Sörkifli

Imádom a sörkiflit, ehhez képest sosem sütöttem még. Itt volt hát az ideje. Annál is inkább, mert "anyósom" nemrégiben őrületesen finom sörkiflit csomagolt nekünk kóstolóba, de mi annyival nem értük be. Olyan finom volt ez a mini méretű kiflike, hogy vétek lett volna nem elkérni a receptjét. A Kutyafüllel azt találgattuk, mitől lehet olyan különleges. Ő sült zsírra tippelt, én pedig kacsazsírra. Mindketten tévedtünk, és amikor megtudtuk, mi a titok nyitja, jót nevettünk, hogy egyikünk sem ismerte fel a fokhagymás vaj ízét. :D Mondjuk én utólag azért csodálkozom, hogy lehetett a fokhagymás vajnak sült- vagy kacsazsír íze.
Pár nappal később a recept boldog birtokosaként nekifogtam a dagasztásnak. A hozzávalók összeválogatása közben megfogalmazódott bennem, hogy az a liszt, amit épp elhasználni készültem, nem éppen a kedvencem, sőt az étolaj használatának ténye és mennyisége sem volt túl szimpatikus. Ez valamiféle megérzés lehetett, mert végül ezen állt, de leginkább bukott a sütés sikere. A kiflik a rossz minőségű liszt miatt ui. olyan szinten elrontódtak, hogy nejlonzsacsiba csomagolva még a társasházi közös kuka oldalára se mertem volna kiakasztani, kedvezve az arra járó kukásoknak. Kárba veszett egy egész délelőttnyi munkám, ami csak azért nyúlt ilyen hosszúra, mert télvíz idején még a felfűtött konyhában, sőt a langyos sütőben sem úgy kel a tészta, ahogy a többi évszakban. Arra tippeltem, hogy ebben a sok olaj is ludas lehet.
A rissz-rossz kis péksütiket semmi kedvem nem volt megenni, úgyhogy azon nyomban nekifogtam egy újabb adagnak, ám ezúttal jóféle tönkölylisztből, mert a kedvenc sima lisztemből épp hiányt szenvedett a kamrapolcom, a 10 lépésre lévő boltba meg nem volt kedvem átugrani érte. :D
Második nekifutásra a jó liszt használata mellett a többi hozzávaló mennyiségén is változtattam, sőt a készítési mozzanatokban is eltértem a kapott recepttől (ami egyébként a neten is sok helyen ugyanaz). Már csak a kelesztési időket kellett kivárnom. Le se merem írni, mennyi időbe telt, de azt hiszem, ez volt életem leghosszabb várakozása tésztakelesztés-ügyben, és az okok egyelőre nem nyertek bizonyítást, még ha én az olajat tartom is a főkolomposnak.
Estére azért ott illatozott az asztalon egy kis kosárnyi, szerintem még mindig vállalhatatlan állagú sörkifli. Sebaj, arra jó volt, hogy kettecskén eleszegessük.
Másnap újult erővel, és az olaj vajra cserélésével fogtam hozzá ismét a kis sósságnak, és láss csodát, így végre olyan lett, amilyennek én a jó sörkiflit elképzelem. :) Igaz, a sült zsír ízt még így sem sikerült prezentálnom.
Ez volt a névnapomra szánt sós süti főpróbája, ami után a karácsonyi időszakban még 3-szor újráztam, sőt idén szilveszterre is biztos ilyet fogok készíteni. :D

Hozzávalók 40 darab kis kiflihez:

a tésztához:
50 dkg fehér tönkölybúzaliszt vagy finomliszt
7 dkg vaj
10 dkg natúr joghurt
2 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 ek. só
1 tk. cukor

a töltelékhez:
3 dkg olvasztott vaj
2 nagy gerezd fokhagyma
½ mk. grillfűszer (pl. Kotányi grill klasszikus) vagy só
kb. 6 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia)

