Ciabatta

 

 

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon érdekel a különböző népek ételeinek eredeti receptje. Így van ez a ciabatta esetében is, úgyhogy utána fogok járni, hogy készül valójában – nem lesz könnyű dolgom. Ez a kenyér már így is feladta nekem a leckét a megfelelő recept megtalálása kapcsán. Elsőre ui. bátortalannak éreztem magam egy saját verzió kifundálásához. Többféle készítési módszer kering a neten, van jéghideg vizet alkalmazó, de langyos vizes módozat is, ill. csak vízzel vagy vízzel és tejjel készült is. Az egyik a friss élesztőre esküszik, a másik a szárítottra, sőt a sütés kapcsán is vannak fortélyok. A szárított élesztőt még sosem próbáltam, pedig már vettem egyszer, de ott ment tönkre a polcon, soha fel nem használtam. Valahogy a friss élesztő szimpatikusabbnak tűnt. Most mégis szárítottal próbálkoztam, mert a recept, ami mellett végül letettem a voksomat, ezt írta. Sajnos a leírás valamiért befejezetlen maradt, sehogy sem derült ki belőle, hogyan kell megformázni a ciabattát. Persze annyi tapasztalattal a hátam mögött már nem esek kétségbe, ha formázásról van szó, de valahogy akkor is fura volt, hogy ott megállt a sztori, hogy kiborítjuk a deszkára, és várunk, amíg megkel. Aztán szünet, és már megy is a sütőbe. A kettő között ott van a nagy semmi, vagyis a formázás, amiről a könyv nagyokat hallgatott.
Na, akkor net beizzít, és szerencsére keresgélés közben találtam hozzá videókat. Ezekben úgy hajtogatták a tésztát, mint ahogyan a croissant tésztát szokták, míg a könyvben ennek nyoma sem volt. Sebaj, én összevegyítettem a kettőt, és így született meg ez a nagyon fincsi hosszúkás kenyér, amit már unásig ismer mindenki, csak én voltam vele lemaradva.
Érdekes, hogy a másik kenyér, amit csak később szegtem meg, sokkal lyukacsosabbra sikerült, sőt főleg lyukat ettünk tészta helyett. :D

 

Hozzávalók 2 darabhoz:

a bigához:
17,5 dkg fehér kenyérliszt
½ tk. szárított élesztő
2 dl víz

a tésztához:
32,5 dkg fehér kenyérliszt
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
½ mk. szárított élesztő
2 dl víz
2 ek. tej
2 ek. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. A bigához a szárított élesztőt a liszthez vegyítjük, csomómentesre keverjük a vízzel, és olajjal megkent folpackkal lefedve, 12 órára hűtőbe tesszük. Ha a biga elkezd összeesni, akkor már használható.
2. Hozzáadjuk a többi lisztet, a cukrot, a sót, élesztőt, olívaolajat, tejet, és fokozatosan adagolva hozzá a vizet, fakanállal alaposan összekeverjük. Olajjal megkent folpackkal letakarva, 1 órát kelesztjük (kb. a háromszorosára kell kelnie).
3. A tálban lévő tésztát kanál segítségével elfelezzük, és egymás után óvatosan kiborítjuk az alaposan belisztezett deszkára.
4. Lisztes kézzel mindkét tésztából 1,5-2 cm vastagságú téglalapokat formázunk, és a tetejüket épp csak meghintjük liszttel. A munkalapon hagyjuk, és olajozott folpackkal letakarva, 30 percig kelesztjük.
5. Ezután jobbról, balról, valamint lentről és fentről egymásra hajtjuk a tésztát, és átfordítjuk, hogy a hajtás alulra kerüljön. Így járunk el a másik tésztával is. Letakarva újabb 30 percet kelesztjük.
6. A tésztákat 90°-kal elforgatjuk, kicsit kihúzkodjuk, a fenti módon újra meghajtogatjuk, majd hajtással lefelé átfordítjuk. Letakarva pihentetjük újabb 30 percet.
7. A ciabattákat lisztes kézzel óvatosan megformázzuk (a felületük épp eléggé lisztes, ezért nem kell megszórni újra), két kézzel alájuk nyúlva sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarjuk, amíg a sütő bemelegszik. Készre sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

A bigát jó idő esetén 4 órát szobahőmérsékleten is érlelhetjük. Én a hűtőben való pihentetés után is még 2 órát szobahőmérsékleten hagytam.
Süthetjük még magasabb hőmérsékleten is, majd a sütési idő felénél visszavesszük a hőfokot.

 

Lecsós-sajtos krumpli

Megint a fogalmam-sincs-mit-főzzek korszakomat élem, hiába van új konyhánk. :D Ennek megfelelően úgy kezdtem pucolni a krumplit, hogy fogalmam sem volt, mi lesz belőle. Aztán találtam a hűtőben egy kis maradék lecsót és sajtot, a spájzpolcon pedig konzerv kukoricát. Úgy gondoltam, akkor már felhasználhatnám a bableveshez tartogatott kolbászt is, és bocsánatot kértem tőle, hogy hiába készült fel rá lelkileg, hogy levesben kell végeznie, most át kellett állnia arra, hogy sütő általi halált fog halni. Azt mondta, nem baj, ő boldogan teljesít, hogy aztán... majdnem leírtam, hogy: reinkarnálódott kolbász legyen belőle.... és tessék, csak leírtam! :D ...szóval hogy neki mindegy, milyen ételbe ugrik fejest, lényeg, hogy nekünk jó legyen.
Miközben alakulófélben volt az ebéd, Anya itt mutogatta nekem a különböző sáljait és blúzait lobogtatva, hogy milyen árnyalatú lila párnákat tudna elképzelni a hálószobánkba, és közölte, hogy ebből - mármint nem a lila anyagokból - ő is szívesen enne, mert ígéretesnek látszik. Oké, ez megint nem a kreativitás csodája, de nekünk tökéletesen megfelelt – jól belaktunk belőle és hamar rájártunk a kihűlt maradékra is. :)

