Marcipán-kávé

A karácsony nálunk sosem telik el felturbózott kávé nélkül. Most se feledkeztem meg róla, csak épp a blogra nem került fel, mert a fotózás valahogy elmaradt. Mivel azonban az utóbbi hetek igazi téli hideget és havat produkáltak, ezért úgy gondoltam, újra elkészítem, hiszen most különösen jól tud esni egy finom, forró kávé némi extrával.
Én különösen kedvelem az alkoholos aromájú feketét, pláne, ha azt az alkoholos aromát valamilyen likőrnek köszönhetjük.

Hozzávalók 2 személyre:

1,5 dl frissen főzött presszókávé
6 dkg cukrozott marcipánmassza
méz (ízlés szerint)
2 tk. Amaretto likőr
1 dl tejszín
néhány szem Amarettini keksz
egy csipet őrölt fahéj

elkészítés:

1. A marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A tejszínt kemény habbá verjük. A kekszet kis darabokra törjük.
2. A frissen lefőtt, forró kávét bögrébe töltjük, elkeverjük benne a marcipánt, és annyi mézzel ízesítjük, amilyen édesre szeretnénk a kávét. (Ha a marcipán nem oldódik fel, akkor kávékiöntőben újra felforrósítjuk a kávét, és addig kevergetjük, amíg a marcipán teljesen fel nem olvad benne.
3. A marcipános kávéhoz adjuk a likőrt, elosztjuk 2 csészében, és a rákanalazzunk a tejszínhabot. Végül megszórjuk kekszmorzsával és fahéjjal.

Tökmagos-húsos csiga

Ezt az finomságot egy jól sikerült tökmagos kifli és a maradék szaftos husi ihlette. Történt ui., hogy a szaftos hús, amit ezúttal nem karajból, hanem csirkemellből készítettem, kissé kemény volt. Már nyersen is elég nehezen lehetett szeletelni, és hiába áztattam előzőleg tejbe, hogy puhuljon, elkészülve se lett túl jó az eredmény. Nagy nehezen mégis megettük a felét, de a maradékhoz nem volt kedvünk. Mit is csináljak vele? Mert hogy ételt ki nem dobunk, legalábbis nem szívesen. Kitaláltam, hogy ledarálom, az aztán felpuhítja a hús rostjait. Így is lett. Csak épp nem volt itthon szikkadt péksüti (sőt még friss se), amire szendvicskrémként rákenhettem volna, hogy melegszendvicsnek együk meg. Így hát kifundáltam, hogy csiga lesz belőle, és a három nappal korábban készült tökmagos kifli tésztáját mentem át picit újragondolva. Meg is született ez a nagyon finom, enyhén zöld színű és másnap is puha húsos csiga. :)
A töltelékhez persze nem muszáj ugyanolyan kemény husit használni, mint amilyet én. :D Nyugodtan tölthető bele másféle maradék is, amit épp otthon találunk. Utólag is készíthetünk a sült húshoz szaftot, amivel aztán összekeverhetjük, sőt még sajtot is reszelhetünk rá.
Mi halmoztuk az élvezeteket, mert másnap reggelire a csiguszt kettévágtam, mint a zsemlét, megkentem vajjal, tettem rá sonkát, sajtot és tejfölt. :D

Hozzávalók 16 darabhoz:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
5 dkg Graham-liszt
1 ek. cukor
1 tk. só
2 tojássárgája
8 dkg vaj
2 ek. tökmagolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2,3 dl tej

a töltelékhez:
40 dkg megmaradt sült hús (nálam most csirkemellből e recept alapján)

a tetejére:
kevés tej
4 dkg tökmag
1 tk. olvasztott vaj

elkészítés:

1. A megmaradt szaftos húst késes aprítóval ledaráljuk. A tökmagot zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk és durvára vágjuk. A vajat felolvasztjuk, kihűtjük.
   
2. Az élesztőt 1 evőkanál Graham-liszttel elkeverjük 1,5 dl langyos, cukros tejben, és egy kis lisztel betakarva felfuttatjuk.
3. A tojássárgákat a többi tejhez keverjük, hozzáadjuk a tökmagolajat, a langyosra hűlt vajat, és az élesztős tejjel együtt a sóval vegyített, átszitált liszthez adjuk. Lágy tésztává dagasztjuk, majd kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát 3-4 mm vastag, 40×50 cm-es téglalapra nyújtjuk, elkenjük rajta a húspépet úgy, hogy a tőlünk távolabb lévő, hosszabbik oldala mentén elhagyunk egy kb. 2 cm széles sávot.
5. A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, és 3 cm vastag szeletekre vágjuk. A csigákat lekenjük tejjel, és egyenként megmártjuk a pirított tökmagban. Vajjal vékonyan kikent tepsire rendezzük egymástól távolabb.
6. A csigák oldalát körben megkenjük olvasztott vajjal, majd folpackkal+konyharuhával letakarva 20-30 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben megsütjük (ha nagyon pirulna, egy szinttel lejjebbi rácsra tesszük), majd a tepsit tortarácsra téve hűlni hagyjuk. Langyosan kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Mazsolás túrófánk joghurtos szósszal

Még mindig nem sütöttem meg kedvencemet, a kelt tésztából lévő fánkot, hanem az égetett tésztás után most egy sütőpor hozzáadásával készült variációt kívántam meg. És milyen jól tettem! Mert ez a túrófánk most dobogós helyre került. Szerintem lekörözi a mandula-labdacsokat, amivel persze nem is nagyon lehet összehasonlítani, mert az másféle tésztából készült. Nem baj, nekem akkor is ez a kedvenc. A fő ok nyilván az, hogy túró van benne, és én azt nagyon-nagyon szeretem, a másik ok pedig a szósz – rettentően illenek egymáshoz. :) Alig bírtam ráparancsolni magamra, hogy ne egyem meg ebéd előtt a fánkok jó részét, pedig melegen vagy langyosan a legjobb. Végül nagy nehezen sikerült lebeszélnem magamat róla, és délutánra hagytam az élvezkedést. Ez a túrófánk kihűlve is Isteni!

Hozzávalók 25 darabhoz:

Tésztához:
2 tojás
2 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
0,25 dl napraforgóolaj
1 ek. mazsola
1 ek. rum
15 dkg túró
15 dkg finomliszt
½ cs. sütőpor
1,5 l napraforgóolaj a sütéshez

Forgatáshoz:
6 dkg kristálycukor
1 mk. őrölt fahéj

Szószhoz:
7,5 dkg natúr joghurt
1 púpozott ek. tejföl2 dkg porcukor

elkészítés:

1. A szószhoz a hozzávalókat alaposan elkeverjük.
2. A fánkhoz a tojásokat a kétféle cukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a sót, az olajat, a rumot, és krémesre dolgozzuk benne a túrót.
3. Beleforgatjuk az előzőleg vízbe áztatott, lecsepegtetett mazsolát és a sütőporos lisztet.
4. Két teáskanál segítségével diónyi golyókat formázunk a tésztából, és óvatosan beleengedjük a bő, nem túl forró olajba. A lángot közben mérsékeljük.
5. A fánkokat kisebb adagokban pár perc alatt aranybarnára sütjük (közben fordítunk rajtuk), majd papírtörlőre szedjük.
6. Még forrón megforgatjuk a fahéjas cukorban, és azon melegében a szósszal együtt tálaljuk.