Mandulakrémes-sárgabaracklekváros lepény

2016. július 1-jén először szüreteltünk a sárgabarackfánkról, pedig a telkünk már 5 éve megvan. Az ok, amiért ennyi ideig tolódott ez a bizonyos első szedés, részben az volt, hogy többnyire nem termett barack, másrészt pedig az, hogy amikor volt rajta, akkor meg mi nem értünk rá időben leszedni.
A mostani, kb. 3 kilónyi termés egy részéből megfőztem életem első kajszilekvárját, a maradék gyümölcs pedig ebbe a süteménybe került, amit az 1992-es kiadású Édességek c. könyvben találtam. Ebből a kiadványból elkészült már néhány sütemény, de rendre alakítani kellett rajtuk, mert mindig volt bennük valami furcsaság. Ezért jó időre parkolópályára küldtem a könyvet. Aztán pedig meg is feledkeztem róla. Anya azonban a minap rákérdezett a könyvre, mert emlékezett, hogy anno ebből sütött meg egy nagyon finom almás lepényt. Meg is találtam a szóban forgó édességet, de közben ott mutogatta magát 1-2 sárgabarackos sütirecept is. Találtam is nekem tetszőt, de persze ez sem úszta meg a kisebb fazonírozást. A tésztába pl. tejfölt is tettem, hogy ne törjön és könnyen nyújtható legyen. A barackokat nem magházukkal felfelé sorakoztattam a tésztára, hogy aztán az üres magházakba egész szem mandulát biggyesszek, hanem a magházakat őrölt mandulával töltöttem, és a gyümölcsöt csak azért is magházával lefelé fektettem a tésztára, amire saját szakállamra zsemlemorzsát is szórtam, hogy még véletlenül se ázzon el a tészta. A receptben előírt tepsi méretét túl nagynak ítéltem, ezért én kisebbet választottam, és így a tészta pont olyan vastagságú lett, ahogy szerintem optimális. Ennek ellenére igencsak meglepődtem, amikor a kihűlt sütit felvágtam, mert a mandulakrém totálisan szétfolyt. Ráadásul a felezett barackokat elharapni sem volt egyszerű.
Bár nagyon ízlett így is, mégsem mutogathattam volna ilyen állapotban a blogon vagy akár vendégek előtt. Elhatároztam, hogy még jobban átalakítom, már csak azért is, mert olyan szinten finomnak ítéltem, hogy úgy éreztem, méltó lenne arra, hogy a Kutyafül névnapját ezzel a süteménnyel ünnepeljük.
A tészta hozzávalóinak mennyiségét megfeleztem, a krém az eredeti mennyiség maradt, de kevesebb cukor és több tojás került bele, hogy semmiképp se folyjon szét szeleteléskor. Friss barack helyett pedig a nemrég készült saját baracklekvárt használtam. Bár így sem lett túl tetszetős, ui. a lágy krémet nem lehet szépen szeletelni, de az eredmény a család szerint is olyan jó lett, hogy azt hiszem ismét egy új kedvenccel gyarapodott a receptfüzet. :)

Hozzávalók 18x28 cm-es tepsihez:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
7,5 dkg cukor
1 dkg vaníliás cukor
1 kis tojás + 1 kis tojássárgája keverékének a fele
1 púpozott tk. tejföl
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só

Töltelékhez:
30 dkg sárgabaracklekvár (házi, nem folyós)
10 dkg őrölt mandula
2,5 dl tejszín
8 dkg porcukor
2 tojássárgája
a felvert tojás másik fele

elkészítés:

1. A sütőporral, sóval elvegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a felvert egész tojás és a tojássárga keverékének a felét a tejföllel együtt, és sima felületű tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva fél órát hűtőben pihentetjük.
2. A tésztát átgyúrjuk, hogy nyújtás közben ne repedezzen, majd enyhén lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtjuk.
3. A nyújtófa segítségével óvatosan a tepsibe illesztjük, az alját több helyen villával megszurkáljuk, megszórjuk zsemlemorzsával, majd megkenjük a lekvárral.
4. A tejszínt kemény habbá verjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a tojássárgákat, a felvert tojás másik felét és a porcukrot. Széles fejű fakanaállal, óvatosan beleforgatjuk az őrölt mandulát, majd a habot elosztjuk és egyenletesen elkenjük a lekváron.
5. A süteményt 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük, a hőfokot 175°C-ra mérsékeljük, és készre sütjük a süteményt.
6. A tepsit rácsra tesszük, és miután a tészta teljesen kihűlt, a süteményt felszeleteljük és tálaljuk.

sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 40 perc