Eztettem Éci nagyon meglepett a napokban, ui. személyes meghívót küldött a 62. VKF!-re. A játékról szóló bejegyzését persze már akkor elolvastam, amikor kihirdette, és rögtön elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mit tudnék kitalálni rizs témakörben.
A játékot egyébként Chili&Vanília ötlötte ki még a blogos ősidőkben, és mostanra szép karriert futott be – ő is meg a játék is. Hihetetlen, hogy a VKF! 7 éve alatt a rizs, mint alapvető étel még nem került terítékre, de Éci éles szeme észrevette az eddigi témák között tátongó, betöltésért kiáltó űrt.
Mivel én csak nemrég óta eszem meg ezt az egész Ázsia kedvencének számító, meghatározó élelmiszert, így nincs túl sok tapasztalatom az ilyen és olyan típusú rizsfajták terén. Jobbára csak ál-rizottókat, tejberizst, rizsfelfújtat, sima köretet és húsos káposztát készítek belőle. Ezért aztán amilyen hamar elkezdtem a játékkal kapcsolatos filózást, olyan gyorsan le is álltam vele, mondván, hogy van még egyéb fontos agyalni valóm is. Mivel azonban olyan kedves invitálást kaptam, újra beindítottam az agykerekeket, és üstöllést megvoltam a nagy kitalációval. :D Fogalmam sincs, más is felfedezte-e már ezt a lepényt, de úgy megörültem a kis találmányomnak, hogy Éci meghívója után 1 órával már a sütőben csücsült a kicsike. Már csak azt kellett kifundálnom, hogy alagút legyen-e belőle vagy korong alakú szendvicsalapnak való. Aztán az utóbbi mellett döntöttem. Vajjal persze mégse kenhettem meg, mert az milyen már, ezért jó barátomat, a túrót hívtam segítségül. Naná, hogy először a hagyományos, jól ismert ízű kence lett belőle! De az mégse lehet, hogy egy ilyen csodás elgondolás ne kapjon valami más, érdekesebb tölteléket is! Mert hogy két különböző ízesítésűt terveztem. Utólag persze jól látható a fantáziám lankadása, mert a túró tök ugyanaz maradt, és csak az a kis almácska tette mássá. Amúgy egész jók ám együtt. :)
Az egyéb töltelékek még csak ötletkezdemények, mondhatni ideamagoncok, de akinek megtetszett ez a finom rizslepény, az nálam hamarabb is kiokoskodhatja, hogy mi mást is lehetne még beletölteni. ;)
Közben rájöttem, hogy ez az étel ebben a formában jó lett volna a 61. VKF!-fordulóra is. :D
A játékot egyébként Chili&Vanília ötlötte ki még a blogos ősidőkben, és mostanra szép karriert futott be – ő is meg a játék is. Hihetetlen, hogy a VKF! 7 éve alatt a rizs, mint alapvető étel még nem került terítékre, de Éci éles szeme észrevette az eddigi témák között tátongó, betöltésért kiáltó űrt.
Mivel én csak nemrég óta eszem meg ezt az egész Ázsia kedvencének számító, meghatározó élelmiszert, így nincs túl sok tapasztalatom az ilyen és olyan típusú rizsfajták terén. Jobbára csak ál-rizottókat, tejberizst, rizsfelfújtat, sima köretet és húsos káposztát készítek belőle. Ezért aztán amilyen hamar elkezdtem a játékkal kapcsolatos filózást, olyan gyorsan le is álltam vele, mondván, hogy van még egyéb fontos agyalni valóm is. Mivel azonban olyan kedves invitálást kaptam, újra beindítottam az agykerekeket, és üstöllést megvoltam a nagy kitalációval. :D Fogalmam sincs, más is felfedezte-e már ezt a lepényt, de úgy megörültem a kis találmányomnak, hogy Éci meghívója után 1 órával már a sütőben csücsült a kicsike. Már csak azt kellett kifundálnom, hogy alagút legyen-e belőle vagy korong alakú szendvicsalapnak való. Aztán az utóbbi mellett döntöttem. Vajjal persze mégse kenhettem meg, mert az milyen már, ezért jó barátomat, a túrót hívtam segítségül. Naná, hogy először a hagyományos, jól ismert ízű kence lett belőle! De az mégse lehet, hogy egy ilyen csodás elgondolás ne kapjon valami más, érdekesebb tölteléket is! Mert hogy két különböző ízesítésűt terveztem. Utólag persze jól látható a fantáziám lankadása, mert a túró tök ugyanaz maradt, és csak az a kis almácska tette mássá. Amúgy egész jók ám együtt. :)
Az egyéb töltelékek még csak ötletkezdemények, mondhatni ideamagoncok, de akinek megtetszett ez a finom rizslepény, az nálam hamarabb is kiokoskodhatja, hogy mi mást is lehetne még beletölteni. ;)
Közben rájöttem, hogy ez az étel ebben a formában jó lett volna a 61. VKF!-fordulóra is. :D
Hozzávalók 4 szendvicshez:
a sajtos rizslepényhez:
25 dkg rizs
zöldségalaplé (a rizs mennyiségének másfélszerese)
só
2 ek. fűszerolaj
25 dkg Pannónia sajt
10 dkg lila hagyma
a töltelékekhez:
20 dkg tehéntúró
1 ek. 20%-os tejföl
őrölt fekete bors
őrölt csili
1 ek. frissen aprított metélőhagyma (vagy szárított)
só
2 szelet jó minőségű sonka
2 kis retek
3 gerezd alma (Idared)
1 tk. vaj
1 tk. méz
pár csepp citromlé
elkészítés:
- A rizst kissé megpirítjuk a lábasban felhevített fűszerolajon, majd felöntjük az alaplével, és fedő alatt, kis lángon majdnem készre főzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk, hogy teljesen megpuhuljon. Kihűtjük.
- A rizst összekeverjük a nagy lyukú reszelőn lereszelt sajttal, az aprított lila hagymával, és a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk.
- A rizsre egy ív sütőpapírt fektetünk, és a tenyerünkkel vagy nyújtófával kb. 0,5 cm vastagságúra ellapogatjuk. Téglalap alakúra formázzuk és kiegyenesítjük a széleit. Levesszük róla a sütőpapírt, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. (Ne süssük ropogósra, különben a rizsszemek túl kemények lesznek!)
- A kihűtött rizslepényből lehetőleg 8 db kört szaggatunk ki (ha szükséges, késsel rásegítünk).
- A töltelékhez a villával áttört túrót elkeverjük a tejföllel és a fűszerekkel.
- A magházától megfosztott almát cikkekre vágjuk, a cikkeket még vékonyabbra szeljük és rátesszük a serpenyőben felforrósított vajra. Rácsorgatjuk a mézet, meglocsoljuk pár csepp citromlével, és világosra karamellizáljuk. Hűlni hagyjuk.
- 2 rizslepényen elosztjuk a felkarikázott retket, rátesszük a sonkát, a tetejébe kanalazzuk a fűszeres túrót, majd mindkettőt befedjük egy-egy rizslapocskával.
- A másik 2 rizslepényre rákanalazzuk a többi túrót, karamellizált almával díszítjük, és a tetejükbe biggyesztjük a „rizskalapokat”. Tálaljuk.
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 30 perc