Hozzávalók 4 személyre, 24 cm átmérőjű sütőtálhoz:

5 nagy, főzni való krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
2 paradicsom
2 zöldpaprika
½ szál hegyes erős paprika
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
15 dkg füstölt kolbász (enyhén csípős)
4 ek. konzerv főtt kukorica
őrölt fekete bors
só
10 dkg trappista/eidami/gouda sajt
2 dl tejszín
1 tojássárgája
2 ek. mangalicazsír + a formához

elkészítés:

1. A megtisztított vöröshagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felforrósított zsíron megdinszteljük.
2. A tűzről levéve hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát, majd a tűzre visszatéve rádobjuk a felkarikázott kolbászt, és hagyjuk, hogy kicsit kiengedje a zsírját.
3. Rátesszük a karikára szelt paprikákat, a meghámozott, felkockázott paradicsomot, összeforgatjuk, és fedő alatt puhára főzzük. Közben néhányszor átkeverjük.
4. Miközben a lecsó készül, a megpucolt krumplit 0,5 cm vastag karikákra szeljük, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük.
5. Serpenyőben 1 evőkanálnyi zsírt hevítünk, rátesszük a krumplit, megsózzuk, ha szükséges, borssal ízesítjük és mindkét oldalukon megpirítjuk.
6. Ha a lecsó elkészült, rátesszük a krumplit és a kukoricát, óvatosan átforgatjuk, majd a felét lerakjuk a zsírral vékonyan kikent sütőtálba.
7. Nagy lyukú reszelőn sajtot reszelünk rá, és befedjük a maradék lecsós krumplival.
8. A tojás sárgáját elkeverjük a tejszínnel, meglocsoljuk vele az ételt, és előmelegített sütő középső rácsára téve, készre sütjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Meggyes rácsos sütemény

Régebben nem voltam odáig a rácsos sütikért, maximum apukám „pácás” tésztáját szerettem, de egy idő óta a kedvenceimmé léptek elő. Különösen ez a meggyes vett le a lábamról, ami a Kutyánszki anyukájának az egyik specialitása. Legalábbis szerintem ez specialitás számba megy, mert annyira jól tudja készíteni, hogy kb. lehidalok tőle. Még javában tartott a lakásfelújítás, amikor küldött nekünk belőle egy tálcával, és úgy kellett ráparancsolnom magamra, hogy ne egyem meg az egészet.
Akkor elhatároztam, hogy ezt nekem is meg kell sütnöm. Aztán húzódott-halasztódott a dolog, de most, hogy a meggy már magától lehullik a telkünkön a fáról (mert hogy idén volt más dolgunk is, mintsem meggyet szedni), muszáj volt leszüretelnünk pár kilót (fa megráz, tál alátart, meggy belehullik), hogy végre elkészülhessen a sütike.
A tészta remek lett! Jupppííí! Naná, hiszen a recept eleve tökéletes. :) A töltelék is nagyon finom volt, mégsem pont olyan, mint „anyósomé”. Az ő meggye ui. másfajta, élénkpiros és valahogy zselésebbre sül a tésztában, míg a miénk édeskésebb ízű, a húsa fehérebb és a leve valahogy nem az a vérvörös árnyalatú, hanem inkább bordóba hajló. Nem is zselésedett annyira, a meggyszemek is épek maradtak. Mindkettőnk sütije nagyon finom, én mégis az övére szavazok, nekem jobban ízlik és színre is tetszetősebb. :) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ezt a receptet nagy becsben fogom tartani, mert világbajnok. :D A receptért köszönet az illetékesnek! ;)

Az évekkel későbbi újrafotózáshoz viszont már az anyósomtól kapott meggyet használtam, úgyhogy a mostani képeken már élénkpiros a töltelék. :) A hozzávalók mennyiségét pedig a felére vettem, mert pont fele adag meggyet kaptunk.

Hozzávalók 18x28 cm-es tepsihez:

Tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 g sütőpor
15 dkg vaj
2 tojás
kb. 5 dkg tejföl

Töltelékhez:
70-80 dkg magozott meggy
10 dkg cukor (vagy a meggy édességétől függően)
1 cs. vaníliás cukor
1 csapott tk. őrölt fahéj
10 dkg darált háztartási keksz

Tálaláshoz:
darált dióbéllel kevert porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, hozzáadjuk a tejföllel elkevert tojásokat, és sima felületű tésztává gyúrjuk. Lefedve, hűtőbe tesszük fél órára.
2. A tésztának kicsit több, mint a felét lisztezett felületen kinyújtjuk, és a kivajazott, liszttel behintett (vagy sütőpapírral bélelt) tepsibe fektetjük. (Én süteménykeretben sütöttem.)
3. A töltelékhez a levétől lecsepegtetett meggyhez keverjük a kétféle cukrot, a fahéjat, a kekszmorzsa ¾ részét, és elosztjuk a maradék kekszmorzsával meghintett tésztán.
4. A többi tésztát szintén tepsi méretűre nyújtjuk, átlósan 1 cm széles sávokra vágjuk, és berácsozzuk velük a tölteléket.
5. A süteményt előmelegített sütőben, alulról a 2. rácsra téve megsütjük, majd tepsistől tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni. Felszeleteljük és diós porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc