Ferde fejjel

Egyszer ferde fejjel keltem fel.
Tekergettem, de nem ment helyre.
- Egyenesen lehetetlen mennem - mekegtem ferde fejjel, s elestem,
De vesztem nem ez lett.
Hetek mentek el eme fejszerkezettel, s elkeseredtem rettenetesen.

De nem lehetett bent lennem, mennem kellett.
Rengeteg ember leste ferde fejem,
Ezer szemmel kellemetlenkedtek mellettem, nevettek s fenyegettek:
„Eme ferde fejjel nem lehetsz errefele, eredj!”
E szemtelen terepen nem leltem helyem – elvesztem.

Lelkemben rengeteg sebbel mentem el,
S nem ettem, nem nevettem.
Leheveredtem, szememben cseppek keletkeztek,
S ferde fejem felett keseregve lestem egy felleget.
„Felleg, emelj fel, veled megyek! E helyen nem terem szeretet nekem!” -
ecseteltem lelkemben.

S egyszerre felemelt e felleg, s elment velem messze, messze,
Mely helyen kellemetlen emberegyedek nem leledzenek;
Merre szeretetet lelek, s ferde fejjel kedvemre menetelhetek.
Ez kedves hely lett nekem, jelenleg erre leltek.
- Kerestek? - Egy esztendeje ezen merengek.

Elmegy hetvenezerszer ezer perc,
S eme jelen hely sem lesz kellemes, mert egyetlen ember leszek -
Ferde fejjel.

Gabi
2015.01.24