Vannak olyan édességek, amiket az ember csak bizonyos alkalmakkor készít el – ettől (is) válik az ünnep értékessé a szívünkben. Nálunk ilyen sütemény a mézes krémes, a gesztenyés szelet és a diótorta. Utóbbi kapcsán néha kisebb harcot kell vívnom a Kutyafüllel, aki az ünnepnapok közötti időszakban is szívesen falatozna belőle. Én azonban rendszerint megkeményítem a szívemet, és csak azért sem sütöm meg a legnagyobb kedvencét. Hiszen az a cél, hogy a szülinapja legyen az év egyik legszebb napja, amikor is végre megkapja az imádott diótortáját, és ezzel bearanyozódik a nagy nap.
Szóval szigorú vagyok az ünnepi desszertek kapcsán, és nagyon vigyázok arra, hogy megőrizzem az ebben az értelemben vett különlegesség hagyományát. Fontos, hogy a születés- és névnapokon, valamint karácsonykor és szilveszterkor ne csak mi, magunk, hanem a lelkünk is ünneplőbe öltözzön, és ehhez a körítés is meglegyen: az ominózus sütemény! Ami persze sok esetben egyszerű és könnyen elkészíthető, de mégis ott van mögötte a tradíció, egy olyan tartalom, amit a régmúlt idők töltenek meg jelentéssel.
Természetesen mi, a 2000-res évek háziasszonyai is ünnepivé léptethetünk elő egy-egy manapság trendinek számító édességet, és a régi, szeretett karácsonyi sütik sorába állíthatjuk. Nekem is van néhány olyan közülük, amelyeket abszolút érdemesnek tartok arra, hogy felsorakozzanak a jól ismert karácsonyi édességek mögött/mellett.
Bár ez a mostani süti nem éppen a divatos kivitelűek közül való, de legalább félig tönkölylisztből van és citromos, ami egy csöppet eltér a megszokott mézes krémestől. Én kimondottan örültem neki az adventi időszakban, mert üdeségével jól ellensúlyozza a nehezebbnek számító diós, mákos és gesztenyés édességeket. Ez a selymes állagú krém szinte elolvad az ember szájában (az asszonyéban is :D ), és már-már a saját kezemre kellett ütni, hogy ne faljam föl az amúgy baráti beszélgetéshez szánt mennyiséget. :D Anya pedig a tudtomra adta, hogy ez a süti lépett elő a legnagyobb kedvencévé. Megérte megsütni! :)
Szóval szigorú vagyok az ünnepi desszertek kapcsán, és nagyon vigyázok arra, hogy megőrizzem az ebben az értelemben vett különlegesség hagyományát. Fontos, hogy a születés- és névnapokon, valamint karácsonykor és szilveszterkor ne csak mi, magunk, hanem a lelkünk is ünneplőbe öltözzön, és ehhez a körítés is meglegyen: az ominózus sütemény! Ami persze sok esetben egyszerű és könnyen elkészíthető, de mégis ott van mögötte a tradíció, egy olyan tartalom, amit a régmúlt idők töltenek meg jelentéssel.
Természetesen mi, a 2000-res évek háziasszonyai is ünnepivé léptethetünk elő egy-egy manapság trendinek számító édességet, és a régi, szeretett karácsonyi sütik sorába állíthatjuk. Nekem is van néhány olyan közülük, amelyeket abszolút érdemesnek tartok arra, hogy felsorakozzanak a jól ismert karácsonyi édességek mögött/mellett.
Bár ez a mostani süti nem éppen a divatos kivitelűek közül való, de legalább félig tönkölylisztből van és citromos, ami egy csöppet eltér a megszokott mézes krémestől. Én kimondottan örültem neki az adventi időszakban, mert üdeségével jól ellensúlyozza a nehezebbnek számító diós, mákos és gesztenyés édességeket. Ez a selymes állagú krém szinte elolvad az ember szájában (az asszonyéban is :D ), és már-már a saját kezemre kellett ütni, hogy ne faljam föl az amúgy baráti beszélgetéshez szánt mennyiséget. :D Anya pedig a tudtomra adta, hogy ez a süti lépett elő a legnagyobb kedvencévé. Megérte megsütni! :)
Hozzávalók 30 szelethez:
Tésztához:
30 dkg finomliszt
30 dkg tönkölyliszt (Alnatura, Dinkel Mehl - Type 630)
15 dkg porcukor
1 tk. szódabikarbóna
5 dkg vaj
5 dkg hideg mangalicazsír
8 dkg folyékony méz
2 tojás (kb. 10 dkg)
7 ek. tej
Krémhez:
3 tojás
20 dkg porcukor
1 ek. vaníliapaszta
1 nagy citrom reszelt héja
1 dl frissen facsart citromlé
5 dl tej
10 dkg tönkölyliszt
15 dkg vaj
Citromos tojásfehérjemázhoz:
1 kis tojás fehérje
4 tk. frissen facsart citromlé
8 dkg porcukor
elkészítés:
- A tésztához a porcukorral, szódabikarbónával vegyített lisztet elmorzsoljuk a vajjal és a zsírral. A közepébe beletesszük a felvert tojásokat, hozzáadjuk a mézet és annyi tejet, hogy puha tésztát kapjunk. Összegyúrjuk.
- A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk, lisztezett felületen kb. 21x31 cm-es lapokra nyújtjuk, majd 20x30 cm-esre szabjuk, hogy a széleik egyenesek legyenek.
- Két tésztalapot a sütőpapírral bélelt tepsibe fektetünk, és előmelegített sütő középső részében kisütjük. A lapokat óvatosan tortarácsra csúsztatjuk és hagyjuk kihűlni. Így járunk el a többi tésztával is.
- A krémhez a tojások sárgáját 10 dkg porcukorral lábasba tesszük, robotgéppel kihabosítjuk és hozzáadjuk a vaníliapasztát, valamint a reszelt citromhéjat.
- Csomómentesre dolgozzuk benne a lisztet, a citromlevet, és folytonos keverés mellett, vékony sugárban hozzáöntjük a felforrósított tejet. Kis lángon sűrű krémmé főzzük. Többször átkeverve – hideg vízbe állítva – kihűtjük.
- A vajat a többi porcukorral kihabosítjuk, a pudinghoz keverjük és beleforgatjuk az előzőleg kemény habbá vert tojásfehérjét. A krémet 3 adagra osztjuk.
- A tésztalapokat egymás után betöltjük a krémmel, majd hűtőbe téve, egy éjszakát állni hagyjuk.
- A citromos mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral fényes, kemény habbá verjük, majd alaposan elkeverjük a citromlével.
- A süteményt felszeleteljük, a tetejüket becsíkozzuk a máz egy részével, vagy az egészet ráöntve szétterítjük rajta. Száraz, hűvös helyen néhány órán át száradni hagyjuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 10 perc/tésztalap
Bizony megérte megsütni! Anya nagyon szereti ezt a sütit-és az ő ügyes lányát! A fotók mint mindig, most is szépek, ízlésesek!
VálaszTörlésKöszönöm! ♥ :) Mindig öröm, ha az én nagy kritikusom elégedett. ;)
Törlés