 6-án tartják, és bár ez Németországban a legtöbb helyen ünnepnap, de mégsem bír különösebb jelentőséggel. Spanyolországban viszont úgy ünneplik, mint a karácsonyt. Külön erre a napra létezik egy kalács, a királyi koronához hasonlító háromkirályok kalácsa, ami különösen kedvelt Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában és Spanyolországban. Gyakran szárazbabot, mandulát, érmét vagy egyéb apró tárgyat sütnek bele, és aki azt megtalálja, aznapra a család királyává válik.
A svájci szupermarketekben aranyszínű papírkoronával együtt árulják, és a tésztájába egy műanyagból lévő kis királyt sütnek bele.
Angolul King Cake/King’s Cake, spanyolul roscón vagy rosca de reyes a neve. Ezek területenként ízesítésben és formájukban is különböz(het)nek egymástól, de legtöbbször kör alakúak. Néhol fonott, sőt töltött koszorú változatok is ismertek. A franciák az ország északi részén leveles tésztából készítik, ott galette des rois-nak hívják, – én ez utóbbit szeretem leginkább, Dél-Franciaországban pedig brióstésztából van, és gâteau des rois a neve.
Kár, hogy nálunk nem él ez a tradíció, de bárki lehet hagyományteremtő a saját családjában, akinek megtetszett ez a finom kalács. ;)


Hozzávalók 1 kalácshoz:


a tésztához:
50 dkg finomliszt
4 dkg cukor (vaníliás cukor esetén csak 2 ek.)
1 mk. só
5 dkg vaj
1 tojás
8 dkg mazsola (pl. csemege és arany mazsola vegyesen)
2 dkg kandírozott földieper vagy koktélcseresznye, aprítva
1 vaníliarúd
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 cs. sáfrány
2 ek. barna rum
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2 dl tej
1 szem mandula vagy más olajos mag, esetleg kis figura

a tetejére:
1 kis tojás sárgája + 1 ek. tej
3 dkg sárgabaracklekvár
1 ek. rum (elhagyható)
1 ek. szeletelt mandula, pirítva
sáfrányszálak
díszítőcukor

elkészítés:
  1. A mazsolát (ha nagyobb szemű, előbb felaprítjuk) rumba áztatjuk. Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben – pici lisztet is hozzáadva – elkeverjük, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A többi tejet a kikapart vaníliamagokkal és a sáfrányszálakkal együtt felhevítjük, hűlni hagyjuk, majd belekeverjük a tojást.
  3. A lisztet elvegyítjük a többi cukorral (vaníliás cukorral), a sóval, citromhéjjal, lecsepegtetett mazsolával, kandírozott gyümölccsel. Hozzáadjuk a langyosra hűlt, ízesített tojásos tejet, a felfutott élesztőt, a langyos olvasztott vajat, és megdagasztjuk. Vékonyan kivajazott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
  4. A tésztát lisztezett munkalapra borítjuk, elrejtjük benne a meglepetés mandulaszemet vagy egyebet, és finoman átgyúrjuk.
  5. A tésztát 7 kisebb (egyenként kb. 120 g-os) és 1 kicsivel nagyobb (kb. 150 g-os) darabra osztjuk, és mindegyikből zsemlét formázunk.
  6. A sütőpapírral bélelt tepsi közepére tesszük a nagy tésztabucit, körbekenjük vízzel, és szorosan köré rendezzük a többi zsemlét. Letakarva, 30 percet kelesztjük.
  7. A kalácsot lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, majd előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra tesszük.
  8. A leturmixolt baracklekvárt a rummal felhevítjük, még forrón megkenjük vele a kalácsot, megszórjuk pirított mandulával, díszítőcukorral és sáfrányszálakkal. Így hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A kalácsnak a képeken látható formája inkább csak a német nyelvterületeken elterjedt, máshol inkább kerek vagy fonott koszorú alakot készítenek.
A tésztát még többfelé is oszthatjuk.


 



2013. január 1.

A hülyeség kora



Nem éppen jó kedvre derítő műsort néztünk a Kutyafüllel 2013. január 1-én, sőt kifejezetten lehangoló és elkeserítő volt.
Nem ez az első ismeretterjesztő vagy dokumentum jellegű film, amit ebben a témában mi így ketten együtt megnéztünk. Erre a filmre most egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet, akivel többször is beszélgettünk már a fogyasztói társadalom okozta problémákról, és arról, mi vár a bolygónkra évek múlva.
Talán nem is ma kellett volna megnéznünk. De akkor mikor? Talán nincs is erre megfelelő időpont, főleg, ha úgy nézzük a kérdést, hogy tennünk kéne végre valamit. Mikor tegyük? Holnap, 1 év múlva? A választ szerintem mindenki tudni fogja, ha végignézi. Bennünket érzékenyen érintett a téma. Itt az ideje, hogy végre felébredjünk, és elgondolkozzunk azon, mi vajon hogyan tehetnénk jobbá azt a világot, amit majdnem teljesen tönkretettünk 100 év alatt.

Kattints az alábbi feliratra! 

A HÜLYESÉG KORA




2012. december 30.

Gesztenyekrémes torta







A gesztenyés piskótaroládommal mindenki, aki kóstolta, meg volt elégedve, ezért karácsonyra újból el akartam készíteni. Nálunk ünnepekkor amúgy is hagyomány a gesztenyés édesség. Időm viszont sajna nem sok volt, ezért gyorsabban elkészíthető alakzatban akartam viszontlátni a fent említett sütit. Csak icipicit változtattam rajta, így markánsabban érződik benne a gesztenye, amit én speciel imádok, kivétel, ha tejszínhabos gesztenyepüréről van szó. A tésztába is kevesebb liszt került, és így még könnyebb lett.
Ezúttal nevelőapám szülinapjára sütöttem meg, és a 7 évvel korábbi díszítéshez viszonyítva, jóval ünnepibb külsőt kapott. :)






Hozzávalók 18-20 cm-es tortaformához:

Piskótához:
3 tojás
5 dkg cukor
5 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
késhegynyi sütőpor
1 ½ ek. rum
1 ek. víz

Krémhez:
1 tojás
2 dl tejszín
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor
5,5 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
30 dkg cukrozott gesztenyemassza (magas gesztenyetartalmú, pl. Maroni)
10 dkg vaj

Díszítéshez:
8 dkg tejcsokoládé
2 tk. napraforgóolaj
8 dkg étcsokoládé
cukorgyöngyök

elkészítés:

  1. A piskótához a tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vizet, a rumot, és felváltva beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, valamint a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet.
  2. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt (vagy kivajazott, liszttel behintett) tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácson hagyjuk kihűlni.
  3. A krémhez a tojást lábasba ütjük, felverjük, a pudingporral és a cukorral csomómentesre keverjük, majd felengedjük a tejszínnel. Lassú tűzön, folyamatosan kevergetve felfőzzük. Kihűtjük.
  4. A szoba-hőmérsékletűre kiengedett gesztenyemasszát áttörjük, a puha vajjal felhabosítjuk, és a pudinghoz dolgozzuk. Robotgéppel 2-3 percig magas fokozaton habosítjuk, majd a piskótalapra simítjuk.
  5. A tejcsokoládét 1 teáskanál olajjal gőz fölött felolvasztjuk, márványlapra vagy tepsi hátuljára öntjük, és téglalap alakban egyenletesen elkenjük. Hűtőbe tesszük épp csak annyi időre, hogy megkössön, de még ne keményedjen meg túlzottan. Lapáttal forgácsokat készítünk belőle, felrázzuk, majd hűtőbe tesszük.
  6. Az étcsokoládét is a fenti módon olvasztjuk fel, a tortára simítjuk, és néhány perc elteltével csokoládéforgáccsal és cukorgyöngyökkel díszítjük. A tortát fogyasztásig hűtőbe tesszük, majd forró vízbe mártott, mindig szárazra törölt késsel felszeleteljük.
sütési hőfok: 170ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc


Tipp:
A piskótát kisebb formában (16-18 cm) is megsüthetjük. Ebben az esetben vágjuk két lapra, és töltsük be a krémmel.

Megjegyzés:
Ha a forgácskészítéshez a csoki nem kötött meg eléggé, akkor a sávok teljesen feltekerednek és nem lehet majd forgácsokat készíteni belőlük, azaz nem lehet felrázni, hogy kissé széttörjenek. Ha viszont túlságosan is keménnyé vált a hűtés során, akkor meg nem tekeredik fel, csak töredezik.
Nem könnyű megtalálni azt a pillanatot, amikor sem nem túl képlékeny, se nem túl kemény – én speciel ezúttal elbénáztam, nem kötött meg eléggé a csoki, ezért egyben maradtak a forgácsok. De ez sem feltétlenül baj, mert olyan jópofák így feltekeredve is. :D