Amerikai csokis keksz

1997-ben olyan szerencsében volt részem, hogy kijuthattam Kanadába, és egy egész nyarat Torontóban tölthettem. Akkoriban nálunk még nem voltak plázák – a következő évben viszont itthon is kezdtek kinőni a földből –, úgyhogy tágra nyílt szemekkel, fejemet kapkodva sétálgattam ezekben az óriási méretű épületekben. Az ott látott kis kávézókban és sütis pultokban mindenféle méretű kekszeket lehetett kapni, és az egyik ilyenben ettem először tipikus amerikai csokis kekszet – tenyérnyi méretűt. A mandulával dúsított változatot szerettem a legjobban. Abbahagyhatatlanul finom volt – kívül roppanós, belül puhább –, és bár egyetlen keksz is óriási méretű volt, úgy éreztem, simán be tudnék nyomni még vagy hármat. :D Bár alapvetően nem vagyok egy kekszes típus, azért van az a recept, aminek nem lehet ellenállni. :D Pár hónappal ezelőtt pl. rákaptam egy amcsi zászlós dobozban kapható, vegán chocolate chip cookie-ra, de amikor már a 15. csomagon is túl voltam, elborzadva konstatáltam, hogy ezt abba kell hagynom. :D Sikerült is lejönni a szerről, és szerencsére új drogot találtam magamnak: az ilyen-olyan zöldségekből készült levest. A kettő között jó nagy a kontraszt, tudom. :D Utóbbinak hála, sikerült eltüntetni magamról a csokis keksz evészet jól látható nyomait. :D
Akkor miért is kúszott vissza az életembe ez az alattomos édesség? Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megint meglátogattuk a barátainkat (bár ők igazából már családtagok), és az ilyen alkalmakkor mindig viszek valami édességet. A választás most erre a kekszre esett, mert könnyen szállítható, és mert a keresztlányunk – akit ezúttal magunkkal vittük – szintén imádja ezt a fajta kekszet. Persze szokás szerint kutatómunkát folytattam előtte: átolvastam jó néhány receptet, mire kialakult, hogy melyiket is süssem meg először, hozzátéve persze egy kis Sünis kanálságot, mindannyiunk örömére. :D

Hozzávalók 24 darabhoz:

23 dkg vaj
16 dkg finomítatlan nádcukor
16 dkg porcukor
1 ek. vaníliapaszta
30 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen
15 dkg dió
50 dkg finomliszt
12 g sütőpor
¼ tk. szódabikarbóna
4 g só
2 tojás

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd konyharuhába csomagolva ledörzsöljük róla a hártyás héjat. Hűlni hagyjuk, majd durvára vágjuk.
2. A vajat önmagában krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliapasztát, a kétféle cukrot, és robotgéppel kihabosítjuk. Spatulával beleforgatjuk a csokicseppet és a diót.
3. A lisztet elvegyítjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a vajas masszába keverjük, majd beledolgozzuk a felvert tojásokat.
4. A tésztamasszából kb. 60 g-os labdákat formázunk, tepsibe sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
5. A lehűtött tésztalabdákat a sütőpapírral bélelt, előmelegített (!) tepsikre helyezzük egymástól távolabb, és egymás után megsütjük.
6. A kisült kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:
Nem muszáj mindet kisütnünk, egy részét eltehetjük későbbre is. Ebben az esetben, a megfagyott tésztalabdákat szobahőmérsékleten vagy hűtőben kiolvasztjuk, és a fenti módon megsütjük.
Ha mégis mindet megsütöttük, de kimaradt pár darab, akkor a másnapos kekszet ecsettel átkenjük hideg vízzel, és pár percre forró sütőbe toljuk. Ugyanolyan ropogós külsejű, puhább belsejű keksz lesz a jutalmunk, mintha frissen sütöttük volna. ;)