A tegnapi 30 fokhoz képest hihetetlen, de mára a kinti hőmérséklet is azt támasztja alá, hogy itt az ősz – már megint, és végre!
Úgy elrepült ez a fél év, amióta lakásból házba, ill. egyik városból a másikba költöztünk, hogy ihajla! És én azt hittem, itt is ontom majd magamból a recepteket. Emlékszem, meg is ígértem valakinek, hogy így lesz. Hát bocsi, de akaratomon kívül hazudtam – szó nem volt itt receptontásról! Sőt, az utóbbi időben felkerült étkek fele előre be volt tárazva, szóval az itthoni tevékenységek kapcsán tényleg nem a sütés-főzés irányába billent a mérleg nyelve. Aztán szégyenszemre elfogytak a tartalékolt receptek, ill. az újabbak is, és azon kaptam magam, hogy a konyha a legutolsó hely, ahol lenni akarok.
A blog története során még soha nem telt el ennyi idő – 82 nap! – két recept posztolása között. A leghosszabb kihagyás is csak 1 hónapig tartott, amikor is a bekrepált fényképezőgépem miatt voltam kénytelen leállni az ételfotózással. A mostani hosszú szünetet viszont háromszorosan is meg tudom indokolni: a ház körüli munkálatok elsődleges fontosságával, a nagy nyári meleg miatti elcsigázottsággal, ill. sajnos többféle lelki tehertétel is okot adott arra, hogy a konyhai alkotótevékenység háttérbe szoruljon.
Aztán a múlt hét óta újra elkezdtem recepteken gondolkodni, és végre már nem csak a napi (faék egyszerűségű) ebédünk elkészítése miatt mentem ki a konyhába. Minden esetre meg kellett állapítanom, hogy a fotózás nem olyan, mint a biciklizés: el lehet tőle szokni.
Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen alapanyagárak mellett vajon kinek lesz pénze a rendszeres süteménysütésre, pl. akár az enyémhez hasonló gasztroblogokon látott receptek alapján. Lassan az lesz, mint régen: az ünnepnapokra korlátozódik egy-egy drágább desszert elkészítése, aminek nyomán talán újra felértékelődnek bizonyos édességek. Na, de félre a borongós gondolatokkal! Lényeg, hogy újra sütök és posztolok, és csak remélni tudom, hogy vannak még, akik továbbra is látogatják a Sünist.
A szilvát pedig köszönöm a szomszédunknak, aki a – még a fán maradt – termést átengedte nekünk. A java sajnos a földre lepotyogva, a rovarok martalékává vált. De tanultam az esetből: jövőre hamarabb kérek engedélyt a szüretelésre. :)
Úgy elrepült ez a fél év, amióta lakásból házba, ill. egyik városból a másikba költöztünk, hogy ihajla! És én azt hittem, itt is ontom majd magamból a recepteket. Emlékszem, meg is ígértem valakinek, hogy így lesz. Hát bocsi, de akaratomon kívül hazudtam – szó nem volt itt receptontásról! Sőt, az utóbbi időben felkerült étkek fele előre be volt tárazva, szóval az itthoni tevékenységek kapcsán tényleg nem a sütés-főzés irányába billent a mérleg nyelve. Aztán szégyenszemre elfogytak a tartalékolt receptek, ill. az újabbak is, és azon kaptam magam, hogy a konyha a legutolsó hely, ahol lenni akarok.
A blog története során még soha nem telt el ennyi idő – 82 nap! – két recept posztolása között. A leghosszabb kihagyás is csak 1 hónapig tartott, amikor is a bekrepált fényképezőgépem miatt voltam kénytelen leállni az ételfotózással. A mostani hosszú szünetet viszont háromszorosan is meg tudom indokolni: a ház körüli munkálatok elsődleges fontosságával, a nagy nyári meleg miatti elcsigázottsággal, ill. sajnos többféle lelki tehertétel is okot adott arra, hogy a konyhai alkotótevékenység háttérbe szoruljon.
Aztán a múlt hét óta újra elkezdtem recepteken gondolkodni, és végre már nem csak a napi (faék egyszerűségű) ebédünk elkészítése miatt mentem ki a konyhába. Minden esetre meg kellett állapítanom, hogy a fotózás nem olyan, mint a biciklizés: el lehet tőle szokni.
Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen alapanyagárak mellett vajon kinek lesz pénze a rendszeres süteménysütésre, pl. akár az enyémhez hasonló gasztroblogokon látott receptek alapján. Lassan az lesz, mint régen: az ünnepnapokra korlátozódik egy-egy drágább desszert elkészítése, aminek nyomán talán újra felértékelődnek bizonyos édességek. Na, de félre a borongós gondolatokkal! Lényeg, hogy újra sütök és posztolok, és csak remélni tudom, hogy vannak még, akik továbbra is látogatják a Sünist.
A szilvát pedig köszönöm a szomszédunknak, aki a – még a fán maradt – termést átengedte nekünk. A java sajnos a földre lepotyogva, a rovarok martalékává vált. De tanultam az esetből: jövőre hamarabb kérek engedélyt a szüretelésre. :)
Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:
a tésztához:
15 dkg finomliszt
2 dkg cukor
egy csipet só
5 g friss élesztő
4 dkg tejföl
1,5 dkg puha vaj
1 felvert tojás fele
2 ek. víz
a túrótöltelékhez:
25 dkg túró
6 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg tejföl
2,5 dkg puha vaj
1 tojás + a felvert tojás másik fele
1 ek. frissen facsart citromlé
¾ cs. (3 dkg) vaníliaízű pudingpor (főzős)
a szilvás töltelékhez:
kb. 40 dkg szilva (magozott mennyiség)
3 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
2 ek. nádporcukor
az édes morzsához:
7 dkg finomliszt
3 dkg kókuszreszelék
3 dkg aprított mandulapehely
5 dkg finomítatlan nádcukor
½ mk. őrölt fahéj
7 dkg vaj
elkészítés:
- A tésztához a lisztet tálba mérjük, a közepébe tesszük a szobahőmérsékletű többi hozzávalót, belemorzsoljuk az élesztőt, és robotgéppel megdagasztjuk. Ha nagyon ragad, kevés lisztet dagasztunk még hozzá, majd kivajazott tálban, letakarva, meleg helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
- A kimagozott szilvát negyedeljük, és összeforgatjuk a nádporcukorral kevert rummal. Letakarva hagyjuk.
- Az édes morzsához a hozzávalókat összemorzsoljuk a hideg vajjal, és hűtőbe tesszük.
- A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapon kinyújtjuk, a tortaformába illesztjük, és egy kis peremet készítünk neki. Villával több helyen megszurkáljuk. Letakarjuk, amíg a túrómasszát elkészítjük.
- A töltelék hozzávalóit alaposan összekeverjük, egyenletesen elosztjuk a tésztán, majd körkörösen elrendezzük rajta a szilvacikkeket.
- A tetejét megszórjuk a morzsával, és a süteményt előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve, a formában hagyjuk teljesen kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc
Szia!
VálaszTörlésMinden este amikor van erőm bekapcsolni a gépet, mivel szintén zenész vagyok, vagyis építkezés tölti ki hónapok óta a napjaim, és két kertes ház egyidejű gondozása után, kikapcsolódás gyanánt felnézek a gasztroblog oldalra, már csodálkoztam, hogy nem látom a blogod.
Azt mondják idővel minden rossz elmúlik, de a lelki terhet cipelni nagyon nehéz, sajna minden fejben dől el, és nem csak elhatározás kérdése.
Remélem sikerül a szépet megőrizned, és a fájdalmat letenned, elengedned.
A jövőben lehet filléres, gyorsan elkészíthető (energiatakarékos:))) receptötletek kiagyalására kellene majd koncentrálnod, mivel lassan jön talán az az időszak, hogy eldöntsük eszünk, fűtünk, esetleg villanyt használunk?
Bocsánat, hogy hosszúra sikeredtem, de örülök, hogy újra visszatértél, és jó receptekkel, csábító fotókkal leped meg a "látogatóidat! :)
Köszönöm a kedves hozzászólásodat! (Kár, hogy nem tudlak a neveden megszólítani…)
TörlésAz építkezés és a két házzal kapcsolatos teendőid közepette kész csoda, ha marad időd receptek után kutatni. Minden esetre nagyon jólesik, hogy hiányoltál. :) Ilyenkor újra és újra rádöbbenek, hogy egy egyszerű gasztroblog írása is valamiféle felelősséggel jár. :) Bízom benne, hogy a jövőben is találsz nálam használható recepteket. :)
Igen, épp a facebookon írtam valakinek, hogy az olcsó, gyorsan elkészíthető ételeken való agyalás felé kell elmozdulnom, amire ugyan időről-időre volt is törekvésem, vannak is ilyen receptjeim, de a jövőben valószínűleg tényleg háttérbe kell szorítanom a sok hozzávalós étkeket.
A lelki terhek kapcsán pedig azt tudom mondani, hogy szerencsére alapvetően vidám típus vagyok, még ha amúgy nem is idegen tőlem a melankólia, úgyhogy az ilyen-olyan tevékenységek és az újabb célok/kapcsolatok megtalálása is majd biztos segít. A gyász pedig egy folyamat, azt az időre bízom, azon túl, hogy persze nem akarok ragaszkodni a bánathoz.
Végre-végre! Nagyon tetszett ez a szív-és gyomormelengető, szilvahalmokkal körített--bizonyára finom sütemény.
VálaszTörlésKöszi! :) A meggyes változatából kaptál kóstolót, úgyhogy kb. sejtheted, milyen lehet ez a szilvás. ;)
TörlésSzia Gabi!
VálaszTörlésÉn régóta követem a blogot...mindig fel-fel kukkantottam rá..🙂hátha van új bejegyzés!
Úgyhogy most nagy örömmel látom ,hogy ismét itt vagy és megosztod velünk a finom receptjeidet!
Köszönet érte!🥰
Mindig vannak sajnos hullám völgyek,hol érzelmi hol fizikális,ezt én is sokszor tapasztalom magamon!
De ha egyszer sikerül kimászni belőlük utána egyre könnyebben megy..még ha vissza is esünk néha!
Minden jót kívánok neked a jövőre,és lelkesen várom a finomságokat a blogon!😘🤗
Kedves Hajni!
TörlésMost nagyon vigyorgok.😍 Olyan jó érzés, amikor valaki, aki követi a blogomat, megírja, hogy követi a blogomat.🙂 Annak pedig külön tudok örülni, ha nem csak a receptjeimet, hanem az előttük lévő szövegeléseimet is olvassák. Aranyos vagy, hogy megírtad, hogy vártad az új recepteket, mert így tudom, hogy érdemes csinálni.
Igen, hullámvölgyek mindig vannak, de az embernek össze kell szednie magát, és újult erővel menni előre. Bízom benne, hogy ezek után is találsz majd nálam elkészítésre érdemes ételeket.
Én is csupa szépet és jót kívánok neked!🤗
Ohh...Hajni voltam!😅😍
VálaszTörlés