Boldog új évet kívánok!

 

☆

„Bármi, ami jön, okkal jön – fogadd el, mintha te kérted volna.

Bármi, ami megy, okkal megy – engedd el, mintha te bocsátottad volna útjára.

A madár is csak akkor tud szállni, ha elengedi az ágat.”

Robert Lawson – A lélek útja

 

☆

 

 

Narancsos tiramisu

 

 

Ezt a desszertet 2019. december 31-én készítettem – ezzel búcsúztunk volna az óévtől, de az amúgy is nyugger szilveszterünk olyan furán végződött jóval éjfél előtt, hogy végül az édesség megkezdetlenül ott ragadt a hűtőben. Az ünneplés furára sikeredésének oka konkrétan KAP volt, aki aljas szándékból elkövetett nevetőizom-izgatás következtében galádul megfájdította a fejemet, minekutána én kidőltem, és pezsgő helyett Algopyrinnel felvértezve léptem át 2020-ba. Mit léptem?! Fetrengve kúsztam, de akkor már nem a röhögéstől, hanem a szem- és fejfájástól. Az édesség pedig sértetlenül megúszta az átlépést. Utóbb úgy éreztem, nem is baj ez, mert így legalább fotózással kezdhettem az újévet, és máris megvolt az első recept 2020 karácsonyára/szilveszterére. :D Igaz, csak egy röpke évet kellett várni a posztolásával. :D Sebaj, hipp-hopp eltelik, és tuti még gyorsabban, mint a 2019-es esztendő – gondoltam én akkor, amúgy nagyon helyesen, mert valóban csak úgy elrepült.
Az ép tiramisu kapóra jött az Anyáékkal való ünnepléshez, és az újév pazar desszertjévé válhatott. Mert, hogy egyébként a 2019-es év szerintem legfinomabb édességét sikerült összehoznom, pedig eredendően nem terveztem, hogy még szilveszter napján is ilyesmit készítek. Tulajdonképpen elég későn ötlöttem ki a receptet, azt is kutyafuttában, sőt még a készítés közben is alakítottam rajta. A megmaradt 2 doboz mascarpone adta hozzá az ötletet, na meg a nyers tojástól való félelem, ha netalán tán harmadnapra is maradna a desszertből.
A hangsúlyosan narancsos, selymes krém és a csokoládés babapiskóta egyszerű házasságából ünnepi finomság született. :) Sőt elmondhatom, hogy – a Kutyafül enyhe nyomására – a tradicionális ünnepi édességek mellé felsorakozott ez is, csak hogy új hagyományt teremhessek az elkövetkezendő ünnepekre vonatkozólag. :) És valóban így alakult, mert idén is ez lett a majdnem szilveszteri desszert, amit az év utolsó előtti napján a barátainkhoz vittünk.
Az idei szilveszteri bulit pedig velük töltjük: Duma Aktuál szilveszteri különkiadás – meglepetéssel!

 

 

Hozzávalók:

kb. 20 babapiskóta
2 tojás
18-20 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 nagy bio narancs héja és leve
1,5 dl + 4 ek. tej
30 dkg mascarpone
2 ek. narancslikőr (Cointreu) esetleg barna rum
1 ek. vaníliapaszta
30 ml frissen főzött presszókávé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor + a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját 4 dkg porcukorral lábasba tesszük, habosra kavarjuk.
2. Belereszeljük a narancs héját, csomómentesre dolgozzuk a liszttel, valamint a tejjel és 1 dl narancslével. Kis lángon, kevergetve felfőzzük.
3. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és a forró pudinghoz forgatjuk. Kihűtjük.
4. A mascarponét kikeverjük 4-6 dkg porcukorral, a vaníliapasztával, a likőrrel, és hozzádolgozzuk a narancspudingot. A krémet kétfelé vesszük, és az egyik adagot habzsákba töltjük.
5. A csokoládéöntethez a puha vajat, a többi porcukrot, a kakaóport 4 evőkanál tejjel együtt fém tálba tesszük, és vízgőz fölött összemelegítjük. Hozzákeverjük a kávét, és hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az üveg- vagy sütőtál alján elosztunk néhány evőkanál csokoládéöntetet, kirakjuk egy réteg babapiskótával, alaposan meglocsoljuk a csokival, elsimítjuk rajta a krém felét, majd erre rétegezzük a kávés csokoládéöntetben megmártott többi babapiskótát, és befedjük a habzsákba töltött narancskrémmel.
7. A desszertet néhány órára hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt meghintjük kakaóporral.

 

 

Békés, meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

 

☆

"Lobogjon csak tovább
gyertyáinknak lángja:
Emberi melegség,
köszönts a világra!"

 

Devecsery László

☆

Almás fahéjpuding

 

 

Csak mennek fel a receptek a blogra, és sokan azt gondolják, hogy amit épp felraktam, azt esszük mi is aznap. Pedig nem! :D És tessék, advent 2. vasárnapján édesség nélkül maradtunk, miközben a nagyérdemű a kanelbullémmal szemezett! :D Úgyhogy muszáj volt orvosolni a hiányt, kellett valami gyorsan elkészülő finomság, ami a laktató leves ebéd után könnyebbnek számít, mint mondjuk egy szelet sütemény. Szóval az itthon fellelhető hozzávalókból nekiálltam egy pohárkrém elkészítésének, és ez sült vagyis inkább főtt ki belőle. Mert hogy főzött krémből van, amit az imádott fahéjjal ízesítettem, és beleraktam az egyik almát, ami napok óta hiába várta, hogy csak úgy magában megegyük. Végül olyan jónak ítéltem ezt a krémet, hogy mindenképp meg akartam itt mutatni. Ez a desszert ui. pont arra az esetre lett kitalálva, amikor az ember már tényleg nem kívánja a töményebb édességet, pláne nem a karácsonyi ebédek és vacsorák után. De szilveszterkor is jól jöhet, mert ettől simán áttáncolhatjuk magunkat az új évbe, nem fogja megülni a gyomrunkat. ;) Ez a könnyed, lágy krém, ami a hozzávalóknak köszönhetően talán a régi karácsonyokat idézi, nekünk naaagyon ízlett. :)

 

Hozzávalók 4-6 személyre:

20 dkg téli alma (tisztított, magozott mennyiség)
½ citrom leve
2 tojás
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
10 dkg porcukor
4 dkg Bourbon vaníliás porcukor
1 tk. (3 g) őrölt fahéj
3 dl tej
10 dkg mascarpone
10 dkg tejszínhab
reszelt étcsokoládé a díszítéshez

elkészítés:

1. A meghámozott, feldarabolt almát citromos vízben puhára főzzük, majd leszűrjük és visszatesszük abba a lábasba, amiben főztük. Botmixerrel pürésítjük.
   
2. A tojások sárgáját, 5 dkg porcukrot, 2 dkg vaníliás porcukrot, a fahéjat és az étkezési keményítőt tálba tesszük, kevés tejjel csomómentesre keverjük. Felöntjük a többi tejjel, és közepes lángon, kevergetve, krémmé főzzük.
3. A tojásfehérjét a többi porcukorral kemény habbá verjük, és a még forró krémhez forgatjuk. Langyosra hűtjük. A habos krémet elosztjuk 4-6 üvegpohárban, és hűtőbe tesszük.
4. A díszítéshez a mascarponét kikeverjük a többi vaníliás porcukorral, beleforgatjuk a tejszínhabot, majd csillagcsöves habzsákba kanalazzuk és gömböket nyomunk belőle a desszertek tetejére. Megszórjuk reszelt étcsokoládéval, és tálaljuk.

 

Gabi kedvence – narancsos-marcipános rudacska

 

 

 

 

Ennek az aprósütinek tényleg ez a neve, bár a neten a dióval/mákkal készült változatai keringenek. Sőt, pár éve én is a diós verziót tettem közzé itt a blogon. Úgy is szeretem/-jük, de így… (nagy sóhaj) egyszerűen imádni való! Csak úgy olvad az ember szájában, annyira „omlóf”! :D A narancsos marcipántöltelék pedig telitalálat. Számomra ez az igazi Gabi kedvence, sőt mondhatom úgy is, hogy az én kedvencem, tekintve, hogy ez a nevem. :D Az aprósütemények közül ez nálam most magasan vezet. Igazi ünnepi finomság. ;)

 

Hozzávalók 32 darabhoz:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
20 dkg vaj
8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 tojássárgája
egy csipet só
1 bio narancs reszelt héja

Töltelékhez:
25 dkg marcipánmassza
5 dkg aprított mandula
5 dkg kandírozott narancshéj, aprítva
2 narancs reszelt héja
1 kis citrom leve
2 ek. narancslé
3 ek. Amaretto likőr

Tetejére:
3 dkg étcsokoládé
pár csepp napraforgóolaj
vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat a porcukorral habosra kavarjuk, hozzádolgozzuk a tojássárgáját, valamint a sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet, és tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagoljuk, és fél órára hűtőbe tesszük.
2. A töltelékhez a hideg marcipánmasszát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. A kész tölteléket négyfelé vesszük, majd 30 perc hűtés után mindegyik adagot a két (porcukorral hintett) tenyerünk között 30 cm hosszúra sodorjuk.
3. A pihentetett tésztát átgyúrjuk, téglalap alakúra formázzuk, és lisztezett munkafelületen 36x30 cm oldalhosszúságú téglalapra nyújtjuk.
4. Egy „töltelékkígyót” a tésztalap rövidebbik szélén mentén elfektetünk, és a tésztával együtt annyit göngyölítünk rajta, hogy a tészta széle kissé a töltelék alá forduljon. A betöltött rudat levágjuk a töltetlen tésztalapról, és tálcára téve hűtőben pihentetjük. A betöltést/ráhajtást/levágást ugyanígy végezzük el még 3-szor, és az utolsó darabot is hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a többit méretre vágjuk.
5. Az így kapott töltött rudakat 8-8 darabra vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Előmelegített sütőben világos színűre sütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
6. A rudacskákat becsíkozzuk az olajjal összeolvasztott étcsokoládéval, és miután a csoki megkötött rajtuk, meghintjük vaníliás porcukorral.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Zserbó

 

 

 

 

A zserbó pontosan 3 éve az egyik kedvenc ünnepi süteményem. Azért csak ilyen rövid ideje, mert egyrészt a mi családunkban nem sütötte senki, ill. szinte soha nem volt részem abban, hogy igazán finomat egyek belőle. Mígnem tavaly szeptemberben megsütöttem életem első zserbóját. Annyira sikeres volt az az első alkalom, hogy adventkor már bátran újráztam. :) Az a bizonyos 2. sütés – amibe rendhagyó módon meggylekvár került – már a blogra is felkerült. Imádtuk! :D Egyértelmű volt, hogy a következő évben is asztalra kerül, de ezúttal a klasszikus változat. A korábbi recepten módosítva, sertészsír került bele. A tésztája különösen porhanyós és puha volt pihentetés nélkül is, nem is csoda, hogy a levágott tésztaszéleket egy ültő helyünkben már aznap be is pusziltuk. :D De ez bizony csak az újrázáskor derült ki, mert az elsőt elbazirgáltam: kissé nyers maradt a tészta. Úgyhogy nálam a zserbó egyúttal mumus is. A bibi három mozzanatnak volt köszönhető: mivel ugye a tészta javarészt zsírral készült, az emiatt porhanyósabb állaghoz túl soknak bizonyult a lekvár, plusz a sütési idővel sem kellett volna machinálni – a rétegek eláztak. Bizony van az úgy, hogy az ember jót akar, és igazán omlós sütit szeretne, amihez a tölteléket is gazdagabban méri. :D A két előbbi talán nem is okozott volna problémát, ha a sütési hőfokba nem nyúlok bele, vagy ha már igen, akkor legalább tovább sütöm. Idén már nem mertem kockáztatni, ezért hogy ne valljak szégyent, úgy döntöttem, éppen úgy vajjal készítem a zserbót, ahogy legelőször, 3 évvel ezelőtt, és a hozzávalók mennyiségén sem változtatok számottevően. Nem beszélve a sütési időről. :D
Időközben persze több receptet is elolvastam, és az egyiknél feltűnt egy apró mozzanat, ami felkeltette az érdeklődésemet. (Na bumm, mégis kockáztattam! :D) A meggylekváros és az azóta törölt, sertészsírral készült zserbóm tésztájától ez a recept annyiban tér el, hogy az eleve picit szűkebben mért élesztőt nem futtattam fel, ill. tej vagy tej+tejföl helyett kizárólag tejfölt használtam.
Amikor a süti kijött a sütőből, még egykedvűen szemléltem, felkészülve arra, hogy megint elbaltázódott. Kissé le is pöttyentem, mert túl laposnak láttam. Amikor azonban felszelésre került a sor, virágba borult a kedvem, mert ez a zserbó bizony mind látványra, mind ízre – a saját megítélésem szerint is – igen jóra sikeredett. Pihentetés nélkül is kellően puha. Az biztos, hogy jövőre nem változtatok semmin, mert számomra így az igazi ez a klasszikus sütemény. :)

