Az eredeti recept Fahéjtól származik, akivel (lassan 15 éve) ugyanazon a mindenhobbyszakácsotkihasználó receptgyűjtő oldalon ismerkedtünk meg, és néhány évig levelezőtársak voltunk. Nagyon szerettem a megbízható receptjeit, és az annak nyomán készült finom ételeket. Ezt a kenyeret is tőle kölcsönöztem anno – az itthon fellelhető hozzávalókhoz alakítva, és éveken át „hullámzó kenyér tökmagolajjal” néven futott a blogon, mivel a kenyér teteje a tenger hullámait juttatta eszembe. :) A régi képek (és a névadás) miatt viszont egy ideje pironkodtam – főleg magam előtt –, és most, hogy kifogytunk a heti péksüteményből, úgy gondoltam, újrasütöm ezt a jópofa kenyérkét. A receptet a régi sütőforma híján egy újabbhoz igazítottam, sőt úgy voltam vele, hogy ha már az eredeti leírás szerint a tésztalapokat fel kell tekerni, akkor előtte akár meg is vajazhatnám, valamint a készítési technikán is változtatok. Így is tettem, és ez a pompás vajas göngyöleg kerekedett ki belőle – egymás után háromszor (!!! :D).
Egyszerre gyönyörködteti a szemet, és megörvendezteti a lelket, nem beszélve a gyomrunkról, ami meg aztán tényleg kifejezetten jól jár, ha jóllakik vele. :D
Fahéj útmutatása szerit úgy kell belőle szendvicset készíteni, hogy a letépett darabot kettévágjuk, kedvünkre megpakoljuk, és csak össze kell borítani (vagy nem :D). Valódi szendvics lesz belőle! Mi egyébként grillezve szeretjük a legjobban, mert a pirított kalács ízét idézi.
Akinek iskolás korú gyereke és/vagy szendvicsimádó párja van, az bátran nekifoghat (ha már mindjárt itt a szeptember), és örömet szerezhet vele nekik. Én az utóbbival „rendelkezem”; a Kutyafülem oda meg vissza volt ezért a kenyérért. :D
Egyszerre gyönyörködteti a szemet, és megörvendezteti a lelket, nem beszélve a gyomrunkról, ami meg aztán tényleg kifejezetten jól jár, ha jóllakik vele. :D
Fahéj útmutatása szerit úgy kell belőle szendvicset készíteni, hogy a letépett darabot kettévágjuk, kedvünkre megpakoljuk, és csak össze kell borítani (vagy nem :D). Valódi szendvics lesz belőle! Mi egyébként grillezve szeretjük a legjobban, mert a pirított kalács ízét idézi.
Akinek iskolás korú gyereke és/vagy szendvicsimádó párja van, az bátran nekifoghat (ha már mindjárt itt a szeptember), és örömet szerezhet vele nekik. Én az utóbbival „rendelkezem”; a Kutyafülem oda meg vissza volt ezért a kenyérért. :D
Hozzávalók 30x10 cm-es sütőformához:
35 dkg fehér kenyérliszt
2 dkg cukor
1 tk. só
1 ½ ek. olívaolaj (vagy egyéb növényi olaj)
kb. 8 dkg vaj (a lapok kenéséhez, a tekercsek közé és a tetejére)
2 dkg friss élesztő
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú)
kb. 1 dl víz
elkészítés:
- Az élesztőt tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy evőkanál lisztet, egy csipet cukrot, és 0,5 dl langyos, vizes tejföllel csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
- A cukorral, sóval vegyített többi liszt közepébe öntjük a vizes tejfölt, az olajat, és robotgéppel megdagasztjuk. Amint a tészta elvált a tál oldalától, és gombóccá összeállt, liszttel hintett munkalapon finoman átgyúrjuk. Olajjal vékonyan kikent tálba tesszük, és letakarva kb. 1 óra alatt a kétszeresére kelesztjük.
- A megkelt tésztából 6 db kb. 15 cm hosszú rudat sodrunk, mindet ellapítjuk, és letakarva 10-15 percet pihentetjük. Egy tésztarudat (lisztezett munkalapon) a végétől kiindulva, kb. 35 cm hosszúra kinyújtunk, megkenjük puha vajjal, és feltekerjük.
- A tekercset a vajjal kikent sütőformába fektetjük, és az oldalát lekenjük olvasztott vajjal. Így járunk el a többi tésztával is, majd a tetejüket is lekenjük olvasztott vajjal.
- Fóliával és konyharuhával letakarva kb. 30 perc alatt megkelesztjük, majd újra lekenjük vajjal, és bespricceljük vízzel. Előmelegített sütőben megsütjük.
- A még forró kenyeret ismét lekenjük olvasztott vajjal, és bespricceljük vízzel. Pár perc elteltével óvatosan kifordítjuk a sütőformából, és rácson hagyjuk kihűlni. (A vajazott oldaluk mentén szépen elválnak egymástól, és kettévághatóak.)
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc