Szalonnás paradicsmomraguval töltött burgonyafészek

 

 

 

Nemrég megvillant előttem egy videós recept, és a látvány megmaradt az emlékezetemben. Az étel leírását nem tartottam fontosnak elmenteni, mivel maga a burgonyafészek (én legalábbis így kereszteltem el) egyszerű krumplipüréből van – csak az ötlet volt a lényeg. A mélyedés közepébe – az eredeti receptben – azt hiszem, bolognai ragut tettek, de darált hús híján én húsos szalonnával bolondított paradicsomraguval töltöttem. Persze megcsinálhatjuk teljesen húsmentesen is.
Ahogy fentebb írtam, az étel alapja sima krumplipüré, amit a legtöbb háziasszony elég gyakran készít, tehát nem ettől lesz érdekes ez a fogás, viszont ebben a jópofa formában szerintem meglehetősen látványos. Igazából bármivel tölthetjük, amihez jól illik a krumplipüré.
A Kuytafül teljesen odavolt érte. :)

 

 

 Hozzávalók 2-4 személyre:

a burgonyafészekhez:
1 kg lisztesre fövő krumpli (pl. Balatoni rózsa)
5 dkg vaj + a sütéshez
6 dkg tejföl
1 csokor petrezselyemzöldje + a tálaláshoz
őrölt tarka bors
őrölt szerecsendió
só

a töltelékhez:
20-25 dkg darabolt paradicsomkonzerv
12 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 tk. kristálycukor
1 tk. pirospaprika
1 tk. oregánó
1 tk. bazsalikom
őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 dl víz
1-2 ek. folyékony mangalicazsír
5 dkg reszelt parmezán vagy mozzarella, esetleg cheddar

elkészítés:

1. A raguhoz a szalonnát csíkokra vágjuk, és kevés zsírt adva hozzá, zsírjára sütjük. Szűrőkanálba öntjük, és a zsírt felfogjuk.
2. A felaprított vöröshagymát kissé megsózzuk, megpörgetjük cukorral, és a szalonnazsíron pirulásig sütjük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük az áttört fokhagymát, a fűszereket, és felöntjük a darabolt paradicsommal. Majdnem teljesen lefedve, közepes lángon addig pároljuk, amíg a levét szinte teljesen elforrja. Ha szükséges, még édesítjük, sózzuk, majd belekeverjük a sült szalonnát. Félretesszük.
4. A burgonyafészekhez a megpucolt, felkockázott krumplit sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük.
5. A vajat is hozzáadva, még forrón áttörjük, a fűszerekkel ízesítjük és elkeverjük a tejföllel, valamint az aprított petrezselyemmel.
6. A krumplimasszát négy részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, és a közepükben mélyedést alakítunk ki. Sütőpapírral bélelt hőálló tálba sorakoztatjuk, és a széleket lekenjük olvasztott vajjal.
7. A fészkekben elosztjuk a ragut, és megszórjuk reszelt parmezánnal. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, és aprított petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A kész ételt úgy a legkönnyebb kitalálni, ha a sütőpapír segítségével az egészet egyszerre emeljük ki a sütőtálból, és széles konyhai lapáttal alájuk nyúlva tesszük a tányérra. Az alja ui. lágy, ill. hajlamos megrepedni.
Én csak a fotó kedvéért szórtam rá jóval kevesebb sajtot, mert így jobban érvényesülj a fészekben lévő ragu. Egyébként sok sajttal megszórva a legjobb. ;)

 

 

"Gesztenye"

 

 

 

Rákaptam a sütés nélküli édességekre, az ilyen bonbon jellegű izékre. Nem mintha némely sütit ne lehetne ugyanolyan gyorsan összedobni, mint egy sütés nélkül készíthető desszertet (pláne annak, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a témában), de az embernek sokszor tényleg nincs kedve/ideje kivárni, hogy a kész tészta kihűljön, és esetenként még utána betöltse azt valamilyen krémmel. Arról nem is beszélve, hogy manapság olcsóbb is, ha nem kapcsoljuk be a sütőt.
Tény, hogy néha az is macerás tud lenni, amikor minden egyes kis bonbont meg kell mártani a csokiban, főleg ha az ember még nem találta ki, hogyan végezze ezt a műveletet úgy, hogy szép is legyen a végeredmény. Akkor bizony majdnem annyi ideig tart az egész procedúra, mintha legalábbis bekevert és kisütött volna egy egyszerű tésztát. Ilyen volt nekem elsőre ez az ál gesztenye is. A csokis mártogatással ui. annyit bíbelődtem, hogy közben lenőtt a hajtövem. Azzal a külalakkal nem dicsekedtem volna itt a blogon. :D De mivel nem olyan fából faragtak, aki hamar feladja, juszt is újra nekiveselkedtem másnap! Mert hogy egyébként nagyon ízlett nekünk ez a kamu gesztenye, és hipp-hopp elfogyott, szóval kellett megint az édesség. :D Második nekifutásra picit még javítottam a hozzávalók arányán, és miután kiokoskodtam a csokis mártóztatás mikéntjét – ilyen módon jelentősen lerövidítve a készítési időt –, a gesztenyére sokkal inkább hasonlító finomságot most már vígan fotózhattam. Kedves olvasóim, kéretik betartani a mártóztatásra vonatkozó javaslatot (alant, a 4. pontban), különben magatokkal toltok ki. ;)
Bocs, hogy a fotózáshoz nem tudtam gesztenyefalevelet biztosítani, csak platánt, de abból nagyon szívesen adok örökbe bárkinek, mert van belőle 10 vagonnyi. :D

Hozzávalók 19 darabhoz:

25 dkg cukrozott gesztenyepüré
8 dkg Butterkeks (vagy háztartási keksz)
1 csapott tk. őrölt fahéj
5 dkg házi sárgabaracklekvár
1 ek. barna rum
10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A kekszet egy kis tálkába tördeljük, pohár aljával morzsalékosra nyomkodjuk és belevegyítjük az őrölt fahéjat. (Ha cukor- és egyéb aromáktól mentes masszánk van, akkor adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű porcukrot is.)
2. A gesztenyemasszát villával áttörjük, hozzáadjuk a baracklekvárt, a rumot, kekszmorzsát, és jól összedolgozzuk.
3. A masszából 2 dkg-os golyókat gömbölygetünk és kissé ellapítjuk, hogy gesztenye formájuk legyen. Letakarva kb. 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. A kétféle csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd megmártjuk benne a golyócskákat: egy golyót az olvasztott csoki közepébe teszünk, kanállal "körbelögyböljük" az oldalait, majd két villa segítségével kiemeljük a csokiból. A golyót óvatosan átbillentjük az egyik villára, és fogvájóval lehúzzuk az aljáról a csöpögő csokit. Sütőpapírral fedett deszkára helyezzük, majd a fogvájó segítségével letoljuk a villáról, és óvatosan kihúzzuk alóla. Így járunk el a többi golyóval is, és dermedésig hűtőbe tesszük.
5. A kész gesztenyéket tálkába/tányérra szedjük.

Megjegyzés:

Az általam használt gesztenyemassza (Finest Bakery, 72%-os – Aldi), a cukron és a vanílián kívül rum- és tejszín aromát tartalmazott. Tehát aki 100%-ban csak gesztenyéből lévő masszát használ, az keverjen hozzá több lekvárt, ill. egyéb folyadékot (rumot, tejszínt, és/vagy narancslevet).
A bevonáshoz én mindig az Aldiban kapható Bella – Zartbitter (ét), ill. a Vollmilch (tej) vastag táblás csokiját használom, mert szerintem mindkettő nagyon finom fajta csokoládé. Egyébként elegendő lenne 7-8 dkg csoki, de könnyebb megmártani egy kicsivel nagyobb mennyiségűben. A többit el lehet nyalogatni magában. :D
Ja, és a Butterkeks is Aldi-s. ;) Szerintem nyugodtan szponzorálhatnának. :D

 

 

Szalonnás-túrós házi metélt tészta

...és végre befalazódtunk!
 

 

 

Az én Kutyafülem elég ügyes fiú, olyan munkákat is precízen és szépen meg tud csinálni, amihez először van szerencséje. Ilyen a falazás is, amire azért volt szükség, mert a kőműves cseszett betartani az ígéretét az előszobában éktelenkedő gázórát nem lehetett volna eltüntetni anélkül, hogy az eltakarására kitalált gipszkarton fal ne lógott volna bele az ablak síkjába. Persze jobb lett volna a készüléket kipakoltatni az udvarra, de az egy kisebb vagyont emésztett volna fel, úgyhogy inkább eltüntettük az ablakot, hogy aztán esztétikus módon kivitelezhető legyen ama ronda szerkezet gipszkartonos  álcázása. (Naná, hogy lesz majd üvegezett ajtó, az elveszett fény becsalogatására!) A falazás mikéntjével nem untatnám a nyájas olvasót, hiszen neki sokkal inkább az alábbi recept a lényeg. Ugye?! :D
Szóval, amíg a Kutyinyek az Ytonggal molyolt, addig én – mivel le lettem tiltva a segítő kéz nyújtásától, mondván, hogy ez a kis falazás egyemberes meló –, tésztát gyúrtam. Aki ui. ilyen szépen dolgozik, annak kijár, hogy az egyik kedvencét kapja ebédre. Ez pedig nem más, mint a házi készítésű tészta. :) Volt is nagy öröm, amikor a munkálatok közepette az orra alá dugtam a kajával teli serpenyőt. A szerszámok helyett üstöllést villát ragadott, és seperc alatt bekebelezte a finom tésztaebédet, hogy aztán újult erővel folytassa tovább a munkát. Délutánra már egy vakablak boldog nézői voltunk. :D
Egyébként ez így most egy soron kívüli recept lett, azaz nem volt betervezve, és bízom benne, hogy a blog követői elnézik nekem, hogy a fotók ezúttal nem a szokványos csendéletszerűen berendezettek, hanem szó szerint főzés közben készültek, ki-be rohangálva a tűzhely és az előszobaablak között. Éppen ezért a tésztához némi falat is mellékeltem most. :D

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

13 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 tojás
só
15 dkg kockázott húsos szalonna
1 ek. szilárd mangalicazsír
25 dkg túró
3 púpozott ek. tejföl
őrölt tarka bors
2 ek. metélőhagyma vagy aprított petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A tésztához a tojást 1 tk. sóval felverjük, hozzáadjuk a liszteket, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Négyfelé osztjuk, meggömbölygetjük, és letakarva, negyedórát pihentetjük.
2. Eközben a húsos szalonnát a zsíron pirulásig sütjük, majd félretesszük. A túrót a tejföllel, a metélőhagymával, a borssal, sóval kikeverjük.
3. A tésztagombócokat lisztezett munkalapon egymás után kb. 1 mm vékony, hosszú nyelv alakúra nyújtjuk, és pizzavágóval tetszés szerinti szélességű csíkokra vágjuk (nem kell szabályosnak lennie). Meghintjük kevés liszttel, és felrázzuk a tésztát. (Amíg az egyik adag tésztával dolgozunk, addig a már kész metélteket konyharuhával betakarjuk.)
4. A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és az újra felhevített szalonnás zsírra szedjük. Alaposan átforgatjuk, majd a tejfölös túróval is összekeverjük. Tálaljuk.

Barátfüle

...és házi szilvalekvár 

 

 

Ez a poszt tulajdonképpen két receptet rejt magában: a szilvalekvárét, amit direkt a barátfüle miatt főztem, és a barátfüle leírását. Ez a cím alapján ugyebár egyértelmű :D
No, de hogy a barátfüle lelkénél, a szilvalekvárnál maradjak, el kell mondanom, hogy ez az első alkalom, hogy ilyet főztem. Mivel azonban csak egészen kis mennyiségű gyümölcs állt a rendelkezésemre, ezért ezt a mostanit nem is nevezném igazi lekvárfőzésnek. Ettől függetlenül kevés szilva esetén is ugyanúgy kell eljárni, mint amikor egyszerre sok gyümölcs rotyog az üstben/fazékban vagy akár a sütőben, bár a kis mennyiséggel nyilván sokkal könnyebb dolgunk van.
Én most a lábasban főzős módszert választottam, mert az alig több, mint 1 kg szilva miatt nem láttam értelmét bekapcsolni a sütőt. Igaz, az energiafelhasználás szempontjából talán mindegy is lett volna. Sajnos, ha a pénztárcánkra mért hatását vesszük alapul, akkor se így, se úgy nem jó ötlet manapság lekvárt főzni, hacsak nem szabad tűzön, és akkor persze nagyobb mennyiséget.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme lekvárt készíteni kis adag gyümölcsből, amikor még így is sok időbe telik, meg hát nem is olcsó mulatság. Talán kielégítő magyarázatul szolgál, hogy egyrészt ki akartam próbálni, miként működik a dolog kicsiben, hogy aztán a későbbiek során több üveggel is bátran tegyek el, ill. mert úgy éreztem, hogy egy családi kedvenchez mindenképp saját szilvalekvár dukál. Már csak azért is, mert még a piacos leki is jóval folyósabb annál, mint ami a barátfüléhez kellene. Kóstoláskor könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutott az a lekvár, amit anyai nagymamámnál kóstoltam gyerekként. Igaz, idősebb korában már nem ő főzte, egy nénitől vette, számomra azonban az jelentette az igazi szilvalekvárt. A masszív „anyagban” megállt a kanál, főzés vagy sütés hatására pedig nem folyt ki a tésztából. Úgyhogy mindenképp ahhoz hasonlót kellett prezentálnom.
Tóth Maminak egyébként két specialitása volt: a derelye és a barátfüle – és bár ez nem egy nagy repertoár, de az biztos, hogy a készítésükhöz nagyon értett. :) Mindenképp örökségnek tekinthető, hiszen szinte ünnepnek számított, amikor megörvendeztetett vele bennünket. Sajnos, sem a sós túrós, ill. szilvalekváros derelye, sem pedig a barátfüle receptjét nem osztotta meg velünk, ezeket érzésre csinálta. Viszont az utóbbi kapcsán Anyától legalább őrzök egy nyúlfarknyi leírást, amely valószínűleg Mami körülbelüli elmesélése nyomán lett rögzítve. A zsír- és tejfölmennyiségre vonatkozó adat ugyan x-akta maradt, de mivel a rutin a barátom, így neki köszönhetően könnyen kiokoskodtam, hogy ezekből mennyi kerüljön a tésztába.
Boldog vagyok, mert a kóstolás alapján úgy érzem, sikerült megidéznem a nagymamám emlékét. :)

 

Hozzávalók 50 db barátfüléhez:

a szilvalekvárhoz (kb. 60 dkg-hoz):
1,2 kg szilva (magozott mennyiség)
10 dkg cukor
1-2 citrom (a szilvához nagyon illik, kiemeli az ízeket, ill. a kész lekvár szép színű lesz tőle)

a barátfüléhez:
40 dkg finomliszt
10 dkg szilárd sertészsír (nálam mangalicazsír)
5 dkg vaj
4 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
5 dkg tejföl
kb. 1 dl tej
1,5 dkg friss élesztő
házi szilvalekvár

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket lábasba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, hozzáadjuk a cukrot, és alaposan összeforgatjuk. (A szilvát akár kisebb darabokra is vághatjuk vagy ledarálhatjuk.)
   
2. Lefedve, közepes lángon felforraljuk, és puhulásig főzzük. Ezután fedő nélkül, kis lángon, néha megkeverve, sűrűsödésig főzzük. (Ki-ki addig, amennyi ideig jónak látja, de a keményebb állag eléréshez min. 3 órát érdemes főzni.)
3. A kész lekvárt csírátlanított üvegbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha hamar felhasználjuk, akkor erre nincs szükség.)
4. Az élesztőt egy csipet cukorral a langyos tejbe morzsoljuk és csomómentesre keverjük. Letakarva hagyjuk felfutni.
5. A cukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a zsírral, a vajjal, hozzáadjuk az élesztős tejet, a szobahőmérsékletű tejfölt, a felvert tojást, és tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, kevés lisztet gyúrunk még bele, majd kettévesszük. Letakarva, mindkettőt 20 percre hűtőbe tesszük.
6. A pihentetett tésztagombócokat (érdemes előbb csak az egyiket kivenni a hűtőből) lisztezett munkalapon 25x25 cm-es (0,5 cm vastag) téglalapokra nyújtjuk, és 5 cm oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk.
7. A tésztalapocskák közepére 1-1 mokkáskanál szilvalekvárt teszünk, és a két szemközti tésztacsücsköt erőteljesen összecsippentjük fölötte. A tésztát kissé eldolgozzuk.
8. A barátfüléket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és csak addig hagyjuk kelni, amíg a sütő bemelegszik. Aranybarnára sütjük, majd langyosra hűlve, igény szerint porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:

Én egy kicsit lágyabb tésztát gyúrtam, hogy szebben el lehessen dolgozni az összecsípett csücsköket.
A lekvárfőzés nálam Berghoff lábasban indukciós főzőlapon 4-5-6-os fokozaton három és fél óráig tartott, de csak mert közben beiktattunk egy órás sétát is, és féltem, hogy erősebben „pörcögtetve” leragadna. Minden esetre, aki a hígabb és darabosabb szilvalekit kedveli, és nem barátfülébe szánja, az ne főzze ennyi ideig. ;)

Tipp:

A tésztát teljes egészében zsírral is készíthetjük – úgy egy hangyánit talán még porhanyósabb lesz.

Zöldhagymás túrópalacsinta

 

 
 

A napokban eszembe jutott a szirnyiki, amit kb. 10 éve ettem először, és bár imádtam, mégis jól ráfelejtettem. Ideje lett volna újra megsütni, de mivel közelgett az ebédidő, kitaláltam, hogy egy életem, egy halálom, én biza kipróbálom sósan elkészítve. Miután gyors egymásutánban három alkalommal is megsütöttem, egyértelműnek tűnt, hogy eléggé ízlik ahhoz, hogy helye legyen a blogon. :D
Nem sok időbe kerül elkészíteni, és bár mi ebédre ettük, szerintem kifejezetten beillik villásreggelinek is, sőt vacsorára sem utolsó. ;)

 

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

2 tojás
25 dkg túró
10 dkg zöldhagyma (esetleg póré)
őrölt színes bors
őrölt kömény
őrölt szerecsendió
1 tk. só
1 tk. cukor
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt és zabliszt fele-fele arányban
1 tk. sütőpor
1-2 ek. habtejszín vagy tej
4 tk. növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A palacsintához a tojásokat a fűszerekkel együtt alaposan felverjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a felaprított zöldhagymát, a túrót, a sütőporral vegyített liszteket, és ha szükséges, tejszínnel vagy tejjel fellazítjuk (ne legyen folyós!)
2. Serpenyőben 1 teáskanál olajat hevítünk, ráhalmozzuk a túrómassza negyedét, és a kanál hátával kb. 15 cm átmérőjű körré alakítjuk.
3. Miután az egyik oldala pirosra sült, óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. Így járunk el a többi masszával is. Azon melegében, tetszés szerinti feltéttel fogyasztjuk.

Tipp:

A túrópalacsintát ehetjük egyszerűen csak tejföllel megkenve, reszelt sajttal megszórva, de készíthetünk hozzá zöldség- vagy húsragut. Sőt, maradék sült husival megpakolva is elképzelhető. ;) Én most szalonnás paradicsomragut pakoltam rá.

Megjegyzés:
Házi túró használata esetén valószínűleg több liszt kell bele.

 

 

 

Gyors kókuszos sütemény

 

 

 

Szégyenszemre mindig akad olyan bolti édesség, amire rákattanunk, és az esti mozizásaink közben eszegetjük. Általában csak hetekkel – néha hónapokkal – később jövünk le a „szerről”, és persze pár kilóval súlyosabb külalakkal. :D Nemrég a Bountyval jártunk így, pedig a Kutyinyekkel együtt annyira azért nem vagyunk oda a kókuszért. Hál’ Istennek mára megcsömörlöttünk a fent említtet csokitól! Ettől függetlenül az alábbi sütibe is kókusz került, sőt csoki is kenődött a tetejére, de azért ez mégis más, mint a Bounty. Az első sütésből csak egy-egy vékony szeletkét kóstolhattunk meg, ui. nem magunknak készítettem. Mind a szűkre szabott kóstoló, mind a beérkezett visszajelzés alapján kiderült, hogy jól sikerült a süti, úgyhogy pár napra rá magunknak is megsütöttem. A tésztája finom puha, a kókusztól illatos, és az a vékony csokiréteg szerintem nagyon kell a tetejére. :D Egyébként pikkpakk megvan. ;)

 

Hozzávalók 20x20 cm-es tepsihez:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 cs. vaníliás cukor
késhegynyi só
2 tojás
75 ml tej
10 dkg finomliszt
6 dkg kókuszreszelék
4 g sütőpor
10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A vajat a cukorral kissé felhabosítjuk, alaposan elkeverjük a tojásokkal, majd beleforgatjuk a sütőporral, kókuszreszelékkel vegyített lisztet és a tejet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegíttet sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
3. A kétféle csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a süteményre csorgatjuk, egyenletesen elkenjük és megszórjuk kókuszreszelékkel. Dermedni hagyjuk, majd felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

 

Szalonnás-sajtos sütőtöklepény és krokett

egy recept kétféle elkészítési mód

 

 

Ha egyszer rákattanok valamilyen alapanyagra, akkor ettől többnyire megtáltosodva, különféle elkészítési módokon agyalok. Így jártam a sütőtökkel is, ami annyira belopta magát a szívembe, hogy az első – még bátortalan – vásárlást követően a második alkalommal a boltban rögtön 2 db tököt tettem a kosaramba. Az egyiket azonnal fel is használtam, és ugyanabból a masszából két fajta étel született. Persze, a tócsnihoz hasonlóan elkészített lepény és a krokett nem számít azért olyan nagy ötletnek, de az én konyhámban így is mindenképp szélesíti a tökös receptek eddig nem létező tárházát. :D Egyébként pedig kíváncsi voltam, hogy az imádott krokett hogy működik sütőtökből. És hát működik, de még mennyire! :)
Bár a kétféle elkészítési módhoz használt massza teljes mértékben megegyezik, mégis egészen más élményt nyújt a lapos, prézlimentes verzió, mint a krokett. Az utóbbi ui. egyrészt kívül ropog, amit én eleve imádok, másrészt belül könnyed, néhol levegős textúrájú. Míg a tócsniszerű lepény megpirult – és szintén szeretni való – külső rétege jól harmonizál az alapvetően puha állaggal. Ennyi marketingduma után viszont inkább nem szövegelek róla tovább – ki kell próbálni! ;)

 

 

Hozzávalók 10-10 darabhoz:

50 dkg sütőtök (hámozott mennyiség)
10 dkg kockázott húsos szalonna
1 fej lila hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kis csokor petrezselyemzöldje + a tálaláshoz
8 dkg eidami sajt, reszelve
szerecsendió
őrölt színes bors
só
1 tojás
10 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg zabpehelyliszt
zsemlemorzsa + szezámmag a forgatáshoz
növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A meghámozott tököt (ha a magos részéből készítjük, akkor előbb kivesszük a magházat) felkockázzuk, vízgőz fölött puhára pároljuk, majd hűlni hagyjuk.
2. A szalonnát 1 evőkanál folyékony zsíron vagy növényi olajon majdnem teljesen zsírjára sütjük, rátesszük a finomra aprított hagymát, megsózzuk és pirulásig sütjük.
3. Hozzákeverjük az áttört fokhagymát, borssal, frissen reszelt szerecsendióval gazdagon ízesítjük, és pár másodperc alatt készre sütjük. Hűlni hagyjuk.
4. A párolt tököt pürésítjük, összedolgozzuk a hagymás szalonnával, a reszelt sajttal, tojással, kétféle liszttel. Ha szükséges, utánasózzuk. (Ez egy elég lágy massza lesz, de ne adjunk hozzá több lisztet, mint amit a receptben javasolok.) Kétfelé vesszük.
5. Az egyik adag püréből vízbe mártogatott evőkanállal púpozott mennyiségeket halmozunk a serpenyőben felhevített kevés olajba, és a kanál hátával ellapítjuk. Közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük a lepénykéket.
6. Az olajat annyival pótoljuk, hogy 2 ujjnyi mély legyen, felhevítjük, és ugyancsak vízbe mártogatott evőkanállal 10 db krokettet formázunk: a zsemlemorzsás tenyerünkbe teszünk egy evőkanálnyi masszát, belepottyantjuk a zsemlemorzsába, majd óvatosan áthengerítjük. (vigyázat, mert tényleg lágy!). Így formázzuk meg a többit is, és közepes lángon kisütjük. Szintén papírtörlőre szedjük, majd a lepényekkel együtt, aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Tipp:

A töklepényt és a krokettet ehetjük önmagában, tejfölös vagy joghurtöntettel, de húsok mellé is jó választás.
A kroketthez a mustáros joghurtos mártogató különösen jól illik. Ehhez én kb. 20 dkg görög joghurthoz kevertem 1 púpozott ek. mustárt, 1 tk. dijoni mustárt, 1 gerezd áttört fokhagymát, őrölt borsot, pici sót és 1 tk. akácmézet.