Fahéjas-mandulás linzertortácska körtepudinggal és marcipánnal (tojásmentes)

 

 

 

Szeretjük a körtés sütiket, és ez a mostani mondhatni csúcstartó a linzereim között. :D Pár évvel ezelőtt sütöttem már hasonlót, ami szintén sikert aratott, de ezúttal egy kicsit másként képzeltem el – részben kényszerűségből. Nem volt ugyanis annyi körtém, hogy egyéb hozzávalót mellőzve, kiadjon 12 kis sütőformányi adagot, vagy akár egy nagy piteformát, ezért a rendelkezésemre álló gyümölcsmennyiségből kókusztejszín hozzáadásával pudingot főztem. A tésztát pedig tojásmentesen képzeltem el. Továbbá, egy kis pluszként marcipánt szándékoztam használni, mert nagy rajongója vagyok, és ez a kis huncut kábé minden gyümölcshöz megy – szilvával, meggyel legalábbis már jól vizsgázott. :D
Ezúttal háttérbe szorultak a hullámos szélű mini piteformáim, helyettük beizzítottam a flangyűrű készletemet, amit talán 2 éve kaptam ajándékba, és azóta kallódtak a polcon, kipróbálásra várva. Most végre felavattam őket, és csak azt sajnáltam, hogy nincs belőlük több. Így két részletben sütöttem meg a 10 sütit, de sebaj, megérte kivárni a két sütés közötti procedúrát, mert az eredmény valóban lenyűgöző. :) Ezeket az illatos, kívül ropogós, belül krémes – az édes és a finoman savanykás ízeket ötvöző kis tortácskákat mindenkinek ajánlom. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg héjas mandula, darálva
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. (6 g) őrölt fahéj
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
1 mk. (3 g) sütőpor
3 ek. hideg víz

a töltelékhez:
23-24 dkg érett Bosc kobak körte (hámozott, magozott mennyiség)
2 dkg cukor (vagy a gyümölcs édességétől függően)
1 csapott tk. vaníliapor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
2 dl kókusztejszín
1-2 ek. frissen facsart citromlé
10 dkg marcipánmassza
kevés panko- vagy zsemlemorzsa a tésztára

a fahéjas-mandulás morzsához:
8 dkg finomliszt
5 dkg mandulapehely
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
reszelt lime- vagy citromhéj
6 dkg vaj, felolvasztva

továbbá:
porcukor és reszelt lime- vagy citromhéj a tálaláshoz 

elkészítés:

1. A felkockázott körtét a cukorral, a fűszerekkel, a citromlével lábasba tesszük, felöntjük 1 dl kókusztejszínnel, és nagy lángon felforraljuk.
2. A tűzről lehúzva botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a reszelt limehéjat, majd visszatesszük a tűzhelyre, és közepes lángon, kevergetve besűrítjük a többi kókusztejjel csomómentesre kevert keményítővel. Folpackkal lefedve teljesen kihűtjük.
3. A tésztához a cukorral, fahéjjal, sütőporral, limehéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztát gyúrunk belőle.
4. A tésztából rögtön 9 gombócot formázunk, és enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. Kibéleljük velük a – 8 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas – flangyűrűket, és a túlnyúló tésztát körben levágjuk. A lehulló tésztaszélekből egy 10. gombócot gömbölygetünk, és ugyanúgy készítjük el, ahogyan a többit. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd sütőpapírral fedett tálcára rendezve nejlonzacskóba húzzuk, és 1-2 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
5. A morzsa hozzávalóit összevegyítjük (3 dkg mandulapelyhet aprítva, a többit egészben hagyva), és villával folyamatosan kevergetve, fokozatosan hozzácsorgatjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat. Hűtőbe tesszük dermedni.
6. A körtepudingot alaposan átkeverjük, megtöltjük velük a zsemlemorzsával enyhén beszórt tésztakosárkákat, a közepükbe nyomunk 1-1 marcipángolyócskát, és rászórjuk a fahéjas-mandulás morzsát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
7. A kész süteményeket lapáttal átemeljük egy tortarácsra, és 2-3 perc elteltével vékony pengéjű, hegyes késsel előbb elválasztjuk a gyűrű belső oldalától, majd (még forrón) egymás után, óvatosan lehúzzuk róluk a flangyűrűt – így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt limehéjjal hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (a tepsit alulról a 2. sínbe tolva)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Flangyűrű vagy mini piteforma híján muffintepsiben is megsüthető.

