Ezt a tortát ismét a felszaporodott tojásfehérje ihlette. Szinte nem is sütök piskótát már csak akkor, ha el akarom tüntetni a hűtőben, egymással egyre régebbi barátságnak örvendő tojásfehérjéket. Ezúttal 10, sárgájától megfosztott tojgli várta, hogy végre feláldozhassa magát a sütés oltárán. Most nem mennék bele, hogy szaporodhatott fel ilyen mértékben a fehérje, mert akkor sikítófrászt kapnék a feltoluló, leginkább kellemetlennek mondható korábbi főzési élményemtől. :D Úgyhogy hagyjuk is, térjünk rá gyorsan erre a receptre, aminek egyébként csak a krémje jelentett fejtörést, tekintve, hogy a fehérjéből én állandó jelleggel piskótát sütök, úgyhogy azt összehozni nem volt nagy kunszt. Nem mintha a krém kitalálása és megvalósítása az lenne, de mivel édességek terén nem tartom magam különösebben kreatívnak, így aztán a tény, hogy ez a kis krém igencsak finom lett, számomra eléggé örömteli eseménynek mondható. :D Lényeg, hogy volt itthon ilyen-olyan mirelit gyümölcsöm, és tapasztalatból tudtam, hogy ezekből egy kis keményítővel kvázi gyümölcspudingot kreálhatok, amit ha kikeverek némi cukros vajjal, akkor majdnem diókrémet kapok, csak ugye mivel ebben egy fikarcnyi dió sincs, csak háromféle bogyós gyümi, így ezt inkább gyümölcskrémnek illik nevezni. :D A tortának ez a krém a lényege, pedig amúgy elég durván csokis is.
A piskótám alapból mindig ultra finom és remekbe szabott és pihepuha (viccelek, de egyébként egy ideje tényleg így van), na de, hogy a krém is megüti a kívánt mércét, az már számomra is meglepő. Talán csak a csokikrém hagy némi kívánni valót maga után, de azt majd még gyakorlom. Egyszóval ez egy igen jó kis torta lett, amiből persze bőven elég egy szelet, mert baromi tömény. Másnap érdekes mód már ez a véleményem is megváltozott, mert akkor már nem is éreztem olyan töménynek. :D
Csak az nem valami örvendetes, hogy a Kutyinyek nem szimpatizál a csokikrém tartalmú édességekkel, így aztán az első szelet betermelése után közölte, hogy neki ebből ennyi több, mint elég. Így Anyáék jártak a legjobban, mert övék lett a torta jelentős része. Amikor azonban másnap a maradékból is lekanyarítottam magamnak egy vékonyka szeletet, és nekiültem, akkor a Kutya számon kérő hangsúllyal nekem szegezte a kérdést: „És én?!” Ekkor felhúzott szemöldökkel rámeredtem, és minekutána ő továbbra is követelőn nézett rám, behoztam neki a maradék maradékát. A kis huncut befalta, és közölte, hogy szemet huny a csoki fölött. :D
Önkritikusan egyébként megjegyezném, hogy a torta azért ilyen sánta és, hogy úgy mondjam, tömör „gyönyör”, mert a fehér piskóta széle egy kis darabon véletlenül benyomódott, továbbá a csokikrémet se tudtam az eredeti terv szerint körkörösen rusztikusra dizájnolni, mert nem volt türelmem újramelegíteni, hogy megint kenhető állagú legyen. A hűtés kapcsán is a türelmetlenség mondható el rólam, ezért láthatóan nem volt elég ideje a krémnek megdermedni – és gusztusosan kinyomult a tésztarétegek közül –, ám másnap bezzeg gyönyörűen lehetett szeletelni, és úgy állt, mint Katiba' a gyerök. A fotózás kapcsán pedig gyorsan kellett dolgoznom, ui. a napok óta tartó borús idő közepette éppen pont fölénk úszott egy világosabb felhő, ami jobb fényeket kölcsönzött a fényképezéshez. Nem bíztam a másnapra ígért derűs idő eljövetelében, de bezzeg mégis úgy lett, és kisütött a nap. De a legnyomósabb érv a türelmetlenségre az édesség utáni sürgető vágy volt, szóval muszáj volt még aznap megszegni a tortát, az ígéretemről nem is beszélve. :D
A piskótám alapból mindig ultra finom és remekbe szabott és pihepuha (viccelek, de egyébként egy ideje tényleg így van), na de, hogy a krém is megüti a kívánt mércét, az már számomra is meglepő. Talán csak a csokikrém hagy némi kívánni valót maga után, de azt majd még gyakorlom. Egyszóval ez egy igen jó kis torta lett, amiből persze bőven elég egy szelet, mert baromi tömény. Másnap érdekes mód már ez a véleményem is megváltozott, mert akkor már nem is éreztem olyan töménynek. :D
