2023-ra...

Sokmagos háromszög

 

 

 

Nagy ritkán előfordul nálam, hogy olyan ételt posztolok, aminek a készítése és a blogon való bemutatása között majdnem 1 év különbség van. Ilyen ez a sós ropogtatni való is, amit még az idei év január elsejére, az Anyával és a nagynénémmel töltött újévi csajos napra sütöttem. Akkor egyébként kétféle sós sütivel rukkoltam elő: egy élesztőssel, ill. egy olyannal, aminek a tésztája a sós pitéhez hasonló. Utóbbinak is többféle változata létezik – vajjal vagy zsírral, tojással vagy anélkül, sütőporral vagy sütőpormentesen, tejföllel vagy joghurttal, esetleg vízzel. A tésztáját tekintve, először tojás- és sütőpormenteset sütöttem, több tejföllel, és bár a Kutyinyekkel eleszegettük így is, az eredmény mégsem tetszett igazán: nem volt kellően omlós. Úgyhogy én továbbra is az alábbi, sütőporos tésztájúra esküszöm – hamar be lehet puszilni belőle jó néhány darabot. Anyáék se panaszkodtak, és bízom benne, hogy az se fog, aki e recept szerint elkészíti. :D Szilveszterre jó kis rágcsa. ;)

 

Hozzávalók 36 darabhoz:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg rétesliszt
5 dkg Graham-liszt
3 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
1 tk. só
3 g sütőpor

a kenéshez és a szóráshoz:
1 tojásfehérje
1,5 dkg aprított tökmag
1,5 dkg aprított napraforgómag
1 dkg szezámmag
5 g lenmag
só

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a sóval, a sütőporral, elmorzsoljuk a nem túl hideg, felkockázott vajjal, és a tojássárgájával kikevert tejfölt is hozzáadva összegyúrjuk.
2. A tésztát liszttel hintett munkalapon 25x20 cm-es téglalapra nyújtjuk, óvatosan áttesszük egy liszttel hintett vágódeszkára, és nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
3. A lehűtött tésztát a hosszanti oldala mentén, vízszintesen 4 db 5 cm széles sávra vágjuk, majd ezeket 5 cm alapú, egyenlő szárú háromszögekre szeljük. (Sávonként 9 db háromszöget kapunk, plusz a lehulló darabok.)
4. Átcsúsztatjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, lekenjük felvert tojásfehérjével, megszórjuk a magvakkal, kevés sóval, és széthúzogatjuk, hogy egymástól távolabb legyenek. Előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Békés, meghitt, szeretettel teli ünnepet kívánok!

 

 

„A karácsonyi csoda a szívedben lakik.”

Ha majd karácsonykor együtt lesz a család, jusson eszünkbe, milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez megadatott. Annak is örülni kell, ha tető van a fejünk fölött, van mit ennünk, nem fagyoskodunk és egészségesek vagyunk.
Sokak bizony hiányt szenvednek akár egyszerre minden téren. Gondoljunk rájuk, amikor elégedetlenkedünk, és ne csak az ünnepekkor legyünk megértőek egymással!

Isler ünnepi köntösben

 

 

Pontosan emlékszem, hogy utoljára 5 éve csináltam islert, mert ez volt a legelső alkalom, hogy 2017 tavaszán a Segítsüti csapatának tagjaként én is licitre bocsájthattam egy édes kreálmányomat. :) Sőt, igazából erre a versenyre sütöttem életemben először islert – akkor őrölt mandulával bolondítva. :D Aztán – 2-3 fajta, islerhez hasonlatos linzerkarika készítését leszámítva –, elfelejtődött a dolog. Most valahogy megkívántam. Ráadásul eszembe jutott, hogy Anya viszonylag gyakran szokott venni mini islereket a boltban, és gondoltam, ha már ennyire szereti, egyúttal őt is megörvendeztetem karácsonykor a házi változatával. Úgyhogy a próbasütés sikere után egyértelmű lett, hogy része lesz az ünnepi desszertkínálatnak. :) Hogy még szalonképesebb legyen, Eszterházy mintával díszítettem. Ennek kapcsán az a poén, hogy azok után, hogy én ezt így magamnak kitaláltam, pont szembe is jött velem néhány, ezzel a mintával csinosított isler fotója. :D Sebaj, van az úgy, hogy ugyanazt a dolgot többen is feltalálják! :D Ebben az ünnepi „ruhában” még ez az egyszerű sütemény is megállja a helyét a karácsonyi desszertek sorában. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg dióbél
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 kis bionarancs reszelt héja
egy kis csipet só
20 dkg vaj
2 nagy tojássárgája
kb. 12 dkg házi baracklekvár (ha szükséges, botmixerrel pépesítjük)
23 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
2 ½ ek. napraforgóolaj
4 dkg fehér csokoládé
1 ek. habtejszín

