Aszalt paradicsomos-hagymás csirkemell mozzarellás krumplipürével

Egyik nap úgy mentem ki a konyhába főzni, hogy ötletem sem volt, mit kezdjek a kiolvasztott csirkemellfilével. Jobb híján elővettem egy szép nagy fej vöröshagymát, és elkezdtem vékonyra szelni. Aztán eszembe jutott a nemrég vásárolt olajban eltett, szárított paradicsom maradéka, ill. levettem a polcról egy zacskó mexikói fűszerkeveréket is. Nem tudom, mi vezette aznap a kezemet, de hirtelen azon kaptam magam, hogy szinte már kész is az étel. Egy kis tejszínt adtam még a húshoz, és az ebéd már csak arra várt, hogy megegyük. Az egész művelet körettel együtt alig félóra alatt megvolt. És ami még jobb, új kedvenc született! :D Az aszalt paradicsomtól, a sok hagymától és ettől az eddig még nem próbált fűszerkeveréktől olyan finom lett a hús, hogy alig bírtuk megállni, hogy ne együk meg az egészet.
Aztán 1 héttel később újra elkészítettem az ételt, de ezúttal magam gyártottam hozzá a fűszert, ui. elolvastam, mi van a bolti változatban. Mivel semmi olyat nem tartalmazott, ami itthon ne lett volna elérhető a fűszeres polcomról, így összekevertem a hozzávalókat a magam kigondolta arányban. Csak paradicsomporom nem volt, sőt a létezéséről korábban nem is hallottam, ezért azt sűrített paradicsommal helyettesítettem. De azóta beszereztem a vágyott porított paradicsomot (sőt egyszer talán magam is gyártok majd házilag), és azóta már vagy négyszer asztalra tettem ezt a húsételt. Legutóbb épp az elmúlt hétvégén. :)
A krumplipüré ízesítése is új ötlet, igazából csak kíváncsi voltam, milyen lehet mozzarellával összeházasítani. Jópofa, ahogy kicsit nyúlik benne a sajt, és bár maga a mozzarella natúr ízű, inkább csak a krumplipüré konzisztenciáján változtat egy csöppet. És persze finom. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Húshoz:
1 egész (60 dkg) csirkemellfilé
1 nagy fej (25 dkg) vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek. paradicsompor vagy őrölt paradicsompehely vagy sűrített paradicsom
1 tk. koriandermag
1 tk. őrölt vagy szárított csili
1 tk. őrölt kömény
1 tk. oregánó
1 csapott tk. cukor
1 mk. őrölt fekete bors
só
15 dkg olajban eltett, aszalt paradicsom
3-4 ek. olívaolaj vagy az aszalt paradicsom olaja
1,5 dl tejszín
1 csokor petrezselyemzöldje

Krumplipüréhez:
80 dkg krumpli (tisztítva mérve)
6 dkg puha vaj
1 cs. (125 g) mozzarella
só

elkészítés:

1. Kis mozsárban porrá törjük, vagy kávédarálóban megőröljük a koriandermagot, majd a só kivételével alaposan összekeverjük a többi fűszerrel.
2. A húst két fél filére vágjuk, és a filére merőlegesen 0,5 cm vastag medalionokra szeljük. Mindkét oldalukon alaposan beszórjuk a kb. 3 evőkanálnyi fűszerkeverékkel, és negyedórát állni hagyjuk.
3. A vöröshagymát félbe- majd vékony szeletekre vágjuk, nagy serpenyőben felhevített olajon kissé megpirítjuk, miközben hozzáadjuk a megtisztított, vékonyra szelt fokhagymát.
4. A medalionokat körkörösen elrendezzük a hagymás alapon, megsózzuk, és 2-3 szor átforgatva addig sütjük, amíg enyhe pírt nem kap.
5. Hozzáadjuk az előzőleg lecsöpögtetett és apróra vágott aszalt paradicsomot, alaposan összekeverjük, majd felöntjük a tejszínnel, és összeforraljuk.
6. A körethez a meghámozott krumplit felkockázzuk, sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. Még forrón áttörjük, hozzádolgozzuk a vajat, a felaprított mozzarellát, és a hús mellé tálaljuk.

Tipp:

Ha a szükséges fűszerek nem állnak a rendelkezésünkre, akkor Lucullus mexikói gyorspáccal is beszórhatjuk a húst, de külön sózni nem szabad. A Kotányi mexikói grill fűszersót csak azoknak ajánlom, akik kedvelik az extra csípős ízeket, ui. abban elég sok a csili.

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

Sajtos-magos tönkölykifli

Jópofának tartom a gondola sütőformámat, élvezem az azon való agyalást, hogy hányféle tésztatípust lehet benne megsütni. :D Linzertésztából már jól vizsgázott, így most kelt tésztával kellett kipróbálnom. Először töltetlen minivekniket akartam sütni, de aztán gondoltam egyet, és máris megvariáltam. Persze nem valami nagy találmány, de nem is ez a lényeg, hanem az eredmény, ami nagyon ízlett. Persze ez a péksüti akkor is finom, ha nem ilyen formában sütjük.;)

 

Hozzávalók 5 darabhoz:

30 dkg fehér tönkölybúzaliszt
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 dkg héj nélküli tökmag
2 dkg hántolt napraforgómag
2 dkg szezámmag
1 csapott ek. só
3 dkg olvasztott vaj + a kenéshez
7 dkg reszelt trappista, eidami vagy ementáli sajt
2,5 dkg friss élesztő
kb. 1,8 dl víz
1 dl tej
1 tk. méz

elkészítés:

1. A tökmagot durvára daraboljuk, zsiradékmentes serpenyőben kis lángon enyhén megpirítjuk. Tányérra téve hűlni hagyjuk. Ugyanígy járunk el a napraforgó- és a szezámmaggal is.
2. Az élesztőt a mézzel és kevés langyos, vizes tejjel simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
3. A lisztkeverékhez vegyítjük a sót, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a többi folyadékot, a langyos olvasztott vajat, és megdagasztjuk. Letakarva 10 percet pihentetjük.
4. A tésztát kissé kihúzkodjuk, rászórjuk a magkeverék harmadát, összegyúrjuk, majd 2 részletben hozzádagasztjuk a többi magot is. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen letakarva megkelesztjük.
5. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, kb. 0,5 cm vastagra kinyújtjuk, kiszaggatunk belőle 5 db gondola formát, és kibéleljük vele a tepsit. Mindegyiket megkenjük a maradék olvasztott vajjal, és megszórjuk reszelt sajttal.
6. A lehulló tésztaszéleket újra összegyúrjuk, kis pihentetés után kinyújtjuk, kiszaggatjuk, és megszórjuk kevés liszttel.
7. A tetejüket hosszában (vagy keresztben 3 helyen) bemetsszük, befedjük velük a sajttal megszórt alsó tésztalapokat, és kelesztés után előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés, (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Gondola alakú sütőforma híján a tésztát 10 egyenlő részre osztjuk, gombócokká formázzuk, kis pihentetés után nyelv alakúra nyújtjuk, és a fent leírt módon járunk el. Az elkészítés felgyorsítható, ha a magvakat még dagasztás előtt a liszthez adjuk.
A péksütemény a sajt mentén szétválasztható, megkenhetjük vajjal, és ízlés szerint tölthetjük.

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

Almás-fahéjas teakrémmel töltött fánk

A fánkról nekem mindig a gyerekműsoros évek jutnak az eszembe. Amikor ui. interaktív zenés mesékkel jártam az országot, farsang idején néhány óvodában a kedves daduska nénik jó pár darab fánkkal lepték meg a kollégámat és engem, amit rendszerint elcsomagoltak nekünk az útra. Főleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ovik jeleskedtek az efféle meglepetésekben, és olyankor hatalmas vigyorral az arcomon ültem be a kocsiba, és a hazafelé vezető úton boldogan majszoltam a frissen sült finomságot. A fánk szeretete egyébként kis óvodás koromra nyúlik vissza – hogy ennél az intézménynél maradjak –, és már az első kóstolás után tudtam, hogy a fánk és köztem örök barátság köttetett. Ehhez képest csak tavaly sütöttem először élesztős fánkot, és már elsőre megvariáltam egy kis batátával. A hagyományos fánk azonban ez idáig váratott magára. Persze most is van benne egy kis csavar, ui. nem lekvárral töltöttem, hanem saját magam főzte krémmel, ami nem csak azért jobb, mert nem bolti pudingból van, hanem mert teafűből készült. A teakrémmel már korábban sikerült ismeretséget kötni, de ezúttal nem fekete teából, hanem gyümölcsösből főztem. Azt hiszem, az ezzel a krémmel töltött fánk most az első számú kedvencem az ilyen típusú édességek közül. :) Érdekes módon Anyát nem varázsolta el a puding – amin én őszintén meglepődtem, és elnyúlt képpel bámultam rá –, de hát kinek a pap, kinek a paplan. :D

Mindenesetre érdemes kipróbálni, hátha más is annyira fogja szeretni, mint én. ;)

Hozzávalók 10 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
2 dkg cukor
1 tojás
1 tojássárgája
1 csipet só
2 dkg vaj (felolvasztva)
1 ek. rum
½ cs. vaníliás cukor
½ citrom lereszelt héja vagy 1 mk. porrá őrölt citromhéj
1 dkg friss élesztő
kb. 1 dl tej
kókuszolaj a sütéshez
porcukor a tálaláshoz

a töltelékhez (kb. 20 dkg):
2,5 dl tejszín+tej fele-fele arányban
2 filter almás-fahéjas teafű (kb. 4 g)
3,5 dkg cukor
½ cs. vaníliás cukor
1 tojássárgája
1 dkg liszt

elkészítés:

1. A hozzávalókat 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk.
2. A tésztához a cukorral vegyített, átszitált liszt közepében kialakított mélyedésbe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos tejjel, és kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A tojássárgáját az egész tojással és a cukrokkal habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a rumot.
4. A tojásos keveréket a sóval együtt az élesztős liszthez öntjük, kissé összekeverjük, majd beletesszük az olvasztott vajat, és robotgéppel alaposan kidagasztjuk. Kivajazott tálban, letakarva 20 percet kelesztjük, majd lisztezett munkalapon kézzel újra megdagasztjuk. A tésztát visszatesszük a tálba, és letakarva 1 órát kelesztjük.
5. A töltelékhez a tojássárgáját csomómentesre keverjük a liszttel. A teafüvet a tejes tejszínbe szórjuk, felforraljuk, majd leszűrjük és hozzákeverjük a kétféle cukrot. (A teafüvet benne is hagyhatjuk a tasakjában, de akkor érdemes 10 percig áztatni.)
6. A teaízű cukros tejszínt vékony sugárban a tojásos liszthez csorgatjuk, majd visszatesszük a tűzre, és folytonos keverés mellett krémmé főzzük. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd csillagcsővel ellátott habzsákba kanalazzuk.
7. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, és 6-7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk.)
8. A tésztaköröket liszttel megszórt tálcára sorakoztatjuk, és letakarva 30 percet kelesztjük. A megkelt fánkok aljáról leseperjük a lisztet.
9. Az olajat nagy lábasba öntve, 160-170°C-osra forrósítjuk (ha az olajba tartott fakanál körül buborékok képződnek, akkor megfelelő hőmérsékletű), és hármasával/négyesével – a tetejükkel lefelé – beletesszük a fánkokat. 1-2 perc elteltével megfordítjuk, és fedő nélkül sütjük további 1-2 percig. (Vigyázat, kókuszolajban hamarabb megsülnek!)
10. A kész fánkokat papírtörlőre szedjük, megtöltjük a pudinggal, majd mindkét felüket meghintjük porcukorral. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:
Előfordulhat, hogy kimarad egy kis krém, amit a fánkok mellé is kínálhatunk, mert ami benne van, az sosem elég. :D

Újhagymás burgonya gratin

Nem ez az első eset, hogy burgonya gratint készítettem, de ez az első alkalom, hogy felkerült a blogra. Első alkalommal a gratin nem lett tetszetős, de legalább kiderült, hogy így még én is szeretem a főtt a krumplit. :D Második nekifutásra sem lett túl szép, de akkor már mindegy volt. Harmadik alkalommal – bár jóval nagyobb sütőtálban készült – végre szemre is klasszul sikerült, de akkor meg a hozzá sütött hús képeivel elégedetlenkedtem, úgyhogy végképp kénytelen voltam újra elkészíteni, és végre a 4. fotózás eredménye mellett maradni, hogy végre közkinccsé legyen. Persze ez a kis harcom a burgonya gratinnal a tálalás szépségét illetően mit sem változtat azon, hogy ez a köret bizony olyan finom, hogy képes vagyok többször is nekiveselkedni, és a sütés eredményét minden alkalommal gyomrom tartalmává varázsolni. :D

Hozzávalók 4 személyre (4 db 10,3 cm átmérőjű, 6,7 cm magas szufléformához):

60 dkg krumpli
4 szál újhagyma
3 dl tejszín
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. édeskés curry
őrölt zöld bors
só
vaj a formához
4 szelet mozzarella vagy 8 dkg bármilyen reszelt sajt (elmaradhat)

elkészítés:

1. A krumplit meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk, és a vajjal kikent sütőformákban körkörösen elrendezzük úgy, hogy a szeletek kissé fedjék egymást. Minden réteget megszórunk karikára vágott újhagymával.
2. A keményítőt egy kevés tejszínnel simára keverjük, majd felöntjük a többi tejszínnel, megfűszerezzük és jól elkeverjük.
3. Négyfelé osztva a burgonyára öntjük, előmelegített sütőben, alufólia alatt sütjük 25 percet, majd további 20 percet fólia nélkül, amíg a teteje pirulni nem kezd. Újhagymakarikákkal és petrezselyemzölddel díszítve azonnal tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)

Tipp:

A gratint más módon is feltálalhatjuk: a formában előbb hagyjuk langyosra hűlni, hogy szépen ki tudjuk borítani belőle. Egy ív sütőpapírt vágjunk 4 részre, és miután kibéleltük velük a tepsit, fordítsuk rá a forma oldalától előzőleg késsel elválasztott gratint. Tegyünk a tetejükre egy-egy szelet mozzarella sajtot, vagy szórjunk rá reszelt sajtot, és a sütő középső rácsára téve, szintén 200°C-on, grill fokozaton, kb. 10 perc alatt olvasszuk rá. Ezután a sütőpapír segítségével mindegyiket emeljük át külön tányérokra.

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

Dán almás pite

Az almás pite eddig valahogy kimaradt a repertoáromból, de mivel volt itthon épp 1 kg almám, úgy gondoltam, nem hagyom tovább tátongani a sütis receptjeim között uralkodó fehér foltot, és szombati édességnek ilyen desszertet sütök. Kerestem is hozzá receptet, na nem mintha fejből nem tudtam volna összehozni a linzertésztát, de keresgélés közben megvillant egy dán változat, és amellett döntöttem. Mivel ehhez a recepthez nem volt elég almám, ezért ennyivel kellett beérnem. Ízesítésül mazsolát és citromlevet is csempésztem bele, valamint helyenként icipicit módosítottam az arányokon. Remélem, a dánok nem köveznek meg érte! :D A tészta mennyisége ugyanannyi maradt, mert szerintem éppen így volt jó.
A hozzávalók „cup”-ban voltak megadva, amit én kifejezetten idegesítőnek tartok, mert a neten különböző számokat lehet olvasni pl. a liszt kapcsán, és az egyik szerint egy csésze 120 g lisztnek, a másik szerint többnek felel meg. Nyilván van, aki púpozottabban méri. Utóbb kiderült, hogy az eredeti recept szerinti 26 cm-es sütőformára szánt tészta hozzávalói kapcsán valóban több liszttel számolhattak, mert én örültem, hogy az én kis 24 cm-esemnek tésztaszélt is tudtam varázsolni.
Én egyébként sosem szoktam elősütni a tésztát, de mivel a már puhára főtt tölteléknek nincs szüksége sok sütésre, ezért most a javasolt módon jártam el.
A süti jól sikerült, bár bevallom, én jobban kedvelem a saját, jól bevált (tojással készülő) linzertésztámat, de a tetején lévő imádott morzsának hála, felkerült a többször készítendő édességek listájára. :)

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

Tésztához:
15 dkg finomliszt
7,5 dkg vaj
5 dkg cukor
½ mk. só
4 ek. jéghideg víz

Töltelékhez:
2 kg alma (pl. Granny Smith, McIntosh vegyesen)
7 dkg csemege mazsola
5 dkg cukor
1 tk. őrölt fahéj
egy csipet só
½ citrom leve
1,5 dkg vaj
0,6 dl tejszín

Tetejére:
15 dkg finomliszt
6 dkg cukor
6 dkg barna cukor
10 ek. olvasztott vaj

Tálaláshoz:
2,5 dl tejszínhab
1 ek. porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a sóval, cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, hozzáadjuk a vizet, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva, min. 1 órát hűtőben pihentetjük.
2. A tésztát lisztezett deszkán 27 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és beleillesztjük a piteformába. nejlonzacskóba húzva 30 percig hűtőben, majd kb. 15 percig mélyhűtőben pihentetjük.
3. Alufóliából letépünk 2 ívet betakarjuk vele a tésztát, és sütőbabot vagy kerámia pitesúlyt helyezünk rá. 180°C-os sütőben, alulról a 2. rácson 20 perc alatt elősütjük, majd a sütőbab és a fólia nélkül további kb. 15 perc alatt világosbarnára sütjük.
4. A töltelékhez a meghámozott, magházától megfosztott almákat vékonyra cikkekre szeljük és összekeverjük a sós-fahéjas cukorral. A vajat serpenyőben habzásig forrósítjuk, rátesszük az almát, meglocsoljuk a citromlével, és fedő alatt puhulásig pároljuk, néha-néha megkeverve. (Ez kb. 10 perc.) Hűlni hagyjuk.
5. A párolt almát szűrőtálba öntjük, miközben a levét felfogjuk, és a tejszínnel kevert almalét közepes lángon, néha megkeverve a felére elforraljuk.
6. A párolt almát összekeverjük a mazsolával, elosztjuk az elősütött tésztán, majd ráöntjük és elsimítjuk rajta a tejszínes almalevet.
7. A tésztamorzsához a cukorral elkevert lisztet meglocsoljuk az olvasztott vajjal, villa segítségével borsónyi tésztarögökké dolgozzuk, és egyenletesen rászórjuk a töltelékre. A sütő hőmérsékletét 200°C-ra emeljük, és hőlégkeverésre állítjuk.
8. A pitét kb. 15 perc alatt aranybarnára sütjük, majd rácsra téve teljesen kihűtjük. Felszeleteljük és cukorral ízesített tejszínhabbal együtt tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin januári számában is megjelent.

Ihletadó recept: BrownEyedBaker

Tiszai aprópecsenye „Szentiferi” módra

A minap koszorús, nagy költőnk, azaz az apukám meglepett egy nagy csomag disznótorossal. Hozott hurkát, kolbászt, szalonnát, töpörtyűt és nagy kedvencemet májat, no meg a sertés egyik legfinomabb részét, a dióját egy kis karajjal vegyesen. A gyönyörű, friss alapanyagok nagy részét azonnal a fagyasztóba tettem, de úgy megkívántam a tiszai aprópecsenyét – amiből Ápásosnak hála gyerekkoromban olyan sokszor volt szerencsém belakni –, hogy egyértelmű volt, másnap ez lesz az ebéd. Ápá pedig azon melegében felcsíkozta nekem a hús és a máj java részét. Na nem mintha én ezt nem tudtam volna megtenni, de így kicsit olyan volt, mintha megint együtt főztünk volna – ő előkészítette, hogy másnapra nekem már csak a főzés maradjon. Persze pont azzal lehet elrontani, de mivel lediktáltattam vele a pontos elkészítési módot, így megadtam az esélyt, hogy az én kezem alatt is kb. olyan ízletes legyen, mintha teljes egészében Ápá csinálta volna.
Ugyan a blogon már fent van egy tiszai aprópecsenye recept, de azt saját kút főből hoztam össze pár éve csupán az emlékeimre hagyatkozva. Most kiderült, hogy szinte pontosan olyan volt az enyém, mint az apukámé, de azért be kell valljam, az Ápá -féle azért mégis csak jobb. :D Hiába na, a kis apró trükkökben rejlik a csoda. … na meg a szeretettel nevelt pocának is elég sok köze van hozzá. Az Ápá által hizlalt malacnak ui. olyan ízletes a mája (a húsa is), hogy azt nehéz űberelni hol-mi boltban vásárolt, májnak látszó belsőséggel.

A recept most különösen aktuális, mert e héten pénteken lesz Ápás UTAK című első verseskötetének bemutatója a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban. :)

Hozzávalók 2-4 személyre:

35 dkg sertéscomb (a diója) és karaj vegyesen
25 dkg sertésmáj
1 nagy fej vöröshagyma
5-6 nagy gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika (a fele lehet hegyes erős paprika)
70 dkg krumpli (tisztítva mérve)
őrölt fekete bors
őrölt kömény
só
mangalicazsír

elkészítés:

1. A húst és a májat csíkokra vágjuk.
2. A finomra aprított hagymát és a kis kockákra vágott paprikát 1 evőkanál forró zsíron megfonnyasztjuk, közben sózzuk. Hozzáadhatjuk a húsról levágott zsírosabb részt is, hogy kocsonyásítja majd a szaftot. (A kész ételből később kivehetjük).
3. Rátesszük a felcsíkozott húst, és néha megkeverve, fehéredésig pároljuk, ill. addig, amíg a benne lévő víz elpárolog. (Vigyázzunk, hogy a hagyma közben ne karamellizálódjon!)
4. A húst megfűszerezzük, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és hozzáadjuk a zúzott fokhagyma felét. Fedő alatt addig pároljuk, amíg a víz elfő róla.
5. Ha a hús még nem puhult meg, adunk még hozzá egy kis vizet, és fedő alatt tovább főzzük, amíg puha nem lesz, és már csak egy kevés szaftja marad.
6. Miközben a hús párolódik, a meghámozott krumplit felkockázzuk, és bő zsírban kisütjük. Papírtörlőre szedjük és megsózzuk.
7. Amikor a hús elkészült, külön serpenyőben kevés, felforrósított zsíron átforgatjuk a csíkokra vágott májat. Amint kifehéredik, és a közepe már nem véres, enyhén megsózzuk.
8. A májat a többi fokhagymával a húshoz keverjük, összesütjük, majd a krumplit is hozzáforgatjuk. Friss házi kenyeret kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

Ha a pecsenyét kétféle húsból készítjük – mint ahogyan most én is –, előfordul, hogy nem egyszerre puhulnak meg, ezért erre figyelni kell. A karajnak kicsit több időre van szüksége.

Azért írtam, hogy 2-4 személyre, mert ez az eredetileg 2 személyre tervezett mennyiség nekem simán elég volt 4 evésre is, de nagyobb étkűek esetében ez nem biztos, hogy így van. :)