Kumpinak, örök szeretettel... ♥

Kumpinak, örök szeretettel...
♥

Nincs több morgós hajnal


Icipici tejcsöpp csüng az álladon - odalefetyelted.
Hófehér és szürke puhaságod apró talpakon gurul, csetlik-botlik;
Minden felfedezésre vár, bár a világ számodra örökre ez a kis lakás.
Négy lábad égnek áll, tejpocakod mutogatod - mint egy szem krumpli -

Te kis varázsló – kiválasztottál, előre megfontolt kedves szándékkal elbűvöltél.
Ám saját csapdádba estél, hisz' neked meg én lettem a minden -
Szívedhez kulcsot senki más nem talált –
És már nyakunkon a 13. tél.

Most van a születésnapom, mégsem ünnepelek – az csak álarc.
De nem a 40 évemen kesergek – hanem a kevéske együtt töltött időn, amit kiszabtál kettőnknek -
Többet kívántam.
A dühön túljutottam, a nagy műtétek után bíztam a gyógyulásodban,
De a hitet mára elvesztettem - megint a düh az, ami fogva tart, és az önvád.

Nincs több morgós hajnal, ébresztő zörejeiddel.
Szemednek bolondos lángja kihunyt, otthonra lelt benne a szomorúság.
Tökéletes tested szinte elfogyott már.
Csak a 13 és fél év van, amit nekem ajándékoztál.

Hallom, ahogy súgod, engedjelek.
Tudom a helyet, ahova mennem kell majd, hogy eltemesselek.
Halálodban megadom azt, amit eddig nem tudtam –
A teljes szabadságot – a természetet.

Macskanyelv - 2014. novembere


2001. április 6., Hódmezővásárhely - 2014. december 5. 22:28, Mindszent