Pacsni (lapos vajas)

Nemrégiben eszembe jutott a pacsni, amit először Fahéj barátnőm receptjei között fedeztem fel bordás pacsni néven. Már ezer éve meg akartam sütni, de a leírás alapján akkoriban valahogy nem sikerült pontosan megértenem a készítésmódját. :D Később kíváncsiságból beütöttem a gugliba a pacsni szót, ami kidobott egy, az övétől eltérő küllemű péksüteményt. Azonnal elmentettem a receptjét, és mivel a kenyerünk már igencsak fogyóban volt, másnap meg is sütöttem. Utóbb rájöttem, hogy Fahéj bordás pacsnija és a neten látott változat igazából ugyanaz, sőt még a receptje is hasonló. Közben arra is fény derült, hogy a klasszikus pacsni teteje sima, vagyis nem bordázott, így azt teljes joggal nevezhetjük lapos vajasnak még akkor is, ha ez a név anno nem ment át a köztudatba. Egy szó, mint száz: minden pacsni lapos vajas, de nem minden lapos vajas bordás. :D Az én lapos vajasom tehát bordás pacsni. :D
De hogy ne csak vicceskedjek, íme egy kis tudnivaló róla: a lapos vajas (pacsni vagy pasztrána) olasz eredetű péktermék, ami az 1960-70-es években volt népszerű. Nem nevezhetjük leveles tésztának, mert bár ahhoz hasonlóan ez is vajjal készül, de az előbbinél jóval kevesebb zsiradék van benne. A rétegek nem a hajtogatásnak köszönhetően válnak el egymástól, hanem a közöttük lévő vaj alakítja ki azokat.
Én nem tettem bele aszkorbinsavat (ami egyébként egy sikértartalom-növelő adalékanyag), mert úgy gondoltam, nélküle is elég foszlós lesz a tészta. Bár az elkészítés folyamata cseppet sem bonyolult, mégis kifejezetten izgalmas volt, hiszen egyrészt még sosem láttam ilyen péksütit, ezért nagyon drukkoltam magamnak, hogy formájában olyan legyen, mint az említett (azóta egyébként törölt) weboldalon látott képen, és ízében is elnyerje a tetszésemet. Igaz, ez utóbbiban nem vagyok biztos, hiszen korábban még sosem ettem, de az én pacsnim mindkettőnknél sikert aratott, a Kutya oda meg vissza volt érte, sőt Anya is dicsérte. Így kiérdemelte, hogy felkerüljön a blogra.
Engem egyébként kísértetiesen emlékeztet a vajas rúdra, amit gyerekkoromban sűrűn vettünk. Annak is ropogós volt a héja, és finom puha a belseje.
Talán vicces, de mi a pacsnit úgy ettük, hogy a rétegeket kettévettük, megkentük tejföllel, és megpakoltunk édeskés ízű sajttal. :) Jópofa kaland volt, és tuti, hogy nem utoljára készítettem, mert ez lett az egyik kedvencünk. :)

Hozzávalók 16 darabhoz:

66 dkg finomliszt
10 dkg nagyon hideg vagy fagyasztott vaj
7 dkg cukor
1 ek. só
1 tabletta aszkorbinsav (elhagyható)
3 dkg friss élesztő
2 dl tej
kb. 2 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt elmorzsoljuk, hozzáadunk 1 dkg cukrot, és 1 dl langyos vízzel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
2. A liszthez vegyítjük a sót, és a felfutott élesztővel, valamint a többi hozzávalóval (a vaj kivételével) lágy tésztává dagasztjuk.
3. A tésztából 3 egyforma gombócot formázunk, és hűvös szobában 40 percig pihentetjük, miközben kétszer átgyúrjuk.
4. A megkelt tésztagombócokat ellapítjuk, és közel négyzet alakúra nyújtjuk. Az első tésztalapra ráreszelünk 5 dkg fagyos vajat, ráhelyezzük a másik tésztalapot, amire szintén vajat reszelünk, és befedjük a 3. tésztával.Letakarva pihentetjük jó negyedórát.
   
5. A tésztát kb. 42x42 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, és 16 egyenlő részre vágjuk. A tésztalapokat sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük egymástól távolabb, és ismét negyedórát hagyjuk pihenni.
6. Mindegyik tésztadarabot 15-20 cm hosszú, 6-7 cm széles lapokra alakítjuk úgy, hogy a közepüktől kiindulva, az ujjainkkal egy vonalban haladva felcsippentgetjük a tésztát, miközben széthúzzuk azt. Így kialakul a középső borda, illetve mellette két oldalt létrejönnek az ún. árkok.
7. A megformázott péksüteményeket letakarjuk, és meleg, párás helyen 30 perc alatt megkelesztjük.
8. A pacsnikat lekenjük vízzel, és gőzös sütőben egymás után készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 230-250°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés: 

A formázás nagyon egyszerű: én a tésztalapot a levegőbe emeltem (nem a munkalapon formáztam), mert így könnyebb széthúzni, és a hosszabb körmök nem sértik fel a pacsnik árkait. ;) Fontos, hogy jól nyomjuk össze a tésztát a borda kialakításakor, hogy az megkelve vagy sütés közben se tűnjön el. Ha mégis így járunk, akkor az ujjainkat vagy a tenyerünk élét hosszában ráfektetve az árkokra, újra le lehet nyomni a tésztát. A bordák éle valóban ropogósra sül, az árkok pedig puhábbak, és a tészta kellemesen édeskés ízű.