a kenéshez és a szóráshoz:
1 kis tojás
szezámmag
fekete szezámmag
köménymag

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, egy kevés lisztet, és a langyos tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
2. Beletesszük a sót, a meglangyosított joghurtot, a langyos olvasztott vajat, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Lisztezett felületre tesszük, tálat borítunk rá, és meleg helyen megkelesztjük.
3. Az olvasztott vajhoz keverjük az áttört fokhagymát, a grillfűszert/sót, és hűlni hagyjuk, hogy kicsit besűrűsödjön.
4. A megkelt tésztát négyfelé vesszük, gombócokká formázzuk, és negyedóra pihentetés után 20 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
5. Két tésztalapot megkenünk az előzőleg két adagra osztott fokhagymás vajjal úgy, hogy a tészta szélét körben 1,5-2 cm széles sávban szabadon hagyjuk, hogy nyújtás közben ne jöjjön ki a töltelék. Egyenletesen ráreszeljük a sajtot, majd mindkettőt befedjük 1-1 tésztalappal.
6. Kissé lenyomkodjuk, 30 cm átmérőjűre nyújtjuk, majd mindkettőt 4 cikkre vágjuk. A kapott tésztacikket további 5-5 cikkre szeljük.
7. A laponként kapott 20 db, 15 cm-es szárhosszúságú tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és negyedórát letakarva kelesztjük.
8. A tetejüket lekenjük felvert tojással, megszórjuk a magvakkal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc 

Tipp:

• A tésztát nagyobbra is nyújthatjuk, és a kapott körlapokat a fentinél több cikkre is felvághatjuk. 
• A  tésztát 4 db kör helyett 2 db 30x40 cm-es téglalappá is kinyújthatjuk, amiket középen, vízszintesen 2-2 sávra vágunk, és laponként 28 tésztaháromszögre szelünk. A képeken látható kifliknél ilyen módon még kisebb méretű, több péksütit kapva. 
• Reszelt sajt helyett krémsajttal is tölthetjük. Ebben az esetben az egyik lapra kenjük a szobahőmérsékletű krémsajtot, a másik lapra a fűszervajat, majd a tésztalapokat a megkent felüknél fogva egymásra borítjuk. A továbbiakban a fent leírt módon járunk el. 
• A kihűlt kifliket nejlonzacskóba csomagolva lefagyaszthatjuk, majd szobahőmérsékleten kiolvasztjuk, és meleg sütőben felfrissítve kínáljuk. Pont olyan, minta frissen sütöttük volna. ;)
  

 

Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Bolognai minicalzone csírával

Azt hiszem, a bolognai ragu nálam benne van a top10-ben (ami már inkább top20! :D) Általában hagyományos módon, spagetti feltétjeként készítem, de most töltelékként szerettem volna látni. Egyértelmű volt, hogy pizzaféle lesz belőle. Calzonét eddig talán csak 2 alkalommal készítettem, itt volt hát az ideje újra megsütni, de ezúttal mini változatban. A Kutyafülnek kb. 2 harapás volt az egész, én azonban tovább nyammogtam rajtuk. Szégyen, nem szégyen, a tetejét még tejföllel is megkentük, mert az nálunk elmaradhatatlan kelléke a kelteknek. :D
Vendégvárónak is jó választás lehet szilveszterkor (is), ill. jó alternatíva pl. húsos kifli helyett.

Hozzávalók 20 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg fehér tönkölybúzaliszt
1 ek. szárított oregánó
1 ek. zöldfűszeres só
1 tk. cukor
3 ek. olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 3 dl víz

a bolognai raguhoz:
25 dkg darált sertéshús
10 dkg füstölt, húsos szalonna (kockázott)
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
1 kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
20 dkg darabolt paradicsomkonzerv
2 dkg sűrített paradicsom
1 dl száraz fehérbor
1 dl húsalaplé
0,5 dl tejszín
1 ek. cukor
őrölt fekete bors
zöldfűszeres só

a tetejére és a tálaláshoz:
reszelt parmezán
vöröshagymacsíra
mustárcsíra

elkészítés:

1. A raguhoz a szalonnát zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd a zsírjától leszűrjük, és késes aprítóban ledaráljuk.
2. A vöröshagymát és a sárgarépát szintén ledaráljuk, és megdinszteljük a visszamaradt szalonnazsíron. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, rátesszük a darált húst, és zsírjára sütjük.
3. Felöntjük a borral, és közepes lángon elforraljuk a levét. Hozzáadjuk a darabolt- és a sűrített paradicsomot, és fedő alatt, kis lángon kb. negyedóra alatt ismét elforraljuk a levét.
4. Hozzáöntjük a húsalaplét, és fedő nélkül sűrűsödésig rotyogtatjuk. Zöldfűszeres sóval, borssal, cukorral ízesítjük, végül összeforraljuk a tejszínnel. Teljesen kihűtjük.
5. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos vízzel, és felfuttatjuk.
6. Hozzáadjuk a zöldfűszeres sót, az oregánót, az olajat, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
7. A megkelt tésztából 20 gombócot formázunk, és letakarva 10 percet pihentetjük. Ezután mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, 1-1 evőkanál ragut halmozunk rájuk, majd félbehajtjuk, és a széleket villával lenyomkodjuk.
8. A calzonékat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva 20 percet kelesztjük.
9. A tetejüket hurkapálcával több helyen megszurkáljuk, megkenjük olívaolajjal, és megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.
10. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd a kész calzonékat csírákkal gazdagítva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

Tojáspuncs

 

Még sosem ittam puncsot, sőt tojáspuncsot sem. Itt volt hát az ideje, hogy kipróbáljam. Szerelem volt első kóstolásra. :) Az ünnepi időszakban szerintem különösen jó választás, mert nem csak finom, hanem kellemesen fel is melegíti az embert télvíz idején.
Az én tojáspuncsom rettentően habos lett, gyönyörűen mutatott a pohárban, de ahogy az már csak lenni szokott a habbal, hipp-hopp eltűnt, és átadta helyét a folyadéknak. Sebaj, úgy sem lett volna sok esélye percekig díszelegni, olyan hamar bekortyoltuk! :D

Hozzávalók 2 személyre:

1 dl fehérbor
1 dl almás cider
1 ek. Portorico rum
2 tojássárgája
4 dkg cukor
késhegynyi őrölt fahéj
1 tk. citromlé
kandispálca a tálaláshoz (ha a puncs nem elég édes)

elkészítés:

1. A cukrot a tojássárgájával, a fahéjjal, a citromlével magas falú edényben robotgéppel habosra kavarjuk.
2. Hozzáadjuk a fehérbort, a cidert, a rumot, és gőz fölött, folytonos keverés mellett felmelegítjük (nem forraljuk!).
3. Kézi habverővel újra felverjük, majd rögtön üvegpoharakba töltjük, meghintjük őrölt fahéjjal, és tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

Minden kedves Olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok!

Dunahullám kuglóf málnával

Az idén advent 3. vasárnapja és a névnapom igen közel kerültek egymáshoz, így aztán az esedékes süteményt mindkét alkalomhoz illőre terveztem. Még sosem sütöttem olyan sütit, amiben kétféle színű a tészta, de mivel mindig is jópofának találtam, most végre én is kipróbáltam. A kuglóf formájában elég ünnepi, ill. ez a fajta tészta nagy kedvencem, így emellett döntöttem. A meggyet viszont málnára cseréltem, mert azt sokkal jobban szeretem. Ismét egy új kedvenccel gyarapodott a repertoár. :D
Talán jobb is, hogy nincs nagyméretű kuglófsütő formám, mert így kevésbé éreztem arcpirítónak a megevett süti mennyiségét. :D

Hozzávalók 1 kis kuglófhoz (1 liter űrtartalmú kuglófsütőformához):

Tésztához:
15 dkg puha vaj + a sütéshez
15 dkg + 1 ek. barna nádcukor darálva
1 cs. vaníliás cukor
3 tojás
15 dkg sima vagy extra finom süteményliszt + a sütéshez
1 tk. sütőpor
1 dkg keserű kakaópor
1 ek. tej
20-25 dkg mirelit málna

Tetejére:
7 dkg étcsokoládé
0,75 dl tejszín
7 g vaj
2-3 dkg tejcsokoládé

elkészítés:

1. A kiolvasztott málnát alaposan lecsepegtetjük (a levére nem lesz szükségünk, de sziruppá főzve, vagy gyümölcsteához keverve, a sütemény mellé kínálhatjuk), majd összekeverjük 1 evőkanál barna nádcukorral.
2. A vajat a kétféle cukorral krémesre kavarjuk, egymás után hozzádolgozzuk a tojásokat, majd belekeverjük a sütőporral vegyített lisztet.
3. A tésztát kétfelé vesszük, és az egyik adaghoz hozzáadjuk a kakaóporral csomómentesre dolgozott tejet. (A kapott tésztamassza talán kevésnek fog tűnni, de mire megsül, éppen a sütőforma pereméig ér majd.)
4. A világos tészta felét a kivajazott, liszttel behintett sütőformába simítjuk, elosztjuk rajta a fele adag málnát úgy, hogy az ne érjen a forma széléhez, majd rákanalazzuk a fele adag kakaós tésztát. (Ha a kanalat a tölteléken tartjuk, és közben a sütőformát forgatjuk, könnyebben el tudjuk simítani a tésztamasszát.)
5. Ráöntjük a maradék fehér tésztát, amire újabb réteg málna kerül, és elsimítjuk rajta a maradék kakaós masszát.
6. Előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!), a sütőből kivéve, a formában hagyjuk 10 percig, majd a tésztát kiborítjuk a sütőformából, és tortarácsra tesszük. Így hagyjuk teljesen kihűlni.
7. A tejszínt a vajjal felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzáadjuk a durvára darabolt csokoládét. Kevergetve felolvasztjuk benne, majd ráöntjük a kuglófra.
8. A tejcsokoládéból zöldséghámozó segítségével forgácsokat vágunk és megszórjuk vele a sütemény tetejét. Miután a máz megdermedt rajta, tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 35 perc

Tipp:

A hozzávalók mennyiségét megduplázva kb. 2,5 literes kuglófsütőformára elegendő tésztát kapunk.

Ribizlilekváros linzertorta

A linzertorta hagyományos osztrák desszert, sőt egészen pontosan Felső-Ausztriából származik. Ez a világ legelső ismert tésztareceptje. A nevének semmi köze Linz városához. Egyes források szerint egy Linzer nevű bécsi cukrásznak köszönhetjük ezt a süteményfajtát, de a legújabb kutatások szerint ez az elképzelés nem helytálló, mert valójában nem lehet tudni, ki találta fel. Az viszont biztos, hogy a recept 1653-ból való. A sütemény a veronai Anna Margarita Sagramosa grófnő 350 évesnél is régebbi, 2005-ben a Felső-Ausztriai Tartományi Múzeumban megtalált szakácskönyvében szerepel, amiben egyébként 4 különböző linzertorta recept is olvasható.
Azt nem tudom, hogy a különböző forrásokban olvasott leírás a tésztáról ugyanaz-e, mint ahogyan a könyvben szerepel. A neten ui. azt találtam róla, hogy a receptje speciális: az elkészítéséhez kétféle tésztát használnak, amik között van némi különbség. Az alapot, amire hagyományosan ribizlilekvár kerül, barna linzertésztának nevezik, a rácsminta azonban ún. linzermasszából készül. A barna linzertészta és a linzermassza egymáshoz nagyon hasonlóak, szinte csak az állagukban térnek el egymástól, azaz az előbbi egy omlós tészta, az utóbbi pedig folyósabb, amit habzsákból nyomnak a lekvárra. Mindkettőt fahéjjal ízesítik, de a tésztába rendszerint szegfűszeg is kerül, míg a masszába inkább citromhéj. A fő alkotóelemük eredetileg mandula vagy dió, manapság azonban inkább mogyoró, míg a masszába marcipánhoz hasonló anyagot, ún. percipánt, azaz barackmagmasszát vagy diómasszát is adnak.
Van egy harmadik fajta linzer is, a fehér linzertészta – ez az, amit mi itt, Magyarországon a leggyakrabban készítünk, és ez az én kedvencem amúgy. :)
Természetesen erről az édességről is elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás, és pl. a rácsmintát sem muszáj habzsákból kinyomni, hanem linzermassza helyett linzertésztából, kézzel is kialakíthatjuk. Ezt lekenhetjük felvert tojással, de persze ez sem kötelező.
Rengeteg receptet találtam a klasszikus linzertortához, de végül az alábbi tűnt a legszimpatikusabbnak, amit némi átalakítással a magamévá tettem.
Maga a tészta nagyon jól sikerült, bár a magam és főleg a Kutyafül megítélése szerint a mézeskalács fűszerkeverékkel sikerült egy kissé elrontani. De csak, mert mi nem szeretjük a mézeskalács ízvilágát. Ez most már biztos. :D Enélkül a fűszer nélkül azonban számunkra is tökéletes lett volna.
Anyáéknak kimondottan ízlett. Igazi karácsonyi fílingje van. :)

Hozzávalók 24 cm-es kapcsos tortaformához:

30 dkg liszt
12,5 dkg őrölt mogyoró
20 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
1 ½ ek. keserű kakaópor
1 tk. őrölt fahéj
1 mk. mézeskalács fűszerkeverék
késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 tk. sütőpor
1 tojás
3-4 ek. tej (vagy amennyitől a tészta összeáll)
40 dkg ribizlilekvár

elkészítés:

1. A vajat habosra kavarjuk a cukorral, hozzádolgozzuk a tojást, beletesszük a fűszerekkel, sütőporral, kakaóporral, őrölt mogyoróval elvegyített lisztet, majd a tejet is hozzáöntve, alaposan összekeverjük, és tésztává gyúrjuk.
2. A tészta 1/3-át lisztezett felületen 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk, és kb. 1 cm széles sávokra vágjuk.
3. A többi tésztát kissé kinyújtjuk, a sütőformába illesztjük, egyenletesen belenyomkodjuk, és kialakítjuk a 2 cm magas tésztaperemet.
4. A lekvárt elosztjuk a tésztán, és a tetejét az előkészített tésztasávokból rácsmintával díszítjük. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni. (Folpackkal lefedve másnapig vagy akár harmadnapig pihentethetjük.)
5. Lekapcsoljuk róla a sütőforma peremét, tálra tesszük, meghintjük porcukorral, felszeleteljük és tálaljuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Tipp:

• Ha a tészta törékenyebb a kelleténél, a tésztarácsot több részletben is elkészíthetjük úgy, hogy a tésztát többször egymás után kinyújtjuk és sávokra vágjuk.
• Másik megoldásként adhatunk hozzá még egy kis tejet, viszont akkor több liszt kell a nyújtáshoz, hogy ne ragadjon.
• Ha van kisméretű tésztahengerünk, akkor a sütőformába nyomkodott tészta felületét a henger segítségével elsimíthatjuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

Diós-mustáros húsrolád badeni burgonyasalátával és fügés vörös káposztával

Olyan ünnepi fogást szerettem volna, ami az osztrák menü-elgondolásomhoz abszolút illeszkedik, és még jóízűen meg is esszük. Ebből a vágyból az ünnepi és az osztrák jelző teljesült is, hogy az egyéb, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkről ne is beszéljek, de a jóízű lakmározás bizony elmaradt.
Történt ui., hogy apukám, aki nagy hússzakértő (is), kérés nélkül ajánlkozott, és megvette helyettem a drága marhafelsált. Mivel ebből a húsfajtából még sosem készítettem ételt, ezért különösen örültem, hogy Ápá választotta ki a hentesnél. Másnap nagy izgalommal fogtam hozzá az eredeti recepthez. Azt azért sejtettem, hogy az étel egyes elemei nem lesznek a kedvenceim, de hogy végül az egész fogás a szemétben landoljon, az kb. csak rémálmaimban merülhetett fel szörnyűséges opcióként.
Tény, hogy a vörös káposzta nem túl kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem, de úgy gondoltam, az eltelt rengeteg esztendő jó hatással volt az ízlésemre eme zöldséget illetően is. Tévedtem, és hiába figyelt benne füge is (amivel jelenleg sem ápolok túl jó barátságot), így aztán fanyalogva toltam el magamtól. A Kutyinyek dettó. A burgonyasali volt a következő csalódás. Bár az ecetes ízeket kimondottan utálom, úgy gondoltam ezzel a salátával mégis teszek egy próbát, mert a többi hozzávaló nem váltott ki belőlem ellenérzést. Szándékosan jóval kevesebb ecetet tettem bele, mégsem tetszett a végeredmény, ami a folyadékmennyiség jelentős leredukálása ellenére is tocsogott a lében. Gondoltam, majd a Kutya örömmel megeszi, de neki se jött be. Kuka!
A kellemetlen élményszériát sajnos az étel 3. eleme sem szakította meg. A mártás íze szintén nem nekünk való volt. Úgyhogy ezzel a paradicsompürével és marhahúslevessel készült vörösboros mártással is csak az időt, az energiát és a pénzt pazaroltam.
De ezután jött csak az igazi fekete leves! A marhahústól egy picit tartottam, mert nem volt gyakorlati tapasztalatom a készítése kapcsán, viszont újabban előszeretettel rendeltem több alkalommal is a kedvenc éttermünkben, ui. az első kóstolásnak hála igencsak megkedveltem. Úgy gondoltam hát, hogy ízleni fog akkor is, ha én készítem. Tudtam, hogy alacsonyabb hőfokon és rövidebb ideig kell sütni, mint pl. a sertéshúst, nehogy kiszáradjon. Így is tettem, de a gyönyörű színhús megmakacsolta magát, és az általam utált médium állapotnál egy csöppet tovább sütve meg már rágós lett. Tulajdonképpen egyikünk sem bírt 3 falatnál többet enni belőle, és miután a rágóizmaink kipihenték magukat, az energia ezek után a jó pár percig tartó dühöngésre fordítódott.
Gyűlölök ételt kidobni, nem is szokott velem előfordulni ilyesmi, erre most az egész kaja a kukában kötött ki. Ráadásul ez bizony drága szemét lett!
Persze a valamire való háziasszonyt úgysem hagyja nyugodni a veszteség – megcsinálja úgy, hogy az étel tényleg jó legyen. :) Bíztam benne, hogy én is amolyan valamire való háziasszony vagyok, és másnap újráztam. Ezúttal persze miből másból, mint csirkemellből, aminek vajmi kevés köze van az osztrák típusú ételekhez, de legalább tuti nem rontom el. Persze az újrázás marhából lett volna az igazi, és az örömöm is akkor lett volna teljes, de nem mertem kísérletezni a megmaradt, kevéske hússal.
A tölteléket megvariáltam, a mártást elhagytam, mert fölöslegesnek és ízében hozzá nem illőnek ítéltem. A krumplisalátát még inkább a saját szám íze szerint alakítottam, a maradék, még feldolgozatlan vörös káposztát pedig tényleg csak bónuszként készítettem el újra. Eredmény: a husi kimondottan finom lett, a krumplisali is ízlett, a káposztát pedig eljótékonykodtam. :D

Hozzávalók 4 személyre:

Húsroládokhoz:
2 egész (kb. 80 dkg) csirkemellfilé
6 dkg pörkölt, durvára darált dióbél
10 dkg mustár
4 dkg zöld pesztó
2 rozmaringágacska
20 szelet pácolt, füstölt császárszalonna

Burgonyasalátához:
80 dkg krumpli
1 fej lila hagyma
4 ek. aprított metélőhagyma
60 ml hidegen sajtolt napraforgóolaj
60 ml húsleves
1 ek. 10%-os ecet
1 ek. porcukor
őrölt fekete bors
só

Fügés káposztához:
35 dkg (½ befőttesüveg) konyhakész vörös káposzta
5 dkg szárított füge
1 kis fej vöröshagyma
2 dkg vaj
1 dl víz

elkészítés:

1. A káposztához a megtisztított, félbevágott hagymát felszeleteljük, és a a felforrósított vajon megdinszteljük. Rátesszük a fügét, a káposztát, összeforgatjuk, felöntjük a vízzel, és lefedve, kb. 10 percig pároljuk. Fedő nélkül főzzük tovább, amíg a levét teljesen el nem fövi, majd lefedve melegen tartjuk.
2. A húshoz a megmosott rozmaringágakat leszárítjuk, lecsipkedjük a leveleit és finomra aprítjuk. A mustárt alaposan elkeverjük a pesztóval, a rozmaringgal, a borssal, a dióval.
3. A fél mellfiléket a betöltésre szánt oldalukon, két ív folpack között kiklopfoljuk. 2 hússzeletet kissé egymásra fektetve összeklopfolunk (így kb. 2 nagy tenyérnyi nagyságú hússzeletet kapunk), a felületét megkenjük a diós, pesztós mustárral, és felgöngyöljük. Sóval, borssal fűszerezzük, körbetekerjük 10 szelet szalonnával úgy, hogy a végeit is beburkoljuk, majd alufóliába csomagoljuk. Így járunk el a többi hússal is.
4. A hústekercseket serpenyőben, felhevített olajon 5 perc alatt minden oldalukon elősütjük, majd alufólia nélkül tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben 200°C-on kb. 30 perc alatt megsütjük.
5. A krumplisalátához az olajat elkeverjük az ecettel, a húslevessel, hozzáadjuk a felaprított lila hagymát, a snidlinget, majd sóval, borssal, cukorral ízesítjük.
6. A meghámozott, még meleg, héjában főtt krumplit a kezünkkel szétnyomjuk, és az olajos léhez forgatjuk.
7. A megsült húsokat 5 percig pihentetjük, majd felszeleteljük, és a meleg krumplisalátával, valamint a káposztával együtt tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.