Be kell valljam, hogy ezzel az édességgel igencsak megszenvedtem. Pontosabban a képen látható süti elkészítése már nem okozott gondot, de mire eljutottam oda, hogy végül a saját tésztámat használjam, jó sok időm ment el rá, és a vele való munka nem kevés bosszúsággal járt.
Történt ui. hogy olyan süteményt terveztem sütni, amihez a még meglévő birsalmák egy részét akartam felhasználni. Tészta-ügyben kutakodtam a neten, csak hogy más legyen, mint az eddigiek. El is készült a prototípus, de olyan szinten nem nyerte el a tetszésünket, hogy 2-3 falat után mindketten félretoltuk. Vicces, de Anyáéknak még így is nagyon ízlett, úgyhogy megkapták az egész tálcával. :D Tiszta szerencse, hogy nem kellett kidobni. Bár a krém egész ehető volt, de a tészta gumiszerű lett. Pedig olyan mutatós volt felszeletelve.
Persze a sikertelenség nem hagyott nyugodni, és pár nappal később újra nekifogtam. Ezúttal egy teljesen másfajta tésztát néztem ki hozzá, szintén olyat, amilyet még sosem sütöttem, de az eredmény megint csúfosra sikerült. Intő jelnek kellett volna tekintenem, hogy a recepthez érkezett hozzászólás is panaszos hangú volt. Ennek ellenére mégis azt a tésztát választottam, de a kommentárra támaszkodva direkt nagyon odafigyeltem az arányokra, hogy a tészta ne legyen folyós. Azzal a recepttel szerintem eleve baj van, mert az ott leírt arányok alapján az életbe se kapnánk gyúrható állagú tésztát. Nem véletlenül utálom, ha valamit kanállal mérnek és nem dekára.
Mindegy, az enyém mégis gyúrható volt a módosításoknak köszönhetően, ám kisülve olyan szinten keménnyé vált, mintha legalábbis direkt háztartási kekszet akartam volna sütni. Pontosan olyan lett az íze és az állaga is. :D Úgyhogy legalább lesz mit ledarálni, ha valamihez kekszmorzsa kell. :D A hozzá készült krémet – amit ehhez a 2. nekifutáshoz még finomabbra alakítottam – szomorúan betettem a hűtőbe, hogy újabb pár nappal később megint nekiveselkedjek a tésztának.
Naná, hogy a gumitészta és a ropogós kekszes eredmény után már nem volt kedvem tovább nézelődni az illető receptjei között egy 3. tészta után, így hát úgy döntöttem, maradok az egyik jól bevált receptemnél, de egy kis módosítással – ezúttal dió, ill. kakaópor került a tésztába.
A hűtőben várakozó, átalakított krémben a birsalma íze épp csak kivehető, hiszen kevés gyümölcs került bele, de a textúrájában nagyon is érezhető. A süti végül annyira szerethető lett, hogy a Kutyafül szinte nem akarta engedni, hogy néhány darabot Anyáéknak is adjak belőle. :D Ünnepekkor visszatérő édesség lesz, mert ez is kedvenc lett. :)
Történt ui. hogy olyan süteményt terveztem sütni, amihez a még meglévő birsalmák egy részét akartam felhasználni. Tészta-ügyben kutakodtam a neten, csak hogy más legyen, mint az eddigiek. El is készült a prototípus, de olyan szinten nem nyerte el a tetszésünket, hogy 2-3 falat után mindketten félretoltuk. Vicces, de Anyáéknak még így is nagyon ízlett, úgyhogy megkapták az egész tálcával. :D Tiszta szerencse, hogy nem kellett kidobni. Bár a krém egész ehető volt, de a tészta gumiszerű lett. Pedig olyan mutatós volt felszeletelve.
Persze a sikertelenség nem hagyott nyugodni, és pár nappal később újra nekifogtam. Ezúttal egy teljesen másfajta tésztát néztem ki hozzá, szintén olyat, amilyet még sosem sütöttem, de az eredmény megint csúfosra sikerült. Intő jelnek kellett volna tekintenem, hogy a recepthez érkezett hozzászólás is panaszos hangú volt. Ennek ellenére mégis azt a tésztát választottam, de a kommentárra támaszkodva direkt nagyon odafigyeltem az arányokra, hogy a tészta ne legyen folyós. Azzal a recepttel szerintem eleve baj van, mert az ott leírt arányok alapján az életbe se kapnánk gyúrható állagú tésztát. Nem véletlenül utálom, ha valamit kanállal mérnek és nem dekára.
Mindegy, az enyém mégis gyúrható volt a módosításoknak köszönhetően, ám kisülve olyan szinten keménnyé vált, mintha legalábbis direkt háztartási kekszet akartam volna sütni. Pontosan olyan lett az íze és az állaga is. :D Úgyhogy legalább lesz mit ledarálni, ha valamihez kekszmorzsa kell. :D A hozzá készült krémet – amit ehhez a 2. nekifutáshoz még finomabbra alakítottam – szomorúan betettem a hűtőbe, hogy újabb pár nappal később megint nekiveselkedjek a tésztának.
Naná, hogy a gumitészta és a ropogós kekszes eredmény után már nem volt kedvem tovább nézelődni az illető receptjei között egy 3. tészta után, így hát úgy döntöttem, maradok az egyik jól bevált receptemnél, de egy kis módosítással – ezúttal dió, ill. kakaópor került a tésztába.
A hűtőben várakozó, átalakított krémben a birsalma íze épp csak kivehető, hiszen kevés gyümölcs került bele, de a textúrájában nagyon is érezhető. A süti végül annyira szerethető lett, hogy a Kutyafül szinte nem akarta engedni, hogy néhány darabot Anyáéknak is adjak belőle. :D Ünnepekkor visszatérő édesség lesz, mert ez is kedvenc lett. :)
Hozzávalók:
Diós tésztához:
15 dkg finomliszt
5 dkg darált dió
7 dkg porcukor
4 g sütőpor
4 dkg vaj
1 felvert tojás 2/3-a (héj nélkül kb. 55 g-os tojásból)
kb. 3 dkg tejföl
Kakaós tésztához:
9 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
4 dkg porcukor
2 g sütőpor
2 dkg vaj
1 felvert tojás 1/3-a
kb. 1,5 dkg tejföl
Krémhez:
20 dkg birsalma (magház nélkül mérve)
2 tojás
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
4 dkg finomliszt
1 dkg Bourbon vaníliás pudingpor (Dr. Oetker prémium)
18 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
15 dkg vaj
Tetejére:
kb. 3 dkg étcsokoládé
1 mk. napraforgóolaj
kb. 2 dkg darált dió
elkészítés:
- A krémhez az alaposan megmosott, magházától megfosztott birsalmát felkockázzuk, és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt puhára főzzük. Leszűrjük, és 2 evőkanál főzőlevet hozzáadva, botmixerrel pürésítjük. Hűlni hagyjuk, majd hozzákeverünk 5 dkg vaníliás porcukorral vegyített porcukrot.
- A tojásokat lábasba ütjük, kézi habverővel felverjük, majd csomómentesre dolgozzuk a pudingporos liszttel. Hozzáadjuk a tejszínes tejet, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Teljesen kihűtjük, miközben többször átkeverjük. Hozzádolgozzuk a birspürét.
- A vajat a többi, vaníliás cukorral ízesített porcukorral habosra kavarjuk, és összedolgozzuk a birspudinggal. A krémet 2-3 órán át hűtjük, majd elveszünk belőle 20 dkg-ot, és a többit 2 egyenlő részre osztjuk (külön-külön habzsákokba is tölthetjük). Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.
- A diós tésztához a dióval, porcukorral, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a felvert tojás 2/3 részét, majd a tejfölt is belekeverve, közepesen lágy tésztává gyúrjuk. A kakaós lapot is ezen a módon készítjük el.
- A diós tésztát 2 egyenlő részre vágjuk, majd mindhárom tésztaadagot téglatestté formázzuk. Folpackba csomagolva hűtőbe tesszük fél órára, majd liszttel enyhén megszórt felületen egymás után 18x28 cm-es lapokra nyújtjuk.
- A tésztalapokat vajazott, lisztezett tepsi hátulján egymás után világosra sütjük, (akkor jó, ha az ujjunkkal kissé rányomva érezzük, hogy a tészta még puha, de nem lapul be túlzottan. Nem szabad kiszárítani, mert kemény lesz.), 2-3 percig hűlni hagyjuk, majd óvatosan átemeljük 1-1 tortarácsra.
- A kihűlt tésztalapok széleit, ha szükséges, egyenesre vágjuk, majd az egyik diós tésztát tálcára fektetjük és elsimítunk rajta egy adag krémet. Ráhelyezzük a kakaós lapot, amire a következő adag krém kerül, majd befedjük a másik diós tésztával, és elkenjük rajta a külön vett 20 dkg-nyi krémet.
- A tetejére olajjal kevert olvasztott csokoládéból pókhálószerűen körkörös mintákat rajzolunk, megszórjuk darált dióval, és a süteményt 1 napot vagy 1 éjszakát hűtőben pihentetjük, hogy megpuhuljon. Másnap hosszúkás szeletekre vágjuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 8 perc/tésztalap
Tipp:
Birsalma helyett körtével vagy kásás almával is elkészíthetjük.
Még szerencse, hogy az embernek van néhány bevált receptje, ami tökéletesen beválik az ilyen sajnálatos esetekben. Örülök, hogy nem hagytad annyiban és egy nagyon szép és finom sütit "kerekítettél". :) Megkóstolhatom?
VálaszTörlésDe aranyos vagy, köszönöm! :) ♥ Bizony, én is úgy érzem, hogy jól tettem, hogy nem adtam fel, mert most küldhetek neked belőle kóstolót. Remélem, annyira fogod szeretni te is, ahogy mi. :)
Törlés