Bundás kalács házi meggydzsemmel

Mami derelyéje és bundás kalácsa – ez volt a két kedvencem azok közül az ételek közül, amelyek emléke anyai nagymamám nevéhez fűződik. Előbbi elkészítése bonyolult, utóbbié azonban épp az ellenkezője – rettentő egyszerű étek. Már nem is voltam kisgyerek, amikor először kínált meg ezzel a finomsággal. Akkoriban már társasházban lakott – utálta is rendesen, hiszen világ életében kertes házban élt – és amikor kedve szottyant és még bírta, ő főzőcskézett magára. Ezek rendszerint könnyen elkészíthető ételek voltak, hiszen Mami nem a főzőtudományáról volt híres. (De az biztos, hogy a derelyéje, a barátfüléje, a kisdinnyéje és a bundás kalácsa verhetetlen volt.)
Emlékszem, egyszer éppen akkor mentem át hozzá látogatóba, amikor bundás kalácsot készített magának. „Mami, hát te meg csinálsz?” - kérdeztem. „Bundás kalácsot” - hangzott a válasz. „Kérsz, Csimbikém?” „Jóhogy!” - és már falatoztuk is együtt ezt a szimpla, ám igen ízletes édességet.
Tizenévesen nagyon meglepődtem azon, hogy kalácsot is lehet bundázni, hiszen én akkor még csak kenyérrel ismertem, és furcsának hatott. Mégis azonnal megszerettem.
Mami valószínűleg nem pont úgy készítette, ahogy most én, de így is nagyon finom lett.

Hozzávalók 2 személyre:

2 szelet sikkadt kalács (pl. szent háromkirályok kalácsa)
1 tojás
1 ek. porcukor
1 ek. tej
1 tk. Portorico rum
2 dkg vaj
2 ek. házi meggyes cseresznyedzsem

elkészítés:

1. A cukorral ízesített tojást felverjük, majd elkeverjük a rummal és a tejjel.
2. Serpenyőben vajat hevítünk, és a cukros tojásban alaposan megmártóztatott kalácsszeleteket mindkét oldalukon pirosra sütjük.
3. A bundás kalácsok tetejére 1-1 evőkanál dzsemet halmozunk és tálaljuk.

Húsos-sajtos empenada

 

Amióta megvettem Michel Roux - Tészta varázs című könyvét, azóta szemezek az empenadával. Már a kép alapján finomnak ígérkezett. :)
Flantésztát már csináltam, tudtam, hogy klasszul lehet vele dolgozni, és a töltelék elkészítése sem tűnt bonyolultnak. Bezzeg a tésztakorongok betöltése és a szélek behajtogatása – na, az aztán eltartott egy ideig! A recept szerint 30 db empenadát kellene kapnunk 72 dkg flantésztából, de nekem tízzel több lett. Ez már csak azért sem volt baj, mert a töltelék is épp 40 db-hoz volt elegendő. A szélek sodrott selyemzsinórhoz hasonlatos mintázatának kialakítása bizony feladta a leckét, sehogy sem akart összejönni. Csak néhány empenadán sikerült ezt prezentálnom, de sülés közben a tészta széle kirúgta magát, és köddé vált a zsinórmintázat. Egye fene, az ízén ez mit sem változtat!
Amikor kisült, kíváncsian haraptam bele az első félholdacskába, és nem csalódtam, nagyon ízletesek ezek a húsos-sajtos empenadák. Nyugodt szívvel ajánlom, akár vendégvárónak is. ;)
A tölteléket előző nap is elkészíthetjük, felhasználás előtt érdemes kicsit felmelegíteni (majd hűlni hagyni), mert a benne lévő sajt miatt a hűtőben megdermed.
Ha nem akarunk annyit szórakozni a töltögetéssel, akkor jóval nagyobbra is szaggathatjuk a tésztakorongokat, vagy ahogyan a leveles tésztát: kinyújtjuk, betöltjük és a szabadon maradt tésztarészt ráhajtjuk a töltelékre. Nem szabad feltekerni, mert a tészta belül nem sül át.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

72 dkg flantészta
45 dkg darált, sovány marha és/vagy sertéshús
30 dkg vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
30 dkg paradicsom
só
1 tk. őrölt kömény
1 tk. szárított oregánó
1 tk. édes fűszerpaprika
1 tk. őrölt fekete bors
5 dl marhaalaplé (leveskockából is lehet)
30 dkg reszelt cheddar sajt vagy más zsíros sajt
15 dkg túró
1-1,5 dl mogyoróolaj vagy zsír

elkészítés:

1. A töltelékhez a fele mennyiségű felforrósított olajon megpirítjuk a darált húst. Ha szükséges, lecsepegtetjük róla a felesleges olajat, és a kész sült húst átszedjük egy tálba. Hűlni hagyjuk.
2. A bevágott paradicsomokat 1 percre forrásban lévő vízbe tesszük, majd lehéjazzuk és a húsukat felkockázzuk.
   
3. A többi olajon megdinszteljük a felaprított vöröshagymát, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a paradicsomot, és néha megkeverve, 20 percig pároljuk.
4. Rátesszük a kész darált húst, a fűszereket, felöntjük az alaplével, és kis lángon addig főzzük, amíg a leve el nem forr.
   
5. Hozzákeverjük a túrót, a reszelt sajtot, és további 2-3 perc alatt készre főzzük. Teljesen kihűtjük.
6. A flantésztát eszerint a recept szerint elkészítjük (a kimaradt tésztát másra is felhasználhatjuk).
7. A tésztát 5 egyforma darabra vágjuk, és mindegyiket meggömbölygetjük. A gombócokat 1,5-2 mm vastagságúra nyújtjuk, és 9 cm átmérőjű köröket szaggatunk belőlük.
8. A töltelékből egy-egy púpozott teáskanálnyit teszünk a tésztakörök egyik felére, és a töltetlen tésztarészt ráhajtjuk. A széleket jól lenyomkodjuk.
9. Egy félhold alakú töltött tésztát a kezünkbe vesszük, és az íves szélét fentről lefelé haladva, a töltelék irányába hajtogatjuk. (Így olyan lesz, mintha egy selyemzsinór futna végig rajta.) Folpackkal letakarva, 20 percre hűtőbe tesszük.
10. Az empenadákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és aranybarnára sütjük. Forrón tálaljuk. Kínálhatunk mellé fokhagymás tejfölt vagy paradicsom pestót, de magában is finom.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

Flantészta - Pâte à foncer

A Franciaországban pâte à foncer-nak nevezett tészta hasonlít az általunk jól ismert linzertésztához, csak ebben só is van, valamint kevesebb a cukor mennyisége, illetve vizet is adnak hozzá. Rokona a pâte brisée-nek - ami tej hozzáadásával készül –, de annál ropogósabb és kevésbé törékeny. Csak úgy, mint az omlósabb tésztájú pâte brisée, ez is kiválóan alkalmas sós piték, tésztakosarak készítéséhez, de édes töltelékkel is tölthetjük.
Az én ízlésemnek azonban nem igazán illik hozzá az édes töltelék, valami sóssal töltve azonban remek választás.

Hozzávalók kb. 1 kg nyers tésztához:

50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
2 tojás
2 ek. kristálycukor
1 tk. só
kb. 80 ml hideg víz

elkészítés:

1. A tálba szitált liszt közepében kialakított mélyedésbe beletesszük a kis kockákra vágott, hideg vajat, a sót, a cukrot, a tojásokat, és összemorzsoljuk.
2. Apránként beledolgozzuk a lisztet, amíg a tészta morzsalékos állagú nem lesz, majd hozzáadjuk a vizet, és összeállítjuk vele a tésztát.
3. Tenyérgyökkel magunktól elfelé irányuló mozdulatokkal többször megnyújtjuk a tésztát, amíg sima felületű nem lesz, majd cipót formázunk belőle, folpackba csomagoljuk, és felhasználásig hűtőben tesszük.

Megjegyzés:

Folpackba csomagolva hűtőben 1 hétig, fagyasztóban 3 hónapig is eláll.

Receptek flantésztával:
Csirkés-póréhagymás pite (fehér lisztből is elkészíthető)
Empenada sajtos túróval és virslivel
Hagymás-aszalt paradicsomos minipiték (fehér lisztből is elkészíthető)
Húsos pite (fehér lisztből is elkészíthető)
Húsos-sajtos empenada
Lecsós batyuk
Lecsós-kukoricás papucs flantésztából (fehér lisztből is elkészíthető)
Virslis lepény

Forrás: Michel Roux - Tészta varázs

Házi kenyér Graham-liszttel

 

 

Annyiféle házi kenyér recept kering az interneten, hogy az ember már nem is tudja, melyik az igazi, a valódi házi kenyér, vagyis az a fajta, amit nagyanyáink sütöttek. Az eredetiben valószínűleg nincs olaj, és nem variáltak a lisztek keverésével sem. Ezért aztán az én házi kenyerem nem is az az autentikus típusú, sokkal inkább egy saját verzió. Ha nincs kedvem sokat vergődni a kenyérrel, vagy nincs időm arra, hogy különlegesebb fajtát süssek, akkor ezt szoktam elkészíteni, mert a kalácshoz hasonlatos zsúrkenyeremnél háziasabb jellegű, ugyanakkor az olajnak köszönhetően sokáig puha marad.

Hozzávalók 1 cipóhoz:

40 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg Graham-liszt
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
2 ek. napraforgóolaj
2,8 dkg friss élesztő
kb. 2,5 dl langyos víz

elkészítés:

1. 1 dl langyos, cukros vízben simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
2. A sóval vegyített lisztkeverék adjuk a sót, az olajat, a felfutott élesztőt, többi vizet, és közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Meleg helyen, letakarva a duplájára kelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, cipó alakúra formázzuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és beolajozott folpackkal + konyharuhával letakarjuk. Addig kelesztjük meleg helyen, amíg a sütő 200°C-ra előmelegszik.
4. A kenyeret sütőbe toljuk, 2-3 perc után mérsékeljük a hőfokot, és a cipót aranybarnára sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 40-45 perc

Zöldfűszeres túrós rétes

Ennek a rétesnek története van. Mielőtt lefotóztam volna, háromszor kellett megsütnöm, tehát most a 4. sütés eredményét láthatja a kedves Olvasó.
Egyszerűen nem akart összejönni, de juszt se adtam fel. Miután a recept kipattant a fejemből, legelőször akkor készítettem el, amikor a LIKE magazin riportere és fotósa eljöttek hozzám, hogy a blogról faggassanak. Már eleve a leveles tésztával is bajok voltak: a lapok nem akartak elválni egymástól. Miután nagy nehezen megoldódott a helyzet, sütés közben teljesen szétfolyt a töltelék. Én, a nagy konyhaművész, simán kihagytam a tojást a túróból, szóval nem is csoda. Ezt mégsem szolgálhattam fel a vendégeknek, bár amúgy tényleg nagyon finom lett. Elhatároztam, hogy hamarosan újra megsütöm, és akkor már nem feledkezem meg a tojásról. Ezúttal olyan leveles tésztát használtam, ami korábban már bevált. Egy dobozban 6 ilyen lap van, és egyáltalán nincsenek összeragadva, nem úgy, mint egy másik márkájú, nagy rakás kutyagumi.
A töltelék most is kifolyt egy kicsit, és nem értettem, mi lehet az oka, amikor a tojásnak elvileg össze kéne tartania. Hoppá, hát a sajt! Az a fránya bizony nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hő hatására, tojás ide vagy oda, gallyra menjen az egész, legalábbis külalakra, mert az ízével nem volt semmi bibi, sőt. Oké, vettem az adást, csökkenteni kell a sajt mennyiségét. Kihagyni nem fogom – ezt elhatároztam, mert direkt illik bele és finomabbá teszi. Így is lett. Tojás, kevesebb sajt, és... megint kifolyt. Rájöttem, hogy a házi túró a ludas, ami eleve zsírosabb a bolti társainál, és nyilván nincs is annyira lecsepegtetve. Kénytelen voltam mégis bolti túrót venni, és ezúttal azzal megtölteni a rétest. Az eredmény nem csak ízre, hanem külsőségeit tekintve is vállalható lett. Végre! Szívből ajánlom kipróbálásra, de azért házi túróval finomabb, még ha az ki is szökik a tésztaköntösből. :D

Hozzávalók 4 személyre:

4 lapocska mirelit leveles tészta (kis dobozban kapható, téglalap alakú lapok)
40 dkg túró
2 tojás
2 ek. metélőhagyma
2 ek. petrezselyemzöldje
4 dkg trappista/eidami sajt
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. Az áttört túrót alaposan elkeverjük a tojásokkal, a reszelt sajttal, és a fűszerekkel ízesítjük.
   
2. A tésztalapokat szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni, majd enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk.
3. A tölteléket a tészta hozzánk közelebbi, hosszabbik szélére halmozzuk úgy, hogy töltelék mellett a jobb és a bal oldalon üresen maradjon egy kb. 2 cm-es sáv.
4. Ezeket ráhajtjuk a töltelékre, majd föltekerjük a tésztát. Kicsit elegyengetjük, és a réteseket hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire tesszük.
5. A tetejüket lekenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Miután kicsit hűlni hagytuk, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180ºC
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

Szent háromkirályok kalácsa

 

 

 

Egy német nyelvű oldalon találtam rá erre a receptre Dreikönigskuchen néven, és mivel közeledett a január 6-a, kötelezőnek éreztem elkészíteni ezt a sok országban tradicionális, de számunkra ismeretlen kalácsot. Kíváncsi voltam a sáfrány ízére; egy ideje be is volt tárazva egy tasakkal a konyhaszekrényben, és csak arra várt, hogy végre felhasználjam. Egy kicsit változtattam a mennyiségeken. Természetesen többféleképpen is variálható, akár még aszalt gyümölcsökkel is megbolondíthatjuk. Kínálhatunk mellé valamilyen lekvárt, mézet vagy vajat, de mogyorókrémmel is megkenheti az, aki tobzódni akar az élvezetekben. ;)
Háromkirályok napját hagyományosan január 6-án tartják, és bár ez Németországban a legtöbb helyen ünnepnap, de mégsem bír különösebb jelentőséggel. Spanyolországban viszont úgy ünneplik, mint a karácsonyt. Külön erre a napra létezik egy kalács, a királyi koronához hasonlító háromkirályok kalácsa, ami különösen kedvelt Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában és Spanyolországban. Gyakran szárazbabot, mandulát, érmét vagy egyéb apró tárgyat sütnek bele, és aki azt megtalálja, aznapra a család királyává válik.
A svájci szupermarketekben aranyszínű papírkoronával együtt árulják, és a tésztájába egy műanyagból lévő kis királyt sütnek bele.
Angolul King Cake/King’s Cake, spanyolul roscón vagy rosca de reyes a neve. Ezek területenként ízesítésben és formájukban is különböz(het)nek egymástól, de legtöbbször kör alakúak. Néhol fonott, sőt töltött koszorú változatok is ismertek. A franciák az ország északi részén leveles tésztából készítik, ott galette des rois-nak hívják, – én ez utóbbit szeretem leginkább, Dél-Franciaországban pedig brióstésztából van, és gâteau des rois a neve.
Kár, hogy nálunk nem él ez a tradíció, de bárki lehet hagyományteremtő a saját családjában, akinek megtetszett ez a finom kalács. ;)