 

Hozzávalók 35x27 cm-es tepsihez:

Tésztához:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
7 dkg cukor
½ mk. só
10-12 dkg zsíros tejföl
2 tojássárgája
1,5 dkg friss élesztő

Töltelékhez:
60 dkg házi sárgabaracklekvár
25-30 dkg darált dióbél
20 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 bio citrom reszelt héja

Mázhoz:
20 dkg étcsokoládé (45% kakaótartalmú)
1 ½ ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tálba szitált lisztet elvegyítjük a sóval, elmorzsoljuk a felkockázott, nem túl hideg vajjal, és hozzákeverjük a porcukrot.
2. A liszt közepében egy kis mélyedést alakítunk ki, beleteszünk 10 dkg tejfölt, belemorzsoljuk az élesztőt, és a tojássárgákat is hozzáadva, csomómentesre keverjük.
3. Összeállítjuk a tésztát (nem dagasztjuk, csak összegyúrjuk, közben nem lisztezzük!) – ha túl kemény, adhatunk még hozzá egy kis tejfölt –, majd letakarva, huzatmentes helyen 30-60 percig pihentetjük.
4. Ez idő alatt a töltelékhez a darált diót összekeverjük a kétféle porcukorral, a reszelt citromhéjjal, és három részre osztjuk. Kimérjük (szükség esetén botmixerrel pépesítjük – így ui. könnyebb elkenni) és háromfelé vesszük a lekvárt.
5. A megkelt tésztagombócokat liszttel hintett felületen egymás után kellő méretű (kb. 2 mm vékony) téglalapokra nyújtjuk, és az első lapot a sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük.
6. A tésztát megkenjük a lekvár 1/3-ával, rászórjuk a cukros dió harmadrészét, és befedjük a második tésztalappal. Így járunk el a többi tésztával és a töltelékkel is.
7. A töltött tésztalapokat hústűvel több helyen az aljáig átszurkáljuk, majd letakarva, meleg helyen 30 perc alatt megkelesztjük.
8. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd 10 perc elteltével óvatosan átfordítjuk egy vágódeszkára, hogy a sima alja legyen felül. Levesszük róla a sütőpapírt, és így hagyjuk teljesen kihűlni. A sütemény széleit egyenesre vágjuk.
9. A mázhoz a csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk – 2 evőkanálnyit félreteszünk belőle –, és egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Hűvös helyen dermedni hagyjuk, majd a félretett csokival körkörös mintát rajzolunk a félig megszáradt csokoládéra. Ismét száradni hagyjuk.
10. A zserbót vágódeszkástól nejlonzacskóba húzzuk, hűvös helyen/hűtőben néhány órát vagy egy éjszakát pihentetjük, majd tetszés szerinti nagyságú és formájú szeletekre vágjuk. (Én a fenti tepsiméretet alapul véve, hosszában 3 sávra vágtam a sütit, majd 2,5 cm széles szeletekre szeltem. Hűvös helyen 1 hétig is eláll.)

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: 40-45 perc

Megjegyzés:

Néha nekem sem sikerül a fenti méretűre nyújtani a tésztát, és akkor megelégszem a 30x25 vagy a 32x26 cm-es lapokkal. :D A kisült zserbó küllemre szinte pont olyan lesz így is, mint amikor egészen nagyra tudjuk nyújtani a tésztát. ;)

Tipp:

• Én nem szeretem, ha a lekvár egyöntetűen édes ízű vagy túl édes – savanykásan a legfinomabb. A zserbó is akkor lesz igazán ízletes szerintem, ha a lekvárunk egyszerre édes és savanykás. Ha mégsem ilyen, akkor a felhasználandó mennyiséghez adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű citromlevet, és főzzük fel. A kihűlt lekvárt kenjük a tésztára.
• A tésztát nem könnyű tepsi méretűre kinyújtani, de kellő gyakorlattal és/vagy egy kis ügyeskedéssel menni fog. Az a titok, hogy nyújtás közben a kezünkkel is formázni kell a tésztát, hogy a széle ne repedezzen, ill. nem árt, ha van tészta nyújtó hengerünk, amivel a sarkoknál is viszonylag szögletesre lehet alakítani. Sőt, így a legelső lap esetében könnyen a tepsibe igazíthatjuk a tésztát.

 

 

 

Mogyorókrémes keksz

 

A házilag gyártott mogyorókrémemet elsőként ehhez a kekszhez használtam fel. Jól éreztem én, hogy tennem kell vele egy próbát, mert az eredménnyel nem csak Anya és a Kutyafül, de én is elégedett voltam. Naaagyon mogyorós! :D Egy bögre kakaóval vagy tejjel tökéletes választás akár az adventi időszakban is, uzsonnára vagy reggelire – jó kis napindító. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

6,5 dkg vaj
5 dkg finomítatlan nádcukor vagy barna cukor
5 dkg kristálycukor
½ tk. vaníliapaszta
1 tojás
15 dkg házi mogyorókrém
12,5 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
1 g szódabikarbóna
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só
6 dkg durvára vágott mogyoró

elkészítés:

1. A puha vajat robotgéppel önmagában kihabosítjuk, majd a kétféle cukorral és a vaníliapasztával tovább kavarjuk.
2. A tojást a cukros vajhoz dolgozzuk, belekeverjük a mogyorókrémet, hozzáadjuk a kakaóporral, szódabikarbónával, sütőporral, sóval vegyített lisztet, és alacsony fokozaton épp csak addig keverjük, amíg a tésztamassza össze nem áll. A tésztát befedjük folpackkal, és 2-3 órát hűtőben dermesztjük.
3. A lehűtött masszából gyors mozdulatokkal golyókat formázunk, megforgatjuk a durvára vágott mogyoróban, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk egymástól kb. 5 cm távolságban. Előmelegített sütőben megsütjük.
4. A kész kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortárácsra szedjük és így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:
Célszerű egyszerre csak annyi tésztát meggömbölygetni, amennyit egy tepsiben ki tudunk sütni. A többi tésztát addig tegyük vissza a hűtőbe, és csak utána formázzuk meg!
A tésztagolyókat egy kisebb tepsibe sorakoztatva le is fagyaszthatjuk. Hogy a fagyott tésztagolyók kisebb helyet foglaljanak a fagyasztóban, tegyük nejlonzacskóba. Így 3 hónapig eláll. Sütés előtt nem szükséges kiolvasztani, viszont ilyen módon a sütés tovább tart majd.

Megjegyzés:
Ez egy nem túl édes keksz, de ízlés szerint növelhető a cukor mennyisége.

Aszalt meggyes Raffaello-hab

 

 

 

Mintha írtam volna már, hogy néha nem is történhet jobb egy étellel, mint hogy nem sikerül. :D Persze nem a végső eredményről beszélek, hanem annak az eredményéről, amiből aztán megszületik egy sokkal jobb. Nyilván mondanom sem kell, hogy most is ez történt. Ez az édesség – hihető vagy sem – bonbonnak indult. Gondolom, egyeseknek most felszaladt a szemöldöke. :D Készítés közben nekem is, mert egyrészt konstatáltam, hogy ezt a bonbont bizony a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnénk trüffelnek, ha majd kegyeskedik összeállni, másrészt kiderült, hogy az előírt mennyiségekkel számolva, az életben sem kötött volna meg annyira a massza, hogy abból kis golyóbisok gömbölyödjenek majd a kezem alatt. Még a fagyasztásos módszer sem használt neki, mert bár attól összeállt, de amint elkezdtem megformázni, rögtön úgy olvadt szét, hogy öröm (vagy inkább dühítő) volt nézni. Hát nem is gömbölygettem tovább, hanem gyorsan átkonvertáltam pohárkrémmé. Így került bele mascarpone, tejszínhab, őrölt mandula és kókuszreszelék is. Kóstolás után egyértelműen a Raffaelo golyó jutott róla az eszembe. Igaz, arra egy másik pohárkrémem is nagyon hasonlít, de az teljesen máshogy készül, mint ez a mostani. Az aszalt meggy a savanykásságával jól ellenpontozza az édes ízt, ami egyébként nincs túltolva, hiszen csak a fehér csokoládé édessége van benne. Nekünk pont így volt jó, mert a kókusztól eleve nehezebbnek tűnik ez az amúgy állagra könnyed, habos desszert.
Én alapból nem tettem volna vajat egy ilyen típusú édességbe, de a recept szerint a bonbonmasszába kellett, így azt már nem vehettem ki belőle. Úgy gondolom, jól működhet nélküle is. Semmiképp sem nevezhető diétásnak, hiszen a vaj mellett a mascarpone és a tejszín is zsíros. Ettől függetlenül ajánlom, mert igazán finom, és illik az ünnepekhez. :)

 

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg fehér csokoládé
0,5 dl édes pezsgő
15 dkg mascarpone
5 dkg vaj
2 zselatinlap
6 dkg aszalt meggy
6 dkg őrölt mandula
4 dkg őrölt kókuszreszelék
2,5 dl habtejszín

elkészítés:

1. Fél deci tejszínt forráspontig hevítünk, ráöntjük a felaprított csokoládéra, és amint megolvadt, simára keverjük. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzádolgozzuk a mascarponét és a pezsgőt.
2. A puha vajat önmagában felhabosítjuk, hozzáadjuk a fehér csokoládés krémet, és robotgéppel alacsony fokozaton összekeverjük.
3. A hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat 1 evőkanál tejszínben felolvasztjuk, hozzákeverünk 2 evőkanál krémet, majd a többihez adjuk.
4. Belevegyítjük az őrölt mandulát, a ledarált kókuszreszeléket, a felaprított aszalt meggyet, és hozzáforgatjuk a felvert tejszínhabot.
5. A habot 2/3-1/3 arányban kettévesszük, és a nagyobbik adagot elosztjuk 4 üvegpohárban. A többit habzsákba töltjük, és gömböcskéket nyomunk belőle a desszertek tetejére. Behűtve tálaljuk.

 

 

Kanelbulle – svéd fahéjas csavart

☆ Sőt, igazából még kardamomos és mandulás is. ☆

 

 

 

Aki imádja a fahéjat, mint ahogyan én is, annak jó indok, hogy a különböző nemzeteknek ezzel a fűszerrel ízesített péksüteményeit akkor is mindenképp kipróbálja, ha azok valójában nem sokban térnek el egymástól. :D Nekem is van fent a blogon néhány ilyen fahéjasom, de a svédeknél kanelbulle (fahéjas zsemlécske) néven futó finomságot semmiképp sem akartam kihagyni a sorból. Igazi téli édességnek tartom, hiszen mind a töltelék, mind pedig a fűszerezés ehhez az évszakhoz igazodik és illik is egyben. A kardamomot nem szabad kispórolni belőle – hacsak nem arról van szó, hogy valaki nem kedveli –, mert különleges ízt kölcsönöz a süteménynek. Ettől lesz tipikusan svéd. :D

„A svédek – a finnekkel együtt – minden évben országos "ünnepnapot" tartanak az ikonikus északi péksüti, a kanelbulle tiszteletére. Ez egy egyszerű (de nagyszerű) fahéjas-kardamomos tekercs, amit minden boltban árulnak, és minden év október negyedikén erről szól az egész nap. Rengeteg plakáton hirdetik, és minden boltban akciósak a hozzávalóik és maguk a csigák is.
Ez a tekercs olyan a svédeknek, mint a magyaroknak a kakaós csiga, és legalább annyira büszkék is rá. 1999 óta tartják minden évben ezt az ünnepet. ...” Forrás

Amikor a magocskákat kávédarálóban porrá őröltem, majd beleszimatoltam, szinte a fejfájásig fejbe kólintott az illata, annyira erőteljesnek hatott. Ám amikor ugyanez a mennyiség a tésztába/töltelékbe kerül bele, akkor már szerencsére egészen más élményeket nyújt kóstoláskor: jó értelemben vett függést okoz. :D
Kardamomot egyébként, az általam preferált recept szerint, csak a tésztába kellett volna tennem, de én azt a kevés, kimaradt őrleményt is fel akartam használni, ezért került a fahéjas mandulamasszába is. A mázról nem is beszélve, ami szintén saját ötletként lett narancsos – jó döntések sorozata! :) Az ilyen módon megbolondított változat egyszerűen ellenállhatatlan: valódi ünnepi finomság.

 

Hozzávalók 17-22 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg porcukor
1 mk. őrölt kardamom
½ mk. só
5 dkg vaj
1 tojássárgája
1 dl tej
1,5 dkg friss élesztő
lágy habbá vert tojásfehérje
jégcukor vagy szeletelt mandula a tetejére

Töltelékhez:
5 dkg (blansírozott) mandula
4 dkg porcukor
1 dkg vaníliás porcukor
½ mk. őrölt kardamom
1 tojásfehérje
5 g őrölt fahéj
6 dkg vaj

Narancssziruphoz:
1 dl frissen facsart, átszűrt narancslé
8 dkg cukor

elkészítés:

1. A tésztához az egy csipet cukorral ízesített tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük egy kis liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. Az átszitált többi liszthez vegyítjük a porcukrot, a sót, az őrölt kardamomot, elmorzsoljuk a puha vajjal, majd hozzáadjuk az élesztős lisztet, a tojássárgáját, és tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a mandulát késes aprítóval ledaráljuk és alaposan elkeverjük előbb a porcukorral, a vaníliás cukorral, a fahéjjal, a kardamommal, majd a lágy habbá vert tojásfehérjével. Végül robotgéppel beledolgozzuk a puha vajat.
4. A megkelt tésztát 36x34 cm-es téglalapra nyújtjuk, elkenjük rajta a mandulamasszát, és a rövidebbik oldalánál fogva félbehajtjuk. A töltött tésztalapot 1,5-2 cm széles sávokra vágjuk.
5. Egy tésztacsíkot a kezünkbe veszünk, kissé megnyújtjuk, 2-szer rácsavarjuk a V alakot formázó mutató- és középső ujjunkra, majd a tésztát az ujjbegyünk felől (azaz fentről) a két ujjunk közé hajtjuk és aláfordítjuk. Masnihoz hasonló alakja lesz. Így járunk el a többivel is.
6. A megformázott péksüteményeket a sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól távolabb, és letakarva megkelesztjük.
7. A sziruphoz az átszűrt narancslét a cukorral tejkiöntőbe tesszük, és a felére elforraljuk. Félretesszük.
8. A sütiket lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk jégcukorral vagy szeletelt mandulával, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón megkenjük a sziruppal, és rácsra téve így hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

A tésztát csigaformára is alakíthatjuk: a kinyújtott tésztát feltekerjük és 3-4 cm széles darabokra szeljük, amiket a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatunk.

A formázást itt megnézheted.

Marcipános fenyőfa

 

 

A marcipán igazi téli finomság, imádom csak úgy magában, étcsokoládé köntösbe burkolva, akárcsak süteményben. Ennek ellenére igen ritkán használom édességbe, mert kevés az esélye, hogy kibírjam addig. :D Most viszont direkt ehhez a kekszhez vettem egy adag marcipánmasszát, mert kíváncsi voltam, ízlik-e majd az ilyen típusú sütiben is. Ízlett. :D
Magát a formát persze nem én találtam ki, valahol megvillant róla egy fotó, és azonnal tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Bevallom, az első fenyőfákat igencsak elbénáztam, hiszen még nem volt a kezemben a mozdulat, aminek köszönhetően a kacskaringós vonalak jól láthatóan fenyőt formáznak. 3-4 idétlen darab után azonban már vállalhatóak lettek. :D A süti porhanyós és puha, tehát nem ropogós, hiszen marcipán van benne. A likőrnek hála, hangsúlyosan mandulás – ízében és formájában is illik a közelgő ünnepekhez. :)

 

 

 

 

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
2 ek. tej
2 ek. Amaretto likőr
1 tk. vaníliapaszta
20 dkg cukrozott marcipánmassza
23 dkg félfogós búzaliszt vagy finomliszt
5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsokoládé
1 ½ ek. napraforgóolaj
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A hideg marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd robotgéppel alaposan elkeverjük a tojással (ez eltart egy kis ideig, és akkor jó, ha az állaga banánpéphez hasonló). Hozzáadjuk a tejet, a likőrt és a vaníliapasztát.
2. A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, a marcipánmasszához dolgozzuk, majd belekeverjük a keményítővel, sütőporral vegyített lisztet. A tésztamasszát csillagcsöves habzsákba töltjük.
3. A masszából fenyőfamintákat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsikre, egymástól kicsit távolabb, és előmelegített sütő középső sínjébe tolva, egymás után világos aranysárgára sütjük.
4. A kész kekszeket pár percig a tepsin hagyjuk, majd lapáttal óvatosan alányúlva átemeljük a tortarácsra, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
5. Az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és megmártjuk benne a kekszek széleit. Amint a csokoládé egy kicsit meghúzott, cukorgyöngyökkel díszítjük, majd óvatosan tortarácsra tesszük és hagyjuk teljesen megszilárdulni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 10 perc