Ahhoz képest, hogy rántott húst akartam készíteni ebédre, jól elkanyarodtam az eredeti tervtől, és ez a pite lett belőle. :D
Történt ui., hogy már javában aprítottam a húst, amikor a homlokomra csaptam, hogy eredetileg szeletelni akartam, nem pedig kockákra darabolni. Egy másik gondolat szerint majdnem aprópecsenye lett belőle, amikor is végül úgy döntöttem, hogy én bizony megint pitét sütök. Az új sütőformámban még úgy sem készítettem sós ízesítésűt, csak édeset.
A tetejét szintén egy új konyhai szerzemény segítségével akartam díszíteni. Sajnos hamar kiderült, hogy a tésztarácsozó henger nyomán keletkezett hosszú díszítést bajos lesz ráilleszteni a tölteléktől duzzadó tésztakosárra, sőt számomra lehetetlennek bizonyult. A ráborításos módszer eleve kétesélyes, ráadásul a linzertészta törékenysége miatt nem is érdemes vele próbálkozni. A csúsztatásos módszer még éppen beválhat, de mire ezt kipróbálhattam volna, addigra az én tésztarácsom szanaszét szakadt. De úgy sejtem ez utóbbi módszer is túlontúl szenvedős lett volna, mert a már széthúzott rácsmintában a tésztalyukak egyre-másra újra összecsukódhatnak.
A nagy próbálkozás közepette a díszítésre némi besamelmártás is került, amit aztán kénytelen kelletlen belegyúrtam a tésztába, hogy legalább esélyt adjak a hagyományoshoz hasonló rácsminta kialakításának. Ez hellyel-közzel sikerült is, bár sokkal inkább sávozás és nem rácsozás lett belőle. :D Az eredményt elnézve ez persze nem is baj, mert szerintem így is mutatós lett. Persze, ha előre tudtam volna, hogy ilyen macerás lesz az áhított minta pitére való ráhelyezése, akkor már eleve olyanra terveztem volna – és nyilván sokkal szebbre –, mint amilyen végül lett.
Az elkészült étel ízét természetesen nem befolyásolta ez a kis idétlenkedés, és igazán finom ebéd kerekedett ki belőle. :)
Történt ui., hogy már javában aprítottam a húst, amikor a homlokomra csaptam, hogy eredetileg szeletelni akartam, nem pedig kockákra darabolni. Egy másik gondolat szerint majdnem aprópecsenye lett belőle, amikor is végül úgy döntöttem, hogy én bizony megint pitét sütök. Az új sütőformámban még úgy sem készítettem sós ízesítésűt, csak édeset.
A tetejét szintén egy új konyhai szerzemény segítségével akartam díszíteni. Sajnos hamar kiderült, hogy a tésztarácsozó henger nyomán keletkezett hosszú díszítést bajos lesz ráilleszteni a tölteléktől duzzadó tésztakosárra, sőt számomra lehetetlennek bizonyult. A ráborításos módszer eleve kétesélyes, ráadásul a linzertészta törékenysége miatt nem is érdemes vele próbálkozni. A csúsztatásos módszer még éppen beválhat, de mire ezt kipróbálhattam volna, addigra az én tésztarácsom szanaszét szakadt. De úgy sejtem ez utóbbi módszer is túlontúl szenvedős lett volna, mert a már széthúzott rácsmintában a tésztalyukak egyre-másra újra összecsukódhatnak.
A nagy próbálkozás közepette a díszítésre némi besamelmártás is került, amit aztán kénytelen kelletlen belegyúrtam a tésztába, hogy legalább esélyt adjak a hagyományoshoz hasonló rácsminta kialakításának. Ez hellyel-közzel sikerült is, bár sokkal inkább sávozás és nem rácsozás lett belőle. :D Az eredményt elnézve ez persze nem is baj, mert szerintem így is mutatós lett. Persze, ha előre tudtam volna, hogy ilyen macerás lesz az áhított minta pitére való ráhelyezése, akkor már eleve olyanra terveztem volna – és nyilván sokkal szebbre –, mint amilyen végül lett.
Az elkészült étel ízét természetesen nem befolyásolta ez a kis idétlenkedés, és igazán finom ebéd kerekedett ki belőle. :)
Hozzávalók 36x13 cm-es pitesütőformához:
Tésztához:
20 dkg fehér tönkölybúzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg hideg vaj
1 tojás
1 ek. barna nádcukor
1 mk. só
2-3 ek. hideg víz
Töltelékhez:
1 egész (kb. 35 dkg) csirkemellfilé
15 dkg piros húsú kaliforniai paprika
1 kis fej vöröshagyma
1 ek. mangalicazsír
1 púpozott ek. Toscana fűszerkeverék
őrölt fekete bors
zöldfűszeres só
5 dkg trappista sajt
2 dl tej
2 dkg vaj
2 dkg fehér tönkölybúzaliszt
1 ek. tönkölyzsemléből nyert zsemlemorzsa
Kenéshez:
1 egészen kicsi tojás sárgája
1 ek. tej
elkészítés:
- A cukorral, sóval elvegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd a tojást és a vizet is hozzáadva, tésztává gyúrjuk. 4:1 arányban kettévesszük.
- A kisebbik darabot lisztezett felületen 36x13 cm-esre kinyújtjuk, és a rövidebbik oldalától kiindulva kb. 1 cm széles sávokra vágjuk.
- Minden második tésztasávot kivesszük belőle, összegyúrjuk a többi tésztával, és téglalap alakúra formázzuk. Ellapítjuk, majd lisztezett felületen 42x19 cm-es téglalapra nyújtjuk, és beleillesztjük a sütőformába. Nejlonzacskóba csomagolva hűtőbe tesszük az előkészített tésztasávokkal együtt.
- A húst kis kockákra vágjuk, beszórjuk a fűszerkeverékkel, a borssal, a fűszersóval, és pár percet állni hagyjuk.
- A paprikát és a megtisztított vöröshagymát kis kockákra aprítjuk, és a felforrósított zsíron megdinszteljük. Közben zöldfűszeres sóval ízesítjük.
- Rátesszük a húst, fehéredésig sütjük, majd hozzákeverjük a fokhagymakrémet, és készre sütjük.
- A besamelhez a felforrósított vajat csomómentesre keverjük a liszttel, és világosra pirítjuk. Folytonos keverés mellett hozzácsorgatjuk a felforrósított tejet, és kis lángon sűrű mártássá főzzük. Közben züldfűszeres sóval ízesítjük, végül felolvasztjuk benne a reszelt sajtot.
- A húst a még forró mártásba forgatjuk, és miután langyosra hűlt, elosztjuk a tésztakosárban. A tetején elrendezzük a tésztasávokat, és lekenjük tejjel kevert tojássárgájával.
- Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, majd rácsra téve kicsit hűlni hagyjuk. Kivesszük a formából, felszeleteljük, és melegen vagy langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc
