Kesudiós kelt sütemény

A kötelező heti zsemleadag mellett mostanában gyakran sütök egyebet is, és szívesen próbálom ki a különböző formázási technikákat. Most édes kelt süteményre vágytam, ami fura mód nem túl gyakori nálam – jellemzően a sósak vannak túlsúlyban (lassan mi is :D).
Érdekes, de még sosem csináltam kesudiós kelt édességet, és nem is gyakran látom, hogy kelt tésztához ezt a diófélét annyira favorizálnák. Bizonyára a kevésbé hangsúlyos ízében keresendő a dolog miértje. Mindazonáltal én nagyon szeretem, főleg pirítva, mert – azon túl, hogy imádni valóan ropog – feltűnt, hogy hőkezelés hatására icipicit még édesebbé válik az egyébként is édeskés zamata. Uccu neki, akkor legyen kesudió a töltelék! :D Cukorral, vaníliás cukorral összeházasítva, és egy kis citromhéjjal megbolondítva, igazán kellemes lett az eredmény. Sőt, meg kell mondjam, a tésztába való betöltés előtt annyira csodás illata volt, hogy többször megszaglásztam, amíg a tészta keledezett. A pirított kesudió, a vaníliás cukor és a citromhéj elegye ui. fura mód gyerekkorom citromos nápolyijára emlékeztetett. :D
A sütemény formázása egyébként a Franzbrötchenhez hasonló, de egy lépéssel továbbmenve, a tésztát mindkét végén alá kell hajtani. (Szerintem, ez utóbbi nem is annyira fontos, anélkül is mutatós lenne a végeredmény.)
A hangsúlyosan citromos aroma a kisült édességből ugyan eltűnt, de így is igazán szeretni való lett ez a szépen rétegzett kelt süti. Egy bögre kakaóval laktató reggeli lehet belőle, de borongós, esős időben lélekmelengető uzsonnának is beillik. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
½ tk. só
1 nagy tojás fele
1 dkg vaj
2 dl tej és víz keveréke
1,8 dkg friss élesztő

a töltelékhez:
7 dkg vaj
10 dkg kesudió
1 nagyobb kezeletlen citrom reszelt héja
5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor

a kenéshez:
1 nagy tojás fele

elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, belevegyítjük a cukrot, és a közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük egy kevés langyos vizes tejjel. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A tojás felét a többi folyadékhoz keverjük, a puha vajjal együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a kesudiót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, és miután teljesen kihűlt, késes aprítóban durvára daráljuk.
4. A megmosott, szárazra törölt citrom héját a kétféle cukorhoz reszeljük, összekeverjük és beleforgatjuk a darált kesudiót.
5. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 40×30 cm-es (kb. 0,5 cm vastag) téglalapra nyújtjuk, a teljes felületét megkenjük a puha vajjal, és megszórjuk a cukros-citrusos kesudióval, és a tölteléket (sodrófával vagy a tenyerünkkel) lenyomkodjuk.
6. A tésztát a hosszabbik oldalánál fogva felhajtjuk, majd ugyanígy továbbhajtjuk, végül ráhajtjuk a túlsó szélét. Az így kapott hosszú, keskeny tésztasávot letakarva 20 percre hűtőbe tesszük.
7. A pihentetett tésztát 48 cm hosszúra széthúzzuk, majd 12 db 4 cm széles szeletre vágjuk. amiket szintén kissé széthúzunk.
8. Két szeletet egymásra teszünk, és a közepét fakanál nyelével (függőlegesen rátéve) jól lenyomjuk. A tésztát felemeljük, az egyik végét a mutató ujjunk köré csavarva aláhajtjuk, majd a másik végét is aláhajtjuk.
9. Így járunk el a többi tésztával is, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát kelesztjük.
10. A süteményeket lekenjük tejjel kevert tojással, (megszórhatjuk a tésztából kihullott töltelékkel), és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az élvezet fokozása érdekében olvasztott csokit is csorgathatunk rá. Aki még édesebben szereti, a kész süteményt megszórhatja porcukorral.

