Falafel jégsaláta ágyon fűszeres joghurttal, naan kenyérrel

...avagy a jégsaláta és én

 

Ez a poszt nem is annyira a falafelnek, hanem inkább a jégsalátának íródott, mert bár az utóbbi is nagyon ízlett nekünk, és szerintem a jövőben futószalagon fogom gyártani, de az 1 hét alatt betermelt sali-mennyiség alapján tényleg inkább „ő” a lényeg – nekem. :D
Ősalátasága iránt érzett újkeletű rajongásom ténye már csak azért is örvendetes, mert eddig nemhogy nem volt jellemző rám, hogy zöld színű növényt vegyek a számba köret vagy csupán kísérő gyanánt, hanem olyan szinten nem kedveltem a nekem fűízű izéket, hogy amióta csak élek, mindig messzire toltam ezeket magamtól (borzalom, tudom :D). Mígnem egy lassan 8 évvel ezelőtti napon a Kutyafülnek szánt salátából egy falatot hajlandó voltam megkóstolni. Akkor kinyilatkoztattam, hogy én ezt egyszer szerintem szeretni fogom. Jól éreztem én azt akkor, mert a kedvenc éttermünk kínálta, szintén kedvenc húsmentes ételünk alapját képező zöldséget úgy 2 éve tényleg szívesen ropogtatom. Sőt, az éttermi tányéron szorosan belekapaszkodó rukkola és madársaláta is lecsúszik most már a torkomon – pedig azok nem is ropognak. (Tény, hogy ami ropog, az pláne jöhet. :D) Innen pedig mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy a boltban végre leemeljek a polcról egy fej jégsalátát, hogy aztán azt itthon én magam készítsem el, majd másnap rácsodálkozzak, hogy seperc alatt elfogyott. :D
Egy hét alatt annyit betoltam belőle (a Kutyinyekkel karöltve), amennyi szerintem már lemossa rólam az eltelt évek salátamentességének szégyenét. :D És ez bizony dupla gyalázatnak számít, lévén hogy egyébként gasztroblogot írok. Szóval, kedves egyéb fajta zöldségek, előttetek a reményteli jövő, amelyben végre most már engem is megörvendeztethettek!
És akkor térjünk rá a falafelre, amiről évek óta tudom, hogy létezik, mégsem jutott eszembe ez idáig, hogy nekifogjak. Most viszont, hogy pöttyet ráuntam a krémlevesekre, egyre többet agyalok azon, mi legyen nap nap után a mi húsmentes ebédünk. Így esett a választás – imádott jégsalátámhoz pont jó lesz alapon – erre a közel-keleti ételre.
Persze jó pár receptet végigbogarásztam, és naná hogy sokfélét találtam. Van, aki a masszához lisztet ad, vagy épp tojást, a fűszerezést pedig ki-ki a maga ízlése szerint oldja meg. Végül egy autentikusnak aposztrofált készítési mód mellett tettem le a voksomat, ami szerint sem lisztre, sem tojásra nincs szükség, ami így a falafel kapcsán abszolút beilleszthető a vegán táplálkozásba is. (A saláta és a naan esetében a joghurt és a tejföl kiváltható növényi alapúra – szem előtt tartandó a vegánosítást.)
Összefoglalva: a falafel az új kedvencünk! Én, aki alapvetően normális tempóban eszem, ezt a cuccot olyan gyorsasággal faltam be, mint aki egy hete nem evett. :D
Vigyázat, nehogy a húsimádók is megszeressék, mert amúgy a finomra darált húsból készült fasírtra hajaz – a szobába bekúszott szaganyag alapján is. ;) :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a falafelhez:
25 dkg áztatott csicseriborsó (kb. 15 dkg száraz csicseriborsóból)
3 dkg lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
4 dkg szezámmag
1 csapott ek. currypor
1 tk. őrölt pirospaprika
1 csapott tk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
só
kb. 1 dl víz
1 l növényi olaj a sütéshez

a salátaöntethez:
15 dkg natúr joghurt
5 dkg tejföl
2,5 dkg finomra aprított lila hagyma
1 nagy gerezd áttört fokhagyma
1 ek. aprított vagy 1 tk. szárított petrezselyemzöldje
1 mk. currypor
¼ mk. tört cayenne bors
őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. frissen facsart citromlé

továbbá:
8 db naan kenyér (személyenként 2 db)
½ fej jégsaláta
8 koktélparadicsom (naanonként 2 db)

elkészítés:

1. A csicseriborsót alaposan átmossuk, és háromszoros mennyiségű vízben 10 vagy akár 24 órán át áztatjuk.
2. A salátához az öntet hozzávalóit összekeverjük, és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. (Addig minden egyebet elkészítünk.)
3. A csicseriborsót másnap leszűrjük, a többi hozzávalóval együtt késes aprítógépbe tesszük (a szezámmagnak csak a felét adjuk hozzá), és jól leturmixoljuk. A masszát lefedjük, és minimum 1,5 órára hűtőbe tesszük.
4. Ez idő alatt elkészítjük a naant, egymás után kisütjük, és konyharuhával letakarva melegen tartjuk.
5. A csicseriborsó masszához adjuk a többi szezámmagot, kézzel vagy evőkanállal 20 kis golyót formázunk belőle, és bő, nem túlzottan forró olajban – a serpenyőt néha óvatosan megmozgatva – néhány perc alatt kisütjük. A kívül ropogós, belül levegős állagú fasírtokat papírtörlőre szedjük, és néhány percig állni hagyjuk.
6. A tépett salátadarabkákból „megágyazunk” a naanokon, 2-2 szem négybe vágott koktélparadicsomot teszünk rájuk, majd személyenként 5 db falafelt osztunk el rajtuk (kicsit összetépkedve is lehet, hogy a naant szendvicsként félbehajtva, könnyebben lehessen enni). Meglocsoljuk az öntettel, és tálaljuk.

Megjegyzés:

• A falafelbe rendszerint szódabikarbónát vagy sütőport tesznek, de ez szerintem nem fontos. Első alkalommal még papírkutya voltam kihagyni belőle, de az előírt egy mokkáskanálnyi szódabikarbónától fura szaga lett. A büdösség viszont étel kapcsán kifejezetten nem kívánatos tényező (sosem felejtem a Kuala Lumpur-i hotelban terjengő durián-bűzt), így aztán következőleg anélkül csináltam – teljesen jól működött, a belseje így is puha és levegős lett. ;) (Sütőporral viszont még nem próbáltam.)
• A fűszerezést kedvünkre variálhatjuk, pl. korianderzöldet, római köményt, kurkumát, vagy bármilyen egyéb keleti fűszert is használhatunk, arab ételről lévén szó.
• Fontos, hogy az olaj ne legyen túl forró, különben a golyócskák szétesnek (vagy nagyon megrepednek, ahogy az nálam némelyiküknél meg is történt). Ugyanezen ok miatt elengedhetetlen a kellő ideig történő hűtés is.
• A falafelmassza hűtőben 1-2 napig eláll, de akár le is fagyaszthatjuk.
  
• A csicseriborsó-fasírtot inkább pitába töltik, de naanba csavarva éppen annyira finom, bár abból hajlamos kipotyogni a „cucc”. :D