...agyő nyár!
Jellemző, hogy mi is akkor esünk szerelembe az olajbogyóval, amikor a klímaváltozás okozta hatalmas szárazság ennek a termesztésére is súlyos károkat mér – volt is alkalmunk látni a kis összeaszott bogyókat az olajfákon. :( Tavaly, amikor először jártunk Krk szigetén, ennek a jeleit még nem tapasztaltuk, hiszen a Vrbnik városában üzemelő Pizzerija Gospojaban szép mennyiségű olajbogyó díszítette a pizzánkat. Ott és akkor szerettük meg a fekete olajbogyót, amit idén mindenképp szándékunkban állt venni, amikor szeptember legelején ismét ellátogattunk a szigetre. Azonban hideg zuhanyként ért a felismerés: helyi termesztésű olíva sehol sem volt kapható, sőt a fent említett pizzázó kínálta kedvencünkre ezúttal csak pár szem került rá. Ez a két tény egyértelműen jelezte, hogy baj van. Kész szerencse, hogy olívaolajat azért még bőven lehet kapni, és mi is hoztunk haza több üvegnyi magas minőségű, ilyen-olyan ízesítésűt innen, miután az eladó csajszival jót beszélgettünk a náluk kapható finomságok eredetéről.
Az olajbogyó evészet utáni vágy azonban a nyaralás végeztével sem enyhült – pláne mivel helyben nem volt alkalmunk degeszre enni magunkat belőle –, úgyhogy nem maradt más lehetőség, mint a boltban való megvétele. Így is tettünk, és amint megkaparintottam a vágyott bogyót, már másnap összehoztam ezt a karikát. Extra szűz (Krk szigeti) olívaolajba mártogatva isteni eledel lett belőle, és végre élvezhettük a fekete olíva semmihez sem fogható finom ízét. :)
Az új keletű rajongásunk ellenére remélem, hogy azért a jövőben, a változó klíma okán, nem kell áttérnünk olajbogyó termesztésre. ;)
Az olajbogyó evészet utáni vágy azonban a nyaralás végeztével sem enyhült – pláne mivel helyben nem volt alkalmunk degeszre enni magunkat belőle –, úgyhogy nem maradt más lehetőség, mint a boltban való megvétele. Így is tettünk, és amint megkaparintottam a vágyott bogyót, már másnap összehoztam ezt a karikát. Extra szűz (Krk szigeti) olívaolajba mártogatva isteni eledel lett belőle, és végre élvezhettük a fekete olíva semmihez sem fogható finom ízét. :)
Az új keletű rajongásunk ellenére remélem, hogy azért a jövőben, a változó klíma okán, nem kell áttérnünk olajbogyó termesztésre. ;)
Hozzávalók 6 darabhoz:
25 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. cukor
1 mk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl víz
25 dkg mozzarella sajt
6 dkg fekete olajbogyó
egy marék friss bazsalikomlevélke
fekete szezámmag a szóráshoz
elkészítés:
- A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz felével, betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
- Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a többi vizet, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
- Az olajbogyókat felaprítjuk. A megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket apróra vágjuk. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük.
- A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és a hosszabbik oldala mentén 6 cm széles sávokra vágjuk.
- Az így kapott 6 db 30×6 cm-es tésztalapot megszórjuk reszelt mozzarellával, aprított olajbogyóval, bazsalikommal, és a töltelék fölött két oldalról gondosan összecsippentgetjük a tésztát. A tésztarudakat kör alakban meghajlítjuk, kicsit megsodorjuk, és a tésztavégeket jól összedolgozzuk.
- A töltött tésztakarikákat tepsire rendezzük, és letakarva kb. 20 percet kelesztjük.
- A tetejüket lekenjük vízzel, meghintjük fekete szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc
Megjegyzés, tipp:
Előfordulhat, hogy a tésztából (a gondosságunk ellenére is) kifolyik itt-ott a sajt, de ez szerintem nem baj, mert imádni valóan ropogósra sül. ;)