 

Körtés-túrókrémes tartlet citromsziruppal

 

 

Ennek a minipitének az elődjét szinte pont egy évvel ezelőtt sütöttem meg, de akkor egy kicsit nagyobb sütőformát használtam hozzá, és krémes túró helyett botmixerrel pépesített „rendes” túróból készítettem, némi tejföllel lágyítva. A díszítéshez a lehulló tésztaszélekből körte formájú sütiket szaggattam, aminek egy részével kidekoráltam a piték szélét. Imádtam! :) A sütiről készült képeket már kevésbé. A fotókat ugyan kiválogattam, kiszerkácsoltam, de akárhányszor elém kerültek, mindig úgy éreztem, jobb ezeket nem mutogatni, mert ha nekem kiég tőlük a szemem, akkor nyilván másnak is. Ugyanis akárhogy próbáltam helyrehozni az erős napsütés okozta színeltolódást és fényességet, a süti nem hatott természetesnek. Addig-addig halogattam a posztolást, hogy eltelt egy év, és ismét bejött a körteszezon. Eszembe jutott a pite. Most mini sütőformákat vettem elő, a túróból a krémes fajtát választottam, ami miatt kicsit alakítottam a korábbi recepten, sőt ezúttal kedv és lehulló tésztaszél híján nem sütöttem pluszban körte formájú kekszeket sem. A jóval kisebb méretű körtéknek köszönhetően szerintem még mutatósabb lett a végeredmény. :) A mini sütőforma miatt a tésztakosárban lévő túrókrém mennyisége most ugyan kevesebb lett, ezáltal nem annyira hangsúlyos, de szerintem így is pont elegendő – ezúttal a zamatos körte dominál. :)
És ami nekem ebben a történetben még lényeges: reggel 8-kor épp jók voltak a fények a fotózáshoz! :D

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
12 dkg vaj
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 csapott mk. sütőpor

a töltelékhez:
4 és ½ Bosc kobak körte (kis méretű, nem túlérett)
25 dkg krémes túró
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tojás (27 g)
1 kezeletlen citrom reszelt héja
10 dkg kristálycukor
½ citrom leve
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
4 dl víz
kekszmorzsa

a citromsziruphoz és a díszítéshez:
25 ml frissen facsart citromlé
2 ek. cukor
2-2 ek. aprított dió és pisztácia (vagy mandulaforgács)

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és belereszeljük a citromhéjat. A közepébe ütött tojást villával felverjük, összedolgozzuk a cukros liszttel, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk.
2. A tésztából 8 golyót gömbölygetünk, enyhén lisztezett munkalapon 11 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk és kibéleljük velük a kivehető aljú piteformákat. A túlnyúló tésztaszéleket levágjuk, és ebből elkészítjük a 9. kis tésztakört.
3. A tésztakosarak belsejét villával megszurkáljuk, majd a pitéket deszkára sorakoztatjuk, és nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A krémhez a felvert tojás felét tálba öntjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral/keményítővel. Ebbe az elegybe beledolgozzuk a porcukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat és a krémes túrót.
   
5. A megmosott, szárazra törölt körtéket héjastól félbevágjuk, a magházukat kivesszük (ha túl nagyok, levágunk belőlük annyit, hogy ne lógjanak majd túl a sütőformán), és úgy szeljük fel 3-4 mm-es szeletekre, hogy nem vágjuk végig a csúcsukig.
6. Egy nagyobb lábasba beletesszük a kristálycukrot, a citromlevet, óvatosan rátesszük az előkészített körtéket, és felengedjük a vízzel. Közepes lángon elkezdjük melegíteni, és amint a cukor felolvadt, onnantól számítva 2 perc alatt puhára főzzük a gyümölcsöt. Óvatosan kiemeljük a fazékból, és deszkára téve hagyjuk lefolyni róluk a főzővizet.
7. A tésztakosarak belsejét beszórjuk kevés kekszmorzsával, mindegyikben elosztunk 1-1 jó evőkanál túrókrémet, és úgy helyezzük rá a körtéket, hogy a szeleteket kissé szétnyitjuk. A sütőt közben előmelegítjük.
8. A pitéket alulról a 2. sütőrácsra sorakoztatjuk és megsütjük. Azon melegében kiemeljük a formákból, tortarácsra szedjük és hűlni hagyjuk.
9. Az átszűrt citromléből és a cukorból – néha megkeverve – szirupot főzünk. A felaprított diót és a pisztáciát zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk.
10. A kihűlt piték teljes felületét lekenjük citromsziruppal, és megszórjuk pirított dióval, pisztáciával.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A nagyon érett körtét természetesen nem kell előfőzni.
A még forró süteményt úgy tudjuk kiapplikálni a formából, hogy fakanál végével alányúlunk, és középen kissé felnyomjuk a kivehető alját. A tészta így megemelkedik, amit ügyeskedve át tudunk tolni a tortarácsra. Fontos, hogy a kiemelkedő tészta alja egy szintben legyen a tortaráccsal. A süti alján lévő fémlapocskát pedig vékony pengéjű késsel tudjuk eltávolítani. A linzer így gyorsabban ki tud hűlni.
Én azért veszem ki még forrón a tésztát a formából, mert jártam már úgy, hogy kihűlve beleragadt, és emiatt széttöredezett a széle. Úgyhogy azóta nem kockáztatok. ;)

 

Gyors körtés kókusztorta

(némi almával)

