Nagyon szeretjük a fűszeres és a magvas kenyereket, és ha ezek még kombinálva is vannak, akkor az dupla öröm. :) Úgy gondoltam, teszek egy próbát a kovásszal, hátha elég erős már ahhoz, hogy magvakkal és teljes kiőrlésű liszttel dúsított tésztát is képes legyen emelni. Miután bedagasztottam és haladtam előre a pihentetési időkkel, kiderült, hogy valami bibi van a dologban. Az első két kovászomat tönkölylisztből készítettem, de valamiért egyikük sem kelt életre. Ez a teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér is ugyanúgy alig mozdult meg, mint a korábban kikukázásra ítéltetett két kovász. Kidobni nyilván nem akartam, ezért úgy döntöttem, teszek még hozzá valamennyit a hűtőben lévő aktív kovászból. Így is lett, és miután szobahőmérsékletre melegedett, utólag beledagasztottam a már sokszorosan pihentetett tésztába. És láss csodát, éppen ennyi kellett neki, hogy végre beinduljon! Az igazat megvallva, azért így sem lett igazi body builder.
Bár kora reggel kezdtem hozzá, a kiesett idő miatt csak késő délutánra érte el azt az állapotot, hogy sütőbe kerüljön. De én mégis másként döntöttem. Részben azért, mert le akartam fotózni, és arra nem igazán alkalmas a másnapos kenyér. Másrészt pedig azt olvastam valahol, hogy a hűtőben egy éjszakás várakozásra kárhoztatott kovászos kenyér finomabbra sül. Ezt mindenképp ki kellett próbálnom, úgyhogy már két okom is volt a másnap reggeli sütésre. :D Izgatottan vártam, hogy a langyosra hűlt kenyeret megszeghessem, és miután megkóstoltam, bevallom, egy csöppet lepöttyentem ahhoz képest, mint amit vártam tőle. Ízre ui. meglehetősen savanykásra sikeredett. Bár alapvetően szeretem az ilyen típusú kenyeret, most mégis meglepődtem. Arról nem is beszélve, hogy szemre sem lett tökéletes, mert a széle körben kirepedt. Nem igazán tudom, mi lehet az oka, hogy még a fiatal kovásszal készült, első kenyeremnél is savanyúbb lett. Persze lehet, hogy éppen ilyennek kell lennie. :D Összehasonlítási alapom sajna nincs, mindenesetre az osztrák kenyerek is éppen ilyenek. ;)
Ha mégis történt valami gubanc, az esetben úgy gondolom viszont, hogy nem baj, ha egy gasztroblogger nem mindig a tökéleteset teszi közzé, hiszen nekem speciel eszem ágában sincs félrevezetni senkit, és úgy csinálni, mintha mindig minden 10 pontosra sikerülne. Eddig sem palástoltam, ha elbénáztam valamit, és ezután sem fogom. Persze, ha a recepttel lenne baj, akkor nyilván nem osztanám meg itt. Talán a kovász ehhez a kenyérhez mért erejében keresendő a hiba. Ilyesmivel valószínűleg minden kovászolással foglalkozó házi pék szembesült már, úgyhogy nem árt, ha szó esik róla itt is. ;)
Persze az említett szépséghibák ellenére is örömmel ettük ezt a magvakkal gazdagított, egyébként még savanykásan is finom cipót. :)
Hozzávalók:Bár kora reggel kezdtem hozzá, a kiesett idő miatt csak késő délutánra érte el azt az állapotot, hogy sütőbe kerüljön. De én mégis másként döntöttem. Részben azért, mert le akartam fotózni, és arra nem igazán alkalmas a másnapos kenyér. Másrészt pedig azt olvastam valahol, hogy a hűtőben egy éjszakás várakozásra kárhoztatott kovászos kenyér finomabbra sül. Ezt mindenképp ki kellett próbálnom, úgyhogy már két okom is volt a másnap reggeli sütésre. :D Izgatottan vártam, hogy a langyosra hűlt kenyeret megszeghessem, és miután megkóstoltam, bevallom, egy csöppet lepöttyentem ahhoz képest, mint amit vártam tőle. Ízre ui. meglehetősen savanykásra sikeredett. Bár alapvetően szeretem az ilyen típusú kenyeret, most mégis meglepődtem. Arról nem is beszélve, hogy szemre sem lett tökéletes, mert a széle körben kirepedt. Nem igazán tudom, mi lehet az oka, hogy még a fiatal kovásszal készült, első kenyeremnél is savanyúbb lett. Persze lehet, hogy éppen ilyennek kell lennie. :D Összehasonlítási alapom sajna nincs, mindenesetre az osztrák kenyerek is éppen ilyenek. ;)
Ha mégis történt valami gubanc, az esetben úgy gondolom viszont, hogy nem baj, ha egy gasztroblogger nem mindig a tökéleteset teszi közzé, hiszen nekem speciel eszem ágában sincs félrevezetni senkit, és úgy csinálni, mintha mindig minden 10 pontosra sikerülne. Eddig sem palástoltam, ha elbénáztam valamit, és ezután sem fogom. Persze, ha a recepttel lenne baj, akkor nyilván nem osztanám meg itt. Talán a kovász ehhez a kenyérhez mért erejében keresendő a hiba. Ilyesmivel valószínűleg minden kovászolással foglalkozó házi pék szembesült már, úgyhogy nem árt, ha szó esik róla itt is. ;)
Persze az említett szépséghibák ellenére is örömmel ettük ezt a magvakkal gazdagított, egyébként még savanykásan is finom cipót. :)
30 dkg kovász+10 dkg kenyérliszt+10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt+2 dl víz
15 dkg kenyérliszt+a dagasztáshoz és a szóráshoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 ek. őrölt kömény
1 csapott ek. só
2 dkg porcukor
1 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez
2 dkg pirított napraforgómag
2 dkg pirított tökmag
3 dkg pirított kesudió
0,5 dl víz
elkészítés:
- A befőttes üvegben lévő kovászt elkeverjük 2 evőkanál vízzel, 2 evőkanál kenyérliszttel, és 8 órát hagyjuk erjedni. Egy kis tálkába kiöntünk belőle 30 dkg-ot, megetetjük 2 dl vízzel, 10-10 dkg kenyérliszttel, teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, és 8 órát szobahőmérsékleten hagyjuk.
- Másnap reggel a porcukorral, sóval, köménnyel vegyített kétféle lisztet az aktív kovászra szitáljuk, hozzáadjuk az olajat, még egy kis vizet, és 5 percig a robotgéppel keverjük. Letakarva, fél órát pihentetjük.
- A magvakat zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük, majd felaprítjuk.
- A pihentetett tésztát liszttel hintett munkalapon megdagasztjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk, több részletben beledagasztjuk a magkeveréket, majd meghajtogatjuk (jobbról, balról, lentről és fentről). Letakarva kelesztjük 1 órát. A hajtogatást, pihentetést még 2-szer ismételjük.
- A tésztából (a légbuborékokra vigyázva) 4 egyforma gombócot gömbölygetjük, és a sütőpapírral bélelt, ovális alakú sütőformába tesszük. Letakarva, másnapig hűtőben pihentetjük.
- A hűtőből kivéve, bő 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk, majd a tetejét meghintjük kevés kenyérliszttel. Előmelegített sütőben megsütjük, majd ácsra téve, a formában hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc