Imádom a sörkiflit, ehhez képest sosem sütöttem még. Itt volt hát az ideje. Annál is inkább, mert "anyósom" nemrégiben őrületesen finom sörkiflit csomagolt nekünk kóstolóba, de mi annyival nem értük be. Olyan finom volt ez a mini méretű kiflike, hogy vétek lett volna nem elkérni a receptjét. A Kutyafüllel azt találgattuk, mitől lehet olyan különleges. Ő sült zsírra tippelt, én pedig kacsazsírra. Mindketten tévedtünk, és amikor megtudtuk, mi a titok nyitja, jót nevettünk, hogy egyikünk sem ismerte fel a fokhagymás vaj ízét. :D Mondjuk én utólag azért csodálkozom, hogy lehetett a fokhagymás vajnak sült- vagy kacsazsír íze.
Pár nappal később a recept boldog birtokosaként nekifogtam a dagasztásnak. A hozzávalók összeválogatása közben megfogalmazódott bennem, hogy az a liszt, amit épp elhasználni készültem, nem éppen a kedvencem, sőt az étolaj használatának ténye és mennyisége sem volt túl szimpatikus. Ez valamiféle megérzés lehetett, mert végül ezen állt, de leginkább bukott a sütés sikere. A kiflik a rossz minőségű liszt miatt ui. olyan szinten elrontódtak, hogy nejlonzsacsiba csomagolva még a társasházi közös kuka oldalára se mertem volna kiakasztani, kedvezve az arra járó kukásoknak. Kárba veszett egy egész délelőttnyi munkám, ami csak azért nyúlt ilyen hosszúra, mert télvíz idején még a felfűtött konyhában, sőt a langyos sütőben sem úgy kel a tészta, ahogy a többi évszakban. Arra tippeltem, hogy ebben a sok olaj is ludas lehet.
A rissz-rossz kis péksütiket semmi kedvem nem volt megenni, úgyhogy azon nyomban nekifogtam egy újabb adagnak, ám ezúttal jóféle tönkölylisztből, mert a kedvenc sima lisztemből épp hiányt szenvedett a kamrapolcom, a 10 lépésre lévő boltba meg nem volt kedvem átugrani érte. :D
Második nekifutásra a jó liszt használata mellett a többi hozzávaló mennyiségén is változtattam, sőt a készítési mozzanatokban is eltértem a kapott recepttől (ami egyébként a neten is sok helyen ugyanaz). Már csak a kelesztési időket kellett kivárnom. Le se merem írni, mennyi időbe telt, de azt hiszem, ez volt életem leghosszabb várakozása tésztakelesztés-ügyben, és az okok egyelőre nem nyertek bizonyítást, még ha én az olajat tartom is a főkolomposnak.
Estére azért ott illatozott az asztalon egy kis kosárnyi, szerintem még mindig vállalhatatlan állagú sörkifli. Sebaj, arra jó volt, hogy kettecskén eleszegessük.
Másnap újult erővel, és az olaj vajra cserélésével fogtam hozzá ismét a kis sósságnak, és láss csodát, így végre olyan lett, amilyennek én a jó sörkiflit elképzelem. :) Igaz, a sült zsír ízt még így sem sikerült prezentálnom.
Ez volt a névnapomra szánt sós süti főpróbája, ami után a karácsonyi időszakban még 3-szor újráztam, sőt idén szilveszterre is biztos ilyet fogok készíteni. :D
Hozzávalók 40 darab kis kiflihez:
a tésztához:
50 dkg fehér tönkölybúzaliszt vagy finomliszt
7 dkg vaj
10 dkg natúr joghurt
2 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 ek. só
1 tk. cukor
a töltelékhez:
3 dkg olvasztott vaj
2 nagy gerezd fokhagyma
½ mk. grillfűszer (pl. Kotányi grill klasszikus) vagy só
kb. 6 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia)
a kenéshez és a szóráshoz:
1 kis tojás
szezámmag
fekete szezámmag
köménymag
elkészítés:
- A liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, egy kevés lisztet, és a langyos tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
- Beletesszük a sót, a meglangyosított joghurtot, a langyos olvasztott vajat, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Lisztezett felületre tesszük, tálat borítunk rá, és meleg helyen megkelesztjük.
- Az olvasztott vajhoz keverjük az áttört fokhagymát, a grillfűszert/sót, és hűlni hagyjuk, hogy kicsit besűrűsödjön.
- A megkelt tésztát négyfelé vesszük, gombócokká formázzuk, és negyedóra pihentetés után 20 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
- Két tésztalapot megkenünk az előzőleg két adagra osztott fokhagymás vajjal úgy, hogy a tészta szélét körben 1,5-2 cm széles sávban szabadon hagyjuk, hogy nyújtás közben ne jöjjön ki a töltelék. Egyenletesen ráreszeljük a sajtot, majd mindkettőt befedjük 1-1 tésztalappal.
- Kissé lenyomkodjuk, 30 cm átmérőjűre nyújtjuk, majd mindkettőt 4 cikkre vágjuk. A kapott tésztacikket további 5-5 cikkre szeljük.
- A laponként kapott 20 db, 15 cm-es szárhosszúságú tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és negyedórát letakarva kelesztjük.
- A tetejüket lekenjük felvert tojással, megszórjuk a magvakkal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc
Tipp:
- A tésztát nagyobbra is nyújthatjuk, és a kapott körlapokat a fentinél több cikkre is felvághatjuk.
- A tésztát 4 db kör helyett 2 db 30x40 cm-es téglalappá is kinyújthatjuk, amiket középen, vízszintesen 2-2 sávra vágunk, és laponként 28 tésztaháromszögre szelünk. A képeken látható kifliknél ilyen módon még kisebb méretű, több péksütit kapva.
- Reszelt sajt helyett krémsajttal is tölthetjük. Ebben az esetben az egyik lapra kenjük a szobahőmérsékletű krémsajtot, a másik lapra a fűszervajat, majd a tésztalapokat a megkent felüknél fogva egymásra borítjuk. A továbbiakban a fent leírt módon járunk el.
- A
kihűlt kifliket nejlonzacskóba csomagolva lefagyaszthatjuk, majd
szobahőmérsékleten kiolvasztjuk, és meleg sütőben felfrissítve
kínáljuk. Pont olyan, minta frissen sütöttük volna. ;)
Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!