 

 

A diófa alatti földet már harmadik napja próbáltam megszabadítani a lúdhúrtól (tudtam, hogy jó ötlet volt elegendő mennyiségű rántott palacsintát csinálni! :D), miközben a derekamat fájlalva, és az egyre szaporábban hulló falevelek miatt anyázva, valami gyorsan elkészíthető sütiről ábrándoztam. Bár ez utóbbi vágyat igyekeztem elhessegetni, mert tudtam, hogy azt sem fogja más megsütni helyettem, de hogy én sem, az tuti fix. Aztán a magamnak tett komolytalan ígéretet jól megszegtem, és ebéd után mégis nekiduráltam magam a sütésnek, miután beláttam, hogy nem bírom ki édesség nélkül nem „aszalhatom” tovább a hűtőben gubbasztó gyümölcsöket. Így került a tésztába alma, a tetejére pedig körte. Utóbbit egyébként egy korábban kiötlött és letesztelt sütihez vettem, hogy újrasütve lefotózhassam végre, de – a gyomlálás sürgető belső kényszere és részben a kedvhiány miatt is – a szándék végül dugába dőlt.
Bár ezt a süteményt eredetileg 24 cm-es tortaformában akartam megsütni, végül a tészta mennyisége okán úgy döntöttem, hogy inkább két kisebb torta legyen belőle. Ilyen módon két legyet üthettem egy csapásra: megvolt a vasárnapi gyors süti, ugyanakkor másnapra is lett egy érintetlen példány a fotózáshoz. :)
Kóstoláskor mindketten megállapítottuk, hogy érdemes volt elkészíteni ezt a enyhén szaftos tésztájú, zamatos sütit. :)

Hozzávalók 24 cm-es vagy 2 db 16 cm-es tortaformához:

a tésztához:
3 nagy tojás
15 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. vaníliapaszta
1 alma (reszelve 15 dkg)
1 kezeletlen citrom héja
15 dkg finomliszt
15 dkg kókuszreszelék
1 ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
1,5 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
1 dl kókuszolaj

a tetejére:
2 körte (Bosc kobak)
2 ek. kókuszreszelék
2 ek. finomítatlan nádcukor

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt körtéket négybe vágjuk, kivesszük a magházukat, majd további 3-4 szeletre vágjuk.
2. A tésztához a tojásokat a cukorral felhabosítjuk, nagy lyukú reszelőn belereszeljük a meghámozott almát, és reszelt citromhéjjal, vaníliapasztával, sóval ízesítjük.
3. Hozzákeverjük előbb a sütőporral, kókuszreszelékkel vegyített lisztet, majd a kókusztejszínt és az olajat.
4. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt, vékonyan kiolajozott tortaformába simítjuk, levél alakban vagy körkörösen (sőt, tetszés szerint) elrendezzük rajta a körteszeleteket, és megszórjuk kókuszreszelékkel, nádcukorral.
5. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve, a formában hagyjuk kihűlni. Felszeletelve, esetleg pici porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Alma nélkül is leteszteltem: úgy is teljesen jól működik. ;)

 

 

Sajtos-túrós csigapogácsa

 

 

Nagyon régóta vártam a napot, amikor első alkalommal végre minálunk lehet együtt a család, és megünnepelhetjük a felköszöntés szempontjából elmaradt szülinapot és három névnapot. A betegség azonban nagy úr, képes szabotálni az összejöveteleket, és meg kell várni a gyógyulást. Hiszen az nem lehet, hogy a szeretteink közül távol maradjon bárki is.
Szűk családunk legidősebb tagja szerencsére felépült, és bár időközben én is lerokkantam egy kissé (ami majdnem keresztbe húzta a terveinket), végül mégis kegyes volt a sors, és le tudtam vezényelni a várva-várt ünneplést. :)
A nagy napra többek között pogácsát terveztem sütni, de túl lágy lett a tészta, a kiszaggatást nehezen bírta volna, a még több liszt belegyúrása pedig nem tűnt szimpatikus ötletnek. A bajt úgy orvosoltam, hogy felgöngyöltem és felszeleteltem a tésztát. Az ilyen formán létrejött csigákat pedig olyan jópofának tartottam, hogy – mivel egyébként nagy sikere volt –, később újra elkészítettem, hogy a Sünisen is megmutathassam. Ha nincs elég időnk (a tészta újra begyúrására, pihentetésére, nyújtására, szaggatásra), akkor ez a felgöngyölős-szeletelős módszer tökéletes választás, ugyanakkor megmarad a kedvelt pogácsa-élmény. ;)
Reménykedem benne, hogy ez a könnyű tésztájú, ízletes csigapogi a kedves olvasók tetszését is elnyeri. ;)

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
28 dkg finomliszt+a dagasztáshoz és a nyújtáshoz
2 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 szál póréhagyma (tisztítva kb. 13 dkg)
16 dkg túró (csak mert pont ennyi volt itthon)
12 dkg sajt, reszelve (ementáli és parmezán vegyesen)
5 dkg tejföl
5 dkg vaj, felolvasztva
1 tojássárgája
1 tk. cukor
1 jó tk. só
1,8 dkg friss élesztő
0,5 dl tej

a tetejére:
1 kis tojás
köménymag, fekete szezámmag

elkészítés:

1. A megtisztított, felaprított, enyhén megsózott pórét 2 dkg felhevített vajon lefedve megdinszteljük. Még forrón a tejföllel, tojássárgájával, többi olvasztott vajjal, sóval kevert túróhoz forgatjuk.
2. Az élesztőt a liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük a langyos tejjel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A túrós keveréket az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel megdagasztjuk. Enyhén lisztezett munkalapon kissé átgyúrjuk, majd vékonyan kivajazott kelesztőtálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 2 gombócot formázunk, és letakarva néhány percet pihentetjük. A reszelt sajtot kétfelé osztjuk.
5. Egy tésztabucit lisztezett munkalapon 26×20 cm-es téglalapra nyújtunk, megszórjuk egy adag reszelt sajttal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat másfél ujjnyi (kb. 2 cm) vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és a csigákat a tenyerünkkel kissé lenyomjuk. Így járunk el a másik tésztával is.
6. A megkelt csigákat lekenjük felvert tojással, megszórjuk a magvakkal, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Sonkás-sajtos minizsemle fűszervajjal

 

 

Töredelmesen bevallom, hogy ezt a finomságot még májusban sütöttem, de jól elfelejtettem posztolni. :D A megmaradt húsvéti sonkából készült, aminek a felét az ünnepek után lefagyasztottam, és később, amikor újra kedvem támadt a sonkaevészethez, kiolvasztottam. A felének a felét betermeltük szendvicsre pakolva, a maradékot pedig ebbe a pihepuha, foszlós péksütibe álmodtam bele. Mit álmodtam?! – A két kezemmel gömbölygettem belőle golyócskákat. :D Nem bántam meg! :) Erről a töltött zsemléről is elmondható, hogy jó ez bármikor: reggelire, tízóraira, uzsonnára vagy vacsora gyanánt – utóbbi főleg azoknak, akik nem híznak tőle. :D
Bízom benne, hogy nem köveztek meg azért, hogy ennyivel később merek sonkás receptet mutogatni, de biztos vagyok benne, hogy (amennyiben nem kaptok kötözött vagy paraszt sonkát) egyéb hússal is helyettesíthetitek a húsvétkor szokásos változatot. ;)

Hozzávalók 32 darab minizsemléhez:

a tésztához:
45 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 dkg cukor
1 csapott ek. (2 g) só
1 tojássárgája
3 ek. olvasztott vaj
1 ek. napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
15 dkg görög krémjoghurt
kb. 2 dl víz

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, főtt sonka (pl. a húsvéti sonkából)
20 dkg zöldfűszeres vagy natúr krémsajt
7 dkg vörös Cheddar sajt

a tetejére és a kenéshez:
1 tojásfehérje
hántolt napraforgómag
6 ek. olvasztott vaj
1 gerezd fokhagyma vagy 1 tk. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. aprított petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A vajat felolvasztjuk, félretesszük. A kétféle lisztet elvegyítjük a cukorral.
2. Az elmorzsolt élesztőhöz hozzáadunk egy keveset a cukros lisztből, elkeverjük 1 dl langyos vízzel, befedjük egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
3. A meglangyosított joghurtot dagasztótálba öntjük, belekeverjük a tojássárgáját, a sót, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a fele mennyiségű lisztet, és robotgéppel elkezdjük dagasztani. Felváltva beledagasztjuk a többi lisztet, a vizet, majd kanalanként a vajat, végül az olajat.
4. A viszonylag lágy tésztát lisztezett munkalapon átgyúrjuk, majd visszatesszük a vékonyan kiolajozott tálba, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
5. A töltelékhez a sonkát késes aprítóval szálasra (azaz nem túl finomra) daráljuk, összeforgatjuk a reszelt sajttal, és alaposan összekeverjük a krémsajttal. A masszából 32 db golyóbist formázunk. Félretesszük.
6. A megkelt tésztából 32 gombócot gömbölygetünk, és letakarva 15 percet pihenni hagyjuk.
7. Egy tésztagombócot ellapítunk, a közepére helyezünk egy sonkagolyót, eldolgozzuk fölötte a tésztát, és az alján, valamint az oldalán is kiolajozott sütőtál közepébe ültetjük. Így járunk el a többi tésztával és töltelékkel is, amelyeket körben elrendezünk a sütőtálban. (A töltött zsemlécskék oldalát körben megkenjük kevés olajjal, mielőtt a sütőtálba tennénk.)
8. A zsemléket letakarva kb. 20 percet kelesztjük, majd lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és megszórjuk napraforgómaggal. Előmelegített sütőben megsütjük.
9. A vajat (a zsemlék sütési idejének vége felé) felolvasztjuk, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát és az aprított petrezselyemzöldet.
10. A sütőtálat tortarácsra tesszük, a zsemléket még forrón átkenjük a fűszeres vajjal, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

A sütéshez én 24 és 18 cm-es sütőtálat használtam. A nagyobbik tálba 23, a kisebbikbe 9 zsemlét tettem. De megsüthetjük 2 db 20 cm-esben is (kétfelé osztva a töltött péksütiket), vagy tál helyett csupán körkörösen a tepsire helyezve is.
Bármilyen mártogató illik hozzá, de szerintem tormát vagy mustárt tartalmazó tunkolni valóval az igazi. ;)

Mozzarellával töltött, hagymás-olívás pizza

 

 

Pizzarajongók vagyunk, mégis viszonylag ritkán sütök. Sőt, már rendelni sem szoktunk, mert amióta másik városban lakunk, az itt működő pizzériák egyike sem nyerte el a tetszésünket. Így hát a pizzaevészetre azon ritka alkalmak maradnak, amikor a szülővárosunkban található, szerintünk jó pizzát áruló két hely valamelyikébe beülünk. Igaz, nemrég volt szerencsénk újra ellátogatni a Krk szigeti Vrbnik városkában lévő kedvenc pizzériánkba, így egy kis ideig megint nem volt kínzó hiányérzetünk. Itthon aztán persze elég hamar eluralkodott rajtunk a sóvárgás, ami egy nagyon jó ismerősünk lelkén szárad. Ő ui. azzal, hogy elkezdte küldözgetni nekem a tésztakísérletezéseiről és elkészült pizzáiról lőtt fotóit, végül tudtán kívül elérte, hogy hetente egyszer asztalra tegyem a kedvencünket.
Bár a fent említett ismerős – aki ráadásul férfi – már a 72 órás kelesztésű, olasz lisztből készült tésztánál tart – hogy aztán pármai sonkás, szárított csiliszálas nápolyi típusú pizzával borzolja a kedélyeket –, én ezzel szemben még mindig csak odáig jutottam (gasztrobloggerként szégyellhetném is magam!), hogy a szűk 1 óra alatt elkészülő élesztős tésztámra hol daraboltparadicsom-, hol pedig mézes-mustáros hagymaragut pakolok, és csak ábrándozom a pöttyet sötétebbre sülő, buborékos szélű igazi olasz pizzáról. Arról, amit kizárólag 450°C körüli hőmérsékleten lehet produkálni, ahogyan azt a mi kedves ismerősünk az ő sk. kemencéjének segítségével teszi. (Asszem jövőre mi sem ússzuk meg a kemencekészítést. :D)
Viszont amíg nem süthetek nápolyi típusút (és mivel nincs képünk hetente csináltatni Zolival), addig is muszáj csillapítani a pizza iránti vágyat. Ezt újabban az itt látható képeken bemutatott, sajttal töltött szélű pizza hivatott enyhíteni, aminek a töltelékébe ezúttal olajbogyó is került a hagyma mellé, sőt nyers koktélparadicsomot sem átallottam rátenni, mivel azt tavaly sikerült megszeretnem. Nem úgy a pármai sonkát, aminél sokkal inkább kedvünkre való a feketeerdei, ezért inkább az került rá.
A csodás csiliszálakért pedig ezúton is köszönet a fent emlegetett úriembernek, aki volt olyan drága, és hozott nekünk, így én most kidekorálhattam vele legújabb pizzámat, ami szerintem akár csere fizetőeszköz is lehetne a Zoli-féle olaszos pizzáért. ;) Annál is inkább, mert mi most odáig vagyunk ezért a mozzarella sajttal töltött szélű finomságért. :)

Hozzávalók 6 kis pizzához:

a tésztához:
25 dkg fehér kenyérliszt és finomliszt fele-fele arányban
1 csapott ek. cukor
1 mk. só
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1 dl víz
0,5 dl tej

a feltéthez:
6 szelet feketeerdei sonka
25 dkg vöröshagyma (tisztított mennyiség)
4 nagy gerezd fokhagyma
3 koktélparadicsom
3-4 dkg fekete olajbogyó
1 tk. oregánó
1 tk. majoránna
1 mk. őrölt rozmaring
5 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
1 kis tojás
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj

a díszítéshez:
6 db mini mozzarella
2-3 db fekete olajbogyó
friss bazsalikomlevelek
szárított csiliszálak

