Pezsgőkrém ribizlizselével

 

 

 

Úgy tűnik, nálunk a jófajta pezsgő sem fogy, akárcsak a legtöbb alkoholos ital. Hiába na, mi ketten a Kutyafüllel nem vagyunk nagy italozósak, és azt a két-háromféle likőrt leszámítva, szinte sosem alkoholizálunk. Bár nem rajongunk a pezsgőért sem, szilveszterre mégis mindig venni szoktunk egy üveggel, hogy legyen mivel koccintani. És ha már évente csak egyszer áldozunk rá, akkor igyekszünk nem valami fapadosat választani. Messze nem luxus kategória, de azért már elfogadható minőségű a Cinzano és a Martini Asti, de ezeket már nagyon ismerjük. A 2020-as év elbúcsúztatására ezért most egy másik fajtát emeltem le a polcról, a fent említett pezsgők árkategóriájában. Évekkel ezelőtt már rácsodálkoztam a benne úszkáló aranydarabokra, tehát egyértelmű, hogy most is ez a látvány hatott rám csábítólag. :D Nem mintha az arany plusz ízt kölcsönözne ennek az italnak, de legalább jól néz ki, és ami pluszban örvendetes, hogy még csak nem is káros az egészségre – állítólag tonnaszám ehetnénk, akkor sem lenne tőle bajunk! (A nem használt aranyékszereimből lehet, hogy ehető aranyfóliát kéne csináltatnom… :D)
Azért az tényleg elképesztő, hogy elsőként a Bizánci Birodalomban kombinálták az aranyat étellel – konkrétan a húsokat aranyozták (micsoda ötlet!), és egy ideje már újra ezzel az értékes nemesfémmel borítják be pl. a bonbonokat, tortákat. Ezek kapcsán még értem is a használat okát. De az ételek arannyal való párosításában mégis bizarrnak tartom a természetesen Amerikában feltalált (és feltálalt) felhasználási formát, ami a világ legdrágább hamburgere, a Douche Burger esetében figyelhető meg. Én inkább pirított hagymával koronáznám meg a hambi legfelső rétegét, nem aranydarabkákkal, de hát gusztus dolga ugye – kinek a pap, kinek a paplan. Sőt, az is lehet, hogy az efféle hamburgert választó emberkék is a pirított hagymára szavaznak alapból, viszont számukra az arany az utolsó réteg. :D Na, de igen messzire kanyarodtam a pezsgőtől, úgyhogy ideje visszatérni! Igazából egy, a blogon már fent lévő pezsgős édességet akartam újrafotózni, de igencsak eltérültem, és ez a selymes pohárkrém lett belőle. Hangsúlyosan pezsgőízű, amit tényleg csak azoknak ajánlok, akik kedvelik a boros aromájú desszerteket. A savanykás ribizlivel jó párost alkotnak. :) Ja, még valami! Az aranyfólia-darabkák közben láthatatlanná váltak, de alant olvasható egy tuti tippem arra az esetre, ha nem szeretnénk hagyni, hogy veszendőbe menjen. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

3,5 dl édes pezsgő
2 tojás
10 dkg cukor + a ribizlihez ízlés szerint
6 dkg finomliszt
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú, nem folyós állagú)
25 dkg (fagyasztott) ribizli
1 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A krémhez a tojásokat a cukorral lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd csomómentesre dolgozzuk a liszttel és a pezsgővel. Kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük (akkor jó, ha már nem habzik). Kihűtjük, majd hozzádolgozzuk a tejfölt.
2. A ribizlit ízlés szerinti mennyiségű cukorral (nálam 4 dkg) épp csak addig hevítjük, hogy egy kis levelet eresszen, és felolvasztjuk benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat. Langyosra hűtjük.
3. A pezsgőkrémet elosztjuk 4 üvegpohárban (vagy stílusosan pezsgős- esetleg borospohárban), és a tetejére kanalazzuk a ribizlit. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd tálaljuk.

Tipp:

Ha aranyfóliát tartalmazó pezsgőből készítjük (és nem utólag jövünk rá a tuti tippre, mint most én), akkor érdemes előbb átszűrni a pezsgőt, az aranydarabkákat megmentendő. Így a ribizlizselét arannyal díszíthetjük.