 

 

Indiai fűszerezésű, kókusztejes-csirkés bulgur piláf

 

 

Jó régen – júliusban – posztoltam utoljára „normális” főtt kaját, sőt ahogy utánanéztem, alapból is ritkán mutogatok meleg ételt a blogon. Pedig szinte minden nap főzök, de csupa olyasmit, amiben nincs semmi érdekes, és/vagy már megmutattam itt. Igaz, ez a most posztolt ebéd is pofonegyszerűen elkészíthető, de mi annyira szerettük, hogy muszáj volt a nagyérdemű elé tárnom. :D Most készítettem el másodjára, mert már az első alkalommal is olyan jól vizsgázott, hogy mindenképp újráznom kellett. Először húsmentesen csináltam, csak mert előző este elfelejtettem kivenni a mélyhűtőből a csirkemellet (úgy is szerettük), de a Sünisre már az eredeti elképzelés szerint szerettem volna feltenni. Úgyhogy egy szép, napsütéses vasárnap sort is kerítettem rá, és annyira ízlett, hogy felfaltuk az egészet. Tiszta szerencse, hogy nem volt itt egy 3. személy is, mert neki már nem jutott volna belőle. :D

 
Hozzávalók 2-3 személyre:

½ csirkemellfilé (30-35 dkg)
20 dkg bulgur
1 édes paprika (pl. Palermo, Ramiro vagy Dulce, aprítva kb. 10 dkg)
1 fej lila hagyma (aprítva kb. 10 dkg)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
hüvelykujjnyi gyömbér, reszelve
1 mk. currypor
1 mk. őrölt kurkuma
1 csapott mk. őrölt koriander
1 csapott mk. őrölt kardamom
1 csapott mk. őrölt római kömény
½ mk. őrölt szerecsendió
½ mk. őrölt rozmaring
késhegynyi kashmiri chili
só
4 dkg ghí (tisztított vaj)
2 dl kókusztejszín
kb. 4 dl víz
4 tk. frissen aprított koriander vagy petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt csirkemellet szeletekre vágjuk, majd kis kockákra aprítjuk és enyhén megsózzuk. 2 dkg felhevített ghín kissé lepirítjuk, majd kivesszük a lábasból, és félretesszük.
2. A ghít pótoljuk, fedő alatt megpároljuk rajta az aprított lila hagymát, a paprikát, majd hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a lereszelt gyömbért, és lefedve, kis lángon 1-2 percig pároljuk.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, az átmosott, lecsepegtetett bulgurt, a pirított húst, és felöntjük kókusztejszínnel, valamint 2 dl vízzel. Lefedve, nagy lángon felforraljuk, majd kis-közepes lángon, a többi vizet is hozzáadva főzzük. Amint sűrűsödni kezd, fedő nélkül főzzük készre.
4. Frissen aprított korianderrel vagy petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Csirkehús és ghí helyett vegán módra tofuval és valamilyen növényi olajjal is elkészíthetjük. Kókuszkrém+víz helyett pedig kókusztejet is használhatunk.

Cantucci – olasz mandulás kétszersült keksz

 

 

Avagy biscotti di Prato, magyarul keksz Prato városából. Ha nagyobb, akkor cantucci, ha kisebb, akkor cantuccini a neve. Az első mondatból pedig kiderül, hogy az olasz biscotti kifejezés kétszer sütött kekszet jelent, míg a cantucci(ni) egy speciális, mandulás változat – csak hogy tisztázzuk a nyelvi dolgokat. :D
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)

 

 Hozzávalók:

25-28 dkg finomliszt (a tojás méretétől függően)
15 dkg porcukor vagy kristálycukor
1 és ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
2 nagy tojás
5-6 dkg vaj, felolvasztva
½ tk. vanília esszencia (vagy 2 cs. Bourbon vaníliás cukor)
½ tk. mandula esszencia
6 dkg héjas vagy szeletelt mandula
1 kis tojás vagy maradék tojásfehérje a kenéshez
2 csapott ek. kristálycukor a szóráshoz
8 dkg étcsokoládé+1 tk. napraforgóolaj a díszítéshez
héjas mandula a szóráshoz

elkészítés:

1. A porcukrot, a sót, sütőport a liszthez vegyítjük. A közepébe ütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a vanília- és a mandula esszenciát. Összeállítjuk a tésztát, majd kétfelé vesszük és mindkettőbe belegyúrjuk az előzőleg kettéosztott felaprított, héjas vagy szeletelt mandulát.
2. A tésztadarabokat kb. 13×8 cm oldalhosszúságú téglatestté formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A tetejüket lekenjük felvert tojással/tojásfehérjével, és megszórjuk kristálycukorral.
3. Előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd 20 percre tortarácsra tesszük hűlni. Ez idő alatt a sütő hőfokát mérsékeljük.
4. A tésztadarabokat recés késsel 45°-os szögben kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a tepsire sorakoztatjuk, és készre sütjük. Közben egyszer átforgatjuk a szeleteket. A cantucci kekszeket tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A feldarabolt csokoládét az olajjal együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, félig vagy negyedig megmártjuk benne a kekszek egyik felét, és megszórjuk durvára vágott mandulával.

sütési hőfok: 180°C+160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 25+kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:
Én csak a kekszek egyik felét mártottam csokiba, a többit becsíkoztam.

 

 

Gyors kelesztésű gyökérkenyér lenmaggal

 

 

A gyökérkenyér, avagy pain paillasse (ejtsd: pan pajjasz) formára mindig is nagyon tetszett, sokáig mégsem próbáltam ki. Aztán évekkel ezelőtt eljött annak is az ideje, és rácsodálkoztam, hogy milyen szép lyukacsos, ruganyos, puha és ropogós – minden megvan benne, ami fontos egy kenyérben. :) Mi lett volna, ha már elsőre az autentikus változatot próbáltam volna ki?!
Az első alkalom után mostanáig mégsem került sor az újabb sütésre. Pedig ama tény, hogy még csak dagasztani sem kell, csupán fakanállal összekeverni, aztán úgymond sorsára hagyni, mindenképp mellette szól. Igaz, még a kevésbé autentikusnak is hosszú a kelesztési ideje (5 óra!), de az, hogy ez idő alatt tényleg semmit sem kell vele csinálni, szerintem sokak számára szimpatikussá teszi ezt a fajta kenyeret. :)
A tizenkét évvel ezelőtti gyökérkenyeremhez képest én most mégis máshogyan jártam el – azon kívül, hogy teljes kiőrlésű lisztet ezúttal nem tettem bele –, de még mindig nem az eredeti változatot választottam. Most teljes mértékben a ciabatta készítési technikáját alkalmaztam. Mégpedig egyrészt azért, mert a készítés első lépése mindkét tészta esetében ugyanaz: nem kell dagasztani, csak össze kell keverni a hozzávalókat. A „sorsára hagyást” viszont most felváltottam a 20-30 percenkénti kis törődésekkel: a kelő tésztát a tálban megemelgettem/hajtogattam. Mindezt annak érdekében, hogy kicsit felgyorsítsam a kelesztési folyamatot, tehát ne kelljen kivárni még az 5 órát sem. Tehát a három-négyszeri hajtogatásnak köszönhetően kb. 2 órára csökkentettem a pihentetés idejét. Ezek a kis törődések pedig nem telnek sok időbe, néhány másodperc alatt megvagyunk vele. Az eredmény szinte ugyanaz, de talán egy pöttyet még szerethetőbb lett a kenyér állaga. :)
Menet közben egyébként kiderült, hogy az eredetit is hajtogathatjuk, ha akarjuk, szóval nem lőttem mellé a ciabatta készítési módjának gyökérkenyérre történő alkalmazásával. :D Tervben van egyébként a hamisítatlan pain paillasse is (már amennyire ez a mi lisztjeinkből kivitelezhető), ami hosszan erjesztett tésztából, ill. kovászból (levainból), valamint lisztből és vízből gyúrt tésztából áll. (Egyes recepteknél 2-3 g élesztőt is használnak és/vagy dagasztják is a tésztát.) Az a fajta összességében véve 24 órába telik, mire elkészül, szóval még egy kicsit rápihenek, mielőtt nekiállnék. Addig pedig álljon itt ez a hamar elkészíthető változat, (legalábbis a gyökérkenyérhez képest gyors kelesztésű), ami a gyorsasága ellenére is ízletesre sikeredett! :)

