...avagy az álmok valóra válnak – II. és III. felvonás
Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy egy bizonyos dokumentumnak az igencsak sokára halasztódott aláírása jelentette az I. felvonást életünk legnagyobb álma megvalósulásának útján. Abból az alkalomból az ügyvédünknek sütöttem narancsos csokitortát, mi pedig a kedvenc éttermünkben ünnepeltük meg a nagy eseményt. Mindez január elején történt.
Két és fél héttel később pedig elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz, vagy inkább egyszerre kettőhöz is: egy várva várt határozat híre dobogtatta meg a szívünket. Legalábbis akkor még úgy tudtuk, hogy valóban egy időben lett meg mindkettő. Úgyhogy eme remek hír hallatán egyszerre kezdtek el potyogni a könnyeim, miközben percekig tartó vihorászásban törtem ki. Nem ám szimultán bipoláris epizód, hanem bizony színtiszta eufória volt ez, kérem szépen! :D
A felfokozott érzelmekből felocsúdva egyértelműen tudtam már akkor, hogy még azon a héten méltó módon, édességgel „koccintunk” az örömteli eseménysorozatra. Annál is inkább, mert röpke két nappal később ünnepeltük vadházasságunk 13. évfordulóját – a vigalomhoz pedig ugyebár elengedhetetlen valamiféle desszert. Mivel nemrég valahol szembejött velem a Rákóczi túrós piteformában sütött változata, én meg már jó ideje készültem rá, hogy linzertortaként is asztalra teszem, egyértelműnek látszott, hogy most már nem várhatok vele tovább. Amúgy is nagy túró-fanok lévén, mikor is együnk túrós sütit, ha nem pont ezekben a boldogságos napokban! :) A blogomon is megtalálható Rákóczi túrós süteményt és annak a tortásított változatát kicsit átdolgozva, a díszítés ötletét pedig a neten látott videóból kölcsönvéve készült el ez az isteni finom linzertora, ami – mint utóbb kiderült – csupán a második mérföldkő, ill. a kapcsolatunk megünneplésére jogosított fel bennünket (sosem derül ki, hol ment félre az infó), ui. a harmadikhoz végül is még egy héttel később, február 2-án érkeztünk el – valójában ez az utóbbi volt a legjelentősebb! :)
Kijelenthetem, hogy most már tényleg csak egy hangyabokányi hiányzik ahhoz, hogy ne csak álmodjuk, hanem végre éljük is az álmunkat. :)
Két és fél héttel később pedig elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz, vagy inkább egyszerre kettőhöz is: egy várva várt határozat híre dobogtatta meg a szívünket. Legalábbis akkor még úgy tudtuk, hogy valóban egy időben lett meg mindkettő. Úgyhogy eme remek hír hallatán egyszerre kezdtek el potyogni a könnyeim, miközben percekig tartó vihorászásban törtem ki. Nem ám szimultán bipoláris epizód, hanem bizony színtiszta eufória volt ez, kérem szépen! :D
A felfokozott érzelmekből felocsúdva egyértelműen tudtam már akkor, hogy még azon a héten méltó módon, édességgel „koccintunk” az örömteli eseménysorozatra. Annál is inkább, mert röpke két nappal később ünnepeltük vadházasságunk 13. évfordulóját – a vigalomhoz pedig ugyebár elengedhetetlen valamiféle desszert. Mivel nemrég valahol szembejött velem a Rákóczi túrós piteformában sütött változata, én meg már jó ideje készültem rá, hogy linzertortaként is asztalra teszem, egyértelműnek látszott, hogy most már nem várhatok vele tovább. Amúgy is nagy túró-fanok lévén, mikor is együnk túrós sütit, ha nem pont ezekben a boldogságos napokban! :) A blogomon is megtalálható Rákóczi túrós süteményt és annak a tortásított változatát kicsit átdolgozva, a díszítés ötletét pedig a neten látott videóból kölcsönvéve készült el ez az isteni finom linzertora, ami – mint utóbb kiderült – csupán a második mérföldkő, ill. a kapcsolatunk megünneplésére jogosított fel bennünket (sosem derül ki, hol ment félre az infó), ui. a harmadikhoz végül is még egy héttel később, február 2-án érkeztünk el – valójában ez az utóbbi volt a legjelentősebb! :)
Kijelenthetem, hogy most már tényleg csak egy hangyabokányi hiányzik ahhoz, hogy ne csak álmodjuk, hanem végre éljük is az álmunkat. :)
a tésztához:
17 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj
2 tojássárgája
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só
a töltelékhez:
2 ek. leturmixolt sárgabaracklekvár
40 dkg túró
5 dkg tejföl
2 tojás
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 bio citrom reszelt héja
1 bio narancs reszelt héja
4 dkg bio tönkölybúzadara
a habcsókhoz:
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
5 dkg porcukor
továbbá:
7 dkg leturmixolt sárgabaracklekvár
4 g étkezési kukoricakeményítő
elkészítés:
- A tésztához a mandulaliszttel, cukorral, sóval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A tojást a közepébe ütjük, felverjük, és gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
- Enyhén lisztezett felületen 0,5 cm vastag, 27 cm-es körlapra nyújtjuk, kibéleljük vele a sütőformát, és a tészta alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
- A lehűtött tésztakosarat kibéleljük sütőpapírral, megfelelő mérető kerek sütőtálat teszünk bele (helyette, klasszikus módon, sütőbabot is használhatunk) és 180°C-ra előmelegített sütő legalsó rácsán 10 perc alatt elősütjük.
- Eközben a töltelékhez a tojássárgákat a nádporcukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a tejfölt, a citrushéjat, a szitán áttört túrót, a búzadarát, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
- Az elősütött, még forró tésztakosarat mindenhol beecseteljük baracklekvárral, majd rákanalazzuk és elsimítjuk rajta a túrót. Ugyanazon a hőfokon, a sütő 2. rácsára téve, további kb. 30 percig sütjük.
- Miközben a pite még sül, a habcsókhoz a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, majd csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
- A süteményt kivesszük a sütőből, körben habcsókokat nyomunk a tetejére, a közepére baracklekvárt kanalazunk, majd visszatesszük a 120°C-os sütőbe, a középső rácsra, kb. 15 perce.
- A kész süteményt tortarácsra tesszük, a habcsókokat flambírozópisztollyal megkaramellizáljuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
