A karácsonyi vacsora készítése idén is rám hárult, és egy ilyen nemes feladat bizony idegeskedéssel jár. Az ember ilyenkor pláne jót akar, és fél a lebőgéstől. Az ideget épp megspórolhattam volna, mert csupa olyan étel került az asztalra, amik nem arról híresek, hogy túl bonyolult az elkészítésük, ill. ezek már jól bejáratott receptek nálunk. Inkább csak amiatt pattogtam, mert minden az utolsó napokra maradt, és féltem, hogy túl fáradt leszek Szenteste, amikor pedig épp, hogy jókedvűnek kéne lenni, hogy lazán fogadjam magamba a meghitt ünnepi perceket, és hagyjam, hogy a hatása szétáradjon az én kis lelkemben. No de másként alakult, így december 22-ét és 23-át megállás nélkül a konyhában töltöttem. Végül aztán a 24-e nyugiban telt, és tényleg szétáradt bennem a meghittség. :)
A menü a következő volt:
Előétel:
Habos borkrémleves borba áztatott, kandírozott narancshéjjal (egyszer talán lesz recept is. :D )
Főételek:
Fokhagymás csirkemellszeletek kolbászos sajtmártásban (köretnek tejfölös burgonyapüré)
Fehérborban párolt mézes-mustáros csirkeragu (köretnek borsos rizs - hagymás borsó mix)
Tejszínes gombamártással töltött sertéskaraj és csirkemell baconben
Aszalt gyümölcsökkel göngyölt karaj és csirkemell baconben
(a két utóbbi körete is tejfölös burgonyapüré volt)
Desszertek:
Gesztenyekrémes torta
Diótorta
Barackos-marcipános linzerszívek
Diós-gyümölcsös bonbon
FŐÉTELEK
 |
| fokhagymás csirkemellszeletek kolbászos sajtmártásban, fehérborban párolt mézes-mustáros csirkeragu |
DESSZERTEK
 |
| gesztenyekrémes torta, diótorta, diós-gyümölcsös bonbon |
A Kutyafül ugyebár nem eszi meg a sertéshúst, max. darálva, ill. most már hihetetlen módon ragu formájában, ami számomra érthetetlen, hiszen a disznó disznó marad akkor is, ha ledarálják vagy ragusítják. No de mindegy, jó ideje legyintek erre; egye, ahogy akarja, de nekem az sem baj, ha nem eszi meg sehogy. Ezért aztán csirkemellet kap mindig. Karácsonyra is szárnyashúsból készült neki az, ami nekünk karajból. Jajj de jó, dupla meló, de hát akit szeretünk, azt karikor pláne meg akarjuk örvendeztetni. Tudom, rengeteg kaját csináltam, és igazából már mi is beszéltünk róla Anyával, hogy tulajdonképpen tök fölösleges ennyiféle étellel bajlódni, úgy sem bírunk mindenből annyit lakmározni, amennyit szeretnénk. De közben meg sokféléből keveset is jó enni, ráadásul a karácsony előtti sütés-főzéssel megspórolhatom a konyhában való sínylődést az ünnepek után. Inkább kihajtom magam kari előtt, hogy aztán 1 hétig pihenhessek. Nem mondom, hogy ez mindenki számára követendő példa kell, hogy legyen, de kétség kívül van benne ráció. Főleg akkor, ha nem a karácsony előtti utolsó 2 napban hozza össze az ember lánya az összes fogást, hanem mondjuk elkezdi előtte 1 héttel. Az elősütött húsroládot pl. le is lehet fagyasztani, így az már akár 2 héttel a készre sütés előtt is elkészíthető. No de nem akarok ebbe most belemenni. Lényeg, hogy minden flottul ment, a vacsi forrón került az asztalra, hála a sütőben való melegen tartásnak, arról meg nem is beszélve, hogy mindenki örült az ajándékoknak. Jaja, én bizony még bőgtem is egy sort, mert olyan meglepit kaptam, amiről régóta álmodtam – egy új laptopot!!! Fotó is van róla, hogy ömlik a könnyem, de azzal nem boldogítom a blogolvasókat. Meghitt, csendes, szép karácsonyunk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése