Krémsajtos kalácskoszorú

Hetekkel ezelőtt kalácsra fájt a fogam, és ki akartam próbálni, hogyan működne krémsajttal. Az eredménnyel annyira meg voltam elégedve, hogy úgy gondoltam, tökéletes lenne húsvétra is. A receptet egy csöppet átdolgoztam, illetve ezúttal nem fonatlanul, dobozformában sütöttem meg, hanem kis koszorúkká alakítottam. Bár a formázás időbe telik, de megéri bíbelődni vele, hiszen olyan jó gyönyörködni a kis kalácsokban. :) Az étkészletről nem is beszélve! :D Azért mindketten odavagyunk a Kutyafüllel, és meg kell mondjam, még életemben nem láttam pasit így örülni tányéroknak, müzlis tálkáknak és bögréknek. :D
Persze az újrafényképezéssel a tányérok is lecserélődtek, de azért kedves maradt az a készlet is. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg finomliszt
10 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
4 dkg porcukor
5 dkg olvasztott vaj
2 tojássárgája
1 ek. só
3 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej
1 tojássárgája + 1 ek. víz a kenéshez

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz adunk 1 dkg cukrot, és a langyos tej felével simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a többi cukrot, a sót, a langyos olvasztott vajat, a többi tejjel, a krémsajttal és a langyos olvasztott vajjal elkevert tojássárgákat, és rugalmas tésztává dagasztjuk. Vajjal vékonyan kikent tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát 8 egyenlő részre osztjuk, mindegyik darabot háromba vágjuk és meggömbölygetjük. 15 perc pihentetés után a tésztagombócokat megsodorjuk, és hármas fonással kialakítjuk a kalácsformát. Koszorú alakban meghajlítjuk, a tésztavégeket pedig összedolgozzuk.
4. A kb. 12 cm átmérőjű kalácskoszorúkat sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól távolabb, és letakarva kelesztjük további 20 percet.
5. A tetejüket lekenjük vízzel felvert tojássárgájával, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin áprilisi számában is megjelent.

Bécsi almás rétes (Wiener Apfelstrudel) – 31. SAD!

Kisbogár, azaz Lilla SAD! kiírása nagyon megtetszett nekem, mert azon túl, hogy már a forduló logóját is öröm volt nézni, a témáját igazán jópofának tartottam, ui. A Föld körül címet viseli.
Szerintem ez egy nagyon jó elgondolás, mert kutatómunkát kell végezni előtte, és lehet filózni, hogy melyik országot is válassza az ember lánya desszertkeresés apropóján. Miután az ország kiválasztatott, tovább lehet agyalni, mi is legyen az elkészítendő édesség. Ráadásul a választásnak is több szempontja lehet: tipikus, jól ismert finomság legyen, vagy olyan, amit eddig csak kevesek kóstoltak; bonyolult vagy egyszerűen elkészíthető, sütés nélküli vagy... stb., stb.
Bevallom, nem sokat gondolkodtam, így nem vándoroltam túl messzire, mert azonnal az egyik kedvenc országom, Ausztria ugrott be. Ettől függetlenül először másik kedvencem, Németország tipikus édességeire kerestem rá, de sajnos majdhogynem hiába, mert a Rote Grützén, a vanília-, ill. csokipudingon, a pontosabban nem megnevezett habos tortákon és még néhány nem túl érdekes desszertfajtán kívül semmi különöset nem találtam. Oké, akkor vissza a sógorokhoz! A kedvencem, a tiroli túrós rétes kilőve, mert azon már túl vagyok. A Sacher-tortát máskorra tartogatom, a linzertortához és a kuglófhoz pedig most nem volt kedvem.
Mivel azonban volt itthon jó pár szem almám, illetve régóta szemeztem a bécsi almás rétessel, ezért úgy gondoltam, soha jobb alkalom nem lesz az elkészítésére, mint a 31. SAD!.
A döntést követően – ugyan jóval később – végre elkészült ez a „typisch österreichisches Dessert”, mégpedig egy bécsi kávéház eredetinek aposztrofált receptje alapján, amiben a mennyiségek tipikus cukrász módra, grammra vannak megadva. :) Az eredeti recept linkje a bejegyzés végén, a forrásnál található. :)

Hozzávalók 1 rúd réteshez, 45x35 cm-es tepsihez:

Tésztához:
25 dkg finomliszt (BL 55)
2 g só
1 tojás (felütve 50 g)
10 dkg (kb. 1 dl) langyos víz
2 dkg napraforgóolaj
5 dkg olvasztott vaj a kenéshez

Töltelékhez:
10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg vaj
14 dkg finom kristálycukor
1 dkg őrölt fahéj
17 dkg mazsola
1 dkg frissen facsart citromlé
kb. 1 kg savanykás alma
1 kupica rum (nálam 2 ek. Portorico rum)
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet tálba szitáljuk, elvegyítjük a sóval, hozzáadjuk a villával előzőleg felvert tojást, a vizet, és addig gyúrjuk, amíg a kezünktől, ill. az asztaltól el nem válik.
2. A puha tésztát gömbölyűre formázzuk, megkenjük olajjal, és tálba téve 30 percig pihentetjük.
3. A töltelékhez a felforrósított vajhoz keverjük a zsemlemorzsát, és aranybarnára pirítjuk.
4. A meghámozott almákat 8-8 cikkre vágjuk, kimagozzuk, keresztben vagy hosszában felszeleteljük, és alaposan összeforgatjuk a citromlével, a rummal, a mazsolával, a fahéjas cukorral és a vajas zsemlemorzsával.
5. A pihentetett tésztát lisztezett konyharuhán téglalap alakúra nyújtjuk, kézhátunkkal (vagy ökölbe szorított kézzel) óvatosan hajszálvékonyra kihúzzuk (én csaknem 62x47 cm-esre tudtam, mint amekkora a konyharuha volt, de így sem lett azért hajszálvékony), és megkenjük a langyosra hűlt olvasztott vaj ¾ részével.
6. A tészta egész felületét megszórjuk a töltelékkel úgy, hogy a tőlünk távolabb eső szélétől szabadon hagyunk egy 2 cm széles sávot, ill. jobbról és balról is 5-5 cm-t.
7. Jobbról és balról a szabadon hagyott tésztát ráhajtjuk a töltelékre, a konyharuha segítségével óvatosan feltekerjük (ha szükséges, leseperjük róla a lisztet), átlósan a sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és megkenjük olvasztott vajjal.
8. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. A sütőből kivett rétest azonnal megkenjük a maradék olvasztott vajjal. Miután langyosra hűlt, felszeleteljük, és porcukorral meghintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 40 perc

Tipp:
Vaníliafagylaltot vagy vaníliasodót is kínálhatunk hozzá.

Megjegyzés:

Sajnos csöppet elméláztam, és a tölteléket nem a tészta egész felületén osztottam el, hanem csak a feléig, de egyes receptek szerint pont így kell, így aztán nem estem kétségbe.
Az eredeti recept 190°C-os sütést javasol, és nem jelzi, hogy az hőlégkeveréssel vagy alul-felül sütéssel történik-e. A leírás szerint sütés előtt nem kenik meg a tésztát olajjal vagy vajjal, a képek mégis ezt mutatják.
Egyes almás rétes receptekben a tésztába is tesznek olajat, de eszerint a recept szerint nem kell bele, csak az összeállítás utáni kenéshez írja.

Forrás: Café Wien Kaffeehäuser

Szendvicskenyér

 

 

 

Nemrégiben úgy kifogytunk a kenyérből, hogy hirtelen mentőövként hatalmas szentségtörést követtünk el: bolti péksütit vettünk!!! :D És még mindig itt vagyunk, élünk. :D Az a bolti péktermék egyfajta zsemle lehetett, de a nevére sajnos nem emlékszem. Viszont olyan szép formája volt, hogy elhatároztam, valami hasonlót én is készítek itthon. Az eredménnyel annyira meg voltunk elégedve, hogy következő alkalommal is ilyet sütöttem, csak egy csöppet módosítottam rajta, hogy még finomabb és még tetszetősebb legyen. Egyébként a bolti változat nem volt ennyire szabályos, a két szemközti csúcsa ui. kissé meg volt nyújtva, és a tészta középen púpos volt; de nem is az volt a cél, hogy pont úgy nézzen ki.
Szerintem ez a péksüti jó választás lehet akkor, ha nincs időnk bíbelődni a klasszikus zsemleforma kialakításával, ráadásul kiránduláshoz is tökéletes, mert kevesebb helyet foglal, szépen meglapul a zsebünkben. :D

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

60 dkg fehér kenyérliszt
2 dkg burgonyapehely
1 dkg cukor
1 ek. só
2 ek. olívaolaj
3,5 dkg friss élesztő
3 dl tej
1 dl víz
1 ek. szezámmag
1 ek. lenmag

elkészítés:

1. Az 1 dl langyos, vizes tejben simára keverjük az élesztőt a cukorral és 1 dkg liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A burgonyapehellyel, sóval vegyített többi liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olajat, a többi vizes tejet, és sima felületű tésztává dagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 35x35 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, 9 négyzetre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük és átlósan bevágjuk. Letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A tetejüket megszórjuk a magkeverékkel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

Majonéz házilag

Régóta készültem a majonéz házilagos előállítására, időről-időre szembe is jött velem egy-egy recept, de csak halasztódott a dolog. Míg nem hirtelen nagy szükség lett volna rá egy salátához, de nem volt kedvem csak a majonéz miatt boltba menni. Nem is kínálkozhatott volna ennél jobb alkalom arra, hogy végre elkészítsem kedvenc mártásomat. Minden adott volt hozzá itthon, csak le kellett vennem a polcról a Szakácsok könyvét, ui. emlékeztem rá, hogy abban is van egy majonézrecept. Nem is akartam tovább kutatni, mert úgy gondoltam, ebben a könyvben biztos jól le van írva. Nem csalódtam - a majonéz tökéletes lett. Kevés az esély rá, hogy ezek után bolti majonézt vegyek. :D

Hozzávalók kb. 3 dl-hez:

2 tojássárgája
1 tk. mustár
1 tk. fehérborecet
2,5 dl napraforgóolaj
1 ek. citromlé
őrölt fehér bors
egy csipet só

elkészítés:

1. A keverőtálat nedves konyharuhára állítjuk, hogy a mártás kikeverése közben majd ne csússzon el. Beletesszük a szobahőmérsékletű tojássárgákat, a mustárt, a fehérborecetet, és ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük. (Eredetileg csak egy csipet só van benne, de én ½ kávéskanálnyit tettem bele.)
2. Kézi habverővel, folyamatos keverés mellett, szinte cseppenként adagoljuk hozzá az olajat.
3. Amint sűrűsödni kezd, bátrabban önthetjük hozzá az olajat, továbbra is folyamatosan kevergetve, mintha habot vernénk.
4. Ha teljesen felvette az olajat, besűrűsödött és a felülete fényes, hozzáadjuk a citromlevet, és ízlés szerint még fűszerezhetjük. Még egyszer átkeverjük.

Megjegyzés:

A könyv nem ajánlja az olívaolaj használatát annak hangsúlyos íze miatt. Napraforgóolaj helyett azonban választhatunk repceolajat is. A legjobb, ha hidegen sajtolt, semleges ízű olajat használunk.
A mustár lehet dijoni, a bors pedig fekete vagy akár zöld bors is.

Előfordulhat, hogy a majonéz összefut, és a tojásdarabok kiválnak az olajból. Ennek több oka is lehet: túl hideg volt a tojássárgája vagy az olaj, vagy túl gyorsan adtuk hozzá az olajat, illetve túl sokat kevertünk bele. Az ilyen kicsapódott majonézt azonban szerencsére meg lehet menteni: egy tojássárgáját vagy 1 teáskanál mustárt tálba teszünk, és folyamatosan kevergetve hozzácsöpögtetjük a kicsapódott majonézt. Addig kell keverni, amíg sima felületű, egyenletes krémet nem kapunk.

 

Vasi pecsenye zsírban sült dödöllével

Az egyik hétvégén ismét a kedvenc éttermünkben ebédeltünk, és az ottani étlap kínálata szerinti egyik legkedvesebb ételemet rendeltem, ezúttal azonban az ajánlott körettel: házi dödöllével. Dödöllét még csak egyszer ettem életemben – Anya készítette évekkel ezelőtt, tehát tudtam, hogy szeretni fogom. Az étteremben kértem hozzá tejfölt is, mert a dödölléhez az illik, ill. mivel nekem abból sosem elég, ezért felkészültem rá, hátha alapból nem adnának hozzá eleget. Amikor a pincér a jól ismert kis piros láboskában kihozta az ételt, meglepetésemre nem az a fajta dödölle nézett vissza rám, mint amit megismertem, és amit a neten is rendszerint látok, hanem valami krokettféleség. Meglepetésemben nem is szóltam a pincérnek, és úgy voltam vele, előbb megkóstolom, aztán majd jelzek neki, ha gond van. Hát ez bizony nem krokett volt, mert az ebben az étteremben is az a zacskós, mélyfagyasztott szokott lenni, és lágyabb állagú. Ez viszont valamivel sűrűbb volt, és jól érezhetően dödölle tésztából készült. Oké, akkor ez dödölle, csak itt valószínűleg olajban sütik ki, és mint utóbb kiderült, nem jár hozzá tejföl. A pincér arcán érdekes módon azonban nem láttam semmiféle meglepettséget, amikor ezt a szívemnek kedves tejterméket kértem hozzá, de utóbb önhatalmúlag mégis úgy döntött, juszt sem hoz mellé tejfölt. Nem is hiányzott. :D
Miután jól belakmároztam belőle, és fizetésre került a sor, a pincérrel nagyjából elmeséltettem, hogyan készül az étel. Leginkább a hús érdekelt, hiszen a dödölléhez nem kell túl nagy fantázia. Az étlap szerint a hús előre be van pácolva, de mint megtudtam, ez valójában nem így van. Hmm, pácolva vagy pácolás nélkül, de elhatároztam, hogy ez lesz a 3. étel, amit az étterem kínálatából itthon is elkészítek.
A pecsenyéhez próbaképpen az „anyósomtól” ajándékba kapott disznóvágásos karajt használtam fel, és nagyon megörültem az eredménynek, mert a hús annak ellenére, hogy karaj, mégis kellemesen puha és omlós volt. A szaft ugyan nem pont olyan, mint az étteremben, de szerintem így is igen ízletesre sikeredett. A Kutyafül pedig ugyanezt kapta ebédre, de ő csirkemellből.

Hozzávalók 2-3 személyre:

Pecsenyéhez:
40 dkg karaj vagy szűzpecsenye
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
őrölt fekete bors
só
1 púpozott ek. finomliszt
1 tk. őrölt pirospaprika
1 ek. szárított petrezselyem
1 ek. mangalicazsír

Dödölléhez:
40 dkg krumpli (tisztítva mérve)
kb. 7 dkg finomliszt
1 csapott tk. só
1 l kókuszolaj vagy zsír a sütéshez

elkészítés:

1. A körethez a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és puhára főzzük annyi sós vízben, amennyi épp, hogy csak ellepi. A főzővízből kiveszünk 10 evőkanálnyit.
2. A krumplit a többi főzővizével együtt áttörjük, és hozzákeverünk annyi lisztet, amennyitől krumplipüré állagú lesz. Félretesszük.
3. A húst ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nekem 9 szelet lett), és mindkét oldalukon, meghintjük sóval és borssal.
4. A hússzeleteket kétszer megforgatjuk a fűszerpaprikával kevert lisztben, és felhevített zsíron, közepes lángon mindkét oldalukon hirtelen kisütjük. Felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, majd a tejszín jó részét elforralva, készre pároljuk. Hozzáadjuk a petrezselymet. A kész pecsenyét előmelegített sütőben melegen tartjuk, amíg a köretet elkészítjük.
5. Serpenyőben felhevítjük az olajat/zsírt, két evőkanál segítségével megformázzuk a dödölléket, és közepes lángon minden oldalukon pirosra sütjük. (Nekem 17 db lett.)
6. A sült dödölléket papírtörlőre szedjük, majd a hússal együtt tálaljuk.

Megjegyzés:

A vasi pecsenyét máshogy is el lehet készíteni, én azonban azt a receptet osztottam meg, ahogyan a „mi” éttermünkben készítik.
Más alternatíva lehet, ha előzőleg fokhagymás (sózatlan) tejszínben pácoljuk a húst pár órán át, majd ezután sózzuk, borsozzuk, és paprikás lisztbe forgatjuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában megjelent.

Kijevi csirkemell – Szakácsmustra 9. forduló

Nemrégiben először vettem részt a Szakácsmustra nevű játékban, és mivel a staféta most kedves netes ismerősömhöz, Fűszermánia Gabihoz került, úgy éreztem, semmiképp sem maradhatok ki a buliból. A 9. forduló témája Lajos Mari, akitől nekem is van 2-3 szakácskönyvem, de mivel kb. 2 éve a neten rátaláltam a hölgy honlapjára – mert hogy olyan is van ám neki –, ezért most onnan mazsoláztam. Nagyon megörültem, hogy rátaláltam erre a receptre, ui. nemrégiben, amikor vendéglőben ebédeltünk, éppen a kijevi csirkemell volt az egyik, ami az étlap nézegetésekor bekerült a kalapba a mit-is-egyek kérdés kapcsán. El is határoztam akkor, hogy én magam készítem el, és erre láss csodát, épp Lajos Marinál jött szembe velem egy jónak tűnő változata.
Én egyébként sajt nélkül, fokhagymás, zöldfűszeres vajjal töltve ismertem, és bevallom nekem úgy jobban ízlik. Nagy valószínűség szerint eredetileg is így készül, de manapság sok étteremben reszelt sajtot is kevernek a vajhoz, hogy tartalmasabb és felszelve tetszetősebb legyen.
Sült krumplit készítettem mellé, illetve díszítésnek egy kis pritaminpaprikával és retekkel dúsított káposztasalátát. 

 

A kijevi csirke- vagy jércemell ukrán eredetű étel, bár az orosz élelmiszer-történész, William Pokhlebkin állítása szerint a 20. század elején találták ki, és Novo-Mikhailovsky szelet néven szolgálták fel a Szent Pétervári Kereskedelmi Egyletben. Csak később nevezték át egy akkori szovjet étteremben. (Forrás: Wikipédia)

Hozzávalók 4 személyre:

1 nagy csirkemellfilé (kb. 70 dkg)
8 dkg trappista vagy eidami sajt reszelve
5 dkg puha vaj
1 kis csokor vagy 1 ek. szárított petrezselyem
10 szál vagy 1 ek. szárított metélőhagyma
1 mk. mustár
½ mk. csípős paprikakrém
1 nagy csipet őrölt vagy morzsolt tárkony
1 ek. frissen facsart citromlé
őrölt fekete bors
só
finomliszt
1 nagy tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj vagy mangalicazsír a sütéshez

elkészítés:

1. A töltelékhez a vajat villával szétnyomkodjuk, alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval, majd beledolgozzuk a reszelt a sajtot.
2. Az vajas masszát folpackra kanalazzuk, a fólia segítségével feltekerjük úgy, hogy kb. 15 cm hosszú rudat kapjunk, majd a fólia végeit megsodorjuk, és a vajas rudat 25 percre mélyhűtőbe tesszük.
3. A húst két darabra vágjuk, a filéket a mellcsont felőli oldaluktól kiindulva, óvatosan bemetsszük, és szétnyitjuk, mint egy könyvet. Folpack alatt kiklopfoljuk, vigyázva arra, hogy ne lyukadjon ki, majd a mellek mindkét oldalát enyhén sózzuk és borsozzuk. Mindkettőt egy-egy ív alufóliára helyezzük.
4. A lehűtött vajról lehámozzuk a folpackot, és 8 egyforma vastag korongra szeljük. Mindkét hússzeletre, a hozzánk közelebb eső szélükhöz közel, 4 töltelékkorongot fektetünk úgy, hogy kissé fedjék egymást, majd jobbról és balról ráhajtjuk a túlnyúló hússzéleket. A fólia segítségével szorosan feltekerjük. (A fóliát nem hagyjuk rajta, az csak a tekerést könnyíti meg.)
5. A húsroládokat előbb lisztbe, majd felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk, és bő zsiradékban, közepes lángon minden oldalukon pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd rézsútosan félbevágjuk, és tetszés szerinti körettel tálaljuk.

Tipp:

Lajos Mari receptje szerint a húst másként kell megtölteni, de én ezt csak a kisebb fajta csirkemellek esetében javaslom. Eszerint 4 fél csirkemellel számolva a mellhús mellcsont felőli szélétől kiindulva zsebet vágunk a húsba, mindegyikbe 2-2 töltelékkorongot dugunk, és fogvájóval lezárjuk a nyílást. A panírozáshoz pedig 3 tojást ajánl, mert duplán kell bundázni, nehogy a zsebből kifolyjon a töltelék.
Nagy csirkemellek esetén jó alternatíva lehet a töltésre, hogy a puha, fűszeres vajjal megkenjük a kiklopfolt hússzeleteket, rászórjuk a sajtot, felgöngyöljük és bepanírozzuk.

Citromos tejföltorta

A hűtőben megint összeszaporodott néhány tojásfehérje, ráadásul megint édességre vágytam, de valamilyen könnyedebb, nyárias sütire, olyasmire, amit nemrégiben készítettem, és hamarosan a blogon is látható lesz. Volt még egy citromom is.
Most azonban picit megvariáltam a krémet, mert tejföllel készült, és került bele puding is, amitől krémesebb lett. Ez a fajta krém a puding kapcsán igazából kísérletnek indult, de olyan jól sikerült, hogy valószínűleg ezután így fogom készíteni azokat a tortáimat, amelyeknek a tölteléke zselatinos. Imádom a citromos sütiket, így ez a torta ezzel a krémmel most toplistás lett nálam, sőt a család is dicsérte. :) Igazi nyári süti így tavasz kezdetén.

Hozzávalók 18-20 cm átmérőjű tortaformához:

Piskótához:
6 tojásfehérje
12 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
1 tk. sütőpor

Krémhez:
3 dl tej
1 cs. vaníliás pudingpor
50 dkg tejföl
15 dkg porcukor
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 nagy citrom reszelt héja
8 zselatinlap

Tetejére:
2 dl tejszín
1 ek. porcukor
1 kis citrom

elkészítés:

1. A piskótához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, kisebb adagokban fényesre verjük a cukorral, majd óvatosan simára keverjük benne az apránként hozzászitált sütőporos lisztet.
2. A tésztamasszát kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben készre sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
3. A krémhez 0,5 dl tejben simára keverjük a pudingport, a többi tejet felforraljuk, és a pudingporos tejet hozzáöntve, krémmé főzzük. Néha megkeverve langyosra hűtjük.
4. A tejfölt elkeverjük a cukorral, a citromlével, kiveszünk belőle 1 evőkanálnyit, és egy kis tejkiöntőben felmelegítjük. Hozzáadjuk a hideg vízbe áztatott, majd alaposan kinyomkodott zselatint, felolvasztjuk benne, és hozzákeverünk 2-3 evőkanálnyi cukros-citromos tejfölt.
5. A pudinghoz apránként - nehogy csomós legyen - hozzáforgatjuk a többi cukros tejfölt, a reszelt citromhéjat, majd belekeverjük a zselatinos tejfölt. Hűtőbe tesszük, amíg kicsit kocsonyásodni nem kezd.
6. A tortát két lapra vágjuk, az alsó tortalapot visszatesszük a sütőformába, rásimítjuk a krémet, beborítjuk a másik tésztalappal, és egy éjszakára, vagy legalább pár órára hűtőbe tesszük.
7. A tejszínt a cukorral kemény habbá verjük, és a torta tetejére halmozzuk, vagy körbekenjük vele a torta teljes felületét. A citromot cikkekre vagy szeletekre vágjuk, és tetszés szerint feldíszítjük vele a tortát.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

Ha a pudingot nem sikerült csomómentesre kevernünk a tejföllel, botmixerrel rásegíthetünk, és csak ezután adjuk hozzá a zselatinos tejfölt.

Megjegyzés:

A tészta, miután kihűl, kissé összeugrik, ezért a sütőforma picit nagy lesz neki. De ez nem baji, nyugodtan beletehetjük. Így a krém le tud csurogni a tésztalap szélére is, és nem kell körbekenni a torta oldalát tejszínhabbal. A halványsárga krémé lesz a főszerep. :)

 

Fokhagymás-csilis csirkemell sárgarépás metélttel

A boltokban különböző ízesítésű száraztésztákat lehet kapni, illetve a neten is láttam itt-ott, hogy pl. spenóttal dobják fel a házi készítésű tésztát. Gondoltam, én is megpróbálkozom vele, és jó barátomat, a sárgarépát hívom ehhez segítségül. A répa azt mondta, az élet egy kaland, ő benne van a dologban - szó szerint értette :D –, így aztán egyik reggel nekifogtam ennek a répás tésztának. A többi menet közben alakult ki, mert eredetileg csak fokhagymás olajon akartam megfuttatni a főtt tésztát. Készítés közben azonban már látszott, hogy a répa csupán enyhe színt adott a tésztának, kb. olyat, mint amilyenek a jó kis tanyasi tojással készült házi, vagy a ki tudja, milyen színező anyagot tartalmazó bolti tészták szoktak lenni. A répa tehát úgy döntött, nem domborítja ki az általam kedvelt ízét a tésztában, inkább csak némileg a színét kölcsönzi neki.
- Sebaj, de akkor mégis kéne hozzá valamilyen husi – gondoltam. Gyorsan neki is álltam egy könnyen elkészíthető feltétnek, amibe menet közben belelöttyintettem egy kis tejszínt, majd pedig csili is került bele, ill. a barátnőmtől kapott zöld bors. Ágikám, ezúton is köszönöm! ♥
Mivel a házi tészta nagy kedvencünk, és szeretjük a csípős ízesítésű, szaftos húsokat is, így aztán igen jól beebédeltünk. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Húshoz:
80 dkg csirkemellfilé (1 egész és egy fél)
8 nagy gerezd fokhagyma
1 csilipaprika
őrölt zöld bors
só
1 dl tejszín
1 csapott tk. étkezési keményítő
személyenként 4-5 lapocska parmezán sajt
5 ek. olívaolaj