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztkeverékhez morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos, tejes vízzel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Beletesszük a sót, az olajat, a többi folyadékot, és megdagasztjuk. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a félbevágott hagymát vékonyra szeljük, a felhevített zsiradékon, lefedve elkezdjük párolni, majd az áttört fokhagymát és a fűszereket is hozzáadva, fedő nélkül 1-2 perc alatt készre pároljuk. Teljesen kihűtjük.
4. A koktélparadicsomot félbevágjuk. A lecsepegtetett olajbogyót felkarikázzuk. A bazsalikomlevélkéket megmossuk, leszárítjuk. A mozzarellát kis lyukú reszelőn lereszeljük.
5. A megkelt tésztából 6 gombócot formázunk, és 10-15 percet letakarva pihentetjük. A bucikat ezután enyhén lisztezett munkalapon 18-20 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
6. A tésztalapok szélét körben megszórjuk reszelt sajttal, majd ráhajtjuk és jól lenyomkodjuk a tésztát. A pizzákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
7. A felkarikázott olajbogyót a kihűlt dinsztelt hagymához forgatjuk és belekeverjük a tejfölt, valamint a felvert tojást.
8. A tésztafészkekben elosztjuk a hagymás alapot, majd mindegyikbe 1 szelet sonkát és 3 db felezett paradicsomot teszünk. Előmelegített sütőben 13 percig sütjük.
9. Mindegyik pizzácskára 1-1 mini mozzarellát teszünk és készre sütjük. A sütőből kivéve rácsra szedjük, és olajbogyó karikákkal, bazsalikomlevélkékkel, szárított csiliszálakkal díszítjük.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Olívás-mozzarellás karika

...agyő nyár!
 

 

Jellemző, hogy mi is akkor esünk szerelembe az olajbogyóval, amikor a klímaváltozás okozta hatalmas szárazság ennek a termesztésére is súlyos károkat mér – volt is alkalmunk látni a kis összeaszott bogyókat az olajfákon. :( Tavaly, amikor először jártunk Krk szigetén, ennek a jeleit még nem tapasztaltuk, hiszen a Vrbnik városában üzemelő Pizzerija Gospojaban szép mennyiségű olajbogyó díszítette a pizzánkat. Ott és akkor szerettük meg a fekete olajbogyót, amit idén mindenképp szándékunkban állt venni, amikor szeptember legelején ismét ellátogattunk a szigetre. Azonban hideg zuhanyként ért a felismerés: helyi termesztésű olíva sehol sem volt kapható, sőt a fent említett pizzázó kínálta kedvencünkre ezúttal csak pár szem került rá. Ez a két tény egyértelműen jelezte, hogy baj van. Kész szerencse, hogy olívaolajat azért még bőven lehet kapni, és mi is hoztunk haza több üvegnyi magas minőségű, ilyen-olyan ízesítésűt innen, miután az eladó csajszival jót beszélgettünk a náluk kapható finomságok eredetéről.
Az olajbogyó evészet utáni vágy azonban a nyaralás végeztével sem enyhült – pláne mivel helyben nem volt alkalmunk degeszre enni magunkat belőle –, úgyhogy nem maradt más lehetőség, mint a boltban való megvétele. Így is tettünk, és amint megkaparintottam a vágyott bogyót, már másnap összehoztam ezt a karikát. Extra szűz (Krk szigeti) olívaolajba mártogatva isteni eledel lett belőle, és végre élvezhettük a fekete olíva semmihez sem fogható finom ízét. :)
Az új keletű rajongásunk ellenére remélem, hogy azért a jövőben, a változó klíma okán, nem kell áttérnünk olajbogyó termesztésre. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. cukor
1 mk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl víz
25 dkg mozzarella sajt
6 dkg fekete olajbogyó
egy marék friss bazsalikomlevélke
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz felével, betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a többi vizet, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. Az olajbogyókat felaprítjuk. A megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket apróra vágjuk. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és a hosszabbik oldala mentén 6 cm széles sávokra vágjuk.
5. Az így kapott 6 db 30×6 cm-es tésztalapot megszórjuk reszelt mozzarellával, aprított olajbogyóval, bazsalikommal, és a töltelék fölött két oldalról gondosan összecsippentgetjük a tésztát. A tésztarudakat kör alakban meghajlítjuk, kicsit megsodorjuk, és a tésztavégeket jól összedolgozzuk.
6. A töltött tésztakarikákat tepsire rendezzük, és letakarva kb. 20 percet kelesztjük.
7. A tetejüket lekenjük vízzel, meghintjük fekete szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 230°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés, tipp:

Előfordulhat, hogy a tésztából (a gondosságunk ellenére is) kifolyik itt-ott a sajt, de ez szerintem nem baj, mert imádni valóan ropogósra sül. ;)

Lila hagymás-oregánós kenyérrúd

 

 

Ez a recept – egy felturbózott rántotta kísérőjeként – még 2015-ben került fel a blogra, de az újrafotózási mániám miatt majd’ 10 évvel később ismét megsütöttem, hogy a kis rudakat külön receptként szerepeltessem. Ezúttal a kertünkben termesztett oregánóból is tettem a tésztába, ill. jóval több lila hagyma került bele, mert az úgy csak jobb lehet. :D Valóban így is lett, igazán intenzíven érezhető benne a hagyma, és a friss oregánó is kellemes ízt kölcsönöz neki. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:

12,5 dkg fehér kenyérliszt
2,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 nagy fej lila hagyma
néhány ágacska friss oregánó (nálam kétféle)
1 mk. só
1 csapott mk. cukor
8 g friss élesztő
kb. 1 dl víz
2 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A megtisztított hagymát nem túl finomra felaprítjuk, és az olívaolajon fedő alatt megpirítjuk. Hűlni hagyjuk. A megmosott, leszárított oregánó ágacskákról lecsipkedjük a leveleket.
2. Az élesztőt a cukorral és egy kis liszttel kevés langyos vízben elkeverjük, és liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A felfutott élesztőt a pirított hagymával, az oregánóval és a többi vízzel együtt a sóval vegyített liszthez adjuk, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 8 kis bucit gömbölygetünk, rudacskákat sodrunk belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva addig pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik.
5. A rudak tetejét és közöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és a tepsit 220°C-ra előmelegített sütő középső sínjébe toljuk. A hőfokot ekkor 200°C-ra csökkentjük, és megsütjük a rudacskákat. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Rántottához nagyszerű választás, de készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót is.

 

Vajas uzsonnakenyér

 

 

 

Az eredeti recept Fahéjtól származik, akivel (lassan 15 éve) ugyanazon a mindenhobbyszakácsotkihasználó receptgyűjtő oldalon ismerkedtünk meg, és néhány évig levelezőtársak voltunk. Nagyon szerettem a megbízható receptjeit, és az annak nyomán készült finom ételeket. Ezt a kenyeret is tőle kölcsönöztem anno – az itthon fellelhető hozzávalókhoz alakítva, és éveken át „hullámzó kenyér tökmagolajjal” néven futott a blogon, mivel a kenyér teteje a tenger hullámait juttatta eszembe. :) A régi képek (és a névadás) miatt viszont egy ideje pironkodtam – főleg magam előtt –, és most, hogy kifogytunk a heti péksüteményből, úgy gondoltam, újrasütöm ezt a jópofa kenyérkét. A receptet a régi sütőforma híján egy újabbhoz igazítottam, sőt úgy voltam vele, hogy ha már az eredeti leírás szerint a tésztalapokat fel kell tekerni, akkor előtte akár meg is vajazhatnám, valamint a készítési technikán is változtatok. Így is tettem, és ez a pompás vajas göngyöleg kerekedett ki belőle – egymás után háromszor (!!! :D).
Egyszerre gyönyörködteti a szemet, és megörvendezteti a lelket, nem beszélve a gyomrunkról, ami meg aztán tényleg kifejezetten jól jár, ha jóllakik vele. :D
Fahéj útmutatása szerit úgy kell belőle szendvicset készíteni, hogy a letépett darabot kettévágjuk, kedvünkre megpakoljuk, és csak össze kell borítani (vagy nem :D). Valódi szendvics lesz belőle! Mi egyébként grillezve szeretjük a legjobban, mert a pirított kalács ízét idézi.
Akinek iskolás korú gyereke és/vagy szendvicsimádó párja van, az bátran nekifoghat (ha már mindjárt itt a szeptember), és örömet szerezhet vele nekik. Én az utóbbival „rendelkezem”; a Kutyafülem oda meg vissza volt ezért a kenyérért. :D

 

Hozzávalók 30x10 cm-es sütőformához:

35 dkg fehér kenyérliszt
2 dkg cukor
1 tk. só
1 ½ ek. olívaolaj (vagy egyéb növényi olaj)
kb. 8 dkg vaj (a lapok kenéséhez, a tekercsek közé és a tetejére)
2 dkg friss élesztő
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú)
kb. 1 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy evőkanál lisztet, egy csipet cukrot, és 0,5 dl langyos, vizes tejföllel csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A cukorral, sóval vegyített többi liszt közepébe öntjük a vizes tejfölt, az olajat, és robotgéppel megdagasztjuk. Amint a tészta elvált a tál oldalától, és gombóccá összeállt, liszttel hintett munkalapon finoman átgyúrjuk. Olajjal vékonyan kikent tálba tesszük, és letakarva kb. 1 óra alatt a kétszeresére kelesztjük.
3. A megkelt tésztából 6 db kb. 15 cm hosszú rudat sodrunk, mindet ellapítjuk, és letakarva 10-15 percet pihentetjük. Egy tésztarudat (lisztezett munkalapon) a végétől kiindulva, kb. 35 cm hosszúra kinyújtunk, megkenjük puha vajjal, és feltekerjük.
4. A tekercset a vajjal kikent sütőformába fektetjük, és az oldalát lekenjük olvasztott vajjal. Így járunk el a többi tésztával is, majd a tetejüket is lekenjük olvasztott vajjal.
5. Fóliával és konyharuhával letakarva kb. 30 perc alatt megkelesztjük, majd újra lekenjük vajjal, és bespricceljük vízzel. Előmelegített sütőben megsütjük.
6. A még forró kenyeret ismét lekenjük olvasztott vajjal, és bespricceljük vízzel. Pár perc elteltével óvatosan kifordítjuk a sütőformából, és rácson hagyjuk kihűlni. (A vajazott oldaluk mentén szépen elválnak egymástól, és kettévághatóak.)

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Rumos szilvás-diós kalácsfelfújt édes tejfölöntettel

 

 

Végre újrasütöttem a korábbi vállalhatatlan – és sajnos most sem igazán hűha – fotókkal illusztrált finn ünnepi koszorút (mikor kell karácsonyi kalácsot sütni, ha nem nyár közepén, ugye?! :D), és a maradékból mindenképp felfújtat akartam csinálni. Az ok egyszerű: imádom! :D Mivel a szomszéd szilvafájáról (engedéllyel!) leszedett kis tálnyi gyümölcs egy része már bő egy hete a hűtőben dekkolt, egyértelműnek tűnt, hogy azzal bolondítom a szuflét.
Közben jött az ötlet, hogy ezúttal kuglófformában kéne megsütni, kíváncsi voltam ui., hogy a tojásos tejben megázott kalács felveszi-e a kuglófsütőforma szép mintáját. Felvette, hála Istennek! :D
A nagynéném hirtelen adódó másnapi látogatása okán pláne jókor sikerült időzítenem a felfújtkészítést, így őt is meg tudtam kínálni vele. Nála is sikert aratott ez a finomság, úgyhogy már csak ezért is jó döntésnek bizonyult a napokkal korábbi karácsonyi kalács sütés. :D Éljen a kalácsfelfújt, ami sosem okoz csalódást! :)

 

Hozzávalók kb. 2 l-es kuglófsütőformához:

a kalácsfelfújthoz:
35-40 dkg szikkadt kalács
15 dkg szilva (magozott mennyiség)
15 dkg darált dióbél + pár szem durvára vágott dió a díszítéshez
9 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tojás
2 tojássárgája
2,5 dl habtejszín
1,5 dl tej
3 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
½ citrom leve
2 ek. barna rum

a citromos tejfölöntethez:
50 dkg tejföl
10 dkg porcukor
2 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket felszeleteljük és összeforgatjuk a rummal, a citromlével. A kalácsot kisujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
2. Az egész tojást és a tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral habosra kavarjuk.
3. A vajat a reszelt citromhéjjal ízesített tejes tejszínhez adjuk, felforraljuk, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük.
4. A kalácsszeleteket megmártjuk és pár másodpercet állni hagyjuk a tojásos keverékben, majd egy réteget lerakunk a vékonyan kivajazott (szilikon) kuglófsütőformában. Elosztjuk rajta a fele adag rumos szilvát, és megszórjuk a darált dió felével. Erre még egy réteg kalács, szilva és dió kerül, és az egészet befedjük kaláccsal. A megmaradt tojásos keveréket rálocsoljuk, és 10 percet pihentetjük.
5. A felfújtat előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve, a formában hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük, és fogyasztásig hűtőbe tesszük.
7. A sütőformára tortatálat vagy deszkát teszünk, átfordítjuk, és a felfújtról óvatosan leemeljük a sütőformát. A süteményt megszórjuk durvára vágott dióval, és édes, citromos tejfölöntetet kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés, tipp:

Az öntetet akár rá is locsolhatjuk a felfújtra. Öntet helyett vanília- vagy fahéjfagylaltot is kínálhatunk hozzá.
A felfújtat előző nap is elkészíthetjük, majd a formából kivéve tepsire tesszük, és 180°C-os sütőben 10-15 perc alatt újra felmelegítjük.