Tormás alma-cékla-répasaláta pirított fenyőmaggal (vegán)

 

 

 

Amióta megismertem a nyers, kapros, almás-lila hagymás répasalátát, azóta imádom, és miután a cékláról is kiderült, hogy nem hagyom ott érintetlenül a tányéromon, semmi sem állhatott e vitamindús sali elkészítésének útjába. :) Igaz, emlékeimben él, hogy a Kutyafül anyukája egyszer megkóstoltatta velem a tejfölös céklasalátáját, és bár az akkor nem vett le a lábamról, de a kedvenc éttermünk kínálta dióbundás kecskesajt egyik köreteként – a bébispenóthoz hasonlóan – később már jóízűen megettem. Így ezt a salátát bátran el mertem készíteni, és bevallom, annyira odavoltunk érte, hogy tuti gyakran esszük ezután. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

1 alma (hámozva, magozva kb. 15 dkg)
1 szál répa (tisztítva kb. 10 dkg)
1 nyers cékla (hámozva kb. 10 dkg)
1 ek. frissen facsart citromlé
2 ek. vegán majonéz vagy vegán tejföl (vagy több, ha valaki szaftosabbra szeretné)
1 tk. reszelt vegán torma
1 tk. agavé- vagy juharszirup
1 ½ ek. pirított fenyőmag vagy más olajos mag
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A céklát, a répát és az almát meghámozzuk, és nagy lyukú reszelőn egymás után lereszeljük. Megpörgetjük egy nagy csipet sóval, és meglocsoljuk a citromlével. Negyedórát állni hagyjuk.
2. Az almás zöldségkeveréket a levétől kinyomkodjuk, hozzákeverjük a majonézt, a tormát, az agavésziruppal édesítjük, megborsozzuk, és ha szükséges, utánasózzuk.
3. A salátát behűtjük, és tálalás előtt hozzáforgatjuk a zsiradékmentes serpenyőben megpirított fenyőmagot.

Tipp:

Szinte bármilyen főételhez adhatjuk köretként, de vegán hamburgerbe, szendvicsbe, tortillába, sőt akár pirítós tetejére is halmozhatjuk.
Természetesen a nem vegán étkezésűek valódi majonézzel/tejföllel is elkészíthetik.

 

 

Ötlet: innen

Egyszerű citrustorta csokoládészósszal

...és lőn világosság! 

 

 

A Kutyinyekkel alig vártuk, hogy este bekuckózhassunk a frissen letöltött film elé a még langymeleg sütivel. A film javában pörgött, odakint tombolt a szél, a nappali redőnye fura hangokat produkált. Meg lettem nyugtatva, hogy annak ellenére sem maradunk redőny nélkül, hogy az előző tulaj más egyébhez hasonlóan az ablakbeépítést is elcseszte. Aztán erős fényvillanás, bumm! A hőszivattyúnk mágneskapcsolója durr! Három másodperccel később megint villanás, bumm, majd fél perce rá ismét. Földönkívüli invázió (túl sok Ősi idegeneket néztünk…)???!!!
A redőny megvan, a teraszajtó a helyén. Szuper! Csak épp nem látok semmit – az egész környék feketébe burkolózott. Basszus, csak elektromos fűtésünk van! Miért pont most bontattuk el a kandallót?! És mi van, ha a hőszipka a háromszoros bumm miatt nem indul újra?! – Visszakapcsolás késleltetőt is építettem bele, elindul majd – nyugtatott a Kutya.
Maradék gyertya, fejlámpa, szerelőlámpa beizzít, utcára kikémlel, faágak között futó villanyvezetékeket megles. Itt egyhamar nem lesz áram! Macskát megnyugtat, hibát bejelent, sütis tányért kivisz, fogat mos.
Lelki szemeim előtt láttam kiolvadni a mélyhűtő tartalmát, miközben a Kutyától afelől érdeklődtem, hogy a házunk ilyen körülmények között (fűtés nélkül) hány napig is tudja tartani a beállított hőmérsékletet. A válaszként érkezett kb. 5 naptól aztán megnyugodtam, és eszembe ötlött, hogy a szenteste melegét is 3 napig szellőztettük, mire végre helyreállt a komfortérzetem.
Majd eszembe jutott, hogy így hogyan fogunk fürdeni és főzni. Bár ez utóbbi problematikája aztán már nem is érdekelt, mert megörültem a szokásom szerint előre lesütött, de az áram híján kiolvadó zsemléknek, amelyek hideg élelmünkül szolgálhatnak a megváltozott körülményeink közepette.
A riasztórendszer már annál inkább galibát okozott volna (pláne az érzékeny cicafüleknek), annak az aksija ui. csak egy max. fél napos leállást bírna ki, aztán jönne a fülsüketítő vijjogás. Mi pedig eddig még nem teszteltük, hogy hogy lehet totál kilőni ilyen helyzetben.
Közben kijöttek az áramosok, egy brutál hosszú bottal megizélgették a vezetékeket, és lőn világosság! Az egész közjáték az első bummtól az áram visszajöveteléig kb. 20 perc alatt lezajlott, mi pedig nagy boldogan betoltunk a fejünkbe még egy szelet sütit extra adag csokiszósszal, végignéztük a filmet, és újra fogat mostunk. Én magamban hálát adtam, hogy az áramkimaradás nem a süti sütése közben történt.
Egyébként pedig nem is emlékszem mikor sütöttem utoljára kevert süteményt, pedig a kuglóftészta az egyik kedvencem. A minap viszont mindketten annyira megkívántuk az édességet, hogy mindenképp neki kellett állnom a sütésnek, mert egyikünknek sem volt kedve a csokihoz vagy a bolti krémdesszerthez. A hűtőben tartogatott narancsot és citromot feltétlenül fel akartam már használni, így ízesítésül ezeket tettem a tésztába. Magamat jól ismerve tudtam, hogy bár ez a fajta sütemény önmagában is finom, kelleni fog hozzá valamilyen krém. Viszont úgy éreztem, hogy betöltve már kissé tömény lenne, és nem is lett volna kedvem ezzel szórakozni. Akkor legyen hozzá öntet, mégpedig csokis! Mivel imádom a kókusztejszínt mint alapanyagot, jónak láttam azzal összeházasítani az olvasztott csokoládét, hígításul pedig a megmaradt, kevéske zabtejet használtam fel. De jól is tettem, mert ez a szósz bizony tökéletes kiegészítője lett ennek az illatos sütinek! :)

 

Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:

a tésztához:
25 dkg vaj
18 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
3 tojás
1 nagy bio narancs
1 bio citrom
25 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a csokoládészószhoz:
15 dkg tejcsokoládé
2 dl kókusztejszín
1 dl zabtej vagy más növényi tej

elkészítés:

1. A puha vajat a kétféle porcukorral robotgéppel habosra kavarjuk, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat.
2. Hozzáadjuk a reszelt narancshéjat, a kifacsart narancs- és citromlevet (a kapott folyadék összesen kb. 1 dl), majd beleforgatjuk a sütőporral vegyített lisztet.
3. A tésztamasszát az alján és az oldalán is sütőpapírral bélelt – kapcsos vagy kivehető aljú – tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész tortát rácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
4. A csokoládészószhoz a feldarabolt csokit a fele mennyiségű kókusztejszínben felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a többi kókusztejszínt és a zabtejet. Többször átkeverve hűlni hagyjuk.
5. A tortát kivesszük a formából, cikkekre szeljük, meghintjük porcukorral, és meglocsoljuk a csokoládészósszal.

sütési hőfoka: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütés idő: kb. 60 perc

Tipp:
Kuglófformában is megsüthetjük.

 

Spenótos zöldborsókrémleves sült koktélparadicsommal (vegán)

avagy sok fecsegés egy egyszerű leveshez

 

 

Jaj annak, aki művészkedés közben szólni mer hozzám! Ha pedig az illető teszem azt futár, aki épp becsengetett hozzánk, ne csodálkozzon, ha zord ábrázattal tépem fel a kiskaput (legalábbis ezt a kisfilmet játszom le magamban, amúgy kedves mosollyal az arcomon :D). És ha a tetejébe még változóan felhős is az ég, akkor aztán pláne villámokat szórok. Aki nem fotózik, annak ui. sejtése sincs arról, milyen az, amikor szinte másodpercenként jönnek-mennek a felhők, amik között folyton kikukucskál a nap, és ezzel olyan eltérő színeket produkál a fotóalany (az étel), hogy ember legyen a talpán, aki a kiválasztott képek összes színeltérését, mindenféle machinációt latba vetve, egymáshoz pászítja. Nya! Hát így jártam ezzel a levessel is, amit vagy elvakított a napsütés – egyébként tényleg szép –, sárgás pirosra módosítva a paradicsomot, vagy ugyanannak a paradicsomnak hideg piros árnyalatot kölcsönzött a szürke felhőtömeg, hogy aztán a várva-várt fehér felhő pont tökéletessé tegye a fényviszonyokat levesestül, paradicsomostul. Én meg eközben hosszú perceken át ültem a kislétra fogantyújának tetején, kezemben a géppel, az eget lesve, a gépbeállításokat ide-oda tekergetve, miközben ülőgumómba egyre élesebben vágott bele a létra vasa. Imáimban annyit kértem, hogy azt a blogra szánt 4 rohadt képet annyi idő (mindössze 1 perc) alatt tudjam összehozni, amíg esély van rá, hogy a felhők nekem kedvezve kitakarják a napot. Mert az hétszentség, hogy csak azért nem fogom leredukálni a fotók számát, mert épp hülyéskedik velem az idő! :D Mellesleg jelen helyzetben még a kevesebb képet igénylő bloggereknek sem lett volna könnyű dolga. Azok persze, akik fittyet hányva az időjárásra, mindenféle derítőernyőkkel rendelkeznek, vagy minden szempontból jobbak a körülményeik (pl. jó helyen van az ablak, az ablak mellett sok a hely, vagy épp nem kell nekik ablak se, mert van mivel deríteni), esetleg nem maximalisták, nyilván kevesebb ideget esznek meg a fotózási művelet során.
Egyébként tényleg tiszta vicc, hogy mit el nem idétlenkedtem ezzel a tányér levessel, ami azért nem egy bonyolult étel, így másvalakinek talán nem is okozott volna gondot, ha leves ugyan van, de ugrik a fotózás. Én azonban mindent elkövettem, hogy megörökítsem az utókornak, mert tudtam, hogy bébispenótot nem mostanában fogok venni újra (ez volt az első alkalom!!!). Szóval nagy volt a tét: ha a galád idő miatt el kellett volna napolni a spenótfelhasználást – így a fotózást is –, akkor a már így is pár napos zöldség a következő alkalomig megpunnyadhat, és szégyenszemre a kukában landolna. Márpedig ez semmiképp sem lenne helyénvaló, tekintve hogy nem is olyan olcsó alapanyagról van szó.
Egyébként azt nem állíthatom, hogy 2023-mal újult és megzabolázhatatlan erővel tört elő belőlem a főzhetnék, de ha már összevásároltunk mindenféle vegán és számunkra újdonságnak számító cuccot, akkor illik naponta kimennem a konyhába olyan ételeket kotyvasztani, amikhez a megvett alapanyagok kellenek. Nehogy már főzési kedv híján ott ögye mög a fene űket minden nap csak a jól megszokott egyszerű és villámgyorsan elkészíthető ételeket együk! Szóval a fentebb felvázolt fotózás fontossága így már talán érthetőbb.
Bár ez a leves nem annyira számít újnak nekünk, hiszen nem egyszer került már az asztalra borsókrémleves vagy akár sült paradicsom, még vegán módra is, de spenóttal még sosem próbálkoztam. Már csak azért sem, mert kedvenc nagynéném anno belém tömte. Szerencsére, nem bukott el ezen a kapcsolatunk. :D A spenóttal viszont csak nemrég kezdtem újra barátkozni a kedvenc – azóta sajnos átalakult – éttermünk kínálta dióbundás kecskesajt egyik köreteként.
A spenót a levesben nem dominál, ellenben nem tesz rosszat neki, sőt ez az egész így együtt vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. A színe pedig a tavaszt idézi, ami úgy tűnik (sajnos) már januárban kopogtat.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
30 dkg (mirelit) zöldborsó
5 dkg friss bébispenót
1 kis csokor petrezselyemzöldje (vagy egyéb zöldfűszer)
3 ek. olívaolaj
őrölt színes bors
só
6 dl víz
2 ek. kókusztejszín

a sült koktélparadicsomhoz:
15 dkg koktélparadicsom
egy nagy csipet finomítatlan nádcukor
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat kettévágjuk, és a belsejüket kivesszük (arra nem lesz szükségünk). Hozzáadunk 1 evőkanál olívaolajat, egy csipet sót, megpörgetjük nádcukorral, és alaposan összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
2. A vöröshagymát felaprítjuk, és a felhevített olívaolajon, fedő alatt, közepes lángon kissé megpirítjuk. Közben enyhén sózzuk.
3. A fokhagymagerezdeket nagyobb darabokra vágjuk, a piruló hagymához adjuk, majd 2-3 perc elteltével ráöntjük a zöldborsót. Fedő alatt, közepes lángon pár percig pirítjuk. Felöntjük a vízzel, és nagy lángon felforraljuk.
4. Beletesszük az alaposan átmosott spenótot, sóval, borssal ízesítjük, és fedő alatt, kis lángon negyedórát főzzük.
5. Hozzáadjuk a száráról lecsipkedett petrezselyemlevélkéket, 2-3 percig még főzzük, majd a levest turmixgépbe öntve vagy botmixerrel krémesítjük.
6. A lábast visszatesszük a tűzre, hozzákeverjük a kókusztejszínt, és épp csak összeforraljuk. Ha szükséges, utánaízesítjük.
7. A megsült koktélparadicsomokat a kitálalt levesbe szedjük.

 

 

A kombináció ötletéért köszönet Domján Flórának.

Amerikai fahéjas csiga (vegán)

 

 

 

Azaz cinnamon roll vagy cinnabon, ami állítólag attól amerikai, hogy meglehetősen édes és foszlós, ill. a tetejére gazdagon halmozott krémsajt is megkülönbözteti „őt” a más tájakon honos társaitól. Na de hogyan jutottam odáig, hogy vegán módon készítsem el?
Karácsonyra és szilveszterre négyféle süteményt sütöttem, mindegyikből egy-egy közepes méretű tepsivel, és bár Anyáékkal karöltve, azaz négyen eszegettük, mégis kitartott január első napjáig. Hihetetlen, de a két ünnep alatt naponta fejenként csak 3-4 darab sütit pusziltunk be a Kutyinyekkel (ráadásul ezek kis szeletkék voltak), annyira nem kívántunk többet, és nem jártunk rá napközben sem. Az új évben pedig valahogy elfelejtődött a vízkeresztre való készülés, így a háromkirályok kalácsa is, vagyis ebből az alkalomból most nem csináltam semmilyen édességet. Aztán január 8. napján, vasárnap már éreztem az édesség hiányát. :D Mivel az ünnepekről megmaradt húsételeket már bekebeleztük, egyértelmű volt, hogy január 2. hetétől folytatjuk a 2020-ban elkezdett és azóta is rendületlenül tartó, szinte teljesen húsmentes étkezésünket. Sőt, azt terveztem, hogy az eddigiekhez képest kicsit gyakrabban beiktatok olyan ételeket is, amelyek teljes egészében mellőzik az állati eredetű alapanyagokat, azaz vegán kajákat is csinálok. Úgy gondoltam, akkor már ne legyenek kivételek ez alól az édességek sem. Amúgy sem árt gyarapítanom a blog erre vonatkozó részét. Ezért olyan desszerttel indítottam az új évet, amit (nem vegán kivitelben) imádunk, ugyanakkor könnyen el lehet készíteni tojás és tejtermékek nélkül.
Domján Csenge receptjét próbáltam ki, de a 2. sütés alkalmával picit módosítottam az arányokon. Arra nem jöttem rá, miért kell a tésztába keményítő (ui. sosem láttam még ilyet kelt tésztában), de nem hagytam ki belőle, hátha az a titok nyitja. :D
Ez a fahéjas csiga annyira imádni valóra sikeredett, hogy megállja a helyét a többi ugyanilyen ízesítésű péksütijeim mellett. Sőt, igazából olyan pihepuha és könnyű lett, hogy simán egy lapon lehet említeni a dán fahéjas csigával (ami annak idején kb. verte minden addigi fahéjasomat). Ez már csak azért is klassz, mert ez azt jelenti, hogy azok előtt is villoghatunk vele, akik mereven elzárkóznak a vegán ételektől, vagy azt hiszik, hogy ami kizárólag növényi alapanyagokból van, az nem lehet finom. Egy tálca vegán fahéjas csigával azonban tuti meggyőzhetőek. :D Továbbá, kevesebb pénzből is süthetünk valami igazán finomat. Próbáljátok ki akkor is, ha nem akartok áttérni a vegán életmódra! Garantálom, hogy a fahéjas csiga esetében később sem fog eszetekbe jutni a tojás, a vaj meg a tej. ;)

 

Hozzávalók kb. 20 cm átmérőjű sütőtálhoz (10 darab csigához):

a tésztához:
22 dkg fehér tönkölyliszt
3 dkg kukoricakeményítő
2,5 dkg finomítatlan nádporcukor
½ mk. só
3,5 dkg kókuszzsír
1,5 dl növényi tej (nálam zabtej)
1,5 dkg friss élesztő

a töltelékhez:
3 dkg kókuszzsír
4 dkg finomítatlan nádcukor
1 jó ek. (7 g) őrölt fahéj

a kenéshez:
2,5 dkg kókuszzsír, felolvasztva
2 ½ ek. agávészirup

az öntethez:
6 dkg porcukor vagy finomítatlan nádporcukor
1 mk. vaníliaesszencia
1 ½ ek. növényi tej (nálam zabtej)
1 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A tésztához az elmorzsolt élesztőt 1 dkg tönkölyliszttel és egy csipet porcukorral csomómentesre keverjük a fele mennyiségű meglangyosított növényi tejben, és letakarva felfuttatjuk.
2. A keményítővel, többi porcukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a kókuszzsírral, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a többi növényi tejet, és robotgéppel picit lágyabb, de rugalmas tésztává dagasztjuk. Kókuszzsírral vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük, és letakarva kb. 1 óra alatt megkelesztjük.
3. Közben a töltelékhez a kókuszzsírt felolvasztjuk és alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval. Kicsit hűlni hagyjuk.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kissé átgyúrjuk, majd 30x22 cm-es téglalapra nyújtjuk, és a tölteléket egyenletesen elkenjük rajta úgy, hogy a tőlünk távolabbi hosszanti oldala mentén szabadon hagyunk egy kb. 2 cm széles sávot.
5. A kissé lágy tésztát a hozzánk közelebbi hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, 3 cm széles daraboka szeljük, és a csigákat elrendezzük a sütőpapírral bélelt (vagy kókuszzsírral kikent) sütőtálban/tortaformában, miközben a csigák oldalait körben lekenjük olvasztott kókuszzsírral. Letakarva, huzatmentes helyen 30-40 percet kelni hagyjuk.
6. A kenéshez a hozzávalókat összemelegítjük, és miután a mázat kicsit hűlni hagytuk, meglocsoljuk vele a megkelt csigákat. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra tesszük.
7. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük, és a negyedórát hűlni hagyott csigákra csorgatjuk. Így hagyjuk langyosra hűlni. (Kókusztejszínből is készíthetünk hozzá öntetet – lásd a megjegyzésnél –, amivel még utólag is meglocsolhatjuk a csigákat.)