Tésztához:
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
27 dkg finomliszt
2 tojás
egy nagy csipet só + az ízesítéshez
4 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A feldarabolt sárgarépát gőz fölött puhára pároljuk, áttörjük és teljesen kihűtjük.
2. A sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk az áttört répával, majd a villával előzőleg felvert tojást is hozzáadva elkezdjük összeállítani a tésztát. Ha szükséges, kisebb adagokban adhatunk hozzá még egy kis lisztet, de a tésztának se nem túl lágynak, se nem túl keménynek kell lennie.
3. Liszttel enyhén beszórt deszkára borítjuk, sima felületűre gyúrjuk, majd gömbölyűre formázzuk, és lefedve 15-20 percet pihentetjük.
4. A húst két darabra vágjuk, a fél mellfilék csúcsaitól indulva 0,5 cm vastag medalionokra vágjuk, majd mindkét oldalukon enyhén megborsozzuk. Félretesszük.
5. A tésztagombócot éles késsel kettévágjuk, és mindkettőt gömbölyűre formázzuk. (Amíg az egyikkel dolgozunk, a másikat lefedjük.) A tésztát ellapítjuk az alaposan belisztezett deszkán, majd nyújtófával olyan vékony téglalap alakúra nyújtjuk, amilyenre csak tudjuk. Nyújtás közben lisztezzük, hogy ne ragadjon, és a kezünkkel igazíthatjuk is, hogy minél inkább téglalap alakú legyen.
6. A kinyújtott tésztát alaposan belisztezzük, a rövidebbik oldalánál fogva félbehajtjuk, majd megint belisztezzük, és ismét félbehajtjuk.
7. Az így kapott hosszú, kb. 10 cm széles tésztasávot középen, keresztben félbevágjuk, és a kapott darabokat egymásra tesszük, miután az alsó tésztalap felületét is alaposan beliszteztük. (Nem szükséges félbevágni, de ha ezt tesszük, gyorsabban haladunk a vágással.)
8. A meghajtogatott tésztát 3 mm széles csíkokra vágjuk úgy, hogy közben ne nyomjuk egymásra a rétegeket, különben összeragadnak.
9. A metélt tésztát liszttel megszórva jól felrázzuk, hogy elváljanak egymástól az összehajtott rétegek. A másik tésztagombóccal ugyanígy járunk el.
10. A fokhagymát megtisztítjuk, a csilit megmossuk, megszárítjuk, mindkettőt felaprítjuk, és a felhevített olívaolajon pár másodpercig kis lángon pároljuk. Rátesszük a húst, megsózzuk, és miután elfőtte a levét, pirulásig sütjük. Felöntjük a tejszínnel, összeforraljuk, rászórjuk a keményítőt, és besűrítjük. Melegen tartjuk.
11. A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, olívaolajon megfuttatjuk, és megsózzuk, ha szükséges. Tányérokra szedjük, elosztjuk rajtuk a húst, és sajtforgáccsal díszítjük.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Gombapaprikás pritaminpaprikával

A Kutyafül kérésére gombapaprikást főztem, de ezúttal kicsit másként készítettem, mint ahogy szoktam. Így került bele pritaminpaprika is, illetve most nem kevertem hozzá tejfölt. Örömmel tapasztaltam, hogy ízlett neki ez a változat is. Azt mondta, ez a legjobb dolog, ami a gombával történhet. :D

Hozzávalók 2 személyre:

20-25 dkg csiperkegomba (tisztítva mérve)
10 dkg pritamin paprika
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 ek. mangalicazsír
1 ek. tejföl (elmaradhat)

elkészítés:

1. A felhevített zsírra rátesszük a lereszelt vöröshagymát, a finomra aprított pritaminpaprikát, megsózzuk, megborsozzuk és megdinszteljük.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, rátesszük a felszeletelt gombát, összeforgatjuk, és pár percig pároljuk.
3. Ha a gomba kezd levet ereszteni, megszórjuk pirospaprikával, fűszerköménnyel, felöntjük 1,5-2 dl vízzel, és puhára főzzük. (A kész gombapaprikáshoz tejfölt is keverhetünk, és összeforraljuk.) Tetszés szerinti körettel tálaljuk.