Retye-hegy

Retye-hegy

Kedden reggel felkeltem –
Egy hegyet kellett bevennem.

Nevetve mentem kezdetben,
kedves emberekkel csevegtem.

Fejemet kedvemre tekergettem,
Szemem ezerfele legeltettem.

Lelkesen meneteltem felfele,
Tetszett testemnek ereje.

Egyre feljebb emelkedtem,
Egy helyen, lehet, zerge lettem.

Meredekebb terepre keveredtem,
De testemet helyesen helyezgettem.

Egyszer-egyszer letelepedtem,
S ernyedten perecet eszegettem.

Fent tengerszemmel szemeztem,
Melyben fellegek eveztek peckesen.

Levente nem engedett tespednem –
Fenekem meg kellett emelnem.

Egyre hegyesebb helyeken mentem,
De nevetve fecsegtem Eszterrel.

Lehet, egy percre elmerengtem,
S e terep lett egyszerre fekhelyem.

Kezem keskeny helyre ment be,
Mely cseppet megsebezte.

Testem nem repedt fel egy helyen se –
Eme hegyes helyen ez szerencse.

Kezem hegye le lett kezelve,
Egy kedves ember rendesen betekerte.

Kedvemet eme eset nem szegte,
S rettenthetetlen mentem felfele.

De e hegy egyre emelkedett,
Meredeken meredezett.

Nem lehetett feljebb mennem,
S elernyedve lehevertem.

Seregem negyede felment, bezzeg –
Veres nedvem menten megdermedt.

Rengeteg perc telt el egyhelyben,
Fellegmentes eget lestem sebzetten.

Egyszerre megjelent seregem negyede,
S ereszkedhettem lefele.

De e terep rettenetes lett –
Erre s emerre heggyel fenyegetett.

Lelkemnek e kezes eset se kedvezett.
S eme Retye-hegy nem kegyelmezett.

Lefele nem leltem rendes terepet –
Merre menjek, merre nem lelek hegyet?

Felfele persze kellemesebb!
De ernyedt testemmel lefele nem „gyerebe”.

Ez nem lehet vesztem – le kell mennem!
Nem lesz ez sem lehetetlen!

Sebzett kezem teszegettem –
Nem lehetett keseregnem.

Testemmel seggemet emeltem –
Seregem negyede segedelmezett ebben.

Hegytelen terepre epedeztem,
Lefele egyszer sem leselkedtem.

Lejjebb s lejjebb ereszkedtem,
Kezem kezekben megvetettem.

Fejem felett beesteledett rendesen,
S egyszerre megleltem egyenes terepem.

Kerekeken helyemre keveredtem,
Kerevetemre leheveredtem.

Szememben cseppek keletkeztek,
Mert fektemben rendre felfele mentem.

De egyet elfecseghetek neked:
Megszerettem e rendes embereket.

S eme Retye-hegyet sem feledem,
Melyre lelkemnek ereje emelt fel.

Gabi
2018. augusztus

Erdély - Retyezát, 2018 augusztusa

Versemet szeretettel jegyzem e remek seregnek:
Marcsinak, Lacinak, Lucának,
Eszternek, Búz Csabinak, Levinek,
Anitának, Csabának
és az én Kutyafülemnek.
🙂