...és végre befalazódtunk!
Az én Kutyafülem elég ügyes fiú, olyan munkákat is precízen és szépen meg tud csinálni, amihez először van szerencséje. Ilyen a falazás is, amire azért volt szükség, mert a kőműves cseszett betartani az ígéretét az előszobában éktelenkedő gázórát nem lehetett volna eltüntetni anélkül, hogy az eltakarására kitalált gipszkarton fal ne lógott volna bele az ablak síkjába. Persze jobb lett volna a készüléket kipakoltatni az udvarra, de az egy kisebb vagyont emésztett volna fel, úgyhogy inkább eltüntettük az ablakot, hogy aztán esztétikus módon kivitelezhető legyen ama ronda szerkezet gipszkartonos álcázása. (Naná, hogy lesz majd üvegezett ajtó, az elveszett fény becsalogatására!) A falazás mikéntjével nem untatnám a nyájas olvasót, hiszen neki sokkal inkább az alábbi recept a lényeg. Ugye?! :D
Szóval, amíg a Kutyinyek az Ytonggal molyolt, addig én – mivel le lettem tiltva a segítő kéz nyújtásától, mondván, hogy ez a kis falazás egyemberes meló –, tésztát gyúrtam. Aki ui. ilyen szépen dolgozik, annak kijár, hogy az egyik kedvencét kapja ebédre. Ez pedig nem más, mint a házi készítésű tészta. :) Volt is nagy öröm, amikor a munkálatok közepette az orra alá dugtam a kajával teli serpenyőt. A szerszámok helyett üstöllést villát ragadott, és seperc alatt bekebelezte a finom tésztaebédet, hogy aztán újult erővel folytassa tovább a munkát. Délutánra már egy vakablak boldog nézői voltunk. :D
Egyébként ez így most egy soron kívüli recept lett, azaz nem volt betervezve, és bízom benne, hogy a blog követői elnézik nekem, hogy a fotók ezúttal nem a szokványos csendéletszerűen berendezettek, hanem szó szerint főzés közben készültek, ki-be rohangálva a tűzhely és az előszobaablak között. Éppen ezért a tésztához némi falat is mellékeltem most. :D
Szóval, amíg a Kutyinyek az Ytonggal molyolt, addig én – mivel le lettem tiltva a segítő kéz nyújtásától, mondván, hogy ez a kis falazás egyemberes meló –, tésztát gyúrtam. Aki ui. ilyen szépen dolgozik, annak kijár, hogy az egyik kedvencét kapja ebédre. Ez pedig nem más, mint a házi készítésű tészta. :) Volt is nagy öröm, amikor a munkálatok közepette az orra alá dugtam a kajával teli serpenyőt. A szerszámok helyett üstöllést villát ragadott, és seperc alatt bekebelezte a finom tésztaebédet, hogy aztán újult erővel folytassa tovább a munkát. Délutánra már egy vakablak boldog nézői voltunk. :D
Egyébként ez így most egy soron kívüli recept lett, azaz nem volt betervezve, és bízom benne, hogy a blog követői elnézik nekem, hogy a fotók ezúttal nem a szokványos csendéletszerűen berendezettek, hanem szó szerint főzés közben készültek, ki-be rohangálva a tűzhely és az előszobaablak között. Éppen ezért a tésztához némi falat is mellékeltem most. :D
13 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 tojás
só
15 dkg kockázott húsos szalonna
1 ek. szilárd mangalicazsír
25 dkg túró
3 púpozott ek. tejföl
őrölt tarka bors
2 ek. metélőhagyma vagy aprított petrezselyemzöldje
elkészítés:
- A tésztához a tojást 1 tk. sóval felverjük, hozzáadjuk a liszteket, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Négyfelé osztjuk, meggömbölygetjük, és letakarva, negyedórát pihentetjük.
- Eközben a húsos szalonnát a zsíron pirulásig sütjük, majd félretesszük. A túrót a tejföllel, a metélőhagymával, a borssal, sóval kikeverjük.
- A tésztagombócokat lisztezett munkalapon egymás után kb. 1 mm vékony, hosszú nyelv alakúra nyújtjuk, és pizzavágóval tetszés szerinti szélességű csíkokra vágjuk (nem kell szabályosnak lennie). Meghintjük kevés liszttel, és felrázzuk a tésztát. (Amíg az egyik adag tésztával dolgozunk, addig a már kész metélteket konyharuhával betakarjuk.)
- A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és az újra felhevített szalonnás zsírra szedjük. Alaposan átforgatjuk, majd a tejfölös túróval is összekeverjük. Tálaljuk.