Hozzávalók 1 kalácshoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
4 dkg cukor (vaníliás cukor esetén csak 2 ek.)
1 mk. só
5 dkg vaj
1 tojás
8 dkg mazsola (pl. csemege és arany mazsola vegyesen)
2 dkg kandírozott földieper vagy koktélcseresznye, aprítva
1 vaníliarúd
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 cs. sáfrány
2 ek. barna rum
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2 dl tej
1 szem mandula vagy más olajos mag, esetleg kis figura

a tetejére:
1 kis tojás sárgája + 1 ek. tej
3 dkg sárgabaracklekvár
1 ek. rum (elhagyható)

1 ek. szeletelt mandula, pirítva
sáfrányszálak
díszítőcukor

elkészítés:

1. A mazsolát (ha nagyobb szemű, előbb felaprítjuk) rumba áztatjuk. Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben – pici lisztet is hozzáadva – elkeverjük, és letakarva felfuttatjuk.
2. A többi tejet a kikapart vaníliamagokkal és a sáfrányszálakkal együtt felhevítjük, hűlni hagyjuk, majd belekeverjük a tojást.
3. A lisztet elvegyítjük a többi cukorral (vaníliás cukorral), a sóval, citromhéjjal, lecsepegtetett mazsolával, kandírozott gyümölccsel. Hozzáadjuk a langyosra hűlt, ízesített tojásos tejet, a felfutott élesztőt, a langyos olvasztott vajat, és megdagasztjuk. Vékonyan kivajazott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A tésztát lisztezett munkalapra borítjuk, elrejtjük benne a meglepetés mandulaszemet vagy egyebet, és finoman átgyúrjuk.
5. A tésztát 7 kisebb (egyenként kb. 120 g-os) és 1 kicsivel nagyobb (kb. 150 g-os) darabra osztjuk, és mindegyikből zsemlét formázunk.
6. A sütőpapírral bélelt tepsi közepére tesszük a nagy tésztabucit, körbekenjük vízzel, és szorosan köré rendezzük a többi zsemlét. Letakarva, 30 percet kelesztjük.
7. A kalácsot lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, majd előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra tesszük.
8. A leturmixolt baracklekvárt a rummal felhevítjük, még forrón megkenjük vele a kalácsot, megszórjuk pirított mandulával, díszítőcukorral és sáfrányszálakkal. Így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A kalácsnak a képeken látható formája inkább csak a német nyelvterületeken elterjedt, máshol inkább kerek vagy fonott koszorú alakot készítenek.
A tésztát még többfelé is oszthatjuk.

 

A hülyeség kora

Nem éppen jó kedvre derítő műsort néztünk a Kutyafüllel 2013. január 1-én, sőt kifejezetten lehangoló és elkeserítő volt.
Nem ez az első ismeretterjesztő vagy dokumentum jellegű film, amit ebben a témában mi így ketten együtt megnéztünk. Erre a filmre most egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet, akivel többször is beszélgettünk már a fogyasztói társadalom okozta problémákról, és arról, mi vár a bolygónkra évek múlva.
Talán nem is ma kellett volna megnéznünk. De akkor mikor? Talán nincs is erre megfelelő időpont, főleg, ha úgy nézzük a kérdést, hogy tennünk kéne végre valamit. Mikor tegyük? Holnap, 1 év múlva? A választ szerintem mindenki tudni fogja, ha végignézi. Bennünket érzékenyen érintett a téma. Itt az ideje, hogy végre felébredjünk, és elgondolkozzunk azon, mi vajon hogyan tehetnénk jobbá azt a világot, amit majdnem teljesen tönkretettünk 100 év alatt.

Kattints az alábbi feliratra! 

A HÜLYESÉG KORA