Július 1-én beindult nálunk a lakás festése, ui. a felújítás óta eltelt 5 év alatt kisebb-nagyobb mértékben már meglátszódott a falakon az elhasználódás. Ugyan a fő ok a szépítésre nem ez volt, hanem az, hogy végre úgy döntöttük, berendezzük a nappalit is. :D Eddig ui. folyton a házépítésről ábrándoztunk, és fölöslegesnek tartottuk a nagyszobára is pénzt költeni. Mivel az építkezés költségeiről kiderült, hogy az jóval magasabb annál, amiről a fáma eredetileg szólt, ezért úgy határoztunk, csak akkor vágunk bele, ha nyerünk a lottón. :D Az álomház méretei kapcsán ui. nem köthetünk kompromisszumot. És amíg az új otthon csak vágy marad, addig muszáj a meglévőt kicsinosítani. Bár mi eddig nagyon jól megvoltunk nappali nélkül is (a szomszéd jóvoltából amúgy is cigifüstben úszik évek óta), mégis egyre cikibbnek éreztük, hogy a barátainkat nincs hova leültetni a vendégeskedések alkalmával. Így hát belevágtunk a berendezésbe, és ezzel a lakás utolsó, raktárként funkcionáló, legnagyobb helyisége is megszépülhet. Végre lehet nagy ülőgarnitúránk, polcrendszerünk, ill. régi vágyam, konzolasztal is ékesítheti a szobát; azokról a kis részletekről nem is beszélve, amiktől igazi otthonná válik a kégli. Miközben a munkálatok zajlottak, persze nem maradhatott el az édesség sem, csak hogy könnyebben menjen a munka. A jóból ezúttal a mi ügyes kezű barátunk sem maradhatott ki, ő is megkóstolta ezt a pohárkrémet, és mivel szerinte is nagyon finom, mindenképp meg kellett mutatnom itt a blogon. :) Nekünk annyira ízlett, hogy egymás után kétszer is elkészítettem. :) Gyorsan összedobható, könnyű, habos, friss, és ami a legfontosabb számomra – saját málnával készült, amiből idén ez idáig már legalább 1 kilónyit szüreteltünk. És bizony ez hatalmas öröm. :) Éljen a megszépült lakás, éljen a pohárkrém! :D
