Limarának, szeretettel...
A süti alapját képező tészta készítésekor még nem tudtam, mit sütök majd belőle, csak akkor épp kedvet éreztem a hajtogatáshoz (ennek a mosott ruhák is örülnének nálunk :D ). A házi leveles tészta előállításához ui. valóban kedv kell, hiszen a folyamat, bár nem bonyolult, de annál inkább időigényes. Ezért is érdemes nagyobb adagot gyártani, hogy aztán csak kiolvasztani kelljen akkor, amikor leveles sütemény ehetnékünk támad, ám nem szívesen vennénk hozzá bolti alapanyagot.
Az ilyen típusú tészta készítési módjai közül nekem a fordított leveles a kedvencem. Nem is véletlen, hogy ezzel akartam villogni egy kedves barátnőm előtt, akivel tavaly nyáron ismerkedtünk meg. Ő pedig nem más, mint a híres-nevezetes Limara, akit sokan a kelt tészták királynőjeként ismerhetnek. Így talán érthető, hogy miért nem kelt sütivel akartam elkápráztatni. :D Mindenképp olyasmit szerettem volna adni neki, amit ő sem készít napi rendszerességgel, sőt talán még havonta sem.
Marcsival egyébként nagyon közel lakunk egymáshoz, de amikor mi ideköltöztünk, ezt még nem tudtam. Én kint kertészkedtem, ő meg rendre a házunk előtt sétált el. Suttyomban egyszer kicsit jobban szemügyre vettem, és a homlokomra csaptam, hogy „hát ez meg az a nő a tévéből!” :D Nem sokkal a kezdeti köszöngetések után beszédbe elegyedtünk, aztán pedig egy gyorsvonat sebességével kerültünk meglehetősen jó viszonyba egymással. :) Kiderült, hogy több téren is egy húron pendülünk. :D
Marcsi már a barátságunk elején bizonyította az önzetlenségét – ami az ő egyik fő jellemvonása –, és egy nap frissen sült kovászos cipóval a kezében nyomta nálunk a csengőt. Á, nem kicsit vigyorogtunk a Kutyafüllel! A kenyér körbefotózása után pedig izgatottan szegtem meg a csodás ajándékot. :)
Ahogy teltek a hónapok, kóstolót kaptunk az egyéb finomságaiból is, miközben én abszolút nem jeleskedtem a sütés terén; ez a tevékenység ui. teljesen háttérbe szorult, amióta kertes házba költöztünk. Míg nem egy nap ugyebár megcsináltam a leveles tésztát, és már akkor tudtam, hogy a belőle készült sütivel megkínálom Marcsit. :) A tészta igazából arra várt, hogy csapjunk egy közös pletyipartit nálunk, de az valamiért mindig elmaradt – bezzeg a kertkapuban minimum fél órákat dumálunk! :D
Bő egy héttel húsvét előtt átvillant az agyamon, hogy nem kéne már tovább fagyasztani a tésztát, úgyhogy egy kis meggyel egyetemben egy részét kiolvasztottam. Közben magamban ravaszul mosolyogtam, hogy most én lepem meg Marcsit. Izgatottan caplattam át hozzájuk a süteménnyel. Nem kellett sokat várnom a vallomásra, miszerint ő ugyan sokaknak sütött már, de neki még soha senki, nyilván attól tartva, hogy a sütés eredménye nem üti meg az ő mércéjét. Úgyhogy már csak emiatt is duplán jó érzéssel töltött el, hogy pont én voltam az, aki ilyen módon örömet szereztem neki. Nem mellesleg nagyon megérdemelte. :)
A süti kritikája kisvártatva telefonon érkezett, amitől pláne madarat lehetett volna fogatni velem, ui. Limara tökéletesnek ítélte, sőt külön kiemelte, hogy a meggyes a kedvence. És a tetejébe még a marcipánt is kiérezte belőle, amiről tudvalévő, hogy hajlamos elillanni az íze.
Húsvétkor aztán megint ő hatott meg bennünket – szó szerint könnyekig – egy csodás kovászos kaláccsal, mire én válaszul a méteres kalácsomból csomagoltam neki. Hát így megy ez „faluhelyen”, kérem szépen! :D
Marcsikám, ezúton is köszönöm a nagy fokú bizalmadat, mert az manapság különösen nagy érték, és várom a napot, amikor végre megfőzhetem neked a beígért kávét egy tálca finom sütivel kísérve! ;)
Az ilyen típusú tészta készítési módjai közül nekem a fordított leveles a kedvencem. Nem is véletlen, hogy ezzel akartam villogni egy kedves barátnőm előtt, akivel tavaly nyáron ismerkedtünk meg. Ő pedig nem más, mint a híres-nevezetes Limara, akit sokan a kelt tészták királynőjeként ismerhetnek. Így talán érthető, hogy miért nem kelt sütivel akartam elkápráztatni. :D Mindenképp olyasmit szerettem volna adni neki, amit ő sem készít napi rendszerességgel, sőt talán még havonta sem.
Marcsival egyébként nagyon közel lakunk egymáshoz, de amikor mi ideköltöztünk, ezt még nem tudtam. Én kint kertészkedtem, ő meg rendre a házunk előtt sétált el. Suttyomban egyszer kicsit jobban szemügyre vettem, és a homlokomra csaptam, hogy „hát ez meg az a nő a tévéből!” :D Nem sokkal a kezdeti köszöngetések után beszédbe elegyedtünk, aztán pedig egy gyorsvonat sebességével kerültünk meglehetősen jó viszonyba egymással. :) Kiderült, hogy több téren is egy húron pendülünk. :D
Marcsi már a barátságunk elején bizonyította az önzetlenségét – ami az ő egyik fő jellemvonása –, és egy nap frissen sült kovászos cipóval a kezében nyomta nálunk a csengőt. Á, nem kicsit vigyorogtunk a Kutyafüllel! A kenyér körbefotózása után pedig izgatottan szegtem meg a csodás ajándékot. :)
Ahogy teltek a hónapok, kóstolót kaptunk az egyéb finomságaiból is, miközben én abszolút nem jeleskedtem a sütés terén; ez a tevékenység ui. teljesen háttérbe szorult, amióta kertes házba költöztünk. Míg nem egy nap ugyebár megcsináltam a leveles tésztát, és már akkor tudtam, hogy a belőle készült sütivel megkínálom Marcsit. :) A tészta igazából arra várt, hogy csapjunk egy közös pletyipartit nálunk, de az valamiért mindig elmaradt – bezzeg a kertkapuban minimum fél órákat dumálunk! :D
Bő egy héttel húsvét előtt átvillant az agyamon, hogy nem kéne már tovább fagyasztani a tésztát, úgyhogy egy kis meggyel egyetemben egy részét kiolvasztottam. Közben magamban ravaszul mosolyogtam, hogy most én lepem meg Marcsit. Izgatottan caplattam át hozzájuk a süteménnyel. Nem kellett sokat várnom a vallomásra, miszerint ő ugyan sokaknak sütött már, de neki még soha senki, nyilván attól tartva, hogy a sütés eredménye nem üti meg az ő mércéjét. Úgyhogy már csak emiatt is duplán jó érzéssel töltött el, hogy pont én voltam az, aki ilyen módon örömet szereztem neki. Nem mellesleg nagyon megérdemelte. :)
A süti kritikája kisvártatva telefonon érkezett, amitől pláne madarat lehetett volna fogatni velem, ui. Limara tökéletesnek ítélte, sőt külön kiemelte, hogy a meggyes a kedvence. És a tetejébe még a marcipánt is kiérezte belőle, amiről tudvalévő, hogy hajlamos elillanni az íze.
Húsvétkor aztán megint ő hatott meg bennünket – szó szerint könnyekig – egy csodás kovászos kaláccsal, mire én válaszul a méteres kalácsomból csomagoltam neki. Hát így megy ez „faluhelyen”, kérem szépen! :D
Marcsikám, ezúton is köszönöm a nagy fokú bizalmadat, mert az manapság különösen nagy érték, és várom a napot, amikor végre megfőzhetem neked a beígért kávét egy tálca finom sütivel kísérve! ;)
Hozzávalók 12 darabhoz:
45-50 dkg leveles tészta (nálam most fordított pâte feuilletée, de a klasszikus leveles tészta ugyanolyan jó)
kb. 25 dkg magozott meggy (mirelit vagy befőtt)
2 dkg finomítatlan nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
kb. 10 dkg lehűtött marcipánmassza
1 kis tojás a kenéshez
jégcukor vagy nádcukor a szóráshoz (elhagyható)
porcukor a kínáláshoz (elhagyható)
elkészítés:
- A kiolvasztott leveles tésztát lisztezett felületen 40x30 cm-es téglalapra nyújtjuk, és 10x10 cm-es négyzetlapokra szeljük.
- A lapocskákat gondolatban középen megfelezzük, és az egyik oldaluk mentén kb. 1 cm széles sávokra vágjuk a tészta közepéig úgy, hogy a tészta hosszabbik szélét közben nem vágjuk át. Tálcára sorakoztatjuk, és letakarva, 30 percre hűtőbe tesszük.
- A meggyet (ha mirelit, akkor előbb kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük) összekeverjük a kétféle cukorral (és ha szükséges, kevés kekszmorzsát is adhatunk hozzá).
- A marcipánból egy keveset a tésztalapok közepére reszelünk, ráhalmozunk néhány szem (4-5) meggyet, és ráhajtjuk, majd a tenyerünk élével vagy egy fakanál nyelének segítségével lenyomkodjuk a bevagdosott rész széleit. (Ügyeljünk arra, hogy a szélek függőleges oldalát ne nyomjuk meg, mert miközben sül, nem fog tudni megemelkedni a sütemény.) A betöltött süteményeket letakarjuk, és negyedórára hűtőbe tesszük.
- A tetejüket lekenjük felvert tojással (de a szélek függőleges oldalát ne, mert az is emelkedést gátolja), meghintjük jég- és/vagy nádcukorral (én ilyet is, olyat is csináltam), és előmelegített sütőben készre sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. Igény szerint meghinthetjük porcukorral is.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc
Megjegyzés:
A betöltött tészta széleit az „összeragasztás” előtt nem tanácsos lekenni felvert tojással, különben nem tapad össze a két tésztarész, hanem csak elcsúsznak egymáson. Elég, ha jól lenyomkodjuk a tésztát a 4. pontban javasoltak szerint, így a végeredmény is esztétikusabb is lesz.
Tipp:
Bolti leveles tésztából is elkészíthetjük. Igaz, a tésztalap mérete és vastagsága kicsit eltér a házi leveles tésztáétól, de megoldható úgy is.