sütési hőfok: 180℃
sütési mód: alul-felül sütés
sütési mód: kb. 30 perc

Megjegyzés:

• Mivel én a csigákat csak másnap tudtam lefotózni, az öntet – amit még előző nap, frissen kisülve csorgattam rá – addigra beivódott a tésztába, és láthatatlanná vált. Így aztán muszáj volt újabb öntetet készítenem. Ahhoz viszont már kókusztejszínt használtam, mert az sokkal látványosabb, kontrasztosabb, és sokkal inkább hasonlít az amerikai változathoz, aminek ugyebár édes krémsajt van a tetején. Úgyhogy ehhez az utólagos öntethez 0,5 dl kókusztejszínben elkevertem 1 púpozott teáskanál porcukrot – ez látható a fotón –, de ebbe is tehetünk még citromlevet és vanília esszenciát/vaníliás cukrot.
• Ez a tészta a kókuszzsírnak köszönhetően lágyabb állagú, ezért előfordulhat, hogy szeletelés után a vágás mentén kissé széjjelebb terülnek a rétegek, és emiatt picit nehezebb beleügyeskedni a sütőformába. Ugyanakkor a végeredményt tekintve, a nyers tésztának éppen ilyennek kell lennie. Ennek a lágyságnak köszönhető ui. a kisült csiguszok könnyedsége, puhasága. :)

 

 

Vöröslencse-ragus fusilli (vegán, gluténmentes)

 

 

 

Ez a recept annyira friss, hogy ma ebédre készült, ráadásul nem is terveztem, hogy lefotózom. :D A hirtelenjében jött fényképezés annak köszönhető, hogy kóstolás után a receptet mindenképp érdemesnek tartottam megosztani a blogon. Tiszta szerencse, hogy a borús idő ellenére is beszűrődött annyi fény, hogy meg tudtam örökíteni, és mivel a reggeli órákban készült, így gyorsan-frissen ki is tudtam szerkácsolni a képeket.
Nevezhetném hamis bolognainak is ezt a ragut, ahogyan a vegánok szokták, de szerintem félrevezető lenne, mert bár az íze arra emlékeztet, mégsem hasonlítható a darált hússal készült testvéréhez. Sőt, őszintén szólva, én értelmetlennek tartom a hússal készült ételeket a hús nélküli változatukkal összevetni. Viszont tény, hogy hasonlítgatás nélkül is nagyon finomak és táplálóak húsmentesen elkészítve is. ;)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

1 cs. (20 dkg) rizses-köleses fusilli (Kitti's)
15 dkg vöröslencse
2 vastagabb szál (kb. 20 dkg) sárgarépa
2 zellerszár
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 darabolt paradicsomkonzerv
1 kis (70 g) sűrített paradicsomkonzerv
3 babérlevél
1 tk. szárított bazsalikom
1-2 tk. morzsolt oregánó
őrölt színes bors
só
3 ek. olívaolaj
kb. 2 dl víz
1 ek. agevészirup
friss bazsalikomlevélkék a tálaláshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát az olívaolajon, fedő alatt, kis lángon 8-10 perc alatt megdinszteljük.
2. A sárgarépát és a zellert késes aprítóban ledaráljuk (vagy késsel finomra aprítjuk), és a szárított bazsalikommal együtt a dinsztelt hagymához adjuk. Közepes lángon, fedő alatt kb. 5 percig pirítjuk, majd belekeverjük a zúzott fokhagymát, és azzal együtt is pároljuk még néhány percig.
3. Hozzáöntjük az előzőleg alaposan átmosott lencsét (nem kell beáztatni), a paradicsomkonzervet, a sűrített paradicsomot, majd oregánóval, babérlevéllel, sóval, borssal fűszerezzük és a vízzel hígítjuk.
4. Fedő alatt, néha megkeverve addig főzzük, amíg a lencse meg nem puhul (kb. 20 perc). Édesítjük, és ha szükséges, a felsorolt fűszerekkel utánaízesítjük.
5. A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és a lencseraguhoz keverjük. Aprított, friss bazsalikomlevéllel megszórva tálaljuk.