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk.
2. A liszthez vegyítjük a darált diót, a porcukrot, sót, reszelt narancshéjat, és a tojások sárgáját is hozzáadva, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
3. A tésztát félbevágjuk, mindkét darabot meggömbölygetjük, kissé ellapítjuk, és folpackba csomagoljuk 2 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik lehűtött tésztát átgyúrjuk, lisztezett munkalapon kb. 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és a korongokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehullott tésztadarabkákat gyors mozdulatokkal ismét összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezzük!) Előmelegített sütőben megsütjük, majd a tepsit tortarácsra téve hagyjuk kihűlni a korongokat. A másik tésztával ugyanígy járunk el.
5. A kisült sütik felének lapos oldalára mokkáskanálnyi lekvárt pöttyintünk, és befedjük a sima lapocskákkal. Az islereket tálcára sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és másnapig hagyjuk puhulni.
6. A feldarabolt fehér csokoládét a tejszínnel gőz fölött felolvasztjuk, és nejlonzacskóba kanalazzuk. Félretesszük.
7. Az ét- és a tejcsokoládé keverékét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk. Egy islert villára ültetünk, kanállal rácsorgatjuk a csokoládét, és a kanalat körkörösen mozgatva, a csokit hagyjuk lefolyni a süti oldalain. Így vonjuk be a többit is.
8. Az olvasztott fehér csokoládét tartalmazó zacskó csücskén pici lyukat ejtünk, csigavonalat és/vagy csíkokat rajzolunk belőle a csokival bevont islerekre, majd egy fogvájó segítségével Eszterházy mintát rajzolunk rá. A sütiket tálcára sorakoztatjuk, és dermedésig hűtőbe tesszük. Fedeles dobozba szedjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

Ha nincs kedvünk bíbelődni a díszítéssel, az islereket más módon is dekorálhatjuk. Néhány islert én is csak darált dióval hintettem meg, és a megmaradt olvasztott csokival becsíkoztam.
A bevonat lehet tisztán ét- vagy tejcsokis.

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)

 

 

Kókuszkupola

 

 

 

Ahhoz képest, hogy éveken át nem sűrűn ettem kókuszos édességeket, az utóbbi időben pöttyet elszaladt velem a ló ezen a téren. Bár a blogon ennek eredménye csak kevéssé látszik – mivel a most posztolt süti kivételével mindössze kétfajta kókuszos édességet csináltam –, de én minden esetre tudom, hogy ebből a szűk kis repertoárból én mennyi házi Bounty-t benyomtam. :D
Bővítendő a fent említett hozzávalóval készült desszertek skáláját, most ezt a durván kókuszos, kupola formájú, pofonegyszerű süteményt hoztam össze, ami igazán mutatós színfoltja lehet az ünnepi asztalnak, és egyben a felszaporodott tojásfehérje megmentésére is szolgálhat. Nem is hittem volna, hogy annyira ízleni fog mindkettőnknek, hogy úgy kell majd megóvnom belőle annyit, hogy Anyáék is részesülhessenek az élvezetből. :)

 

Hozzávalók:

3 M-es tojásból nyert tojásfehérje (nekem összesen 94 g volt)
15 dkg porcukor
30 dkg kókuszreszelék
1 ek. vaníliapaszta
egy kis csipet só
8-10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tojásfehérjét a cukorral habbá verjük, vaníliakivonattal, sóval ízesítjük, és több részletben hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Alaposan összedolgozzuk, majd folpackkal letakarva, 10 percre hűtőbe tesszük.
2. Az adagoláshoz fagylaltos kanalat vagy kis szószos tálkát használunk, amit csak az első használat előtt nagyon vékonyan kiolajozunk. Utána már maga a massza is elegendő „kenést” biztosít ahhoz, hogy a kókuszreszelék a kanálba/formába tapadjon.
3. A kókuszos masszából kiveszünk egy adagot, spatula vagy kés lapjának segítségével a kanálba nyomkodjuk, és lehúzzuk róla a felesleget, hogy a talp sima legyen. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. (Ha szükséges, a fagyis kanál „billentőjét” kicsit lenyomjuk, hogy könnyebben kijöjjön a massza, de csak óvatosan, különben a kupola teteje behorpad).
4. Így járunk el a többi masszával is, majd a tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk. Kb. 10 perc elteltével 180°-kal elfordítjuk a tepsit, hogy a sütik egyenletesen süljenek.
5. A kész süteményeket 10 percig hűlni hagyjuk. Közben az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, megmártjuk benne a sütik talpát, és a tetejüket becsíkozzuk a megmaradt csokival. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Megjegyzés:

Nekem ebből a mennyiségből 19 db sütim lett, de a darabszám persze függ a fagylaltos kanál/forma méretétől.

 

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.