Most csaptam csak a homlokomra, hogy itt a blogon kimaradt a népszerűsítésből egy nagyon jó kis könyv.
Történt ui., hogy az elmúlt nyáron az egyik boltban nézgélődtünk, és elhaladtunk a könyveket kínáló polcsorok előtt is. A Kutyánszki hirtelen megállt, lekapott a polcról egy vaskosabb kiadványt, sóhajtozva nézegette, aztán csendben visszatette a helyére. A szemem sarkából figyeltem a mozdulatsort, aztán amikor ő túlhaladt, hogy a szomszédos polc áruit is szemügyre vegye, gyorsan meglestem, hogy mi volt a sóhajtozás tárgya. Ó, igen, ismét egy macskás könyv! :D Na, gondoltam, ez lesz a következő cicás írás - szám szerint a harmadik -, amit megveszek neki. Fura mód odavan az ilyen témájú könyvekért. :DPár héttel később ünnepelte a szülinapját, és hogyhogy nem, ezt a regényt kapta tőlem ajándékba. Pillanatok alatt kiolvasta, helyenként még meg is siratta, így aztán én is elég hamar meggyőződhettem róla, hogy valóban megható és kedves történetet osztott meg velünk a könyv írója, James Bowen. Persze nem kell valamiféle remekműre számítani, mégis elmondható róla, hogy nem lehet letenni, csak miután az utolsó soráig kiolvastuk.Aki szereti az állatokat, és megtapasztalta már, hogy milyen érzés napról-napra egyre közelebbi kapcsolatba kerülni velük, annak ez a könyv mindenképp jó szórakozást nyújt.
A magánéleti gondjait őszintén felfedő, hányatott sorsú James utcazenészként tengeti életét a londoni utcákon, és egy szép napon társául szegődik egy kivételesen intelligens kandúr. A rőt bundás Bobnak köszönhetően aztán megváltozik főhősünk élete. Az ő bensőséges kapcsolatukba, közös kalandjaikba nyerhetünk bepillantást, miközben feltárul előttünk az utcazenész-lét zaklatott és sokszor kegyetlen oldala.
Kedvcsináló videó róluk.
