Szőlős tofusaláta pirítóssal (vegán)

...a legjobb, ami a tofuval történhet
 

 

Úgy tűnik, megállíthatatlanul haladok az eddig nem-szeretem-saláták megkedvelésének útján. Ez a most bemutatott „darab” ráadásul két olyan összetevőt is tartalmaz, amit ez idáig nem kedveltem, vagy csak szétfőzve kóstoltam. A negatív érzelem a tofuval kapcsolatos, az ui. most először került a kezeim közé. És de jó, hogy így történt, mert a következő boltolás alkalmával már 4 csomaggal tettem a kosaramba. :D Pedig azt hittem, a tofu az valami olyasmi, amit én utálni fogok, és mivel sokáig úgy tudtam, hogy az alapjául szolgáló szója nem is annyira egészséges, mint amennyire anno gondolták, ezért egyáltalán nem sajnáltam, hogy kimaradt az életemből. Az utálat akkor alapozódott meg bennem, amikor gyerekkoromban Anya a brassóiban a hús egy részét szójával pótolta, és én már látványra is azonnal tudtam, hogy melyik a kamu hús – a túl tökéletes kis kockák a tányér szélére sorakoztatva bámulták, amint a valódi húskockákat a krumplival együtt boldogan falatozom. A szójahús kissé gumiszerű állaga ui. tett róla, hogy ellenérzéseket tápláljak iránta. Mára viszont kiderült, hogy már nincs semmi bajom az állagával, hiszen ez a szója másfajta eljárással készül, sőt pirítva nagyon is ízlik, hát még a receptben olvasható alapanyagokkal összeházasítva. :) Mert ez a saláta már a legelső falatjával belopta magát a szívembe – mi több, mindkettőnkébe, és azon kaptam magam, hogy pár nappal az első készítés után újra tofut kockázok és szárzellert aprítok, sőt ezt a salit vittük utazáshoz is.
Apró popó szárzeller! Ez az a zöldség, amit nyersen még sosem ettem, csak zöldségraguban, jól szétfőzve, márpedig úgy nem igazán tűnik ki. Bár nyersen a szagáért és az ízéért most sem vagyok oda túlzottan, de ebben a saliban egyáltalán nem feltűnő, és csak a – számomra lényeges – roppanóssága van meg.
Ennek a tofus-szőlős-zelleres salátának azért is örültem annyira, mert javarészt nyers hozzávalókból van, aminek köszönhetően a vitaminok és ásványi anyagok még nagyobb dózisban landolhatnak a szervezetemben. Szóval kijelenthetem, hogy végre egy újabb olyan sali, amit imádhatok, és a tetejébe még egészséges is. :)
Szerintem ez az egyik legszuperebb reggeli vagy vacsora-szendvics. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

az alaphoz:
4 szelet toastkenyér vagy 2 zsemle
2 ek. olívaolaj
½ mk. fokhagyma granulátum
só

a salátához:
1 cs. natúr tofu (180 g)
1 szűk ek. olívaolaj
1 csapott tk. fokhagyma granulátum
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér vagy kék)
1 szál szárzeller
5 dkg hántolt mandula és dió vegyesen
1 ek. friss petrezselyemzöldje
4 dkg vegán majonéz
4 dkg növényi tejföl
1 tk. mustár
1 ek. frissen facsart citromlé
1 csapott tk. morzsolt tárkony
1 csapott tk. vöröshagymapor
őrölt bors (fekete, fehér, zöld, rózsa vagy vegyesen)
só
1 tk. agavészirup (elhagyható)

elkészítés:

1. A tofut kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és tálba tesszük. Meghintjük fokhagymaporral, egy nagy csipet sóval, meglocsoljuk az olívaolajjal, és alaposan összekeverjük.
2. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük (félidőben kiengedjük róla a gőzt). Akkor jó, ha csak enyhe színt kap, és lágy ízű, de az se baj, ha kissé ropog. Hagyjuk kihűlni.
3. A zellerszárat egészen kicsire aprítjuk. A szőlőt felkarikázzuk. A petrezselymet finomra vágjuk.
4. A magvakat durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben, egymás után, néha megkeverve megpirítjuk. Kihűtjük.
5. A majonézt összekeverjük a tejföllel, a mustárral, citromlével, (agavésziruppal) és megfűszerezzük.
6. Hozzáadjuk a zellert, a szőlőt, és beleforgatjuk a tofut. A kész salátát fogyasztásig vagy min. 30 percre hűtőbe tesszük.
7. A kenyérszeleteket beecseteljük a fokhagyma granulátummal kevert olívaolajjal, megsózzuk, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
8. A behűtött salátához hozzáforgatjuk a magvakat, és négyfelé osztva, a pirítósokkal együtt kínáljuk, de rá is halmozhatjuk.

 

Ötlet: innen