 

 

Hozzávalók 2 kenyérhez:

25 dkg fehér kenyérliszt+a formázáshoz (Maros Malom)
25 dkg fehér tönkölyliszt (Kukutyini)
2-3 ek. lenmag, durvára őrölve
1 mk. cukor
1 tk. só
2 ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő (vagy kevesebb, de az növeli a pihentetési időt)
4,5 dl víz (egy része lehet tejföl- vagy joghurtsavó, esetleg író)

elkészítés:

1. Az élesztőt kelesztőtálba morzsoljuk, csomómentesre keverjük egy kevés langyos vízzel, majd felöntjük a többi vízzel. Hozzáadjuk az olajat, a liszteket, a durvára őrölt lenmagot, cukrot, sót, és alaposan összekeverjük. Folpackkal és konyharuhával letakarva 20-30 percet pihenni hagyjuk.
2. Ezután vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk a tésztát, majd újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Középen két oldalról vizes kézzel a tészta alá nyúlunk, megemeljük, és hagyjuk, hogy a lelógó része alulra kerüljön. Ezt megismételjük úgy, hogy 90°-kal elforgatva nyúlunk alá, majd ismét elforgatjuk és az előbbi módon járunk el. Letakarva 20-30 percet kelni hagyjuk.
4. A fenti műveletet még 2 alkalommal ismételjük, majd 20 perc pihentetést követően a tésztát alaposan belisztezett munkalapra borítjuk. A felületét meglisztezzük és kettévágjuk.
5. A két tésztadarabot 30×15 cm-esre kihúzkodjuk, majd a hosszabbik oldalánál fogva mindkettőt feltekerjük, és a két végénél fogva megcsavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól távolabb, és befedjük egy másik tepsivel (azért nem konyharuhával, hogy a felületükön lévő liszt szép maradjon).
6. Negyedóra kelesztés után a sütőpapírt alaposan bespricceljük vízzel, és előmelegített, gőzös sütőben 15 percig magas, majd alacsonyabb hőfokon aranybarnára sütjük a kenyereket. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240, majd 210ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Talán kicsit vicces a megjegyzés, de a kelesztőtálat én minden hajtogatáskor (egy széken ülve) a két combom közé veszem, mert a tészta szeret ragaszkodni a tálhoz, és saját magával együtt felemeli azt. Szóval érdemes lefogni. :D

Csirkés dinamit szendvics

 

 

Imádjuk a szendvicseket! Igazából ez az az étel, amit ha mindenképp választanunk kellene, akkor hol puritánabb, hol totálisan felturbózott módon életünk végéig képesek lennénk enni – na jó, a pizzával fej-fej mellett. :D Nem könnyű lemondani róla, vagy legalábbis limitálni a fogyasztását, amit pedig muszáj megtennünk, mert pont ez szaporítja legjobban mindkettőnk kilóit. Úgyhogy a magam részéről nagyon ritkán eszem szendvicset. Néhanapján viszont már csak lélekmelengetőként is készítenem kell, főleg grillezett szendvicskiflinek vagy zsemlének, mert az a kedvencünk. Most viszont a neten nemrég meglátott dinamit szendvics került asztalra, mert annyira szerethetőnek tűnt, hogy mindenképp tenni akartam vele egy próbát. Na, nem mintha próba nélkül ne tudtam volna, hogy nyerő lesz, hiszen minden alkotóeleme nekünk való. :) Ezt a fajta szendvicset egyébként leginkább darált marhahússal készítik, de mi azt nem eszünk, a darált sertéshúst pedig (amit szintén csak néhanapján fogyasztunk) másra tartogatom. Maradt hát a csirkemell, amit úgyszintén elvétve, de a húsok közül azért a leggyakrabban csinálok. Az utóbbi dinamit szendvics változathoz találtam is néhány receptet, amelyek a csípős szósz tekintetében mind nagyon hasonlóak, legfeljebb a tálaláshoz szánt pluszokban térnek el egy hangyányit.
A csípősségét jelentősen visszavettem, és szerintem még így is eléggé annak mondható, még ha nem is könnyeztet meg. Bár szeretjük az erőset, de amilyen mennyiségű csiliszószt/-pelyhet/-port egyesek beletesznek, az szerintem nem embernek való, és valójában kiüti az ízlelőbimbókat a szendvicsben rejlő egyéb zamatok érzékelésére. Persze, aki nagyon bírja, az ne habozzon még csípősebbé tenni! ;)
Fontos még megemlítenem a csípős szószhoz használt majonézt, amit én hosszú idő után újra magam készítettem el hozzá. Mégpedig csakis azért, mert ehhez a szendvicshez viszonylag sok kell belőle, és az amúgy kedvenc bolti majonézünk kapcsán is be kellett látnunk, hogy jobb, ha lemondunk róla a káros anyag tartalma miatt. Lehet forgatni a szemeket, de engem tényleg zavar az a sok fura cucc, ami benne van, és ha már elkészíthető házilag, aminek köszönhetően legalább tudom, hogy csak az van benne, amit én beletettem, akkor ugyan miért ne keverhetném ki én magam?!
Ezt az igen laktató szendvicset lehetetlenség szépen enni, de kit érdekel, amikor annyira imádni való! (A mellékelt fotók nagy száma is mutatja, hogy mennyire nem tudtam betelni vele még látványilag sem. :D)

 Hozzávalók 6 szendvicshez:

a csípős csirkéhez:
40 dkg csirkemellfilé
10 dkg házi majonéz
1 kis fej (kb. 5 dkg) vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt kömény
1 csapott mk. habanero csilipehely
½ mk. őrölt fekete bors
só
1 tk. akácméz
1 nagy tojás
étkezési burgonya- vagy kukoricakeményítő

a kencéhez:
8 dkg házi majonéz
8 dkg görög joghurt
1 ek. morzsolt oregánó vagy egyéb zöldfűszer
1 ek. akácméz

továbbá:
6 db panko morzsás szendvicszsemle
6 salátalevél (pl. jégsaláta vagy fodros saláta)
1 nagy fej lila hagyma

elkészítés:

1. A csípős csirkéhez a vöröshagymát lereszeljük, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a fűszereket, és elkeverjük a majonézzel. Legalább 2 órát vagy másnapig hűtőben állni hagyjuk.
2. A két fél mellfilét másfél ujjnyi vastag darabokra szeljük, és a nagyobb darabokat félbevágjuk. Egymás után keményítőbe, sóval ízesített felvert tojásba, majd ismét keményítőbe forgatjuk.
3. Felhevített, mély olajban aranybarnára sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük, és papírtörlőre szedjük. Még forrón beleforgatjuk a csípős szószba.
4. A sütőben felmelegített szendvicszsemléket szétnyitjuk, az alsó oldalukat megkenjük 1-1 púpozott evőkanál joghurtos majonézzel, rájuk fektetünk 1-1 salátalevelet, betöltjük a csípős csirkedarabokkal (3-4 darabbal szendvicsenként), és megszórjuk a felkarikázott lila hagymával. Rögtön fogyasztjuk. 

Megjegyzés, tipp:

A csípős szószhoz adhatunk ketchupot vagy sűrített paradicsomot is, sőt tejföllel is szaporíthatjuk a mennyiségét. A lila hagyma mellé frissen karikázott vagy aprított csilipaprikát is szórhatunk a szendvicsbe.