Édes-savanyú csirke a la Macskanyelv

Ennek a posztnak azt a címet is adhatnám, hogy „Hogyan mentsük meg az egy rossz recept alapján felhasznált alapanyagok nagy részét, és alkossunk belőle mégis valami nagyon finomat?”, vagy akár azt is, hogy „Kirándulás a számunkra szokatlan ízek világába”. De ezek az elnevezések túl hosszúak voltak, ezért inkább leírom, hogy jártam.
Adott volt egy, a precíz leírást illetően erősen megkérdőjelezhető recept, pontosabban amikor rátaláltam a neten édes-savanyú szósz után kutatva, akkor még nem tudtam, hogy baj van vele. Meg is vettem a hozzávalókat, bár földimogyoró olaj híján kókuszolajat tettem a kosaramba, úgy is régóta ki akartam próbálni. Anyának volt egy kevés fehérborecete, de a szójaszószából nem kértem, mert arról nem olvastam jókat, és úgy gondoltam, azt inkább kihagyom, tán csak nem fogjuk megérezni a hiányát. Nem mintha nagyon tudnám, milyen íze van.
Neki is kezdtem az ételnek, de már a cukor mennyiségét is émelyítően soknak éreztem. A víz és a borecet is soknak tűnt - mintha tengernyi mennyiségű folyadékban úszkálna pár szál paprika. Amikor pedig a keményítős sűrítéshez kezdtem keverni 2 ek vízzel a 7 dkg (!!!) keményítőt, akkor aztán nem kerestem a kedves szavakat a véleménynyilvánításhoz. Már a receptet olvasva is feltűnt, hogy milyen nagy adag keményítőt írnak, ráadásul annyit nem fogok tudni ilyen kevés folyadékkal simára keverni, de úgy voltam vele, hogy majd adagolok még hozzá vizet. Így is lett, hogyhogy nem, simára keverődött a sűrítőanyag, de amikor az ételhez kevertem, kb. úgy nézett ki, mintha a zöldségek belekötöttek volna valamiféle sűrű, enyvhez hasonlatos matériába. Basszuskulcs! Most mi lesz? Kidobjam a drága hozzávalókat és újra főzzem a szószt?! Nem tetszett ez a lehetőség. Ráadásul fehérborecetből nem is volt több. Aztán agyamban fény gyúlt, szűrőkanálba tettem az egészet, folyó víz alatt lemostam róla az „enyvet”, és sokkal kevesebb folyadékkal és cukorral szándékoztam elkészíteni. Na de mitől lesz savanyú? Volt itthon balzsamecet – gondoltam, próba szerencse, belelöttyintem, hátha nem olyan eget verő a különbség közte és a fehérborecet között. Amikor elkészült, megkóstoltam, és jól meglepődtem, mert nagyon ízlett. Szerencsére nem voltam ezzel egyedül. :)
Ez egy Macskanyelvféle édes-savanyú csirke lett, és nem kell összehasonlítani az eredeti, a valódi édes-savanyú csirkével. :D

Hozzávalók 4 személyre:

Szószhoz:
1 piros húsú kaliforniai paprika
1 zöld húsú kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma
20 dkg ananász
1,5 ek. kókuszolaj
5 dkg nyírfacukor
0,5 dl balzsamecet
1 dl víz
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő

Tésztamasszához:
1 nagy tojás
2 ek. víz
2 púpozott ek. finomliszt
2 ek. étkezési kukoricakeményítő
1 csapott tk. só

Egyéb hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
3 dl kókuszolaj

Körethez:
20 dkg rizs
1 ek. kókuszolaj
víz (a rizs mennyiségének másfélszerese)
só

elkészítés:

1. A meghámozott ananászt felkarikázzuk, a belső, kemény részt eltávolítjuk, és a gyümölcshúst kis kockákra aprítjuk.
2. A felforrósított kókuszolajra rátesszük a felcsíkozott paprikát, a nagyon vékonyra szelt fokhagymát, és 2-3 percig pároljuk.
3. Hozzáadjuk a cukrot, a balzsamecetet, 0,5 dl vizet, és felolvasztjuk benne a cukrot.
4. A keményítőt 0,5 dl vízzel simára keverjük, a cukros-ecetes zöldségekhez adjuk, és kevergetve 1-2 percig főzzük. Hozzáadjuk az ananászkockákat, majd elzárjuk alatta a lángot, és a kész édes-savanyú szószt félretesszük.
5. A körethez a megsózott rizst az olajon megfuttatjuk, felöntjük a vízzel, és majdnem teljesen lefedve, puhulásig főzzük.
6. A 2 evőkanál vízzel hígított tojást villával felverjük, simára keverjük benne a lisztet, a keményítőt, a sót, és beleforgatjuk az 1 cm-es kockákra vágott húst. a húskockákat kisebb adagokban kisütjük a forró olajban, majd szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedjük.
7. A húskockákat óvatosan összeforgatjuk a szósszal, és a rizzsel együtt tálaljuk.