Vaníliakrémes métereskalács-torta

 

 

 

Nagyon szeretem a méteres kalácsot, ami kapcsán nemrég döntöttem el, hogy ezután a húsvét elmaradhatatlan desszertje lesz. Más alkalmakra viszont biztos, hogy nem fogom elkészíteni, mert egyrészt kissé időigényes az összeállítása, másrészt úgy általában fontosnak tartom a konkrét ünnepekhez kapcsolódó édességeket csakis azon alkalmakkor prezentálni, amikorra azokat a feltalálói annak idején szánták.
Az általam tett fogadalmat megszegve, az ünnepek után mégis méteres kalácsot sütöttem. :D De csak azért, mert vendégeket vártunk, és ez alkalomból egy kicsit kísérletezni szerettem volna vele. Az eredmény jól sikerült, de még mindig ott volt a sütiszeletek krémmel való kenegetése, ami miatt ugyebár tovább tart az elkészítés. Úgyhogy a tesztnek tovább kellett folytatódnia. Kapóra is jött az anyák napja. :D Így lett a hosszú külalakú süteményből torta formájú, amely cirkalmasra egybeolvasztotta a méteres kalács szeretni való kétféle piskótáját. Már akkor tudtam, hogy ez bizony nem úszhatja meg a blogon való mutogatást, annyira jól vizsgázott mind ízre, mind küllemre. :) Ám a krém mennyiségével akkor kissé elégedetlen voltam, úgyhogy anyák napja után most újra terítékre került. :D Persze megint volt apropója: vendég jött hozzánk. Ekkor végre sikerült lencsevégre kapnom a tökéletesített változatot. :)

 

Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:

a sárga piskótához:
2 tojás
10 dkg porcukor
0,5 dl napraforgóolaj
0,5 dl tej
13 dkg finomliszt
6 g sütőpor
vaj és liszt a sütőformához

a kakaós piskótához:
2 tojás
10 dkg porcukor
0,5 dl napraforgóolaj
0,5 dl tej
11,5 dkg finomliszt
1,5 dkg holland kakaópor
6 g sütőpor

a vaníliakrémhez:
1 ½ cs. vaníliaízű pudingpor
5,25 dl tej
15 dkg vaj
14 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

a tetejére:
13 dkg ét- és tejcsokoládé fele-fele arányban
1 ek. napraforgóolaj
tejcsokoládé forgács
1,5 dl 30% zsírtartalmú habtejszín
1 tk. porcukor
holland kakaópor

elkészítés:

1. A sárga piskótához a tojássárgákat habosra kavarjuk a porcukorral, beledolgozzuk a tejet, az olajat, majd felváltva hozzáforgatjuk a sütőporral vegyített lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
2. A kakaós piskótát is a fentiek szerint készítjük el, de a liszthez a kakaóport is hozzávegyítjük. A kétféle tésztamasszát váltott kanalanként a kivajazott, liszttel behintett tortaformába adagoljuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
3. A piskótát vékony pengéjű kés segítségével elválasztjuk a forma oldalától, kivesszük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a pudingport a fele mennyiségű porcukorral lábasba szórjuk, egy kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd felöntjük a többi tejjel, és kevergetve felfőzzük. Folpackkal betakarva teljesen kihűtjük. Alaposan átkeverjük.
5. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a pudingot, és robotgéppel magas fokozaton alaposan összekeverjük. Háromfelé vesszük.
6. A kész piskóta tetejét előbb egyenesre vágjuk, 3 lapra szeljük, majd betöltjük a krémmel. A 3. adag krémet elosztjuk a torta tetején és szélén.
7. A felaprított csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a tortarácsra állított torta közepére öntjük, és körkörösen mozgatva a rácsot, hagyjuk, hogy a csokoládé lecsorogjon a torta oldalán. Néhány percre hűtőbe tesszük dermedni.
8. A még lágy csokoládéba késsel belenyomjuk a majdani szeletelés vonalát, és a tejcsokoládé-forgácsot a jobb oldali vonalak mellé szórjuk. A tortát hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a csokoládé teljesen megdermed.
9. A habtejszínt a porcukorral kemény habbá verjük, sima csöves habzsákba töltjük, és körben kidekoráljuk vele a torta szélét. A krémgömböket meghintjük kakaóporral.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 55 perc

 

Epres pohárkrém

 

 

 

Gyerekkoromban még nem voltam olyan kritikus a cukrászdai sütikkel, krémekkel. (Persze az is lehet, hogy azok akkor még tényleg finomabbak voltak.) Az egyik leggyakoribb választásom a vaníliás pohárkrém volt, sőt esetenként a földieperrel vagy málnával dúsított változatát kértem. Az utolsó cseppig kinyaltam utána a hosszú poharat, és csak azt sajnáltam, hogy nincs kolibrinyelvem, mert az aljában persze mindig megragadt annyi krém, hogy nem fértem hozzá a kanállal. :D
Mostanában, ha édességre vágyom, sokkal inkább a selymes pudingokat, krémeket kívánom. És ki is lehetne ebben a legjobb partnerem, mint a Kutyafül?! :D Sőt, igazából tőle ragadt át rám ez a puding-ehetnék. :D Le se merem írni, hány dobozzal pusztítottunk el az elmúlt időszakban, minden esetre épp eleget termeltünk be ahhoz, hogy szégyelljem magam – elsősorban a csomagolóanyagként szolgáló, általunk kiürített műanyagpoharak mennyisége miatt. Tényleg kiakasztó, hogy szinte semmit sem lehet megvenni műanyag csomagolás nélkül! Na, de most nem a környezetünk szennyezésének problematikáján akarok pörögni, így visszatérek a krémhez. ;)
Bár bolti pudingport nem szívesen használok, de néha azért én is az után nyúlok, amikor nincs időm vagy kedvem a picit időigényesebb és esetenként drágább házi puding főzéséhez.
Mivel épp kifogytunk a kedvenc, nagy poharas bolti pudingunkból, mindamellett csökkenteni is szándékoztam a velük járó csomagolóanyag vásárlását, ezért – hogy mégse maradjunk édesség nélkül –, ezt a félig házi készítésű epres krémet hoztam össze. Persze a habtejszínes zacsi meg a tejes doboz egy része is műanyag, szóval nem igazán sikerült elérnem az áhított célt. De legalább a krém finom lett, és hát jól tudjuk, hogy az édesség gyógyír minden bánatra, így a környezetünk szennyezése fölötti szomorkodásra is – legalábbis addig, amíg el nem fogy a desszert a pohárból.
Azok után, hogy most itt jól összekutyultam a fincsi krém fölötti örömködést a környezetszennyezés miatt érzett aggodalommal, jöjjön az ominózus recept! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

1 cs. (40 g) eperízű pudingpor
3,5 dl tej
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3,5 dl habtejszín
15 dkg földieper + a díszítéshez
citromfűlevél a díszítéshez

elkészítés:

1. A pudingport a kétféle porcukorral lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés tejjel, majd felöntjük a többi tejjel, és közepes fokozaton krémmé főzzük. Folpackkal letakarva vízfürdőbe tesszük hűlni.
2. A tejszínt kemény habbá verjük, 5 dkg-nyit robotgéppel a teljesen kihűlt pudinghoz keverünk, majd 15 dkg tejszínhabot óvatosan a krémhez forgatunk.
3. Az epret feldaraboljuk, és ha szükséges, kevés porcukorral édesítjük.
4. Az eperkrémet összeforgatjuk a gyümölccsel, elosztjuk 4 üvegpohárban, és a desszertek tetejét a megmaradt 15 dkg tejszínhabbal, valamint friss földieperrel, citromfűlevélkével díszítjük. Behűtve kínáljuk.

Tipp:

Ha nem kaptunk eperízű pudingport, helyettesíthetjük vaníliaízűvel vagy tejszínessel. De pudingpor helyett étkezési kukoricakeményítőt is használhatunk. Hogy a puding eperízű legyen, 2,5 dl tejhez adjunk 1 dl eperlevet. Ez utóbbit leturmixolt eperből nyerhetjük, vagy mirelit eper kiolvasztásából összegyűjtött lét is használhatunk.

 

 

Gözleme hagymás krumplival, fetával töltve

 

 

Érdekes és egyben nagy szerencse, hogy szinte minden népnek megvan a maga lepénykenyere. Ez az a fajta eledel, amit mindketten imádunk a Kutyafüllel. Mindegy, hogy élesztővel, sütőporral vagy ezek nélkül készül, a lepénykenyér vagy kenyérlepény bármikor jöhet! :)
Az indiaiak naanját és lachha parathaját, a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten elterjedt pitát, a grúzok hacsapuriját és a mexikóiak tortilláját már ismertük, ezért itt volt az ideje, hogy a török gözlemét is megkóstoljuk. Naná, hogy azonnal megszerettük! :D
Persze a sütéshez szükséges saj, azaz a kissé domború hátú, vasból lévő sütő nem állt a rendelkezésemre, de serpenyőben is tökéletesen működik a dolog. (A szabadban való sütéshez egyébként a tárcsás hús készítéséhez használt tárcsa is alkalmas, hiszen az szinte pont olyan, mint a szintén szabad tűzön használatos saj. Bár ma már létezik elektromos változata is.)
Én most ezt az élesztős tésztájú gözlemét készítettem (több helyen így láttam), de az autentikus módozat valójában nem tartalmaz élesztőt, sőt nem is joghurttal, hanem csak vízzel készítik, és ha minden igaz, még olajat sem tesznek a tésztába.
Tradicionálisan félhold alakúra hajtják, de a képeken látható szögletes hajtogatás sem ritka. Tölteléknek a fetával dúsított spenót, a darált hús, ill. a főtt krumpli a legelterjedtebb, de igazából bármit csempészhetünk bele, amit csak szeretnénk – számtalan módon variálhatjuk. ;)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt + a dagasztáshoz és a nyújtáshoz
1 csapott tk. cukor
1 csapott tk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
10 dkg görög joghurt
kb. 0,5 dl víz
lepényenként 1 tk. olívaolaj a sütéshez

a töltelékhez:
30 dkg sütni való burgonya (sárga krumpli)
10 dkg feta sajt
1 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
őrölt tarka bors
só
egy csokor petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt kis tálkába morzsoljuk, majd simára keverjük egy evőkanál liszttel, a cukorral és a meglangyosított görög joghurttal. Rászórunk egy kevés lisztet, és hagyjuk felfutni.
2. A sót a többi liszthez vegyítjük, majd a közepébe öntjük a felfutott élesztőt, az olajat, és annyi langyos vizet adunk még hozzá, amitől lágy, de rugalmas tésztát kapunk. Robotgéppel alaposan megdagasztjuk, majd lisztezett munkalapon kézzel átgyúrjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a meghámozott, kockákra vágott krumplit sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. Még forrón áttörjük és így hagyjuk kihűlni.
4. A hagymát felaprítjuk, enyhén sózzuk, és az olívaolajon pirulásig sütjük. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az áttört fokhagymát, valamint a borsot. Kicsit hűlni hagyjuk.
5. A hagymát a krumplihoz keverjük, utánasózzuk (ne nagyon, mert a fetasajt is sós), majd belemorzsoljuk a fetasajtot, hozzáadjuk az aprított petrezselymet, és összekeverjük. 6 egyenlő részre osztjuk.
6. A megkelt tésztából 6 egyforma nagyságú gombócot gömbölygetünk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
7. Egy gombócot a lisztezett munkalapra tesszük, kinyomkodjuk belőle a légbuborékokat, a felületét is meglisztezzük, és 25 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. (1-2 mm-es vékonyság az ideális.)
8. Egy adag tölteléket a tésztalap közepére helyezünk, spatulával kissé elkenjük, majd előbb jobbról és balról, majd lentről és fentről ráhajtjuk a tésztát a töltelékre.
9. Az így kapott töltött négyzetet az olívaolajjal vékonyan kikent, felhevített serpenyő közepére helyezzük, és közepes lángon mindkét oldalát pirosra sütjük. (Mielőtt átfordítjuk a másik oldalára, azt is kenjük meg kevés olajjal. Az egyik oldalát fedő alatt is süthetjük, de akkor állítsuk alacsonyabb hőmérsékletre a főzőlapot/gázt.) Így járunk el a többi tésztával is. A kész gözleméket azon melegében fogyasztjuk.

Megjegyzés:
A görög joghurt használata nem szokványos a gözleme esetében, készíthetjük csak vízzel is.

Tipp:
A gözleméhez jól illik valamilyen friss saláta vagy egyéb zöldség, pl. paradicsom.

 

 

Kapros-lila hagymás csicseriborsó saláta (vegán)

 

 

Egy ideje gyakran használok csicseriborsót, de többnyire csak falafelt szoktam belőle készíteni. Tiszta szégyen ez az egyoldalú felhasználási mód – én is érzem a belső nyomást arra vonatkozóan, hogy egyéb csicseris ételekre is sort kerítsek. :D Így is tettem, és erre a salira esett a választás. Mindkettőnknek nagyon ízlett, már csak azért is, mert majonézes-mustáros alapú. Nem beszélve a kaporról, ami néhány éve már nekem is nagyon jó barátom, és egy korábbi salátám is ennek a fűszernövények köszönhetően lépett elő anno a kedvencemmé. Egyértelmű volt, hogy kapor barátunknak most sem mondhatok nemet. Bár sajnos mivel frisset nem kaptam, a szárított változatát használtam. Így is szeretni való lett, mégis azt javaslom, hogy inkább friss kaporral készítse el az, aki most kedvet kapott hozzá. ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg konzerv csicseriborsó
4 dkg konzerv csemegekukorica
4 dkg csemegeuborka
1 kis fej lila hagyma
3 ek. vegán majonéz
1 ek. dijoni mustár
1 ek. friss, aprított kapor (vagy szárított, de számoljunk azzal, hogy nem elég intenzív az íze)
1 ek. frissen facsart citromlé
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A megtisztított, apróra vágott lila hagymát megsózzuk, negyedórát állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük és alaposan lecsepegtetjük. (Ha valakit nem zavar a hagyma intenzív aromája, az esetben nem szükséges besózni és leöblíteni.)
2. A fele mennyiségű csicseriborsót villával összetörjük és belekeverjük a majonézt, a dijoni mustárt, valamint a citromlét.
3. Kaporral, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd beleforgatjuk az egészben hagyott csicseriborsót, a kukoricát, a picire aprított uborkát és a lila hagymát. 1-2 órára vagy fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:

Ehetjük önmagában vagy köretként, de pirítósra halmozva vagy szendvicsbe téve is fogyaszthatjuk.
Készíthetjük nem vegán módra, akár tejföllel vagy joghurttal is.

 

 

Zöldség egytál pirított búzakolbásszal (vegán)

 

A Kutyinyeknek már 2 napja köles ehetnékje volt. Én mondjuk marhára nem kívántam, de ha ő azt akar enni, akkor nincs mese, azt kell főzni. Mivel nálunk bizonyos zöldségek (pl. brokkoli, karfiol) még mindig nem jöhetnek szóba, ezért csak olyanokat használhattam a köles gazdagítására, amiket szeretünk. Így aztán megint a jó öreg répa után nyúltam, azonban a köles mellé most szárzeller és csicseriborsó is került, hiszen ezeket az utóbbi időben szerencsére megkedveltük. Viszont még valami mással is dúsítani akartam az ételt. A hűtőben már egy ideje hol ide, hol oda pakolódott a vegán kolbász – gondoltam, azt is felhasználom. De még jó, hogy nem forgattam hozzá az ebédünkhöz, ui. már a zacskó felbontásakor megcsapott egyfajta szaganyag. Ám itt és most nem fedném fel, mire emlékeztetett. :D Lényeg, hogy számomra a kellemetlen kategóriába tartozik, úgyhogy jobbnak láttam távol tartani a raguvá főtt zöldségektől – az ételt búzakolbi nélkül kaptam lencsevégre. Maga a kolbász egyébként egy kis tálkába gyűjtve azért ott szerepel a képeken. ;) Szerencsére nem kellett kidobni, mert a Kutyafül úgy döntött, hogy ő bizony egymaga megeszi az összes pirított vegán kolbászt. Ám végül azt mondta, többet ne vegyünk. :D Persze aki szereti, az egész nyugodtan dúsíthatja vele a kölesét. ;)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

10 dkg köles
10 dkg konzerv csicseriborsó
kb. 15 dkg póréhagyma
10 dkg sárgarépa
1 szárzeller
½ fej vöröshagyma
1 Palermo paprika
½ szál hegyes erős paprika
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. bazsalikom
1 ek. majoránna
1 ek. füstölt pirospaprika
őrölt tarka bors
só
1 ek. kókusztejszín
1 ek. szilárd kókuszzsír
3,5 dl víz
aprított petrezselyemzöldje
1 szál búzakolbász

elkészítés:

1. A búzakolbászt felkarikázzuk, és zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítjuk. Félretesszük. (Ezt a lépést persze kihagyhatjuk, ha nem akarunk búzakolbászt tenni az ételbe.)
   
2. A felaprított vöröshagymát a felhevített kókuszzsíron fedő alatt, közepes lángon 1 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott paprikákat, megsózzuk, és lefedve 2-3 percig sütjük.
3. Rátesszük a szintén vékony csíkokra vágott sárgarépát, és ugyanúgy fedő alatt pároljuk további 2 percig.
4. Beletesszük a felszeletelt zellerszárat, a zúzott fokhagymát, megfűszerezzük, és lefedve pároljuk 1 percig.
5. Hozzákeverjük az átmosott, lecsepegtetett kölest, felöntjük a vízzel, és fedő alatt, kis lángon félpuhára főzzük.
6. Hozzáadjuk a csicseriborsót, a kókusztejszínt, és a levét elforralva készre főzzük az ételt. Végül beleforgatjuk a pirított búzakolbászt. Tálaláskor megszórjuk aprított petrezselyemzölddel.