Csak az nem valami örvendetes, hogy a Kutyinyek nem szimpatizál a csokikrém tartalmú édességekkel, így aztán az első szelet betermelése után közölte, hogy neki ebből ennyi több, mint elég. Így Anyáék jártak a legjobban, mert övék lett a torta jelentős része. Amikor azonban másnap a maradékból is lekanyarítottam magamnak egy vékonyka szeletet, és nekiültem, akkor a Kutya számon kérő hangsúllyal nekem szegezte a kérdést: „És én?!” Ekkor felhúzott szemöldökkel rámeredtem, és minekutána ő továbbra is követelőn nézett rám, behoztam neki a maradék maradékát. A kis huncut befalta, és közölte, hogy szemet huny a csoki fölött. :D
Önkritikusan egyébként megjegyezném, hogy a torta azért ilyen sánta és, hogy úgy mondjam, tömör „gyönyör”, mert a fehér piskóta széle egy kis darabon véletlenül benyomódott, továbbá a csokikrémet se tudtam az eredeti terv szerint körkörösen rusztikusra dizájnolni, mert nem volt türelmem újramelegíteni, hogy megint kenhető állagú legyen. A hűtés kapcsán is a türelmetlenség mondható el rólam, ezért láthatóan nem volt elég ideje a krémnek megdermedni – és gusztusosan kinyomult a tésztarétegek közül –, ám másnap bezzeg gyönyörűen lehetett szeletelni, és úgy állt, mint Katiba' a gyerök. A fotózás kapcsán pedig gyorsan kellett dolgoznom, ui. a napok óta tartó borús idő közepette éppen pont fölénk úszott egy világosabb felhő, ami jobb fényeket kölcsönzött a fényképezéshez. Nem bíztam a másnapra ígért derűs idő eljövetelében, de bezzeg mégis úgy lett, és kisütött a nap. De a legnyomósabb érv a türelmetlenségre az édesség utáni sürgető vágy volt, szóval muszáj volt még aznap megszegni a tortát, az ígéretemről nem is beszélve. :D
Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortához:
Fehér piskótához:
5 tojásfehérje
5 ek. finomliszt
5 ek. porcukor
1 mk. sütőpor
Kakaós piskótához:
5 tojásfehérje
4 ek. finomliszt
1 ek. keserű kakaópor
5 ek. porcukor
1 mk. sütőpor
Gyümölcskrémhez:
20 dkg mirelit földieper
10-10 dkg mirelit málna és szeder
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő
8 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
Csokoládé ganázshoz:
30 dkg étcsokoládé (50%-os)
1,5 dl tejszín
2 dkg cukor
elkészítés:
- A fehér piskótához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd fokozatosan hozzákeverjük a porcukrot, és addig verjük, amíg fényes nem lesz. Széles fejű fakanállal óvatosan és kisebb adagokban hozzáforgatjuk a sütőporos lisztet, és a tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk.
- Előmelegített sütőben megsütjük, majd a formában hagyva, tortarácson kihűtjük. Ugyanígy járunk el a kakaós tésztával is. Mindkét piskótát 3 lapra vágjuk.
- A krémhez a fagyasztott gyümölcsöket addig főzzük, hogy felengedve levet eresszenek, majd botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a kevés vízzel elkevert keményítőt, és sűrű pudinggá főzzük. Többször átkeverve hagyjuk kihűlni.
- A vajat a porcukorral felhabosítjuk és összekeverjük a gyümölcspudinggal. A piskótákat 3-3 lapra vágjuk.
- A ganázshoz a tejszínt a cukorral forrásig melegítjük, ráöntjük a darabokra tört csokoládéra, és addig keverjük, amíg a csokoládé teljesen fel nem olvad.
- Az egyik kakaós piskótalapon elosztjuk a gyümölcskrém harmadát, befedjük egy fehér tésztalappal, amire párizsi krémet kenünk. A sorrend ugyanez marad, amíg el nem fogynak a hozzávalók, de ügyeljünk arra, hogy elegendő csokikrémet hagyjunk a torta körbekenéséhez is.
- A torta tetejét megmintázzuk, és pár órára hűtőbe tesszük, amíg a krém megdermed. Tálaljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 30 perc
Tipp:
Aki jobban kedveli a hígabb állagú csokoládé ganázst, adjon hozzá több tejszínt.
A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.