Pár hónapja a Kutyafül szülinapja alkalmából az itteni viszonylatban elegánsnak számító helyi étteremben ebédeltünk, miután Felsőlajoson megsimogattuk Shakirát, az akkor kb. 5 hetes fehér tigriskölyköt. Ezután az élmény után biztosítva volt az egész napos jókedv. :D
Nem terveztünk nagy evészetet, egyrészt, mert nagyon meleg volt, másrészt, mert másnap is étterembe készültünk. Azon a helyen, ahova most beültünk, sosem szoktunk enni, mert a mi ízlésünk túlságosan is pórias az étlapjuk szerint kínáltakhoz képest. Egyébként nagyon jó a konyhájuk, de itt különlegesebb ételek vannak, nem úgy, mint az étterem tulajdonosának másik 2 vendéglátó egységében, ahol viszont sűrűbben megfordulunk.
Valaki említette nekem, hogy ebben az étteremben van egy bizonyos füles leves nevű, az illető állítása szerint nagyon finom raguleves. Mindketten annyira ráizgultunk, hogy egész nap arra vártunk, hogy végre megkóstolhassuk. Sajnos bizonyára túl sokat vártunk tőle, mert ahhoz képest csalódás volt. Az hagyján, hogy gomba volt benne, és én azt ugye nem szeretem, de az még nem is zavart volna annyira, mivel úgy is mindet át szoktam költöztetni a Kutyinyek tányérjába. Sokkal inkább bántotta az ízlelőbimbóimat a leves savanyúsága. Lehet, hogy direkt ilyenre készítik, de nekünk ez már túlzásnak tűnt. Csak a fele adagot ettem meg, és utána mást rendeltünk. Hogy, hogy nem, az se bizonyult sokkal jobb választásnak, legalábbis, ami az én ebédemet illeti. :D Így még nem jártam sosem, de szerencsére nem rontotta el az aznapi felhőtlen boldogságunkat.
Napokkal később ismét ragulevesre vágytam, de nem úgy készítettem, ahogy a fent említett étteremben, abban ui. sertéshús és túrógombóc is volt. Mondjuk én nagyon szeretem a sertéshusit, de a Kutyinger miatt szinte csak csirkemellben gondolkodhatom, ha húsról van szó. A levesbe ezúttal gomba is került úgy-is-ki-lehet-belőle-piszkálni alapon, ill. borsó, amit az éttermi leves szintén nem tartalmazott. A citromlével való savanyítás mellett megmaradtam, de jóval kevesebbet löttyintettem bele. Bár hasonlít egy korábbi levesemhez, de ez nem zavart - nagyon jót ettünk belőle. :)
Nem terveztünk nagy evészetet, egyrészt, mert nagyon meleg volt, másrészt, mert másnap is étterembe készültünk. Azon a helyen, ahova most beültünk, sosem szoktunk enni, mert a mi ízlésünk túlságosan is pórias az étlapjuk szerint kínáltakhoz képest. Egyébként nagyon jó a konyhájuk, de itt különlegesebb ételek vannak, nem úgy, mint az étterem tulajdonosának másik 2 vendéglátó egységében, ahol viszont sűrűbben megfordulunk.
Valaki említette nekem, hogy ebben az étteremben van egy bizonyos füles leves nevű, az illető állítása szerint nagyon finom raguleves. Mindketten annyira ráizgultunk, hogy egész nap arra vártunk, hogy végre megkóstolhassuk. Sajnos bizonyára túl sokat vártunk tőle, mert ahhoz képest csalódás volt. Az hagyján, hogy gomba volt benne, és én azt ugye nem szeretem, de az még nem is zavart volna annyira, mivel úgy is mindet át szoktam költöztetni a Kutyinyek tányérjába. Sokkal inkább bántotta az ízlelőbimbóimat a leves savanyúsága. Lehet, hogy direkt ilyenre készítik, de nekünk ez már túlzásnak tűnt. Csak a fele adagot ettem meg, és utána mást rendeltünk. Hogy, hogy nem, az se bizonyult sokkal jobb választásnak, legalábbis, ami az én ebédemet illeti. :D Így még nem jártam sosem, de szerencsére nem rontotta el az aznapi felhőtlen boldogságunkat.
Napokkal később ismét ragulevesre vágytam, de nem úgy készítettem, ahogy a fent említett étteremben, abban ui. sertéshús és túrógombóc is volt. Mondjuk én nagyon szeretem a sertéshusit, de a Kutyinger miatt szinte csak csirkemellben gondolkodhatom, ha húsról van szó. A levesbe ezúttal gomba is került úgy-is-ki-lehet-belőle-piszkálni alapon, ill. borsó, amit az éttermi leves szintén nem tartalmazott. A citromlével való savanyítás mellett megmaradtam, de jóval kevesebbet löttyintettem bele. Bár hasonlít egy korábbi levesemhez, de ez nem zavart - nagyon jót ettünk belőle. :)
Hozzávalók 8 személyre:
25 dkg csirkemellfilé
20 dkg csiperkegomba (tisztítva mérve)
1 fej vöröshagyma
1 szál (kb. 10 dkg) sárgarépa
2 szál (kb. 6 dkg) petrezselyemgyökér
15 dkg zöldborsó
1 nagy csokor petrezselyem
1 ek. morzsolt tárkony
őrölt zöld bors
só
3 ek. citromlé
15 dkg tejföl
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 púpozott ek. mangalicazsír
1,6 l víz + egy kevés a habaráshoz (a fele lehet húsleves is)
elkészítés:
- A hagymát lereszeljük, a lábasban felhevített zsíron megdinszteljük, majd rátesszük a vékony csíkokra vágott, sóval, borssal ízesített húst, és fehéredésig sütjük. Kivesszük a lábasból, és félretesszük.
- A zsírt pótoljuk, 1-2 perc alatt megdinszteljük rajta a kis kockákra aprított répát és a gyökeret, hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és tovább pároljuk.
- Beletesszük a borsót, a húst, a spárgával átkötött petrezselymet, és felöntjük vízzel. Tárkonnyal fűszerezzük, és sóval, borssal ízesítjük még, ha szükséges.
- Kis lángon addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, majd a levesből kivesszük a petrezselymet.
- A tejfölt kevés vízzel elkeverjük, simára dolgozzuk a keményítővel, és annyit adunk hozzá a forró levesből, hogy önthető legyen.
- A kész levest lassan csorgatva behabarjuk a keményítős-tejfölös lével, épp csak felforraljuk, majd ízlés szerint citromlével ízesítjük. Tálaljuk.
A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.